Hat, ha ez a link nem jo: http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=2331 akkor marad az, hogy google-ban megkeresed. Biztos van rajongoi oldal angol nyelven, ahol minden szempontbol kielemzik a sorozatait :)
Végre valaki, akinek az Öröm az ürömben nem volt kedvére való! Rossz volt eddig nekem egyedül :)
Most olvasom másodjára a Szárnyasdisznókat, és kíváncsi lettem, vajon hol lelhető fel valami kronológia, ami szerint követik egymást a Blandingses könyvek? (Nem a megjelenési sorrendre gondolok. Visszaolvasni csak az első 300 hozzászólást tudtam itt, azok közt nem volt.)
Megjövék a tengereről, végre sikerült elolvasnom a Szárnyas disznókat. (+még 3 régebbit újfent)
Meglátásom szerint Wodehouse kifejezetten élvezi a Blandings-témát. Ezekben a könyvekben mindig csúcsformát fut. A legutóbbi két könyv, a Sally kalandjai, meg az Öröm az ürömben után igazán jól esett, azok nem voltak annyira kedvemre valók.
Az egész család külön-külön kiszúrta a Rézbírót...:)
Föltettem egy Mulliner-novellát — link a P. G. W-oldal alján —, ez volt az az írás, amellyel a szerző születésének centenáriumáról az Interpress Magazin megemlékezett.
Most mondta a tv-ben Sherlock Holmes Watsonnak: Egy feleség elvesztése szerencsétlenség, de három már könnyelműség. Erről rögtön eszembe jutott,hogy holnap MTV2,21:15, Bunbury,avagy jó,ha szilárd az ember (The Importance of Being Earnest,2002)
on
talán egy két év múlva a 2004-es Piccadily Jim is eljut a magyar tévébe
Ma délután egy antiváriumban sikerült megvennem a Halló Mullinert (fordította Dr Váradi György,1943-as kiadás). Első Wodehouse emlékeim azt hiszem pont a Mulliner történetek voltak. Talán 86-87 tájékán volt valami Mullineres rádiójáték sorozat. Rémlik valakinek?
Azért kezdtem el halgatni,mert a rádióújságban ha minden igaz Peterdi Pál írt valami ajánlót, és olyasmit írt,hogy Rejtő Jenő sok mindent tanult/átvett Wodehouse regényeiből (vagy legalábbis ilyesmire emlékszem, de olvastam már úgy el egy könyvet másodjára,hogy egészen más volt a vége mint amire emlékeztem)
off:A legszentebb helyen olvasgattam egy régebbi FHM-et, hogy könnyebben menjen... az idő, és abban nyilatkozta Voga tanárúr, hogy Révbíró Tamás cselezte ki Erdős doktort, így jelenhetett meg az első lemezük, ami igazából bukta volt, mert csak 75.000 példányban ment el, ami a kor számadatsit tekintve nem is volt túl sok...
Ayreon, előkerestem a Voga-Turnovszky lemezt — most már biztos, hogy nem az én időmben jelent meg, hiszen 1986-os dátum áll rajta. Ha rajtam múlik, a borítót biztosan újraterveztettem volna, mert nagyon szeretem a lemezborítókat olvasgatni, böngészni, ezért azt tartom: minél több olvasnivaló van a hátoldalon, annál jobb. Ezen a lemezen csak annyi áll: "Információkat a korongon található narancssárga-fekete címkén talál". Ezt így nem fogadtam volna el, az biztos. És különben is: 1986-ban én már rég a komputerjáték-szakmában dolgoztam.
Ayreon: 22 év távlatából nem emlékszem, hogy már Boros Lajos gondozta-e Voga és Turnovszky első nagylemezét, vagy még én. Az azonban egészen biztos, hogy Erdős doktort nem kellett kijátszani, mert ő akkor már nem a Hungarotonnál dolgozott, hanem a Pro menedzserirodát vezette. Mellesleg nagyon jól szórakozott a Voga-Turnovszky-paródiákon, ő is kedvelte azt a két örültet.
off: Elnézést, hogy megkérdezem Lordságodat, de nem azonos Ön véletlenül azzal a Révbíró Tamással aki anno, Erdős Pétert kijátszva a világ színe elé tárta Voga és Turnovszky örökbecsű munkásságának első lemezét? Ha igen, hála érte!
Okoskodaskent meg hozzateszem azt, hogy a Nagy Londoni Pestisjarvany aranyaiban es abszolut kiterjedeseben egyaltalan nem volt olyan nagy, mint az elsok (az 1300-as evek kozepetol), amik az egesz orszagot megtizedeltek (valojaban inkabb feleztek), es amilyen mazlijuk volt a londoniaknak, a Nagy Londoni Tuzvesz meg is allitotta a jarvanyt.
... [Gulliver looks round and then rapidly climbs up and over the wall. He drops down to find Pither standing on the other side.] Pither Gulliver. Gulliver Pither! What a stroke of luck. Pither Well yes and no. [He indicates with his head. Cut to show that both of them are standing in front of a firing squad. The officer is heard as before. The squard runs towards them with fixed bayonets.]
