És vegyük hozzá, hogy mivel kevesebb az erdő, a havat sem fogja meg semmi, ez is a nedvesség elfolyásához vezet. Nem tudom milyen erős a hatás, de az biztos, hogy Erdélyben a tanyasi nép sokat panaszkodik, hogy nyáron nincs víz a patakban, pedig tavasszal még áradt! És azt mondják ilyen ingás régen nem volt!
Az éghajlatváltozás témakörébe tartozik ez is, de nem konkrétan a hőmérsékletváltozással függ össze.
Arra gondolok, hogy a múlt század során (nálunk legalábbis) óriási folyószabályozási munkák folytak, lerövidítették a folyók hosszát , lecsapolták a mocsarakat, és további területeket vontak szántóföldi művelés alá.
Namost, a szántóföldi művelés, ahol viszonylag kis élőtömegű gabonák váltják fel az erdőket, meg a mocsarak megfogyatkozása, egyértelműen és jelentősen csökentette a szárazföldről elpárolgó vízmennyiséget. Jelenleg, amikor a Duna majd 7méteres vízszinttel ömleszti ki a vizet a kontinensről, a folyadék nagy része egyszerűen beleömlik a tengerekbe. Amíg voltak mocsarak ez a folyadékmennyiség , vagy legalábbis jelentős része el tudott párologni.
Kiváncsi vagyok, vajon a fent említett hatás mennyire lehetett jelentős. Minden bizonnyal kontinentálisabbá teszi az éghajlatot.
Korábbi években kialakult egy érdekes elméletem, amit lehet, hogy éppen az bizonyít, hogy mostanra megszünőnek látszik a jelenség.
Még a rendszerváltozás előtt sok éven keresztül rendszeresen megfigyelhető volt egy jelenség, lehet hogy nem túl nagy területen, de Nyugat-MO-n biztosan.
Tavasztól őszig, hétfőtől péntekig viszonylag egyenletesen szép volt az idő, péntek délután már felélénkült a szél, szombat-vasárnap már rossz volt az idő. Egy idő után feltűnő volt a rendszeresség, és mivel nálunk az északnyugati az uralkodó széljárás, elkezdtem gondolkozni, mi az, ami megakadályozhatja a szelet megszokott útjában.
Nyugat-Európában az energiatermelő berendezések munkaidőben (hétfő-péntek) fokozott terheléssel üzemeltek. Ez nagy területeken több felszálló meleg légáramlatot keltett, ami megzavarta a megszokott széljárást. A pénteki leállást követően ez azonnal helyreállt, majd a hétfői indulás újra felborította. Érdekes módon a 90-es évek kezdete óta ez egyre ritkábban volt megfigyelhető, míg végül mára majdnem teljesen megszűnt (a "majdnem" már a statisztikai valószínűség tartományába tartozik).
Ez utóbbit éppen a világgazdaságban bekövetkezett változásokkal próbálom magyarázni. Energiatakarékos technológiák, üzemek költöztetése (MO, Ukrajna, Kína, stb.), megújuló energiaforrások terjedése (szélerőművek, biomassza).
Én ugyan csak műkedvelő vagyok, de várom a szakértők véleményét is.
Okozhatta-e ezt a jelenséget a Nyugat hőtermelése, vagy túl kevés volt ehhez, esetleg most sem kevesebb a hőkibocsátás? Az adatok biztos megtalálhatók az Interneten, de könnyebben megtalálja, aki tudja, hol keresse.
Szerintem ha összehasonlítjuk a közlekedési/ipari folyamatok volumenét most meg a negyvenes években, akkor a gondolatmenet értelmében most még nagyobb negatív hatásnak kéne lenni.
"Még az sem
teljesen világos, az emberi hatás hogy lehet enyhén negatív a 40-es évek végén a (b) ábrán."
