Keresés

Nincsenek azok feldarabolva sehogy se, se megszámlálható, se nem megszámlálható részekre. Hanem különböző fajta mezők gerjesztik egymást, kölcsönhatások útján terjedő energiacserékkel. Az elektronmező, a fotonmező (EM mező), a kvarkmezők, a neutríó mezők, stb. S ezek a rövidebb hosszabb gerjesztések, vagyis hullámcsomagok kattantják be a detektorokat, őket észleljük részecskék gyanánt. Az ilyen gerjesztésekkel átadott energiaadagok maguk az elektronok, a fotonok, a kvarkok, a neutrínók stb.

Tőled pedig, egy őszszakállú öregembertől, igazán fura látni, amikor nem bírsz magaddal, s olyan dolgokba is belekurjongatsz, amelyekről halvány sejtelmed sincs.

Hagyd ezt a kamaszokra!

"Nincsenek részecskék. Részecske: kijelentés, hogy a detektor kattan. Mezők vannak.”

Ha ez igaz, akkor a mezők vannak feldarabolva megszámolható egymástól elkülöníthető részekre. Ebben a meződarabolásban, (földosztásban) a kommunisták voltak a legjobbak 1945-ben. ;-)

Párhuzamos világegyetemek és a kvantumfizika - beszélgetés Takács Gáborral

"Nincsenek részecskék. Részecske: kijelentés, hogy a detektor kattan. Mezők vannak. A relativitáselméletnek ellentmond az individuális részecskék létezése."

Feynman szerint a modellalkotó abból indul ki, amiből akar.

Van még a szaharov-feltétel: teljes és belső ellentmondásoktól mentes.

Ez a modell. És persze összhangban illik lenni a kysérleti eredményekkel.

De hogy a természetnek melyek az axiómái, azt a jóég tudja.

Jánossy szerint a természetben paradoxon nincs, olyankor valamit mi nem értettünk meg.

"Érdekes."

Nem tudom, mi a búbánaton csodálkozol.

Ez az axiomatikus rendszere közismert alapja.

A semmi másra vissza nem vezethető definiálatlan alapfogalmak, és a semmi másra vissza nem vezethető bizonyítatlan axiómák.

Az egészet az hitelesíti, ha nem merül fel benne önellentmondás, fizikai alkalmazását pedig ezen felül az, ha a kísérletek visszaigazolják a tételeit.

Axiomatikus modellben biztosan vannak másra vissza nem vezethető dolgok.

Érdekes.

Nekem - sajnos - az orákulum nem súgta meg a természet axiómáit, így aztán kételkedő vagyok.

Még az ún. szkeptikus társaságban is kételkedek. ;)

Persze a jó axiómák erejét az mutatja meg, ha nem csak azt adja vissza a rá épülő modell, amit addig is tudtak. Hanem új, váratlan dolgokat is előre jelez, amiket aztán a kísérletek is megerősítenek.

Az altrel erre a legjobb példa, volt, amit száz évvel később sikerült kimérni. Pl. frame dragging, meg gravitációs hullámok.

Az axiómákat a fizikában nem találomra mondják ki. Nem is azért, mert valaki igaznak hiszi, és mindenáron ragaszkodik hozzá. Hanem azért, mert az ezekre épülő modell jobb, mint ami addig volt.

Meg kell nézni a kvantummechanika axiómáit. Senki se hiheti ezekről, hogy azért választottá éppen ezeket, mert olyan magától értetődőek... :-)

Méregettek, próbáltak modelleket illeszteni a mérésekhez, aztán megnézték, milyen axiómákból jönne ki éppen ilyen modell. A Planck állandó esetében ez nagyon szépen látszik.

Próbált képletet találni a spektrum mérések eredményére. Talált egy egyszerű képletet, ami nagyon jól működött. Aztán gondolkodott azon, hogy mi a francból következik egy ilyen furcsa képlet. És talált hozzá egy akkori szemmel teljesen abszurd, elképesztő axiómát.

Ez egy hasonló probléma, mint a mértékegységek megválasztása.

