Keresés

Celtix, ne ítéld el magadat azért, mert kölcsönadtad a Psmith-könyvet. Én is kölcsön kaptam az első példányt, még az 1950-es években, és a mű egy nagyon markáns irányvonalat jelölt ki az életemben.  Máig áldom a nevét annak, aki kölcsönadta — jóllehet azóta sem találkoztam vele. Ha te is hasonló jót tettél valakivel, az akkor is javadra válik. ha az illető esetleg nem áldja a nevedet.

Az előző levélnek így kellett volna kinéznie:

Végre, végre, végre!

Igen, végre-valahára ez a könyv is megjelent magyarul —

P. G. WODEHOUSE

regénye, amelyben Lord Emsworth szerelmes lesz, és jó néhány órán keresztül komolyan fontolgatja, hogy újra megházasodik!

Öccse, a nagyméltóságú Galahad ezenközben ifjú párocskák életét teszi rendbe,ahogy szokta: úgy, hogy attól kódulnak. Szomszédjuk, az ármányos lelkületű Sir Gregory Parsloe is házassági terveket fontolgat, ami azért különösen kínos, mert a nősülés fogyókúrát von maga után — sőt maga előtt... Blandings Császárnője pedig, a világirodalom leghíresebb sertése az Odüsszeia óta, jámboran készül a következő nagy megmérettetésre, mit sem sejtve a zordon enyészetről, amely

DISZNÓSZÁRNYAKON

lebeg a feje fölött. Azt azonban, hogy mi az a Slanki, és hogy a szerelmesek végül is kiéi lesznek, semmiképpen sem árulhatjuk el — ahhoz tessék elolvasni a könyvet!

A könyvre persze kicsit még várni kell, ez a fülszöveg előzetese.

 <FONT >Azt azonban, hogy mi az a Slanki, és hogy a szerelmesek végül is kiéi lesznek, semmiképpen sem árulhatjuk el — ahhoz tessék elolvasni a könyvet!

:))

Én is olvastam a HP-eket, mégsem jutott volna eszembe egyet sem beszavazni. (Főleg, hogy a külföldi könyv már adott volt, ugye!)

Én is erre gyanakszom. Más logikus magyarázat nincs... és akkor még örülhetünk a klasszikusoknak (Fekete város, A kőszívű ember fiai, stb.).

Szerintem beteg dolog egyetlen (illetve két) könyvet kikiáltani "naggyá", még ennyiből is.

Lehet, hogy az MTV a ker.tévék szavazós bevételeit megirigyelve találta ezt ki..?

De bizony, A két Lotti van ott... Meg Emil és a detektívek. Megnézhető a weboldalon.

Én igazán a négy Harry Potteren csodálkozom, azok valahogy nem (sem) valók a többi közé.

Cecilke, ha egy regény fordítása valamely hó 15-én készül el, akkor ugyanazon hó 22-én még nem érdemes a könyvesboltokban keresni.
 
Vigasztalásul és kedvcsinálónak megmutatom a regény utolsó bekezdéseit.

"A Bridgnorthi, Shifnali és Albrightoni Figyelőből (amely magában foglalja a     Gabonatermesztők Értesítőjét és a Lábasjószágügyi Tudósításokat is)

Az emberre nagyon is rávall, hogy mikor hagy fel a prózával – nyomós okra van szükség, persze, hogy átváltsunk a rímes versre. Az olvasó belátja szintén, ha ő is úgy gondolja, mint én, hát nem kövez meg engemet, mikor a rímek csengenek, és együtt ámuldozunk, mert Blandings Cs.nője újra nyert!

Sok szakember jósolta meg, hogy esélyei nincsenek, az ő ideje már lejárt, s a korona új fejre várt. A feladattal szembesítvén sertésfeletti teljesítmény, hogy papírforma ellenében győzni tudott. Ki hitte? Én nem. Matchingham ura bízva bízott, hogy ő hizlalt hízottabb hízót, s hogy – bár a Császárnő is dundi –, elmúlt már a gloria mundi, e nagyon merő hús arra sem méltó, hogy No. 2. legyen.

Hajlottunk ilyen nézetekre, jósolva sötét végzetet, de a jó sertés, ha tápja pépes, harmadszor is, lám, győzni képes: három szakértő mintagazda Blandings jelöltjét megszavazta! A bizottság mindhárom tagja a sertésszakma nagy alakja: Brice ezredes s még két nagy úr: Price őrnagy és Sir Harvey Moore. Szavazatát e három gazda Lord Emsworth neveltjére adta.

Okot ád további reményre a Győztes sajtóközleménye. „Kérkedni – úgymond – gyűlölök, de büszke vagyok szerfölött! Ellenfelem is nagy darab, mögöttem mégis elmarad; így tisztességes versenyen a díjat csak én nyerhetem.”

Súlyos, prófétalelkü szók – gondoljátok meg, olvasók!"

Köszönöm szépen :) Alkalomadtán részletesen végigolvasom az eddigieket, azt már most látom, az Öröm az ürömben-t muszáj megszereznem!

Szia, SummerLightning, érezd magad jóljöttnek!

Szia mindenki!

Jó, hogy megtaláltam ezt a fórumot, és felfigyeltem a nagy könyves szavazásra. Éljen Psmith. És Wodehouse. És a Nyári zivatar... asszem hazaértem :)

Kedves W. Viki, ezen a ponton helyénvalónak tartom visszautalni a 714. sz. hozzászólásomra, amelyre felcsigázott kíváncsisággal, reménykedve várom a választ.