Ja, a számból vetted ki a billentyűt. Román gőzösök meg csak két-három napra szoktak jönni a Füstibe, a gözöstalálkozóra, akkor meg nehéz kivitelezni egy ilyen fotózást.
Attól eltekintve, hogy ez nem az én képi világom, nem rosszak a képek. Node hol szereztél működő gőzöst? Vagy csak bevilágítottad a tűzteret, egy ködgyártyával tuningolva? Amúgy nem leptél meg azzal, hogy a K20 elbírja a méteres nagyítást is, amikor ilyesmi kerül szóba, akkor sokszor megfeledkeznek az emberek arról, hogy ha nem öt centiről akarja valaki nézni a képet, akkor ebben a méretben egyáltalán nem okoz nagy gondot mondjuk a 200 dpi, vagy valamivel kisebb felbontás, feltéve, hogy a tónusok meg az élesség amúgy rendben van.
Bocsánat, hogy beleokoskodok, csak azt hiszem érdekelhet a tapasztalatom. Nekem K20D-m van. Tavaly Kolozsváron egy nagy kiállításom volt. mindegyik fotó 1mx1,5m volt 12 db. http://www.flickr.com/photos/pintohorse/sets/721576237177640 A grafikus aki nyomtatta(19 évig Bp-i reklámgrafikai studióban dolgozott, van tapasztalata!) azt kérdezte hogy középformátummal fotóztam??? A régi Pentax ist D-mel is készült méteres nagyítás nagyon szép minőségben!
Köszönöm szépen a felajánlást! :o) Igazság szerint nem az obipark körül érzem a problémát (általánosságban nem az alsó kategóriából szoktam válogatni, leszámítva a DA 35/2,4-et), ezek az optikák K10D-n hasítottak. K-7-en is éles a produktum, nem a megnövekedett pixelszámot érzem ludasnak, de valahogy olyan műanyagok a képek, elveszik az anyagszerűség. RAW-ban fotózom, minimális élesítéssel, a kontrasztot és a görbéket szoktam általában csak ingerelni. A Kerékben majd lőnék pár képet "idegen" vázakkal is, ha megengeditek. :o) (Remélem, hogy lesz tapizható K-5 is. ;o))
Ezt a részletgazdagság dolgot én a helyedben egy kicsit körbejárnám azért. Nem csak a te vázadddal van véletlenül valami gond? Az obik és képfeldolgozási rész is rendben van? Mivel viszonylag közel vagyunk egymáshoz, akár koccanhatnánk is a Moszkvás környékén, és akkor feltuszkolhatod a 21-40-70 sorozatot némi próbálkozás erejéig. Akár úgy is, hogy ugyanazokkal a beállitásokkal lefotózod ugyanazt az én K10D-mel (na, ezt hogyan kell írni: -mmel? -el?) aztán egyszerre kibontod otthon.
A középformátumnak legalább kétféle alkalmazása volt anno, az egyik a minőségi többletre ment rá (stúdiók leginkább), a másik arra, hogy a 6x6-os vagy 6x9-es kép nagyon bőven megvátható még úgy, hogy újságb használható legyen a megmaradt felület. Aztán előbb az utóbbi, aztán szép lassan az előbbi is nekiállt kihalni...
Ma is megvannak ezek, digin minden ilyen meccst újrajátszunk.
Én egyébként két okból tartom a "retro" 645-ös Mamiya szettemet:
- egészen más érzés fotózni vele, mint egy digivel vagy kisfilmessel; lassabb, elmélyültebb, meditatívabb fotózásra vesz rá, kicsit kalandos is vele...
- ma már olyan mocsok olcsó, hogy miért ne, elfér :)
Aham. Így már érdekesebb dolog. Engem a K-7-nél csak a zárszerkezet miatti berázás kerget lassan őrületbe. A jobb obikkal faltól-falig éles, nekem a részletgazdagsággal sincs bajom.