Végigolvastam a topicot, feltűnt ez a mondat. Nem tudom, mi alapján állítják ezt. Ha csak egyszerűen végiggondoljuk az akkori eseményeket, a világháború rengeteg járműmozgását (repülőgépek stb.), a robbanások energiakibocsátását, a fegyver és járműgyártás energiaigényét (kohászat), majd az újjáépítés nekilendülését (mészégetés, tégla- cementgyártás, megintcsak a kohászat), mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a nyüzsgő időszak fokozott hatást váltott ki a környezetre is.
Ha megnézted a grafikonokat, akkor magad is láthatod, hogy a közeljövőben szinte bármikor bekövetkezhet a szinte menetrend szerint várható, kb. 3-4 fok/100 év ütemű lehülés. Nem pár ezer év múlva, hanem szinte máris. Aszteroida becsapódása nélkül.
Ha van melegedés, amit mi okozunk, az lényegesen kisebb az előbbi hatásnál, és talán még jól is jön a lehüléskor...
Jelenleg is egy jégkorszakban vagyunk. Jégkorszaknak nevezik ugyanis, amikor a sarkokon összefüggő jégtakaró alakul ki.
Azonban egy jégkorszak irdatlan hosszú és úgynevezett glaciálisok és interglaciálisok váltakoznak.
(Most nem tudom pontosan, hogy az utóbbi glaciális a mammutok korában volt-e, mert az ókor végén-középkorban volt egy kissebb valami, ami meteortól is lehetett)
Én a magam részéről amondó vagyok, hogy törékeny civilizációnknak igenis számolnia kell a globális felmelegedéssel. Mint biológiai lényeknek nincs sok félnivalónk, hiszen az ember nagyon durván sokmindent kibír. A melegedés, majd a pár ezer év múlva bekövetkező glaciális miatt azonban egy drasztikus népességcsökkenést nyugodtan beírhatunk a naptárba...
A szokásos csapadék háromszorosa hullott le hazánk északi régiójában az elmúlt időszakban. Harmincnyolc településen keletkeztek komolyabb károk. Egyelőre újabb felhőszakadások várhatók országszerte, az időjárás csak a hét második felében fordul jobbra. A rendkívüli helyzet Európában és Ázsiában katasztrófákat okoz, és ismét felveti a 2002-es nyár kérdését: klímaváltozás kezdődik? [Magyar Hírlap]
A hét végén ismét nyári napsütés
Németh Lajos meteorológus szerint a mostani hirtelen esőzéseket a Közép-Európa fölött egy önmagában pörgő ciklon okozza, aminek középpontja a Kárpát-medence fölött van. Ez ugyan szokatlan, de nem rendkívüli időjárási jelenség. A legfrissebb modellszámítások szerint szerda és csütörtök környékén ez a ciklon elmozdul kelet felé, így a hét végére és a jövő hét elejére ismét visszatér az augusztusra jellemző igazi nyári meleg és napsütés. A meteorológus szerint az időjárás mindig szokatlan és szélsőséges volt, csak kevesebbet tudtunk róla. A modern technológia és az információáramlás lehetővé teszi, hogy azonnal értesüljünk a világ különböző pontjain történő szokatlan természeti jelenségekről, katasztrófákról...
Az atmoszféra öntörvényű
Justin Mullins, a New Scientist egyik friss tanulmányának szerzője öntörvényűnek nevezi az atmoszférát. Szerinte a rendkívüli jelensé-gek, mint a nagy esőzések, a tengeri és a szárazföldi viharok nehezen magyarázhatók a tudomány jelenlegi eszközeivel. Nagyon messze van az az idő, amikor mesterséges eszközökkel lehetne befolyásolni
az időjárást, és csökkenteni a drámai hatásokat. Legújabban a tenger párolgását próbálják mesterségesen - vékony olajréteg ideiglenes telepítésével - szabályozni, mivel az úgynevezett atmoszferikus anomáliák rendszerint az óceánok felmelegedéséből s váratlan lehűléséből származnak. Az óceáni időjárási jelenségek emberi irányítása azonban csak helyi jelentőségű lehet egyelőre: még nem jött el a globális esőcsinálás időszaka.
