A CD-re, magnóra, vagy akármire átírt - és főleg "feljavított" - gramofon felvételnek semmi köze ahhoz a hanghoz, amit az eredeti, tölcséres gramofonról hallasz.
Ez igy igaz. Az emlegett CD nem a hangrögzités őskoráról, hanem a jazz hőskoráról szól.
Gramofont hallgatni csak bespoke frakkot viselve lehet, cilinderrel, sétapálcával és zsebórával. Közben a bársony díványon vagy fotelben ülve kell kortyolni a teát vagy kávét. (Ha teát, akkor azt szamovárból) Persze, feltartott kisujjal, porcelán csészéből. Ráadásul komoly és jelentőségteljes arckifejezéssel kell az operát hallgatni. Így talán beléphetsz a hifi-nirvánába.
A szintetikus lakkok megjelenése előtt tekercsek impregnálására, szigetelésére is gyakran használtak sellak alapú lakkot. RF tekercs, motor, generátor, trafó...
"Gramafon felvételt gramafon nélkül is meg lehet hallgatni"
Na, ez az óriási tévedés és dezinformáció!!!;Đ
A CD-re, magnóra, vagy akármire átírt - és főleg "feljavított" - gramofon felvételnek semmi köze ahhoz a hanghoz, amit az eredeti, tölcséres gramofonról hallasz. Ez kb. olyan, mintha egy eredeti dagerrotípiát a Nők lapja oldalain papírra nyomtatva nézegetnél, vagy gázálarcban szaglásznád az ibolyát - ehhez képest még kotonban baxni is nagyobb élvezet;Đ
is meg lehet hallgatni: a Membran Music Ltd (német) CD kiadó jött ki egy 100 lemezes sorozattal: “Jazz in the Charts”. Az elsö CD-n a The Original Dixiland Jazz Band jászik (rajta van a Tiger Rag). A felvétel 1917 február 26-án történt. Akkor Oroszországban épp forradalom volt. Érdekes a sellak kiadás a Szovjetunióban egészen a 70-es évekig megmaradt: ugyanis a zenére volt igény, de áram a sok helyre nem jutott el. A CD-re 24 Bit/ 96 Khz szüréssel, tisztitással vették át a zenei anyagot az eredeti sellak lemezekröl.
A sellak kor elején még a fordulatszám se volt szabványositva, a 78/min valamikor a 20-as években lett általános. Az elsö Edison és Pathè lemezeken a jel vertikális volt, a többiek hazználták a horizontális technikát: a jelet a barázda jobb és bal oldalában tárolva.
Az eredeti tölcséres gramofon lemezjátszásban nem a lemez anyaga, momentán a sellak az igazi különlegesség, hanem az, hogy a felvétel, azaz a hangrögzítés, majd ezt követően a lejátszás között nem történt olyan átalakítás, "hordozóváltás", ami elektromos rezgésként valamilyen villanydóton továbbította volna a hangot, azaz a rögzített és visszajátszott műsort.
Aki még nem hallott ilyen elektromosságot nélkülöző hangrögzítést, illetve lejátszást, el sem tudja képzelni, hogy milyen elképesztően valóságszerűnek hangzik mégis a mai fogalmaink szerint végtelenül pocsék, "sávhatárolt" hang...
Egy kicsit off topic, inkább a lemezjátszókhoz tartozik.
Amikor néhány évente kitisztitom a Garrard 301-et, zsir, olaj, stb… mindig elcsodálkozom, hogy ez a szerkezet olyan, mintha egy órás mester tervezte volna, az összes mechanikai megoldással.
" a vinyl inkább szertartás és fókuszált élmény, mint bármi más."
és akkor még nem is beszéltünk az orsós magnók varázsáról sem. :) A fizikai műsorhordozókról való zenehallgatás az amúgy is egy külön feeling. Lehet rá mondani, hogy retrómánia ( és ha az is? Akkor mi van, miért baj?) és nosztalgia, de akkor is ad egy olyan feelingje amit a digitális soha sem ad meg. Jó rendszeren, igen is jó minőségben szól az analóg. A cd megjelenése előtt is létezett a minőségi zenehallgatás.
A sellak nagyon érdekes: bár a fák ágain található (DK Ázsiában), az anyag nem növémyi eredetü gyanta, hanem egy rovar, a Laccifer lacca rovar (lakktetü) választja ki. Mint a természetben elöforduló polimer megfelelt a gramofon lemez gyártás követelményeinek. A hanglemez ipar elött pecsétviasznak használták….
