Az Eszményi vő érdekes eset, mert a The Insdiscretions of Archie a háború előtt két fordításban, két különböző címen is megjelent magyarul. A nálad lévő példányt alkalmasint Tábori Mihály fordította, a nálam lévőt pedig Balogh Barna, a címe Utazás az após körül, és a Pesti Hírlap Könyvek sorozatban jelent meg 1929. december15-én. Sárga fedelű, zsebbe való könyvecske. Így kezdődik:
I. fejezet
Kellemetlen ljelenet egy szállóban.
— Hé, fiatalember! — kiáltotta Archie.
— Parancsol, uram? — válaszolta a portás figyelmesen. A Cosmopolis Hotel összes alkalmazottjai figyelmesek voltak.
Youwine, megtennéd, hogy ideidézed ezt a részt a Tábori-fordításból?
Köszönöm szépen a tippet, elolvastam a „Rengeteg pénz”-t és nagyon a kedvemre való volt. Bár egy kicsit hirtelen ért véget. Egy pillanatra nem is értettem, hogy akkor most mi van. Vagyis hogy most elfogadták a pénzt annak fejében, hogy hősünk kiszáll a milliomos leányzó életéből és nem vadászik többé hozományra, közben meg hát pont hogy igen. Na persze a milliomos nagybácsi csúnyán átverte (ütőkártya a kezükben), de erre nekem kellett rájönnöm magamtól, használva az eszemet, és asszem ezt nevezik elvarratlan szálnak. Vagy mi.
De írok mást is. Elolvastam továbbá a „Gáz van, Jeeves”-t is, amit Molnár Zoltán fordított, a szokásos bakikkal (ez a tegezés-magázás kérdés olyan, amin még az ígéretesebb fordító-jelöltek is elvéreznek). Szerintem az illető ráérzett a dologra, de távol van még a tökélytől. Mindenesetre az ő tolmácsolásában idézem a következő két passzust, szórakoztatásképp:
„Minden bizonnyal azok közé a lányok közé tartozott, akik kezükkel befogják férjük szemét, miközben az macskajajos fejjel betámolyog reggelizni, és azt mondják neki: „Találd ki, ki vagyok!”
Egyszer egy újonnan nősült cimborám udvarházában vendégeskedtem, akinek arája öles betűkkel a kandalló fölé vésette, ahol lehetetlen volt nem észrevenni, az alábbi feliratot: EZT A FÉSZKET KÉT SZERELMES ÉPÍTETTE, és még mindig jól emlékszem a mátkapár másik, hímnemű tagjának tekintetében ülő néma gyötrelemre, ami mindannyiszor megjelent benne, valahányszor a srác bejött, és meglátta a feliratot.”
„Na persze értettem én, miről van szó. Madeline megpróbált kissé kozmetikázni a fiúja imázsán (ha jól tudom, így mondják), és ezt, mint minden lány, túlzásba vitte. Ugyanezt figyeltem meg újdonsült ifjú aráknál is, amikor azt próbálják neked bemesélni, hogy Herbertnek vagy George-nak, vagy bármi legyen is a neve, rejtett mélységei vannak, melyeket a sekélyes és felületes szemlélő hajlamos nem észrevenni. A nők az effélék terén soha nem tudják, hogy hol kell megálljt parancsolni maguknak.
Emlékszem, egyszer Mrs. Bingo Little, röviddel a házasságkötésük után azt mesélte nekem, hogy Bingo költői dolgokat mondott neki a naplementéről – holott a srác legbenső barátai tökéletesen tisztában voltak vele, hogy cimborájuk soha életében még csak észre se vett egyetlen naplementét se, és hogy ha valami rendkívüli véletlen folytán valaha észrevenne is egyet, akkor az egyetlen megjegyzés, amit tenne rá, az volna, hogy az egy jól átsült marhaszeletre emlékezteti.”
Valamelyik György - elfelejtettem, hogy hányadik - azt mondta egyszer: bizonyos mennyiségű alvás minden éjjel - hogy mennyi , az most kiment a fejemből - valamivé teszi az embert, de hogy mivé, az pillanatnyilag nem jut eszembe. (Valami új)
Applebaum jól tudja: a Psmith a pénzvilágban című regényben, egy politikai gyűlésen Mr. Bickersdyke meséli el a Jerome-féle történetet, mintha vele magával történt volna meg. A kapitális pisztráng persze nem műanyagból van (a sztori jó száz évvel ezelőtti), hanem gipszből. (A magyar kiadásban: 72-73. oldal.)
