Egyelőre - hála Istennek - még megy minden: a meló, a fantáziálás, a vallásom gyakorlása, a kert, zene, néha még a foci is,... az asszony tompora sincs elhanyagolva, ...és lám, újabban még a topikra is jut némi idő. Bár nagyon szerény ember vagyok, azért mégsem hagyhatatlak itt Benneteket tudatlanságban:-)
Én csak azt a tömeget ismerem, akik nem tudják a választ a miértekre, ezért nem adnak rá választ.
Ők az agnosztikusok. De nagyon sokan képviselik napjainkban is (itt a topikon is) azt a materialista nézetet, hogy a válasz erre az, hogy az anyag márpedig ilyen: magától van és különösebb cél és ok nélkül alakul.
De. Szükségszerű.
Nem. Mert lehetnek és vannak is, akik hallani vélnek isteni sugallatokat, észrevesznek intő jeleket, leszűrnek magukban tapasztalatokat, de nem verik nagy dobra, megtartják magunknak, a maguk igazságának.
Azt mondja, hogy nem számit ha esetleg léteznek is a dolgok, ha álomban tapasztaljuk őket, akkor azok nem léteznek.... holott pont azért álmodjuk őket, mert léteznek, de ez szerinte nem számít.
Megint igaza van a Golyóbisnak itt, alattam. Minek mondod azt, hogy álmodban olyasmit tapasztalsz meg, ami nem létezik? Az álmodat tapasztalod meg, az álomképeket, amik tényleg léteznek. Nyakatekert filozófiai túlbonyolítás azt mondani, hogy megtapasztalsz egy nemlétező dolgot.
És akkor megjelent egy izmos, pólós, rövid vörös hajú fickó, (nyilvánvalóan dokkmunkás, mert egy nagy ládát cipelt, és vigyorogva, de nem barátságtalanul a segítségét ajánlotta. Közben a nyaka két oldalán kimerevített egy kobra-forma csukját, és méregfogai közül ki-kibukkant a villás nyelve...
Annyira jó volt a sztori, hogy rögtön tollat és papírt kerítettem, és nekikezdtem megírni - de sajnos mielőtt befejezhettem volna a remek sci-fi novellámat, másodszor is feébredtem - és az egészből már csak ennyi maradt.
Én épp tegnap álmodtam, hogy megérkezünk a nordic walking versenyre, és kiderül, hogy a botjaink otthon maradtak.
De amint felébredtem, mentem is, és beraktam a botokat az autóba - tehát pontosan olyan eseményt tapasztaltam meg, ami valójában soha nem létezett, és immár - legyalogoltunk 10 km-t és már haza is értünk - soha nem is létezhet.
Van rá egy húszasom, hogy ilyesmi veled is megesett párszor...
"Te, az atomerőmű, a kollégium.... ezek létező dolgok.
Olyat mondj, amit korábban még nem láttál!"
Továbbra is csúsztatsz és mellébeszélsz!
EREDETILEG te ezt írtad @Zellem hozzászólására válaszul:
@Zellem: "Vajon hányan és hányan vannak, akik olyasmit tapasztalnak amik nem is léteznek?"
@jablonka: "Kevesen."
Azaz azt állítottad, hogy kevesen vannak, akik nemlétezőket tapasztalnak meg.
Mindvégig ebben a vitában a nemlétező dolgok megtapasztalásáról beszélünk, nem a "létezhető dolgokról", nem a "korábban látott dolgokról", hanem amik NEM LÉTEZNEK, de éppenhogy megtapasztaljuk azokat. Ilyen az álom összes dolga, ahogy azt korábban már leírtam neked. Nem létezők, de ennek ellenére "megtapasztalja" az ember. Semmit nem számít, hogy esetleg létezhetnek az álmodott dolgok, vagy hogy korábban látott dolgok bizarr kombinációi. Az számít, hogy NEMLÉTEZŐK.
