A RECEPTEK gyűjtőtopikja a Konyhasztalon.
Stahl ajnározást és fikázást ill. ezekkel kapcsolatos összes chat-et kérjük a Stahl topicba megtenni: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9132473&la=55683973 ill. a számos Stahl-os topikok valamelyikébe.
Egész nyugodtan, onnan senki nem fogja kimoderálni, még a Stahl ügyvédeinek sem engedünk. :)
Nem ismerem annyira a zsidó konyhát, mindenesetre így még tényleg elfogadhatónak tűnik...
Nekem eleve furcsa volt, hogy a sovány (mondhatni egészséges), saját ízzel rendlekező halat agyonvágja a fűszeres hurkával. Végül is, pl. pulykamellfilét se szoktunk velőspacallal enni... :-))))
Na meg az sem igazán életszerű - hogy e mostanában divatos kifejezéssel éljek - , hogy egy kósza májashurka ott figyel a hűtőben. Általában vesz az ember egy adag disznótorost, és megsüti szombat ebédre, nyersen nem igazán szoktunk egy arasznyit otthagyni...
Sparban szermányoltam múlt héten magyar túrónál olcsóbban (219 Ft/250g - én sem akartam hinni a szememnek) ricottát, iszonyúan krémes, lágy, tényleg a mascarpone és túró közötti átmenet. Nemtom ki gyártja, de műanyag tégelyben volt és nem eltéveszthetően "ricotta" felirat díszelgett rajta :-))
ilyen olasz cuccokat a szarvasi valamikáefté gyárt, na az az izé göröngyös, és az égadta egy világon semmi, de semmi íze, tehát semmiképp nem savanykás, mint a magyar túró. Mondanám, hogy tejszínes, de nem az, olyan "natúr". Én sütibe szoktam nyomatni, csak előtte át kell törni - merhogy az a szarvasi az sokkal olcsóbb tölteléknek, és sütve, vaníliás-citromosan úgyis van íze.
"Abszolút nincs ellenemre a fúziós konyha, de azért vannak határok... "
Tkp. vicces, hogy ha a máj natúr szárnyasmáj lenne, és nem hurkából szerezné, akkor ez az étel elég jól elhelyezhető lenne gasztronómiailag, mint a lengyel-zsidó konyha stílusa. Diómártásos hal mazsolás rizzsel ott megszokott ünnepi fogás Ros Hasánára, és uakkor szárnyasmáj is szokott lenni az asztalon, úgy olvastam.
A Matchban van eredeti olasz (dél-tiroli) ricotta, Brimi v. hasonló nevű. (Jó drága, de azért veszem néha, mert nagyon finom Glyx kenyérrel és reszelt répával. :)) Egyáltalán nem morzsás-száraz, sőt kimondottan krémes -- leginkább a Philadelphiára hasonlít.
Én már magam sem tudom... :-) Az olasz topikon azt mondja Antonio, hogy az itthon gyártott ricottanak alig van köze az igazihoz. A Stahl mintha azt mondta volna, hogy krémes állagú....
A műsorban használt ricotta abszolút nem olyan volt, mint a zacskós ricottaként árult magyar termék. Tehát nem "göröngyökből" állt. Inkább valahol a mascarpone és a túró közötti átmenet.
Igen, nekem is ez a bajom, hogy nem szeretem tök feleslegesen kapcsolgatni a sütőt, és végülis nyílt lángon is összemelegíthetem. Csak azért kérdeztem rá, hátha van valami fifikája a dolognak, és azért kell a sütő:).
Hát, ricottát honnan szerzek, nem tudom. Egyszer anyukám csinált tudtán kívül. Úgy udom, hogy a ricotta az a túró, amikor az aludt tejet egyszerűne egy vászonba rakják fölfüggesztik és lecsöpögtetik. Édesanyámat megrohanta a nosztalgia, hogy dédapám is így készített túrót. Valami nagyon száraz és morzsás lett a túró, de gondolom, ez annak is betudható, hogy dédapámnak volt tehene, és annak a tejét használta, anyukám pedig bolti tejjel kisérletezett.
Majd akkor beszerzek valami jó száraz túrót, hehehe (Plus vagy Spar túrót). Gondolom, Tecoban biztos van eredeti ricotta, valami igen drágán.