Psmith főnöke adja elő tömeg előtt az egyik JKJ sztorit, amelyikben egy nagy preparált halról van szó. A hal egy kocsmában függ a falon, és sok vendég azt állítja, ő fogta ki, de a végén kiderül, hogy műanyag. Psmith főnöke úgy adja elő, mint saját sztoriját, mire Psmith pajtásunk felszólal, hogy tennie kéne valamit, mert egy Jerome K Jerome nevű pali lenyúlta a történetet.
A Psmith in the City és a Psmith Journalist kicsit összefolyik az emlékekben, az előbbire tippelek, mert az utóbbiról az maradt meg bennem, hogy Wodehouse-tól szokatlan komolyságú szociodráma. A kedvencem a szájpadlás nélküli (ugye?) szocialista agitátor.
"tudna valaki egy címet mondani, ahol a teljes életművet megtalálom?" -- kérdi KubBarb. Bár amilyen jó lenne, ha létezne ilyen cím. A teljes életmű, pláne digitalizálva... mámorító gondolat. Feltéve persze, hogy a teljes Wodehouse-életműről van szó, nem pedig... neveket nem mondok.
A brit Wodehouse társaság honlapján (http://www.eclipse.co.uk/wodehouse/ ) kell lennie teljes címlistának. Ha mégsem lenne, nagyot csalódnék. Akkor az orosz Wodehouse-társaság honlapját kell majd fölkeresni, de annak a címe most nincs a kezem ügyében, de majd kikutatom.
Még nem olvastam el az eddigi hozzászólásaitokat, nem tudom volt-e már erről szó, de gyors segítségre lenne szükségem: tudna valaki egy címet mondani, ahol a teljes életművet megtalálom? Előre is köszi, és most elkezdem olvasni az eddigieket:)
Sok jel mutat arra, hogy Klapka György valóban élt Angliában. Fél órát sem töltöttem a Google faggatásával, és máris több, erre utaló nyomot találtam. A Magyar Életrajzi Lexikonban közölt adatokat eddig általában megbízhatónak ismertem -- no de ha nem közli az adatot...
Ha már ennyi szó esett Jerome-ról a Wodehouse-fórumon -- emlékszik-e valaki, hol idéz PGW egy epizódot Jerome egyik művéből?
Mas. A kovetkezo idezet a "Herend Herald" Vizi E. Szilveszter-interjujabol valo. Igaz, h orvos, de megiscsak az MTA elnoke, ezert idezem:
"At Herend today, they make vases, coffee cups and dining services, which, say, in the 19th century Batthyány himself ordered, or Klapka from London."
Mindezt az interju vegen mondja, hizelegve kicsit a porcelangyarnak. Persze lehet, h felretajekozott, de egyre inkabb hajlok affele, h Klapka elhetett Londonban.
Eszerint a Kossuth-eletrajz szerint: http://www.muveszetek.com/napsziget/akt-152.htm Klapka (valamint Teleki es Kossuth) 1859-ben Parizsban volt--vagyis az Eletrajzi Lexikon listaja lehet, h nem teljes. Ez persze nem jelenti azt, h Londonban is elt, de ezt sem zarja ki az, h a lexikon nem emliti meg.
"1859-ben Párizsban Klapka Györggyel és Teleki Lászlóval megalakította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (emigráns magyar kormány)."
Nekem is ugy tunik, h minden eletrajz a baratsag-variaciot hozza, ugyhogy most mar kivancsi lettem, h igaz-e ez a tortenet, es ha nem, vajon honnan szarmazik.
Nem én olvastam, hanem a 224. hozzászólásban említette Applebaum. Persze lehet, hogy az ilyesmit jobb nem tudni?! Ha esetleg Applebaum olvassa ezeket a sorokat, megkérhetem, hogy írjon ehhez a rejtélyes ezüstbuzihoz szövegkörnyezetet és/vagy definiálja a kifejezést? Ha nem túl nagy kérés, persze, és ha hölgyek jelenlétében is kifejthető a téma...
Most aztán tényleg mesélje el nekem valaki, hogy miért nem tagolódnak a remek beírásaim! Kezd roppant idegtépő lenni. Pedig most még sorokat is kihagytam...
Üdv errefele!
Ha bővíteni szeretnél, és még nem ismered, javaslom kezdd a Rengeteg pénzzel. Nemrégiben láttam boltban, kiadták megint. Utána jöhet bármi más. Meg péntek esténként a Dunán a 'Majd a komornyik'.
Az ezüstbuzira van tippem, de szövegkörnyezet nélkül inkább nem találgatok. Ezt Wodehousenál olvastad? Ki fordította?