Együttes kérdéseitekre válaszolva: engem eddig sem a felbontás izgatott, hanem a dinamika. A K-5 persze csúnyán ráver ilyen területen a 645D-re, de (nem tudom, hogy ez sajnos-e) elsődlegesen munkára használom a gépet és bizony volt már, aki keveselte a 14 megapixelt (ami megfelelő perspektíva- és lencsekorrekció után jó esetben is 12-13), mert nem tud belőle egész falas képet nyomatni. A márkasznobságról nem is beszélve (maradtam már alul olyan helyzetben, ahol a megrendelő fényképek megnézése nélkül a Nikonos kolléga mellett döntött, mert azt a márkát jobban ismerte) - azóta járok fekete szigszalaggal a prizmaházon fényképezni. És akkor még egy - nagyon szubjektív - dolog: a képminőség. A K-7 képminősége nekem nagyon nem jön be, erről Mercutionak pár hete beszámoltam már élőben -- a K-5 nem tudom, mennyivel jobb ilyen tekintetben (nyilván csak tartós használatban jön elő). A K-7-tel sem a zaj a gondom, mert nálam állvány és ISO 100 működik, hanem a képek részletgazdagsága valahogy elmarad a K10D után is, ami elég szomorú. A 645D tesztképeket elnézve viszont megvolt a "wow" érzetem.
Szóval elsősorban a dinamika és képminőség, de ha a nyálverő oldalát nézzük, akkor felbontás.
Ne aggódj, nem leszel átkeresztelve Antion-ra. :-)
Amúgy nekem is szimpatikus ez a gép, már a filmes 645 is az volt, dehát lássuk be, hogy minek. Úgy vélem, hogy annaki idején a kisfilm és középformátum (értem itt a 4,5x6-ot és a 6x6-ot) azért volt egy jól észrevehető különbség és minőségbeli ugrás. Manapság már a kisfilmes méretű géppel és objektívvel, a kisfilmes kocka kb. 2/3-át kitevő szenzorral olyan képminőséget lehet elérni, amiért annak idején a hagyományos kisfilmnél vért kellett izzadni, és nagyon észen kellett lenni. Szóval sokakban szerintem még ezek a beidegződések mozognak, dehát az élet és technika már túl lépett ezeken.
nem tudom, hogy óriásplakátokat akarsz-e fotózni, vagy a legközelebbi holdraszállást? Mi értelme van általános felhasználói körökben egy ekkora felbontású gépnek?
A jelenlegi felbontású, és minőségű gépekkel szerintem lazán nyomathatsz 50x60-as printeket, meg még nagyobbakat is, feltéve, hogy nem kroppolod agyon a felvételt, meg úgy nagyjából eltrafálod az expozíciót. De még a K10D-vel is olyan 30x40-es printet lehet, hogy lepisálod tőle a lábad szárát. Jelenleg is otthon figyel egy az íróasztalommal szemben, ráadásul egy kb. 30 éves körüli SMC Pentax-A 2,8/135 objektív volt a K10D-n, és erről az obiról köztidott, hogy nem rossz, de éppen nem tartozik a Pentax csúcskínálatába. Szóval ezzel az összeállítással, különösebb kunsztolás nélkül olyan képminőséget (printet) lehet elérni, ami simán megállná egy kiállításon a helyét, technikai értelemben persze. Kell ennél több? Megéri a nagy és rohadt drága gép, kicsi, de drága objektívpark, bődületes háttértár és valami atomraktor teljesítményű számítógép a képfeldolgozáshoz?
Szerintem a nagy szenzor vonzza őket (az mondjuk engem is), de nemigen gondolnak bele a nagyobb/nehezebb masinával töltött élet egyéb szépségeibe.
No meg van az a fajta fotós is, akinek mindegy mi az, ha elég nagy és fekete, de ilyet nyilván még senki se látott, én is csak olvastam róluk valami gyanus blogon, de az se az volt... :)
Ha már itt tartunk: én őszintén megmondom, nem értem itt azokat (tudom vannak jópáran), akik odadnák minden cuccukat csak, hogy ilyenük lehessen.
Ok értem, hogy hatalmas szenzor, meg felbontás, de ezen túl? Persze nekem nincs is rá szükségem, de (remélem nem sértlek meg) szerintem neked se. Szóval a technika imádaton túl, miért?
Látszik, hogy megy a 645D szekér, hiába tolták még csak ki az orrát a pajtából... Ezer örömmel adnám oda az egész szettemet egy 645D + 25/4 párosért cserébe. :o)