A legfőbb befolyásoló kozmikus erő a napsugárzás, ez a szélerősségre, a hőmérsékletre és a légnyomásra is hat. Ám ezek az erők kaotikusan és nehezen kiszámítható módon érvényesülnek.
A klímaváltozás első jelei?
Zágoni Miklós fizikus, klímakutató: a jelenleg tapasztalható szokatlan időjárás a klímaváltozás során feltételezhetően gyakoribbá váló szélsőséges jellemzők egyik jele lehet. Persze ma is számos érv és ellenérv ütközik abban a kérdésben, hogy zajlik-e most klímaváltozás vagy sem. Számos meteorológus úgy véli: a vizsgált időtartam rövidsége miatt nincs meggyőző érv arra, hogy változás lenne. Természetesen ebben a kérdésben nem szerezhetünk teljes matematikai és statisztikai bizonyosságot. Amennyiben nem a jelenségek, hanem az azokat kiváltó okok felől közelítjük meg a problémát, akkor már egészen más a helyzet. Az okok között az elsők között szerepel a hőháztartás és az ezt vezérlő egyik tényező, a légköri üveggázok mértékének növekedése.
1860 óta figyelik nagyobb rendszerességgel a Föld időjárását, légkörét. Az azóta eltelt 150 év alatt érzékelhető természetes változást, vagyis a csökkenő hőmérsékleti trendet fordította meg emelkedőre, a légkör szén-dioxid-szint növekedése.
A 60-as, 70-es években felgyorsult CO2-kibocsátás-növekedés következményének első jele lehet a mostani változás. A 90-es években korlátozták az ózonbontó anyagokat (halogénezett freonokat) tartalmazó termékek gyártását, de az ezeket felváltó úgynevezett hidrogénezett freonokat (HCFC) kibocsátó áruk viszont az üvegházhatást segítik elő. Egyes hidrogénezett freonok bomlása ideje akár 10 ezer évig is eltarthat. Az elmúlt 100 évben 0,6-0,8 Celsius-fokos volt a fölmelegedés, és ennek nagy része az utóbbi 30-40 évre vezethető vissza.
Az átlaghőmérséklet, vagy az évi csapadék mértéke ugyan nem változott jelentősen, de azok időbeli eltolódása jóval hektikusabbá vált. Vagyis a nagyon meleget, a hosszú ideig tartó aszályt hirtelen rengeteg csapadék követi.
Egész Európában, sőt a világon is a szokatlan időjárási jelenségeknek lehetünk szemtanúi. A Fekete-tengeren korábban nem voltak szokásosak a tornádók. Melbourne-ben pedig már 150 éve nem volt olyan meleg télen, mint most, amikor is 18 Celsius-fokot mértek. Augusztusban Rómában inkább szárazság és a nagy meleg volt a jellemző, nem pedig az intenzitásában és mennyiségében "trópusi" jellegű esők, mint mostanában. Magyarország északi részein olyan patakok öntöttek ki a hirtelen lezúduló, koncentrált esőzések következtében, melyek korábban ritkán léptek ki medrükből.
Augusztusban ritka az ilyen alacsony hőmérséklet és a nagy esőzések. A légnyomás és a hőmérséklet viszonyában fennálló globális összkép is szokatlan. Az erős ciklonális tevékenység augusztusban errefelé szintén nem szokásos.
A nagy klímamodellek szerint átlagosan a telek enyhülnek, az éjszakai hőmérséklet csökken, a nyarak melegebbek lesznek, és az átlaghőmérséklet is nő. Mifelénk hosszabb távon az összcsapadék csökkenése és a párolgás növekedése várható, a nagy csapadékövek északabbra tolódnak. Az esők eloszlása viszont szélsőségessé válik...
németh lajosról vagy jót, vagy semmit. Zágonival teljesen egyetértek.
