Közkincsé teszem ezt az izét, amely szerintem az újságírás legalja.....
Kérném véleményezni, rendben van-e egy ilyen írás megjelenése, avagy csak ki akarja rugatni magát a tag?
Tótának sok mindenről nincs fogalma, például a sportról mint olyanról sem.
A tömegsport élsport nélkül néha egészen meglepő okokból nem működik jól. Ott van az úszás. Svájcban rengeteg pénzt tolnak az úszás tömegsport részébe: az általános iskoláknak saját húszméteres medencével (és többnyire kacsaúsztatóval) épített uszodájuk van, az úszásoktatás az iskolákban a tanítás szerves része, de egyébként is rengeteg uszoda van (a magyar állapotoknál sokkal több), mégis gyakran zsúfoltak. A triatlon népszerűsége miatt is gyakran negyvenen jóval túl is nyíltvízi úszásra és hasonlókra adják az emberek a fejüket (férfiak, nők vegyesen). Van egy apró probléma: az emberek a kiváló körülmények ellenére sem tudnak semmivel sem jobban úszni, mint a magyarok, sőt benyomásom szerint rosszabbul úsznak. Én felnőttként tanultam meg úszni, gyorsban most is nagyon gyenge a technikám, de néha elborzaszt számos "gyorsúszás", ahol vízilabdás módon végig kint a fej a vízből (gyerekeken is gyakran látok ilyet), és hasonlók. Az okát se nehéz kitalálni, láttam én már svájci úszótanárnőket, maguk se úsznak valami fényesen, néha kimondottan elhízott idősebb hölgyekről van szó. Hiányzik az a sok ember, aki gyerekként vagy fiatalon versenyszerűen úszott (az olimpiai arany vagy legalább országos bajnokság reményében - persze többségük esetében ebből semmi sem lett, nem is lehetett, hiszen egyszerre az egész világon csak néhány embernek lehet olimpiai aranya, úszó meg rengeteg van), és ennek során a tökéletes közelébe (persze nem az olimpiai bajnok szintjére, de attól azért nem is olyan nagyon messze) csiszolta a technikáját. Ezek nagy része később egyáltalán nem foglalkozik az úszással, de kis részük úszóedzővé válik, és átadja a technikáját a gyerekeknek. Ha nincs sok, olimpia reményében élsportoló fiatal, akkor nem lesz sokukból az élsport (többségük esetében olimpiai arany nélküli) befejezése után edző. Svájcban nehezebb jó úszóedzőt találni, mint Magyarországon, ezt saját bőrömön tapasztaltam.
Azaz tömegsportszerűen úszni is nehezebb Svájcban, mert nem tudsz kitől jól megtanulni. (Mellben okés, de a mell nem a legegészségesebb úszásnem, pl. a térdet kimondottan terheli, keresztszalag-szakadás után nem kéne erőltetnem.) Ilyenkor derül ki, hogy az élsport helyett tömegsportot követelők valójában többnyire nem is szoktak tömegsportolni sem, így fogalmuk nincs a kettő közti szinergiákról.
Tóta W. ostoba, felületes és szóra sem érdemes. Írása tolakodó, demagóg, láthatóan fogalma sincs a sportnak mint közösségformáló erőnek mibenlétéről, fogalma sincs arról, mit jelent példaképpé válni, vagy példaképnek tekinteni valakit.
Magyari írásának ehhez semmi köze. Teljesen más műfaj, hangvétel, roppant nagy felületességre vallana összemosni a kettőt.
Pozsonyi esetében biztos vagy abban, hogy komolyan gondolja, noha egyébként többször explicit lenyilatkozta, hogy célja a liberálisok pukkasztása, ami a hozzád hasonlóan kifinomult ízlésű dada-rajongóknak legalábbis valamiféle gyanakvást el kéne hintenie, hogy esetleg nem is komolyan gondolja... Amellett pedig természetesen mindenki számára ismeretesek a félig komolyan gondolt vélemények, egy ilyen hozzád hasonlóan kifinomult lelkivilágú embernek ezt nem igazán kell magyarázni, például ha azt mondom, hogy ki kéne végezni mindenkit, aki Madonna rajongója, akkor valójában természetesen nem végezném ki ezeket az embereket, pusztán hangot adtam Madonnával és rajongóival kapcsolatos ellenszenvemnek.
