arra a kézenfekvö következtetésre vezetnek, hogy a gravitációt is Maxwell-töltések okozzák, két elöjellel. Ez megmagyarázza a testek eltérö kétfajta tömegét
m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test))
is az elemi tömegekkel m(e) és m(P). Természetesen az elemi tömegek átváltozására energiáva nem tartozik az alapeltevésékhez.
Einstein sem kísérleti adatokra alapította az ekvivalencia elvét, tehát nem arra, hogy a testek súlyos és a nyugvó tehetetlen tömege ténylegesen azonos, hanem ö ez csak posztulálta.
Tömegvonzás nincs, a gravitációt kvantált gravitációs töltések |g(k)| = g m(k)okozzák. Az elemi g-töltéseknek g(k) kétféle elöjele van, tehát vonzó és taszító gravitációs hatás létezik. A statikus törvény két g-töltés között
F(grav.,g(j),g(k),r) = - g(j) g(k)/4pi r^2
Az áltrel érvénytelen, a testek szabadesése nem egyetemes, a tér nincsen meggörbítve. A gravitációs mezö A(grav.) c-vel terjed a véges Minkowski-térben
D D A(grav.) = - J(grav.).
Ezek az alapvetö kísérleti eredmények a gravitációval kapcsolatban
Renormálásra nincs szükség, a QED rossz elmélet volt. A mezök nincsenek kvantálva, csak az e.m.-mezö és a gravitációs mezö forrásai vannak kvantálva, a kétféle invariáns elemi töltésekkel q(k) és g(k), amiket a négyféle stabil elemirészecske e,p,P és E magával hordoz!
Megértettétek ezt végre ti együgyü fizikusok és megértetted-e te ezt, marha mmormota!
"Meglehet, hogy a részecskéknek van gravitációs töltése is ami csatolva van az elektromos töltéséhez. Igaz nagy a különbség a kettő között, de kozmikus méretekben lehet, hogy pont erre van szükség."
A négy stabil elemirészecske a két elemi töltés |q(k)| = q és |g(k)| = g m(k) horozója, a részecskéknek kétféle fizikai tulajdonsága van!
Előre bocsátom, hogy nem vagyok fizikus, csak egy kíváncsi laikus. Azt mondod, hogy a gravitációnak is kvantumosnak, vagyis egy térfogatban elkentnek kell lenni ahhoz, hogy elkerüljük a szingularitást. Meglehet, hogy a részecskéknek van gravitációs töltése is ami csatolva van az elektromos töltéséhez. Igaz nagy a különbség a kettő között, de kozmikus méretekben lehet, hogy pont erre van szükség. Így alakulhatnak ki az összetett anyagot felépítő és lebontó folyamatok. A csillagok és szupernóvák építenek, a „fekete lyukak” lebontanak. Szerintem van az anyagnak egy (becsomagolt), zártflukszusú állapota,(sötét anyag) amikor a elektromos töltése nem domonáns, csak a gravitációs töltése érzékelhető. Ezt a homogén anyaghalmazt nevezném én feketelyuknak. "
A gravitáció azért kvantumos mert invariáns elemi gravitációs töltések okozzák.
Mivel a töltéseket hordozó elemirészecskék helyét és sebességét nem lehet sohasem pontosan megállapítani, ezért csak valószinüségekröl (rhó(x,y,z,t) és j(x,y,z,t) tudunk fizikai törvényeket alkotni.
De ezen túl, a kölcsönhatások nem engedik meg, hogy a részecskék túl közel kerüljenek egymáshoz, szingularitások nem is tudnak fizikailag fellépni!
A (kölcsön)hatások c-vel történö terjedése miatt a véges tér-idö szerkezete Minkowski-féle, nem is érdemes globális inerciarendszerekröl fizikailag beszélni.
De inerciarendszerket lokálisan sem tudunk fizikailag megszerkeszteni, mert a hozzá szükséges pontszerü elemirészecskék helyét és sebességét soha sem tudjuk pontosan meghatározni. Az egész relativitáselméleti cécó catch as catch can fizika!