Akkor menj el egy havi lemezbörzére az ELTE Aulába, kb százas nagyságrendű eladó, százezres (a milliót becslésem alapján nem éri el) vinyl, kazetta stb kínálattal, brutális tömeggel, és utána tegyél ilyen kijelentéseket. A zenehallgatás eleve luxus és macerás, az analógozás és azon belül a vinyl inkább szertartás és fókuszált élmény, mint bármi más. Persze, tudom, felesleges trollnikkeknek válaszolni, de leszarom.
Le vagyunk maradva a vinyllel, de a digitalis izékkel is. A jövö : beültetnek egy microchipet Elon Musk klinikáján, és csak rá kell gondolni mit akarsz hallgatni, és megszólal a fejedben. De ez van akinek már 40 éve is müködött. Egy kedves kollegámmal utaztunk a 3-as metrón, István behúnyt szemmel ült velem szemben, szemmel láthatólag teljesen belemerült valamilyen zenébe mindenféle walkmen, vagy egyéb kütyü nélkül, a jobb kezével finoman vezényelt is. Aztán a Nagyvárad tér magasságában hirtelen beintett, és hangosan meszólalt : VONÓSOK !
Szerintem Mr. Digitálisnak van valami hiper szuper hálózati lejátszója és azon hallgatja flac formátumban a zenebonát. Nem baj, ha őt az 1-esek és 0-ák sokasága teszi boldoggá, akkor rá kell hagyni. 🙂
Mintha a kettő kizárná egymást. Miért? Aki analógot hallgat az mellette nem hallgathat digitálist vagy fordítva? Először is, elsősorban zenét hallgatunk és nem különféle formátumokat, készülékeket. Az, hogy ki hogyan és miért úgy hallgat zenét ahogy, az mindenkinek a magánügye. :)
Engem sem érdekelne és nem is nézném le, ha a 8k-s OLED tévék és a Dolby Atmos világában, valaki analóg filmvetítőgépen nézné a Chaplin filmeket.
A digitális formátum is régóta létezik. Nem azt mondom, hogy rossz a digitális formátum, azt sem állítom, hogy csak az analóg a jó. De aki kiröhögi a régi analóg technikákat, annak fingja nincsen erről az egész hifi és audiofil témáról.
" Az analóg zenehallgatás - és azon belül főleg a mono - az már inkább nosztalgia és hóbort. "
Ez sem feltétlenül igaz. Az utóbbi években az LP eladások száma nőtt. Másrészt maga a lemezgyűjtés is egyfajta hobby sokaknak.
Már eleve ósdi, elavult és macerás a vinyl és az összes analóg műsorhordozó, legyen az magnószalag vagy audio kazetta. A digitális források kényelmesebbek és praktikusabbak. Hangminőség tekintetében nyilván nem rossz az analóg sem, viszont jó a digitális is. A digitális formátum a jövő. Az analóg zenehallgatás - és azon belül főleg a mono - az már inkább nosztalgia és hóbort.
A hi-fi (high fidelity) fogalma előbb létezett, mint a sztereó. Tehát nagy logika nem kell hozzá, hogy rájöjjön az ember, hogy lehet-e monoban jó minőségben zenét hallgatni. Van tér, van dinamika a mono hangzásban.
Mellesleg, tekintve hogy lehet kapni mono hangszedőket, be lehet szerezni régebbi kiadású mono LP-ket (vagy akár újakat is, hiszen akadnak néha mono remaster-ek is), így semmi akadálya nincsen annak, hogy 2024-ben is hallgass monoban zenét.
Feltettem egy másik Lionel Hampton lemezt, amit az Audio Fidelity Inc adott ki 1958-ban.
utánanéztem ennek a lemezkiadónak. Ök nem “igazi” stero tecnikát használtak, hanem “binaural”, amit egy müfejes mikrofon vesz fel. Technikailag nálam jártasabbak gondolom jobban értik mi a különbség a binaural és stereo között. Mindenesetre nagyon meglepöen jól adja vissza a térhatást, mozogna a szobában.
Lionel Hampton and Orchestra. Lionel plays drums, vibes, piano. Audio Fidelity AFLP 1849