De nem is ezért jöttem ide, hanem csak hogy megjegyezzem, Tóta V. Áron is elsült, és mondjuk nem is zárnám ki, hogy hóttkomolyan gondolja, persze sokféle variáció lehetséges itt is.
Szerintem Pozsonyi Bucó Ádám nem más, mint egy aktuális l'enfant terrible, a jobboldali médiumok hasznos idiótája, egy punk Csintalan Sanyi,akinek életműve abban merül ki, hogy az ellenkező ellenkezőjét mondja, s mivel most éppen azt a gondolatot párolta le magában, hogy a baloldali mind barom, a jobboldali pedig mind értelmes ember, ezt zászlóként emeli a magosba a kedvezményezett oldal. Ilyen árnyalt a gondolkodása, mit lehet tenni.
Persze ha akadna valaki, aki ezt ebben a formában balról írta volna meg, már lángokban állna a tévészékház, de Istenem, az önmagát keresztény-nemzetinek nevező oldal ma Magyarországon nem annyira finnyás, hogy kivetné magából ezeket a gondolatokat; aki a mi dalunkat fújja - ha tanulatlan, segghülyén általánosító -, akkor is; az ideológiai haszon nyomós érv. Én a magam részéről legyintek. Elolvasom és mosolygok.
Nem én alkottam meg a fogalmat, hanem Pozsonyi. Ne vegyük el az érdemeit!
Pozsonyi már rég Demokrata-harcosként nyilatkozta, hogy ő abszolút a múltbeli baloldali polgárpukkasztókkal van, de a vak is látja, hogy legkésőbb 68 óta ezek vannak hatalmon a nagyvilágban.
Akkor ebből most vezesd le te, hogy mi lehet a helyzet. Adott Pozsonyi, aki polgárpukkasztó volt egész életében, és aki szerint most a baloldalt kell pukkasztani (ezt ő maga írta és mondta számtalanszor), és akinek az írásai olvastán meg is pukkadnak a baloldaliak. De egyébként a Demokratában és a Magyar Hírlapban írja, amit ír, azaz - mondjuk így - markánsan jobboldali sajtótermékekben.
Aztán a valóság lehet még bonyolultabb is. Például Tristan Tzara is egészen komolyan gondolt kommunistaként pukkasztotta a burzsoákat.
Akkor neked most gratulálhatunk, mert Pozsonyi eddigi életművéből levezetted és megalkottad a jobboldali polgárpukkasztás fogalmát. Bravúr ez a javából. Valóban, a konzervatív, keresztény, hazában és nemzetben gondolkodó emberek számára mi sem előremutatóbb és hihetőbb tevékenység, mint szándékosan megbotránkozást kelteni rózsafüzéreiket morzsolgató baloldali internacionalisták, liberális nemzetvesztők közt.
Apácákkal rohamozzuk meg a bordélyházakat!
A valóság azért vélhetőleg egyszerűbb. Vagy Pozsonyi nem baloldali polgárpukkasztó punk immáron, s akkor no irónia, hanem írása egy egyszerű seggfej látlelete, vagy a Magyar Hírlap ébersége lankadt picinyt, s köreibe engedte a felforgató, duplafenekű humorral megáldott rebellist. Melyikre szavazol?
Nem mondtam egy szóval sem, hogy ugyanaz a gondolatmenet, vagy akár hasonló.
Csupán felhívtam az olvasók figyelmét, hogy mindenki döntse el maga, vajon itt kellően kifinomultak vagyunk-e ahhoz, hogy értékeljük a polgárpukkasztást. Ugyanis Pozsonyi deklaráltan abban utazik, a Demokratában volt egy interjúja pár éve, ahol arról beszélt, hogy Adynak igaza volt, a régi Magyarország egy nagy szar volt, ahogy az egész régi világ is, DE mivel most a liberális baloldal van nemzetközileg hatalmon, ezért Ady szellemi örököseként azokat kell pukkasztania, ahogy csak bírja.
Pozsonyi életműve deklaráltan a polgárpukkasztásból áll, és már akkor is abból állt, amikor még a Demokrata helyett csak a Genyó Szívó Disztroly hasábjain ontotta magából az okosságokat.
Te magad írtad, hogyha a polgárpukkasztás a célja valakinek, és a polgárok megpukkadnak, akkor az marha jó, Tristan Tzara is mekkora ász volt. Akkor most marha jó, hogy Pozsonyi megpukkasztott néhány polgárt? (Természetesen nem figyelmen kívül hagyva a lehetőséget, hogy esetleg a több százezer vagy millió megpukkadt polgárból kettő vagy három esetleg elgondolkodik valami fontos dolgon ennek hatására.)