A meteorológusok mintát látnak a világszerte dúló rendkívüli időjárási eseményekben: Friedrich-Wilhelm Gerstengarbe, a németországi Potsdamban lévő klímakutató intézet egyik munkatársa a Die Presse című bécsi lapnak kifejtette: a rendkívüli időjárási események ilyen világméretű láncolata akkor szokott előfordulni, amikor egy klíma egy másikká van átalakulóban és a középkori kis jégkorszak beköszöntével vont párhuzamot. Ezen belül Ausztriában és Európa környező részében az utóbbi napok rendkívüli esőzéseit a Genovai-öbölben kialakuló, észak felé vonuló, és ott hidegebb légtömegekkel találkozó ciklonok okozzák - mondta. [MTI]
Végre szemmel is jól látható a globális felmelegedés hatása. A Greenpeace által összegyűjtött képeken száz éves időskálán követhetjük nyomon, hogy miként tűnnek el a világ magashegységeinek gleccserei...
A fenntartható fejlődést tárgyaló johannesburgi világkonferencia előtt néhány héttel világot látott WWF-jelentés szerint a jegesmedvék fontos élőhelyeinek pusztulása következhet be a globális felmelegedés miatt. A klímaváltozásért leginkább felelős országok még mindig haboznak a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálását illetően...
Csatlakozás a Kiotói Jegyzőkönyvhöz A pénteki kormányülésen végre döntés született Magyarország csatlakozásáról a Kiotói Jegyzőkönyvhöz. Információink szerint még a johannesburgi "Rió+10" csúcstalálkozó előtt az Országgyűlés megerősíti hazánk csatlakozását.
A klímaváltozás járványokat eredményezhet
2002. június 21. péntek 15:56
A felmelegedés miatt számítanunk kell arra, hogy a világ élőlényeit - a növényeket és az állatokat egyaránt - gyakrabban sújtják majd megbetegedések és járványok, állítja egy amerikai kutatócsoport, ugyanakkor mások szerint nincs elegendő bizonyíték a birtokukban ezen állítás alátámasztásához.
A Cornell Egyetemen dolgozó Drew Harvell által vezetett csoport két éve kutatja a klímával összefüggésbe hozható betegségeket. Harvell elmondása szerint meglepően sokféle kórokozó terjedését befolyásolja a klímaváltozás - a vírusokat, a baktériumokat, a gombákat és a parazitákat, s ezzel egyidejűleg sok gazdaszervezet ellenálló képességére is hatással van, például a korallokra, az osztrigákra, a növényekre és a madarakra. Az egyik társkutató, Richard Ostfeld - aki egy állatokkal foglalkozó ökológus - azt is hozzátette, hogy ez a kérdés nemcsak a korallzátonyok pusztulását vagy a malária tejedését tanulmányozó szakembereket érinti, mivel hasonló növekedés fedezhető fel a betegségek előfordulásában is. - "Nem akarunk rémeket látni, de aggódunk."
Néhány szakértőt nem győzött meg a tanulmány. Simon Hay, az Oxford Egyetem járvány szakértője elismeri, hogy a betegségek és azok hordozói érzékenyek a klímára, és a klíma változik. Azzal azonban nem ért egyet, hogy a klíma kedvezőtlen irányban befolyásolja a megbetegedések előfordulását, mivel erre még nincs elegendő bizonyítékunk.
Az amerikai kutatócsoport több olyan lehetőséget is talált arra, hogy a felmelegedés miként fokozhatja a betegségek terjedését.Például a melegebb teleken nem pusztulnak el a kórokozók és a hordozóik, illetve olyan területeken is megjelenhetnek, ahol korábban túl hideg volt.
A kutatók olyan emberi betegségeket is megvizsgáltak, amelyek terjedése köztudottan a meleggel hozható összefüggésbe. Ilyen például a malária, a Lyme-kór és a sárgaláz. Bár való igaz, hogy a felmelegedés hatására a hidegebb éghajlatokon is elterjedhetnek ezek a betegségek, a kutatók szerint ez az összefüggés vitatható, mivel számtalan egyéb tényező, például a megelőzési programok hiánya vagy a rossz életszínvonal is szerepet játszik a terjedésükben.