Úgyhogy törődj bele a ténybe: bizony az emberek mindegyike napi gyakorlatban "megtapasztal" nemlétező dolgokat. Csak egyesek ezt helyén kezelik, mások meg hibásan létezőnek tekintik tapasztalt nemlétezőt. Például az alvási paralízis közben felébredés során tapasztalt félelmetes érzés alapján azt hiszi, hogy a démonok léteznek, és éppen egy ilyen láthatatlan démonnal viaskodott, aki lefogta őt és ezért nem bírt mozdulni.
"??? Nem találtam ki. Ha visszaolvasod itt a hozzászólásókat, igenis nagyon sokan vallják és hiszik a kizárólagos anyagelvűséget és a létezés céltalanságát."
Ez a gondolat mást tartalmaz, mint az előző kommented. Az előzőt vitattam, nem ezt. Ez nem kiegészítése az előzőnek, hanem egy másik okosság. Nem fogok ezzel foglalkozni, amíg az előzőt nem akarod tárgyalni. Ha ezzel kezdek el foglalkozni, akkor írsz egy harmadik, az eddigi szövegeidtől is eltérő tételt.
"Ez mind semmi! Képeld, a hit nagy szabadságában tömegesen vannak olyanok, akik meg komolyan abban hisznek, hogy a világ, az anyag csak úgy magától van, és magától, sőt, véletlenül (sic!) bonyolódott eladdig, hogy értelmet szült"(...)
- kiemelés tőlem
Erről van szó, nem az újabbról.
- Kik képviselik ezt? Ki ez a tömeg? Én csak azt a tömeget ismerem, akik nem tudják a választ a miértekre, ezért nem adnak rá választ. (A "véletlenül (sic!)" rész meg aztán extra ostobaság, az apologéták szalmabábja.)
- Illetve ismerek egy olyan tömeget, akik nem tudják a választ a miértekre, de választ adnak rá (te ebbe a tömegbe tartozol).
"Az első mondat a lényeg. A második már nem szükségszerű."
De. Szükségszerű. Az Isten nevében történő állításokat nem lehet megkülönböztetni "Isten szavától". Szóval az "Isten szavára" való hivatkozás azonos tulajdonságokkal bír, mint mondjuk az én szavamra való hivatkozás. Persze lehet, hogy tévedek, és te tudsz olyan módszert, ami alapján ezek megkülönböztethetőek. Esetleg leírhatnád ezt a módszert. Honnan tudod, hogy egy adott állítás "Isten szava", vagy az állítást közlő saját szava?
U.i. Álmodban, amit az elméd összekutyult, azok valós tapasztalatok voltak jól összekutyulva. Tehát nem nemlétezőt kutyult össze az elméd, hanem korábbi tapasztalatokat, amiből - az álmod tanulsága szerint - nem találtad a kiutat s csak tévelyegtél.
Mi lehetett vajon ennek az álomnak az üzenete számodra?
Kitalálsz egy elképzelést -ami a hiteddel ellentétes-,
??? Nem találtam ki. Ha visszaolvasod itt a hozzászólásókat, igenis nagyon sokan vallják és hiszik a kizárólagos anyagelvűséget és a létezés céltalanságát.
"Szerintem az álomban is ritka, hogy olyasmit látsz, ami nem létezik vagy nem létezhet."
Ne csúsztass! Az nagyon becstelen dolog!
Eredetileg arról volt szó, hogy "akik olyasmit tapasztalnak amik nem is léteznek", és nem arról, hogy amik nem létezHETnek. És bizony minden amit álmunkban megtapasztalunk, az bizony NEM LÉTEZIK. Esetleg létezhet, de konkrétan nem létezik az álmodott dolog, mivelhogy csak és kizárólag a te fejedben van.
"Vagy Neked volt ilyen álmod?"
Ó! Ezerszer!
Egyik - amire emlékszem - az valami atomerőmű-komplexum keresztezve valami kollégiumi szállással amiben úgy bolyongtam "célirányosan", hogy soha nem oda lyukadtam ki, ahová menni akartam.
Miután felébredtem, és az álom nem veszett el, arra jutottam, hogy valószínűleg a korábban játszott S.T.A.L.K.E.R. élményeket kutyulta össze az elmém a még korábbi egyetemi élményekkel, és hozott létre egy vadonáns új, viszont nemlétező "tapasztalatot".