Sőt, hát itten van ez az újabb jólmegmondás is, barátocska:
"Válasz a celebeknek
Újabb aranyérmeink vannak Londonban, már kétszer annyi, mint amennyit a legutóbbi, pekingi olimpián szereztünk. Jelent ez valamit? A materialistáknak biztosan semmit. De talán van abban valami, hogy egy nemzet sportteljesítményei pontosan mutatják az adott nép pszichikai és mentális állapotát. Helmut Kohl nyilatkozta azt korábban, hogy Nyugat-Németországnak, a megvert és porba sújtott német népnek úgy jött Fritz Walterék 1954-es világbajnoki győzelme, mint a fuldoklónak a levegő… Nyilván nem téved, aki azt mondja, a pekingi sovány siker a Gyurcsány-éra általános depressziójának tükre volt. És London? Mintha már nem lennénk depressziósak. Így érthető tehát, miért fanyalogtak a magyar aranyakon a ballib celebek.
Sinkovics Ferenc (www.magyarhirlap.hu)"
:)))) Komolyan, ez az ország óvodások karmaiban jutott.
Pozsonyi Bucó Ádám elmondta a véleményét, miért is ne, elég szépen süt a nap, hogy mindenki kiálljon alá, süttesse a testét. Mondjuk, ha neked ez ugyanaz a gondolatmenet, vagy legalább hasonló, mint a Magyarié, akkor azért igen kevéssé vagy fogékony a finomságokra. De az sem baj.
Ha rászorulsz, akkor valóban szívesen vázolom neked az újságírás alapjait, mivel láthatólag nem vagy képben. Remélem, segíthettem.
Amúgy te mit fejtegettél ebben az épületes hozzászólásodban? Most azt gondolod, hogy vannak a hozzád "hasonszőrűek", azok a magyarok sikereinek örülnek, meg vannak mások (nyilván én, a római katolikus virtuális zsidó), akik nem értenek veled egyet, aztán azok meg azért szurkolnak, hogy a magyarok ne nyerjenek az olimpián? :)))
Hallod, te annyira egyszerű vagy, hogy az összes eddig rád pazarolt karaktert megbántam.
Itt van Pozsonyi Ádám humora, Pozsonyi egész életművén térdüket csapkodva röhögnek a modern, kifinomult, intelligens emberek, persze az ostobák nem értik. Vagy mégsem erről lenne szó..? Mindenki döntse el maga.
Hát ezek a poénok fantasztikusak! LMP-s vízimentők, óriási, látod, ez az ízes, igazi hazai humor, szerintem az Index is vevő lesz rá, mindenképp keresd őket! Szégyenletesnek tartom, hogy ezt az egyszerűen azonosítható közönségízlés-irányt nem képesek azonosítani!
Az újságírónak nem kizárólagos feladata a könzönség kiszolgálása. Erre épülnek ugyan a tájékoztató jellegű műfajok (hír, közlemény), ám közvéleményformáló erejük van a publicisztikai műfajoknak (a kommentároktól a nyílt levélig). Ez az írás ez utóbbi csoportba sorolható.
Az meg aztán igazán egyszerűen teljesíthető kritérium, sőt, minimális elvárás, hogy írjunk mindenki számára vicces dolgokat egy internetes portálon, igazad van. Roppant kíváncsi lennék pl. a te vicces írásaidra, nincs okom nem feltételezni, hogy azokon is egyként röhögne mindenki.
Hogy ez az írás mennyire humortalan, azt - reméljük - nem (csak) te fogod eldönteni.
"Ekképp nem határozhatod meg egy vicc minőségét a fogadtatás függvényében"
"A másik eleve súlyos tévedés, hogy egyáltalában meg akarod határozni a jó vagy a rossz vicc kritériumait, ilyenek ugyanis nincsenek."
A vicc tipikusan olyan műfaj, ami a közönséghez szól, a közönségért létezik. A személyes fogadtatás nyilván eltérő, de ettől még felállíthatóak jó általános kritériumok. Például, ahogy mondani szokás, rossz vicc az, amit utólag magyarázni kell. Az újságírónak az olvasók kiszolgálása (lenne) a feladata, nem pedig a meg nem értett művész eljátszása.(Ezekről a meg nem értett "művészekről" egyébként sok esetben kiderül, mennyire tehetségtelenek...)