Ne hülyéskedjetek, ez egy ősrégi recept, tündérlala kedvence, rendszeresen szokta emlegetni itt is! De még sose hallottam tőle, hogy a sütőben melegítené elő a tálat... ribizli
:-))))) Még találj ki hozzá vmi blickfangos címet, aztán mehet. :-))
Pont az jutott eszembe, hogy a hűtőben hátracsúszott dolgokból különb kaját tudnék összecsapni... Mert ugye nem feltétlenül kell az összes maradékot _egyetlen_ kajában összedzsamálni. :-)
jézus mária. nem vagyok katolikus, de keresztet vetettem. szerintem mindennek van határa, de most komolyan. tudom, hogy nem azért van a topik, hogy jucit szidjuk, de azért nem kellene ilyen recepteket írni. akkor én is írhatnék szakácskönyvet, olyan egyszerű módszerrel, hogy minden hétfőn benézek a hűtőbe meg a kamrába, megnézem mi van ott, ami a hétvégéről maradt, összeborítom, csokorba gyűjtöm a recepteket és kiadom könyvnek pl. "52 hétfői vacsora" címen.
meg is néztem, mi van a itthon: betűtészta, kicsit aszott káposzta, lime, vaj, baracklekvár, kaviár, kapribogyó. például lehetne csinálni vajon párolt káposztát, belereszelni lime-héjat, meg kellene keverni a betűtésztát (szigorúan al dente!), majd rétegezni: vaj-tészta-káposzta-baracklekvár és így tovább amíg el nem fogy. a végén összesütni, és kaviárral, kapribogyóval díszíteni.
ez már megint egy olyan hülye feat, amitől egyedinek hat ez az amúgy nem különleges, (megint) szimpla tészta plusz szósz recept. ráadásul én egyszer tettem hideg jénait a meleg sütőbe.... többet nem tudtam vele kísérletezni :)
Hozzávaló: 20 dkg csavart tészta 2 db citrom 50 dkg ricotta 1 dl extra szűz olívaolaj 1 db csilipaprika, kimagozva és felkarikázva 1 gerezd fokhagyma, megreszelve 5 dkg parmezán, megreszelve só és frissen őrölt bors 1 nagy csokor bazsalikom 1 doboz koktélparadicsom
Első lépésként bekapcsolom a sütőt 150 fokra, majd kifőzöm a tésztát. Amikor már csak néhány perc van hátra ahhoz, hogy a tésztacsavarok kellő puhá legyenek, nekiállok a mártás elkészítéséhez.
Egy nagy keverőtálba reszelem a citromok héját, majd belecsorgatom az egyik átszűrt levét is. Aztán jöhet sorban a többi hozzávaló is; a ricotta, az olívaolaj, a csilipaprika, a fokhagyma és végül a parmezán. A mártást sóval és borssal ízesítem, majd egy alapos keverés után a tálat beteszem az előmelegített sütőbe pár percre, hogy a mártás felmelegedjen.
Amíg a mártás melegszik, félbe vágom a koktélparadicsomokat.
Miután kivettem a tálat a sütőből, az ízes szószba keverem az idő közben kifőtt és lecsepegtetett tésztát, a paradicsom feleket és a nagyob darabokra tépkedett bazsalikomot.
Utolsó műveletként ízlés szerint sózhatjuk, borsozhatjuk, ha kell.
Ezzel a recepttel kapcsolatban nem értem, hogy mért kell bekapcsolni a sütőt. Ezt lángon nem lehetne fölmelegíteni?
Hát, igen... én is azt hittem, hogy rosszul látok... de mivel 2x egymás után leírta, gondoltam nem elírás... aztán belegondoltam, hogy 12 órán keresztül menjen a villanysütő... brr... ha megcsinálom, tuti valami gyorsabb megoldást keresek...
Csak azért másolom be az egyik vasárnapi receptet, hogy pikírtkedhessek. :-)))
Abszolút nincs ellenemre a fúziós konyha, de azért vannak határok... Már csak egy kis szójaszósz, meg az obligát tejszín hiányzott volna a teljes gasztronómiai katyvaszhoz. :-))))
Egy nagy edényben enyhén sós vizet forralunk és amikor már lobogva forr, kifőzzük benne a tésztát.
Amíg a tészta puhul, apróra vágjuk a vöröshagymát, majd a hurkát óvatosan felmetsszük, lehúzzuk róla a héját és nagyobb darabokra vágjuk. Végül a mazsolát forró vízbe áztatjuk.
Miután mindennel előkészültünk, egy nagy serpenyőbe olívaolajat forrósítünk, majd megfonnyasztjuk rajta a hagymát. Amikor a hagymakockák már szép aranybarnák, hozzáadjuk a hurka darabkákat és az egészet kicsit lepirítjuk. Pár perc múlva felöntjük 5 dl vízzel, hozzáadjuk a mazsolát is - áztató levével együtt - és az egészet alaposan összekeverjük. Ekkor a harcsa szeleteket a ragura helyezzük, és a serpenyőt lefedjük. Kb. 15-20 perc alatt elkészül a májashurkás-mazsolás harcsa.
Tálaláskor a megfőtt, leszűrt tésztára kanalazzuk a ragut, ráhelyezzük a halat és az egészet megszórjuk az apróra vágott petrezselyemmel.