A nem emberi betegségek vizsgálatát azonban nem befolyásolják ilyen tényezők, így könnyebben felismerhetők az összefüggések, mondta Ostfeld. A csoport a lepkéknél, a tölgyfáknál, az osztigáknál, a búzánál és az oroszlánoknál is talált bizonyítékot a felmelegedés okozta megbetegedésekre.
(New Scientist - stop!)
A 30 fokos júniusok illetve a századvégi 6 fokos felmelegedés is ilyen félfokos változások
extrapolációjából jön létre, és akkor egyáltalán nem mindegy, hogy 0.3 fokos változásból extrapolálunk
1-1.5 fokos növekedést a század végére, vagy pedig 0.8 fokos változásból 4-6 fokos növekedést.
A meleg júniusok nem hagytak valami mély benyomást (lehet, hogy nem különböznek lényegileg a
25 fokosaktol?), de arra igen határozottan emlékszem, hogy hónélküli telek már 20-30 éve is voltak,
különösen azokban az években, amikor jó elore sikerült szállást lefoglalni a téli síeléshez.
Az éghajlatváltozás befolyásolására, illetve a globális felmelegedés csökkentésére van egy
igen egyszeru módszer (az "utazás a Mars bolygóra" topikban került elo, bár ott a Mars felmelegítésére
és terraformálására akarják használni, de feltehetoleg ellenkezo célra is alkalmas), nagyméretu
tükröket kell felloni Földkörüli pályára, a Föld és a Nap közé elhelyezve ezek visszaverik a
napsugárzást, ezáltal csökken a Földet éro sugárzás és hidegebb lesz. Egy 2000 km sugarú tükör
10 %-kal csökkentené a Földet éro sugárzás mennyiségét. (ahogy a klímakonferenciás totojázást
elnézem, még mindíg ez a legreálisabb megoldás a globális felmelegedés csökkentésére:-)
A módszer egyébként lokálisan is alkalmazható, hordjunk napernyot a 30 fokos júniusban !
Felmelegedés Alaszkában: süllyedő házak, költöző lakosság
Alaszka távoli vidékein a felmelegedés következtében felolvadó jég miatt a települések lakóinak el kell hagyniuk szülőföldjüket.
A Bering-szorosban lévő Shishmarefben a hőmérsékleti változások nagy mennyiségű jeget olvasztottak fel, ami veszélyezteti a települést. Környezetvédelmi szakemberek szerint a helyi téli középhőmérséklet 10 fokkal, a nyári 5 fokkal emelkedett 1970 óta. A The Times újság értesülései szerint a jéggel borított sziget lakói jövő hónapban szavaznak arról, hogy elhagyják-e a szigetet, ami egyre kisebb lesz az óceán térhódítása miatt.
Helyi lakosok úgy nyilatkoztak, hogy valószínűleg mindnyájan arra szavaznak, hogy magasabb vidékre költözzenek, mivel alig maradt már föld a lábuk alatt. Az USA környezetvédelmi ügynökségének felmérései szerint a Shishmaref körüli, tengerben úszó jégtömbök tömege 14%-kal csökkent 1978 óta, az 1960-as évek közepétől számítva pedig 40%-kal. Az olvadó jég hullámzást kelt, ami erodálja az eddig egész évben fagyott állapotban lévő talajt.
A házakat eddig is hidraulikus emelőkkel kellett aládúcolniuk, hogy az alapjuk ne süllyedjen a felolvadó altalajba, ami a házak építésekor fagyott állapotban volt. A jégtömbök olvadása veszélyezteti a Transz-Alaszka olajvezetéket is, mert repedéseket és olajszivárgást idézhet elő sodródó, felszabaduló jég.