Szerintem annyira humortalan írásról beszélünk, hogy nem érdemel különösebb elemzést, dehát, ahogy a fő megmondó UP megmondta, biztos én vagyok a műveletlen, vagy a "funkcionális analfabéta" :D
"Úgy állítja be a helyzetet, mintha tömegek estek volna neki Magyarinak"
Ez is a megosztó tevékenység része. Amit pedig a szurkolásról hordott össze, mármint hogy összességében nem, vagy csak alig pozítív a lelki hatása), az vagy szimplán ostobaság, vagy nagyon is jól tudta, miért akarja ezt bemesélni...
Mindenesetre az Index kezdett el panaszkodni a cikk fogadtatására, Szily és Uj Péter cikke után (utóbbi ha jól értem nem dolgozik már az Indexnél, de alapító főszerkesztőként még ott a neve az impresszumban) joggal lehet azt gondolni, hogy az Indexnek nem tetszik a tréfa fogadtatása. Azt te írtad, hogy mennyire ki lehetett számolni a fogadtatását. Ha ki lehetett számolni, akkor utólag miért panaszkodnak. Ha meg nem lehetett kiszámolni, akkor meg mégiscsak rossz közönségnek írtak rossz tréfát.
nem határozhatod meg egy vicc minőségét a fogadtatás függvényében
A viccekkel foglalkoznak kognitív tudósok, mivel nem teljesen értik a jelenséget (mi a nevetés és a humor evolúciós értelme, miért előnyös, stb.), és maradjunk annyiban, hogy de, a fogadtatás határozza meg a vicc minőségét. Nincs abszolút viccminőség, ami neked tetszik, az másnak nem, és kész. Ha ők egy olvasott nyilvános portál, és bennfentes vicceket írnak a napi többszázezer olvasójuknak címlapon főoldalon, akkor ne csodálkozzanak a rossz fogadtatáson.
Egyébként nemrég az Index brittudósok rovatában volt egy cikk, ahol a rossz viccek hatását elemezték, és a használt rossz vicc az volt, hogy mit mond egyik kémény a másiknak? Semmit, a kémények nem beszélnek. Nekem ez a vicc (és többtucatnyi hasonló társa) még az Anti-Joke Chicken előadásában nagyon tetszett.
Sajnos fagy az index, így nem tudom berakni őket.
Üdvözlendő magatartás-e, ha mások véleménynyilvánítási jogát (ennyit, és amelyben nincs nyoma uszításnak) korlátozni akarom bárminek a nevében is (védelmében)?
Ki korlátozott itt bármit is? Mindössze annyi történt, hogy az olvasók is éltek a véleménynyilvánítási jogukkal.
A polgárpukkasztás, a felrázás, a ráébresztés szándéka pedig (ha van ilyen) megmérhetetlen, elég ha három ember összeráncolja a homlokát a gyűlölködő kommentek láttán, s azt mondja: na, állj.
Tehát zseniális és üdvözlendő dolog három ember szatorija érdekében százezrekben felháborodást kelteni? Szerintem kicsit aránytalan.
Egyébként fantasztikusnak tartom és mindig megcsodálom azt az érvet, amit már te is bedobtál, hogy bármilyen, értelmezésre, megfejtésre, gondolkodásra való kérdésben valaki pozitív álláspontot foglal el (legyen ez egy cikk, egy dalszöveg, zenemű akármi), és merészeli azt mondani, hogy "gyerekek, kapjatok már észbe, szánjatok már rá időt és ne csuklóból seperjétek le a dolgot az asztalról, hogy ez szar, nem lehet, hogy csak ostobák vagy lusták vagytok?", - abban a pillanatban jön ez a nyomott duma a felsőbbrendűségről.
Persze, ha valaki ostobának és lustának nevezi az olvasók túlnyomó részét (te nem feltételes módot használtál), akkor én azt fogom írni, hogy felsőbbrendűnek gondolja magát az olvasók túlnyomó részénél. Ez egyébként nem érv volt a részemről, pusztán megjegyeztem, hogy ahogy az olvasók túlnyomó részének a személyes álláspontját nem befolyásolta a polgárpukkasztás, úgy téged sem ingatott meg felsőbbrendűséged tudatában. Az érv nem arra vonatkozott, hogy te felsőbbrendűnek tekinted magad (az tény egyébként, megállapítható a korábbi hozzászólásaidból, hogy a többieket funkcionális analfabétának tekinted, magadat pedig nem - ezt explicit leírtad), hanem hogy nem változtatta meg senkinek a gondolkodását a fantasztikus és egyben zseniális dadaista polgárpukkasztás.