Például a hőmérséklethez is különféle mértékegységeket választottak annó dominó.

Mert a víz forráspontját természeti állandónak vélték?

(Eredetileg a forrás pont volt a nulla és a gyagyás fagyáspont volt száz.)

Aztán rájöttek, hogy a hőmérséklet is valamiféle energia. Nem egy önálló dimenzió.

Simonyi még ennél is merészebb volt a dimenziók vizsgálatában,

persze akkor elhanyagol olyan finomságokat, mint két pí.

Lehet kimondani különféle axiómákat. Kérdés, hogy a természet mit csinált.

Kétség esetén használj zárójeleket.

Programozók siserehada zsonglőrködik összetett utasításokkal.

Erre nem érkezett megfejtés, akkor megmondom:

Előfordul, hogy nem elég jó és körültekintő a matematikai jelentés pontos és egyértelmű szintaxizálása.

Elfelejtik jelölni, hogy meddig terjed a deriváló operátor hatása. 

[p,F(q)] = pF - Fp = (pF)

Itt a végén a zárójelezés azt fejezi ki (jelenti), hogy ha a  p  operátor deriválást tartalmaz, akkor annak hatása, vonatkozása nem terjed túl a zárójelen.

És a kérdés, hogy vannak-e "ok nélküli" tulajdonságok is.

Axiomatikus modellben biztosan vannak másra vissza nem vezethető dolgok.

Nagyon érdekesnek ígérkezik a következő AtomCsill előadás is...

"A részecskefizika – ami az anyag legalapvetőbb (?) szerkezetének megértését tűzte zászlójára – olyan kérdésekbe ütközött, amiket meglepően egyszerű megérteni, de nem igazán látszik hol keressük a választ."

"Az előadás bemutatja ... a méréseket végző szuper-mikroszkópokat azaz gyorsítókat"

A részecskefizika útkereső kora – megértenénk-e a kérdést, ha a Világegyetem válaszolna?

A szerkezet egy topológiai tulajdonság.

Aztán vannak ebből adódó emergens tulajdonságok.

És a kérdés, hogy vannak-e "ok nélküli" tulajdonságok is.

Mondok egy primitivisszimusz példát:

Vannak különböző színű fények.

Nem intuitív, hogy ez a frekvenciától függ.

Annyira nem, hogy nagyon sokáig nem is tudták.

(A hullámhosszat fedezték fel előbb, a frekvenciát csak azután.)

Tehát...

A hullám valami f(ωt-kx) például.

Viszont a diszperziós relációban p² = ω² - k² van.

De ha csak négyzetre emeljük: (ω-k)²

ebből jön egy lineáris tag - csillapítás.

Márpedig a hullámfüggvény - a tapasztalatok szerint - nem kopik.

Ekkor jön a trükk, hogy legyen összekutyulva (ω+k)² és (ω-k)² is.

Ezzel szépen ledarálta a lineáris tagot, amely csillapítást okozna.

Feltalálta az anti-csillapítást.

De ebből nem következik, hogy sok elektron együtt képes három kvázi részecskére disszociálni.

Mert ez ugyabár nem bomlás.

Valahogy definiálnod kéne, mi tulajdonság és mi szerkezet.

- Áron, ez most komoly?

- Az.

- Jó, mert viccnek durva lenne.

Tulajdonképpen a szerkezet is egy tulajdonság. :o)

Azonban a priori tulajdonságnak azt nevezném, ami nem a szerkezet topológiai leírása, hanem attól (látszólag) független. Tehát ami a sokaságban megjelenik nem várt módon.

Egy víz molekola még nem folyadék. Nincs hőmérséklete, viszkozitása, olvadáspontja.

(Habár például a párolgáshőt Feynman egy molekulából ki tudja számolni - jó közelítéssel.)

Nyugi! Akkor sem következik belőle. :o)

Nem arra válaszoltam a mondatommal, amit te most, mint kérdést, beállítasz. És ez roppant idegesítő. Ne csináld ezt! Az értelmes kommunikációnak nem ez a módja. 