Köves
Sziasztok, én itt új vagyok. Elolvastam az egész fórumot, és azt szeretném írni, hogy:
„… belépett Freddie Threepwood, becsukta az ajtót maga mögött, az ágyhoz tántorgott, és mélyen, csukladozó hangon felnyögött. Psmith, akit ily durván felriasztottak kellemes ábrándozásából, megfordult, és neheztelve pillantott a bánatos ifjúra.
- Majd máskor, Threepwood pajtás, amikor csak tetszik – mondta udvariasan, de határozottan. – Most nem. Nem vagyok abban a hangulatban.
- Mi? – kérdezte Freddie szórakozottan.
- Azt mondtam, hogy bármikor máskor a legnagyobb elragadtatással fogom élvezni állathangutánzó művészetét,…”
Én ennél a résznél a röhögéstől leestem a székről.
A Wodehouse-repertoárom még elég csekély, bővítésre szorul. Eddigi élményeim alapján a legjobban „A jókedvű jótevő” nyerte el a tetszésemet. Különösen Lavender Briggs tett rám kedvező benyomást.
Van egy kérdésem: Mi az az „ezüstbuzi”? Kérdeztem az okosabbnak tűnő kollégáimat, ők se tudják.
„Jerome Klapka Jerome mélyen vallásos családban született 1859. május 2-án. Három idősebb testvére is különös neveket kapott: két nővérének Paulina Deodata illetve Blandina Dominica, bátyjának pedig Milton Melancthon volt a neve. Milton 1855-ben született, és hat éves korában elvitte a krupp nevű torokgyulladás.
Id. Jerome Jerome második keresztneve is szokatlan volt: Clapp. A Jerome-ot nem is használta, a gyülekezet Clapp tiszteletesként emlegette. Vélhetnénk, hogy a ‘Klapka’ név ebből származik, de valójában nem így áll a helyzet. Klapka György tábornok, az 1849-es szabadságharc ifjú hőse elhagyta hazáját, és brit földön telepedett le, hogy megírja emlékiratait. Nyugalmas helyet keresett, ezért elfogadta Jerome tiszteletes meghívását, az ő házánál szállt meg, és a család barátja lett. Jerome K. Jerome iránta való tiszteletből kapta második keresztnevét.”
A történet szép, egy kisebb hibával: A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Klapka a szabadságharc bukása után Törökországba emigrált, majd Olaszországban és Svájcban élt. A kiegyezés után hazatért, vállalkozó lett és országgyűlési képviselő Tisza Kálmán balközép pártjában.
Idősb Jerome ettől még olvashatott az újságban a hős tábornokról, aki a világosi fegyverletétel után még hetekig védte Komáromot, amíg szabad elvonulást nem sikerült kieszközölnie embereinek és önmagának. Annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a Klapka nem felvett név: az egzotikus keresztnevekben tobzódó szülőktől kapta az író.
:O))) a csónak az a jerome k. jerome, bár humoruk kétségtelen, egy tőről fakad, javaslom beszerezni a három ember kerékpáron-t, valamint - jobbára '45 előtti kiadásban - egyéb műveit, a fájdalom garantált gyomortájékon
Jajj... régebben olvastam tőle egy-két könyvet... Forduljon Psmith-hez (ahol a "p" néma) :))) és azt hiszem, a "Három ember egy csónakban" is tőle van. Arra emlékszem, hogy könnyesre röhögtem magam. :)))
I held it truth, with him who sings To one clear harp in divers tones, That men may rise on stepping-stones Of their dead selves to higher things.
— Alfred Lord Tennyson, In Memoriam A. H. H.
Wodehouse kétségkívül innen vette a képet, hogy egykori önmagunkat hágcsóként használva emelkedhetünk egyre magasabbra. A Tennyson-versnek nem találtam magyar fordítását, ezért valamivel emelkedettebb prózában ültettem át. A Valami új 8. fejezetében nem aprólékoskodtam ennyit. Ott ugyanezt a részletet így intéztem el: "... az Ashe-féle optimista világosan látta az arra utaló jeleket, hogy Mr. Peters egykori önmaga romjain új, magasabbrendű életbe emelkedhet, és jóllehet nem zárkózhat már fel azok közé, akik mosolyogva falják a currys homárt, a karmonádli terén azonban még számottevő eredményeket mutathat fel."
Szerzőnk szerette ezt a Tennyson-képet, valamelyik Wooster-történetben is elsütötte.
"... a sors csapásait beépítse egyénisége fundamentumába, s rajtuk mint hágcsón egykori énjét meghaladva, lángelméjével a bukást is diadalra váltsa." Ez szép :)) Vagy ez valami idézet?
