,,Rengeteget vesződök a fényképeken megjelenő szennyeződések okozta pöttyök miatt.''
Nem vagy ezzel egyedül.
,,Most vettem észre, hogy hiába tisztítom a fényképező érzékelőjének a fedőüvegét mert valahol alatta vannak a porszemek, vagy az üveg másik felén vagy az érzékelőn.''
Nehezen hiszem, hogy az üveg alatt lenne a kosz.
,,Ha elviszem szakszervízbe akkor ott rendbe tudják tenni vagy ők is csak a fedőüveget fogják kivülről megtisztítani ?''
Szerintem nem tudják.
A mikroszkópos fotózással az a baj, hogy extrém pici a tárgyoldali apertúra, ergó extrém nagy a tárgyoldali mélyélesség. Emiatt a szenzortól 1-2mm-re levő védőüveg tetején levő porszemek sokkal élesebben látszódnak. A pici porszemek normál fotózáskor annyira eléletlenednek, hogy észre se lehet venni őket, mikrofotózáskor viszont ott lesz az összes a képen.
Egyébként az Olympusokban van beépítve ultrahangos szenzortisztító, és ez a más cégek megoldásaival ellentétben tényleg működik. Én még sohase tisztítottam szenzort a gépeimen, pedig különösen poros környezetben is fotózok rendszeresen.
Már nem emlékszem a márkára, de volt egy digitális fényképezőgép - talán még tükrös - ahol a védőüveg nem a szenzoron volt, hanem elöl, közvetlen a foglalatnál. Mikrofotózásra ez ideális volna.
Ha az antialias vagy a blokkszűrő alatt van a kosz, akkor azt nehezebb munka tisztítani (attól még lehet, hogy vállalja valaki). Bár ezek a szűrőket rá szokták ragasztani a szenzorra, vagy ha nem, akkor is nagyon kicsi rés van közöttük. Biztosan ott van a por, nem valahol előbb az optikai útban? Ugyanott marad a képen, ha forgatod a gépet a mikroszkóphoz képest? Nekem nem tűnnek nagyon élesnek a nagyobb koszok képei. Ha a szenzoron lennének, akkor élesebbek volnának. Középen a pici viszont valóban rajta lehet.
Ezen kívül sajnos előfordulhat, hogy nem kosz, hanem felületi hiba, karc képeződik a fotóra. Az én gépemen is van ilyen hiba. Ettől sajnos csak szűrőcserével lehet(ne) megszabadulni.
Én elengedtem a tiszta szenzor kérdéskört, mert úgyis mindig bekoszolódik, főleg ha cserélgetem a mikroszkópok közt. A helicon focus kezel dust mapet, ami lényegében olyan, mint asztrofotózásban a flat kép. Homogén háttérrel csinálsz egy fotót, amin látszanak a porszemek, és a stackelésnél minden képet korrigál, hogy ne látszódjon a kosz. Vagy a pepecselősebb megoldás a Healing brush a photoshopban. Gondolkoztam, hogy elviszem a gépet takaríttatni, de már elértem a 100k expot, úgyis akkor makkanna meg, miután ezt megcsináltam.
Egy kérdésem lenne. Rengeteget vesződök a fényképeken megjelenő szennyeződések okozta pöttyök miatt. A mikroszkópokat és a fényképezőgépet is a legjobb tudásom szerint tisztán tartom, de így is sok munkát kell végezzek a fényképeken az oda nem való pöttyök eltávolításával.
Most vettem észre, hogy hiába tisztítom a fényképező érzékelőjének a fedőüvegét mert valahol alatta vannak a porszemek, vagy az üveg másik felén vagy az érzékelőn. Ha elviszem szakszervízbe akkor ott rendbe tudják tenni vagy ők is csak a fedőüveget fogják kivülről megtisztítani ? Annak nem lenne semmi értelme.