Tizennyolc olyan halfaj jelent meg a brit partok közelében az elmúlt húsz évben, amelyek korábban sosem fordultak elő a térségben. A tudósok szerint az új otthont kereső hidegvérű állatok rajzása is egy bizonyíték a globális felmelegedésre.
(Journal of MBA alapján: Magyar Hírlap)
Az előrejelzés nem fapados extrapoláció alapján készült, hanem komplex modellek alapján. Újabb modellek már 8 fokos emelkedést is jósolnak.
A www.eghajlatvaltozas.hu oldalon valahol talalsz reszletesebb ismertetéseket is az IPCC jelentésről, de akár az egész jelentést is letöltheted az IPCC honlapjáról...
Megnéztem Zágoni mester honlapján az általad emlegetett linket (http://hps.elte.hu/~zagoni/chat.htm ) ,
az ott található görbéket és a magyarázatot. Egyenlőre még nem érzem magam teljesen meggyőzve, első
ránézésre meglehetősen önkényesnek tünik a természeti és emberi tényezőkre való szétbontás. A 3. ábrán
a piros vonallal jelzett mért hőmérsékletváltozás gondolom stimmel, én is egy ehhez hasonló ábrára
emlékezve írtam le a (45)-beli megállapításaimat. Ezeken is jól látszik a 3 általam említett szakasz,
a 40-es évek közepéig tartó (én előbb 30-as éveket írtam,de vszínűleg rosszul emlékeztem) kb 0.5 fokos
növekedés, aztán egy 30 éves stagnálás, majd ismét növekedés.
Az alapvető problémám a b. ábrán szürkével jelzett antropgenetic (emberi hatás modellezése) grafikonnal
van. A modellből úgy tűnik, hogy 1970-ig az emberi hatás 0 volt, majd utána meredeken növekvő, míg
ha a széndioxidkoncentráció növekedését nézzük (ami sajnos itt nincs ábrázolva), az már a 30-40-es
évektől meredeken nőtt a 70-es évekig is, semmi sem indokolja, hogy ebben az időben az emberi hatás
nulla legyen. Igy persze a természet okozta hatás, ami feltehetőleg a mért és az emberi hatás
különbsége az ötvenes években enyhén pozitív lesz, ami pont ellentéte az én állításomnak. Még az sem
teljesen világos, az emberi hatás hogy lehet enyhén negatív a 40-es évek végén a (b) ábrán.
Az (a) ábrán látható modellben a természetes erők nem okoznak hőmérsékletnövekedést az utóbbi 20-30
évben, ezért az utolsó 30 év 0.5 fok körüli növekedését teljes mértékben az üvegházhatásnak tulajdonítja.
E modell alapján számolják gondolom a század végéig a 3-6 fokos melegedést. Ha viszont azt feltételezzük,
hogy az utóbbi időben pl csak a felét okozta a felmelegedésnek az üvegházhatás, a másik fele meg
természetes, akkor mindjárt csak feleannyi felmelegedés várható a következő száz évben ,mint az ábrákból
extrapolálható lenne.
Gondolom még sokféle modellt lehetne felállítani, és mondenki megtalálhatja a neki tetszőt.
Zágoni Miklós elég részletesen ismerteti az IPCC ezzel kapcsolatos modelleit és az abból levonható következtetéseket.
Valahol a honlapon elérhető az IPCC jelentés részletes ismertetése is, de most nincs időm kikeresni...
A probléma csak az, hogy ezt az elmúlt 150 évi növekedést szvsz. legalább két tényezo eredoje okozza.