Abból nem következik, hogy az elektron kondenzátum disszociál három kvázirészecskére.

Nota beme:

Jegyezzétek meg ezt a szót jól. Nem bomlik, hanem disszociál.

A hullámfüggvény spinor szerkezetével.

De az, hogy spinje van és az 1/2, azt milyen szerkezettel lehet magyarázni?

Patakvérlaikus véleményem szerint ez nem az egyes elektronok tulajdonsága,

hanem az elektron mező lokális szimmetriájából következik.

Dirac egy mátrix egyenletet írt fel, ahol több "elemi" hullámfüggvényt kutyul össze úgy, hogy az egyik nemkívánatos tag kiessen.

Nekem sincs tökéletes definícióm. Ha valamit mondanom kell, akkor szerkezetnek tartom, ha pl. szét lehet szedni. Ilyen pl. az atom, le lehet szedni az elektronhéjat.

Vagy legalább meg lehet bombázni, és más lesz a találat eredménye, ha ezt vagy azt találunk el benne.

Ha csak mutat valami érdekeset, de nem tudjuk se magyarázni, miért csinálja, se kiszedni belőle részeket, se eltalálni külön az alkatrészeket, akkor azt én nem nevezném szerkezettel magyarázható dolognak.

Általában a tulajdonságok a szerkezetből következnek.

Egy gép esetében ez elég nyilvánvaló, értjük a különbséget a villanyborotva meg a porszívó között. Vágó kés vs turbina mondjuk.

De az, hogy spinje van és az 1/2, azt milyen szerkezettel lehet magyarázni? Valahogy definiálnod kéne, mi tulajdonság és mi szerkezet.

Általában a tulajdonságok a szerkezetből következnek. A részek egymáshoz való viszonyából.

Ha úgy tetszik, a tulajdonságok megjelennek a szerkezet miatt.

Meg akarod változtatni az anyag tulajdonságait?

Ehhez az anyag szerkezetét kell manipulálni.

Száz példát tudnék mondani érvként - ellene egyet sem.

Mi a különbség a nitrogén és az oxigén között? Egy proton a magban, és egy elektron körülötte.

Kis lépésben megfigyelhető a mennyiség átcsapása minőségbe.

(Az elektron energiaszintek megváltozásán keresztül.)

Mi a különbség a grafit és a gyémánt között?

Nincsenek grafit atomok és gyémánt atomok. Szén atomok vannak.

Mi az, amit tulajdonságnak sorolsz be, és mi az, amit belső szerkezetnek?

Úgy értelmezem, hogy a sokaság felerősíthet olyan tulajdonságokat, amelyek egy példánynál (vagy kis koncentrációnál) nem figyelhetők meg.

Ha ez a helyzet, akkor mégsem mondhatjuk, hogy az elektron egy struktúra nélküli elemi objektum.

Csupán azt, hogy bizonyos körülmények között nem disszociál.

Több részecske tudhat olyat, amit egyetlen részecskénél nem lehet megfigyelni. Az előző hasonlatnál maradva:

Pl. egy ember énekelget, megállapítod, hogy ez tulajdonsága. 

Többen énekelgetnek, azt mondod, oké, egyik is tud, másik is tud, semmi különös.

Ugyanazt éneklik, egyszerre - megállapítod, hogy szinkronban is tudnak, sőt hajlamosak - mint bozonnál az indukált emisszió. :-)

Aztán egyik elkezd tercelni, hopp, ez megint valami új, ezt egy egyeül nem tud, másképp hangzik, érdekes.

Vagyis térképezed fel az egymásra ható, kölcsönhatásban levő emberek viselkedését, olyan dolgokat is, amit nem feltétlenül gondoltál volna, ha csak egy embert önmagában figyelsz meg. A tercelés képessége nyilván az egyes emberé is, de sose jössz rá, ha mindig egyedül látod.

Mi van, ha nem zongora az, ami megjelenik, hanem kamarakórus?

Pedig a kvázirészecskék egzisztenciája éppen ilyen. Lásd pl. a fononokat.