Az összehasonlíthatóság kedvéért mutatom az első két képet amit egy fűszálon talált 1mm-es rovarpete egy részletét mutatja. Az első a pöttyös kép. a 2. már fókuszsorozatból összerakott és kivágott, a pöttyöktől megtisztítva. Reichert MeF 32x es epi obj., Panasonic G7.
A következő képeket is már feldolgozás utáni állapotban mutatom.
Reichert MeF 8x obj
A következőt már több képből raktam össze, a nagyobb mélységélesség kedvéért. A nagy növényi szőrök a csomós ebir nevű fű szárához tartoznak.
Az utolsó képet a Wild-Heerbruggal készítettem. Talán ez adta a tetszetősebb képet, habár a pete megvilágítása nem lett olyan jó mint a fenti fotókon. Két külső lámpát használtam egy fehér műanyag hengeren keresztül világítva a fényüket. A pete bal oldalán nem látszik olyan jól a mintázat mint kellene, pedig eléggé sokat babráltam a fények beállításával. Ez egy másik pete, a csomós ebir még ki nem nyílt virágának fedőlevelén találtam.
Csak a finomszemcsés titánpor vagy forgács lenne ahhoz eléggé reakcióképes , a tömör fém sokkal kevésbé. Az acélt is el lehet égetni vatta formában, pedig az sokkal kevésbbé reaktív anyag mint a titán. https://www.youtube.com/watch?v=OMIGugud8vI
Egyszerű: próbáld szúrólánggal meggyújtani! Ha sikerül akkor vagy magnézium vagy titán. Ha szép fehér por marad, akkor magnézium, ha sötétebb, akkor titán. Persze ha sikerült meggyújtani, onnantól nagyjából mindegy, hogy a kettő közül melyik volt.
Épp nemrégiben farigcsáltunk a fiammal egy alkatrészt titánból a műhelyben. Esztergálás közben kétszer is sikerült véletlen begyújtani a forgácsot. Elég látványos...
Uraim, a titánt (illetve ötvözetét) fajlagos tömegen kívül mivel lehet azonosítani? Kis tömegű (2 g) alkatrész, elég macerás ekkora térfogatot mérni, bár volt olyan pipettám, de nem találom.
Megkisérlendő, a benzol (beszerzése lehetetlen, 40 – 50 éve ebben "fürödtünk") – toluol csere ill. a módosított receptnél: 102 ml 50% alkohol (pálinka(!) amennyiben e mennyiségről lemondhatunk) + 7 ml aceton + 19 ml etil-acetát (mindkettő, sok más mellett, megtalálható a rézelejében). A CZJ Abbe-féle refrakrométer (G típus) kompenzátori kúpfogaskerék-öntésével, szerintetek, érdemes-é foglakozni mivel van miről másolatot készíteni? A képen lévő pálinkából (Cigány alma párlat réz(fém)mentesítve + házi berkenye) egy cseppet sem vagyok a fenti elegy elkészítésére feláldozni...
Köszönöm, majd elolvasom ! Én nagyon komolytalan gyűjtő vagyok. Ha nagy ritkán találok 1-1 érdekes elpusztult, de ép bogarat,lepkét azokat szoktam begyűjteni és preparálni.
Annak idején 2011-ben a Természettudományi múzeumban ( ahol kb kiadták) még az elkészülte előtt említette egy dolgozó. Fel kellett iratkozni rá, de mire odaértem, már nem fértem be az első 1000 példányba, annyit adtak ki elsőre.
Később még egyszer kiadták, sajnos addigra híre ment, így mire odaértem, a második eresztésre se tudtam feliratkozni se. A második napon!!!
Boltba ez gyakorlatilag nem került. Röptében elvitte a szakma az összeset.
A mintapéldány volt a kezemben.
Csodaszép, és fantasztikusan infogazdag kiadvány. Vagy öt kiló, nehéz, szines papírra nyomott, hihetetlen képekkel.