Arról volt szó, hogy előre ki lehetett számolni a fogadtatását, és ez milyen jópofa dadaista polgárpukkasztó dolog volt. Ha előre ki lehetett számolni a fogadtatását, akkor nyilván előre ki lehetett számolni, hogy mennyire sokaknak nem fog tetszeni, nemdebár? Tehát ki lehetett számolni, hogy a közönség szakmunkásokból és nem atomfizikusokból áll.
A facebookon állítólag több ezer ember csatlakozott valami gyűlölködő kiáltványhoz, ezt számszakilag nem tudtam ellenőrizni, mert ennek a megkereséséhez tehetségtelen vagyok, remélem, csak vaklárma.
Írtam hosszabb választ délelőtt, de elszállt, nem volt kedvem újraírni. Én is ezt akartam az érvelésedre felelni elsőként: az internet világa nem azonos az atomfizikus/szakmunkás világgal, itt egyszerre kell mindenkihez szólni. Ekképp nem határozhatod meg egy vicc minőségét a fogadtatás függvényében, azaz eljesen hamis az az állításod, hogy a szakmunkásoknak előadott, atomfizikus szintű vicc ROSSZ vicc, csak nem odavaló. És eleve rossz a párhuzam, ugyanis itt egyszerre olvasóközönség mindenki.
A másik eleve súlyos tévedés, hogy egyáltalában meg akarod határozni a jó vagy a rossz vicc kritériumait, ilyenek ugyanis nincsenek. Helyzetek vannak, az óvodáskori vicceiden nem biztos, hogy ma is tudsz röhögni, nem tudom, akkor azok jó viccnek tűntek-e. Nyilván nagyon. És ma?
De a probléma egészét ezek a kérdések nem érintik, ugyanis az inkább annak a megvitatása, hogy valaminek a meg nem értése azután megnyilvánulhat-e az adott dolog elleni tevőleges fellépésben. Fel kell-e lépnem valami ellen fizikailag, ha nem értem, vagy ha érteni vélem, de nem értek vele egyet? Üdvözlendő magatartás-e, ha mások véleménynyilvánítási jogát (ennyit, és amelyben nincs nyoma uszításnak) korlátozni akarom bárminek a nevében is (védelmében)?
A polgárpukkasztás, a felrázás, a ráébresztés szándéka pedig (ha van ilyen) megmérhetetlen, elég ha három ember összeráncolja a homlokát a gyűlölködő kommentek láttán, s azt mondja: na, állj. Mondjuk nincsenek illúzióim e tekintetben sem.
Egyébként fantasztikusnak tartom és mindig megcsodálom azt az érvet, amit már te is bedobtál, hogy bármilyen, értelmezésre, megfejtésre, gondolkodásra való kérdésben valaki pozitív álláspontot foglal el (legyen ez egy cikk, egy dalszöveg, zenemű akármi), és merészeli azt mondani, hogy "gyerekek, kapjatok már észbe, szánjatok már rá időt és ne csuklóból seperjétek le a dolgot az asztalról, hogy ez szar, nem lehet, hogy csak ostobák vagy lusták vagytok?", - abban a pillanatban jön ez a nyomott duma a felsőbbrendűségről. Én sem tudom élvezni a dzsesszt, mert nem értem (ehhez ostoba és lusta egyszerre vagyok), de nem állok le vitázni rajongókkal, hogy ez mitől jó. Ők értik, én nem, talán megadja a sors egyszer, hogy megérint, eddig nem történt meg. Addig beérem, mondjuk, Bartókkal, ő megtalál. :)
Engem nem lehet azzal vádolni, hogy szeretném Aczélt, vagy a Galamust, és amikor másodkézből hallottam róla, akkor picit felháborodtam rajta. (Azért csak picit, mert Aczéltól amúgy se várok sokat.) De aztán elolvastam a cikket, és úgy döntöttem, hogy nincs min felháborodni, nincs különös baj vele.
"Ha szakmunkásoknak mondasz egy bennfentes atomfizikus viccet, akkor az rossz vicc."
Ha a szakmunkás valahol egy faliújságon olvas egy bennfentes atomfizikus viccet és örjöngeni kezd tőle, akkor ott nem biztos, hogy a vicc bennfentességével van a gond...