Ha megnézi az ember a homérséklet változását az utóbbi 150 évben, akkor 1870 és 1930 között talál
egy kb 0.5 fokos növekedést, ami nem indokolható a széndioxidkoncentráció változásával. 1930 és
1970 között a homérséklet gyakorlatilag stagnált vagy kis mértékben csökkent, miközben a széndioxid
koncentráció jelentosen növekedett. Az 1970-es évek óta pedig van egy 0.3-0.5 fokos növekedés a
homérsékletben, és a széndioxid koncentráció is nott. Ebbol a felületes szemlélo arra következtethet,
hogy legalább 2 különbözo folyamat eredményeként jött létre a homérsékletnövekedés. Az egyik a
széndioxidkoncentráció változása okozta üvegházhatás, ami monoton növekvo és feltehetoleg arányos
a szédioxidkoncentráció változásával, a másik pedig egy ettol független ingadozás, ami a 19. század
végi 20. század eleji homérsékletnövekedést, majd a 1930- 1970 közötti homérsékletcsökkenést (az
üvegházhatással együtt stagnálást) okozta. Hogy jelenleg ez az üvegházhatástól független homérsékletingadozás
pozitív vagy negatív, azt gondolom senki sen tudja (legfeljebb maga az éghajlatváltozás vagy a
nickje:). Még nem nagyon láttam olyan cikket, amiben más tényezot is figyelembe vettek volna
az üvegházhatáson kívül, így könnyen tévesek lehetnek azok homérsékleti extrapolációk, amik csak
az üvegházhatásnak tulajdonítják a homérsékletnövekedést (különösen azok, amelye az utóbbi 10-20
év homérsékleteibol akarnak extrapolálni).
Egyes kutatók szerint a hatalmas tömb a globális felmelegedés miatt vált le az Antarktiszról
Az elmúlt egy hét alatt két hatalmas jégtábla vált le az Antarktiszról. A jelenség egyes szakértők szerint normálisnak tekinthető, míg mások a globális felmelegedést okolják a történtekért.
Újabb hatalmas (C 19-nek elnevezett) jéghegy vált le az antarktiszi jégtömeg Ross-talapzatáról. A Wisconsini Egyetem (UW) közreműködésével működtetett antarktiszi meteorológiai kutatóközpont (AMRC) munkatársai pénteken készült műholdfelvételek nyomán állapították meg, hogy a mostani jégtömb több mint kétszáz kilométer hosszú és közel kétszer akkora, mint az egy héttel korábban leszakadt, 76 kilométer hosszú, átlagosan 7,4 kilométer széles C18 nevű jéghegy.
A tömb leválása nem lepte meg az AMRC szakembereit. Charles Stearns, az intézet vezető kutatója szerint az antarktiszi kontinentális talapzatról a vékonyabb jég időről időre a vastagabb rétegekbe csúszik, amely a tömbök letöredezését okozza. A most leszakadt darab a leválás előtt harminc évig volt mozgásban - tette hozzá, az UW hetilapjaként megjelenő Wisconsin Weeknek nyilatkozva.
Számos klimatológus szerint világszerte a globális felmelegedés okolható azért, hogy az utóbbi években egyre gyakrabban válnak le jégtömbök az Antarktiszról. Ha ez a tézis a helytálló, akkor a déli kontinenset borító jég olvadása nyomán megváltozhatnak a tengeri áramlatok és a globális éghajlat is, azzal együtt, hogy az antarktiszi jégből kiolvadó víz jelentősen megemelheti az óceánok és tengerek vízszintjét. Mindemellett, ha a globális hőmérséklet-emelkedés folytatódik, akkor az antarktiszi jég törékennyé válhat, ezért a jövőben újabb jégtömbök leszakadására kell számítani.
A felfedezések híre alig egy hónappal azután érkezett, hogy az Antarktiszról egy országnyi jégdarab vált le. Amint arról beszámoltunk, az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC) március végén jelentette, hogy a Larsen B-22-nek nevezett, a Csendes-óceántól délre eső Amundsen-tengeren januárban elszabadult és sok ezer darabra tört jégtömb már az Atlanti-óceán déli részén, a Weddel-tengeren sodródik. Az eredetileg 64 kilométer széles és 85 kilométer hosszú, ám az olvadás miatt folyamatosan csökkenő méretű monstrum leszakadása pillanatában 5538 négyzetkilométer területet borított be, vagyis kilencszer volt nagyobb Szingapúrnál.