CART MASTER: Bring out your dead! CUSTOMER: Here's one. CART MASTER: Ninepence. DEAD PERSON: I'm not dead! CART MASTER: What? CUSTOMER: Nothing. Here's your ninepence. DEAD PERSON: I'm not dead! CART MASTER: 'Ere. He says he's not dead! CUSTOMER: Yes, he is. DEAD PERSON: I'm not! CART MASTER: He isn't? CUSTOMER: Well, he will be soon. He's very ill. DEAD PERSON: I'm getting better! CUSTOMER: No, you're not. You'll be stone dead in a moment. CART MASTER: Oh, I can't take him like that. It's against regulations. DEAD PERSON: I don't want to go on the cart! CUSTOMER: Oh, don't be such a baby. CART MASTER: I can't take him. DEAD PERSON: I feel fine! CUSTOMER: Well, do us a favour. CART MASTER: I can't. CUSTOMER: Well, can you hang around a couple of minutes? He won't be long. CART MASTER: No, I've got to go to the Robinsons'. They've lost nine today. CUSTOMER: Well, when's your next round? CART MASTER: Thursday. DEAD PERSON: I think I'll go for a walk. CUSTOMER: You're not fooling anyone, you know. Look. Isn't there something you can do? DEAD PERSON: [singing] I feel happy. I feel happy. [whop] CUSTOMER: Ah, thanks very much. CART MASTER: Not at all. See you on Thursday. CUSTOMER: Right. All right.
Cecilke, a kérdezett mondat a pestisjárvány (Londonban 1664 végétől 1666 elejéig) emléke. Reggelenként halottszállító kordék járták a város utcáit, és az idézett felkiáltással összeszedték az éjszaka meghaltakat. Ha jól emlékszem, a Gyalog-galoppban is látható ilyen jelenet. Gallie elvetemülten cinikus életfelfogására vall, hogy bátyja betegszobájába ezzel a baljós mondattal állít be.
A névelírás oka nyilvánvalóan az, hogy az utolsó utáni pillanatban, telefonon diktálták be a nyomdának a szoveget. Az eset nem meglepő, még csak nem is szokatlan. Erről bővebben lásd A világ legbutább titkárnője című karcolatot itt: www.revbiro.hu/4mini.htm
Köszönöm. Akkor bennem lehet a hiba. De korábban nem fordult elő, hogy egy Wodehouse regényt egy hétig olvastam volna. Nekem már túl erőltetett volt a sztori, és unszimpatikus szereplőket a korábban olvasott művekben nem találtam, itt meg mindjárt kettőt is.
A boltban konkrétan a Forduljon Psmith-hez! volt, amivel összehasonlítottuk, mindkettő 310 oldal körüli. Hoppá. Az itthoni, 91-es kiadás csak 246. Ennyit az oldalszámokról :)
Saját repertoáromban az Öröm az ürömben című regényt biztosan dobogós helyre sorolom, a Hübele Sámuel és a Valami új mellé. Ami a könyv terjedelmét illeti, arról nemcsak a papír vastagsága tehet. A Psmith Amerikában 311 ezer karakter, a Hübele Sámuel 426 ezer. a Dinamit bácsi 442 ezer, a Valami új 391 ezedr, az Öröm az ürömben pedig 516 ezer.
Roppantul bánom viszont, hogy legutóbb a könyvesboltban az Öröm az ürömben-t vettem meg helyette. Annak a borítójánál biztos nem sikerült rosszabbul a Szárnyasdisznóké, de gondoltam, "Wodehouse egyik legmulatságosabb regényének" belseje majd kárpótol.
Van még, akinek rajtam kívül csalódást okozott a fenti könyv? :(
Ja, és vesszen a kiadó, meg a remek papír, amire nyomtatták, és ami miatt kétszer olyan vastag, mint egy ugyanilyen terjedelmű Psmith.
Feleim, végre eljutott hozzám a Szárnyasdisznók első példánya, és döbbenet által a szívem ere fagyott. A címlap nem egyszerűen borító — felháborító! Remélem, hogy a kötet belseje jobban hasonlít ahhoz, amit elképzeltem.
"Tudomásom szerint a fenti kötetek közül magyarul csak az első jelent meg, Halló, Mulliner! címmel, Várady György fordításában. Ezt a kiadás sohasem volt a kezemben, csak a Széchényi Könyvtár katalógusából tudom, hogy létezik."
Nekem megvan, nagyon regen olvastam, de emlekeim szerint a forditas -- lehet, h foleg a kora miatt -- marha elvezetes, izes, wodehouse-i.
:) Először is elnézést Lordságodtól, amiért letegeztem, másodszor szvsz. abszolút megérdemeltek a dícséretek, jómagam már akkor is Révbíró fan voltam, amikor Ön még meg sem jelent ebben a topicban. (na ezt már senki előtt nem tudja letagadni, hogy nem Ön írta:))
Leacock pedig már a Kék Edward óta nagy kedvencem, átmenetnek érzem Wodehouse brit humora és a Monty Python abszurditása között!
Kiváló jellemeket talál ki: egy ember aki mindent fordítva csinált, egészen addig, amíg a végén nem megöregedett, hanem visszfiatalodott csecsemővé. Vagy a tiszteletes, aki soha nem hazudott és nem erőszakoskodott, egyszer hat hetes szabadsága alatt elment vendégségbe, ahonnan nem tudott végül soha elköszönni, hisz mindig volt még egy kis ideje, a végén beleőrült, majd elhalálozott...
Drága Mr. Emsworth, csak halkan jegyzem meg, hogy most sikerült egy csodálatos, többek közt ön által is fordított S. Leacock novelláskötethez hozzájutnom 100 Ft ellenében a bolhapiacon. Könnyeim azóta folynak patakokban, s nem a szomorúságtól!