Hrasko Péter írja: "Mint mondottuk a lokális inerciarendszerek az inerciarendszerek összes ismert tulajdonságával rendelkeznek - a globalitáson kívül. Valójában ilyenek azok az inerciarendszerek, amelyeket Einstein az egyidejűség analízisénél a mozgó vonat és a nyugvó állomás példáján illusztrált. Nemcsak az igaz rájuk, hogy a nyugvó testek nyugalomban maradnak hozzájuk képest, hanem bennük és csakis bennük igaz a fénysebesség állandósága és csak itt érvényesek eredeti formájukban a Maxwell-egyenletek.
Ennél a pontnál azonban felmerül egy súlyos probléma: a kvantumelmélet szerkezete - úgy látszik - nem illeszkedik harmonikusan Einstein ekvivalencia-elvéhez. A probléma lényege nem az, hogy az egyenletek maguk felírhatók-e általánosan kovariáns formában, vagyis úgy, hogy minden lokális inerciarendszerben a speciális relativitáselmélet által megkövetelt alakot vegyék fel. A nehézségek magvát azok a teljes ortonormált függvényrendszerek képezik, amelyek a fizikai mennyiségek operátorainak sajátállapotait reprezentálják és nélkülözhetetlenek az egyenletek fizikai interpretációjához. Mint jól tudjuk, ezek a függvények általában kiterjednek az egész geometriai térre, és ez az a pont, amelyik összeegyeztethetetlen az inerciarendszerek lokalitásával. "
Persze hogy a kvantumelmélet szerkezet nem illeszkedik harmonikusan Einstein ekvivalecia-elvéhez!
Eisntein ekvivalencia elve (mindegy hogy a gyengéra vagy az általánosra gondolunk) érvénytelen és a kvantumelmélet a kvantált töltések létezéséböl származik!
leírja pontosan azt a hibát, amit Einstein elkövetett: Csak a négy stabil elemirészecskénél lett volna szabad abból kiindulni, hogy a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömegük azonos. Minden más ezekböl összetett testnél ez nem érvényes!
A fizikus community nem tudta a régi fizikában a vilgágmindenségünk felépítését ellesni, elsöségben azért, mert nem vézett el érzékeny kísérleteket és mert a nem passzoló kíséleti eredményeket ignorálta.
Az "Bizonyítsuk be fizikai érvekkel,hogy nincs gravitációs törvény,és hogy igaz az általános relativitáselmélet!" kísérletekkel már bebizonyított fizikai ostobaság megpróbálása!
Amit "lenyeltetek" az szönyeg alá söprésre és érzékeny ellenörzö kísérletek (experimentum crucis) elmulasztására épül.
Hogyan lehetett elfogadni a gyenge ekvivalencia elv 10^-13-as kísérleti alátámasztását, amikor O. Karagioz már a nyolcvanas években kimutatta, hogy az F(e.m.) idöváltozása több mint 0.7%-a a statikus gravitációs erönek.
Az Eötvös-féle kísérletek rajongóinak és az ürhajós 10^-18-as UFF-et ellenörizni akarók /mint pl. a brémai gravitációs fizikusok/ margójára:
Amiket "lenyeltünk" kísérleti tapasztalatokra épül.Hogyan tudtad egyes részecskék gravitációs tulajdonságairól kísérleti méréseket kapni?Hiszen az olyan pici.
Aurora11, olvasd el és probáld meg megérteni. Ne csodálkozz, hogy egész más fizikai alapfogalmakkal találkozol benne, mint megszoktál, amiket lenyeltél (mint a többiek).
Aorora11: "A hullámkép matematikai szemléltetése az elektron bázisállapotainak.Nem ténylegesen fizikai hullám,mert egy transzverzális közegben a rezgéshez szilárd közeg kell!Márpedig az anyaghullám tranzverzális módon viselkedik.De a báisállapotok állapotfüggvényeinek szuperpozicióját mégis nagyon jól szemlélteti a cirkulárisan polarizált hullámkép.De fizikailag nincs hullám,mert egy hullám a vákuumban nem terjedhet."
Ez meg nem emésztett nézetek mixtúrája. Magyarul: horihorgas ostobaság!
Langrange multiplikátorokkal a kényszereőkkel kapcsolatban hallottam.Miféle variációs elv tiltja meg a keringő elektronnak,hogy gyorsulás közben ne sugározzon alapállapotban?
