Szokták mondani, hogy az "első" alapjaiban határozza meg az ember stílusát. Ugye, itt megint visszakanyarodok ahhoz a gyermekkori "élményemhez". Tehát az nagyon a fejemben maradt:az ünneplő ruha.
Nyílván ezt már ma nem így nevezik. Mindent egybevetve nekem az elegánsabb ruhák tetszenek.
Alapvetően ezt kevesen tekintik pornónak, így sok a vállalkozó. Maximum annyi szokott lenni, hogy "ki fognak röhögni".
Annyira nem pornó a besorolása, hogy a nagy szociális hálók - YT, Tiktok, FB - nem is tiltják.
Az én feleségem legjobb képei évekig fent voltak a neten, idén ősszel csak azért vettem le, mert gimnáziumban kezdett dolgozni (spanyol tanár), s ugye, az kellemetlen lenne, hogy a diákok véletlenül rábukkannak, hogy az 50+ éves tanár néni ruhástul zhanyzik, ül a kádban, stb.
Igen, az elsővel tele van a net. A második meg úgysem fogja azt mondani, hogy saját maga akarta ezt kipróbálni. Ílletve megszeretni. Legalábbis szerintem könnyebb ezt mondani.
Eddig kb. 100-szor csinált nekem "előadást" az utóbbi 20 év alatt. Azt mondja, összesen 1 alkalom volt, amikor maga az egész enyhén kellemes volt. Tulajdonképpen az tetszik neki, hogy nekem tetszik, maga az egész teljesen hidegen hagyja.
Az én feleségem először a haverom volt, bármiféle romantikus elem nélkül. S lassan lett más is.
Szóval a szex mindig csak extra volt, de nem ezen alapult a viszony. Ha szexen alapult volna minden, már rég nem lennénk együtt, mi meg immár 36 éve együtt vagyunk (ebből 35 év házasság).
Ebben igazad lehet, bár ugye nem tudatjuk, hogy melyik nőben van meg ez a " hajlam". Meg, hogy Ők, hogy élik ezt meg. Számukra egy örömforrás, vagy egy szexuális fétis.
Ha ugye van ilyen Nő egyáltalán. De a nagy számok törvénye alapján, kell, hogy legyen.
Ezt nagyon jól megfogalmaztad. Ha lényegében egyébként nem tudjuk ezt egy egészséges határon belül tartani(tehát, csak akkor tudunk kielégülni, ha a párunkat, ebben a helyzetben látjuk), akkor az már betegség. Nekem is voltak párkapcsolataim, de nyilván nem "erre" voltak kihegyezve.
Alapvetően ezt soha nem is mertem felhozni nekik. Igaz, egyik sem volt olyan mély kapcsolat, ami ezt indokolta volna. Nem is tudtam , hogy hozzam ezt a dolgot fel.
Szinte minden férfi szereti mondjuk a "vizes póló" típusú dolgokat, de ez nem wetlook kedvelés. Az igazi wetlook kedvelő az, aki akkor is szereti a vizes pólót, ha az nem eredményez átlátszó ruhát, azaz nem létszikk a nő melle.
Sokéves tapasztalatom: a wetlook-kedvelő az monogám heteroszexuális férfi, aki nem szereti a pornót. Ezen belül kb. fele-fele lehet, aki csak nőket akar vizesen látni, s az, aki saját magát is szereti vizes állapotban.
Ami még tapasztalatom: alig vannak wetlookos nők! Akik magukat annak állítják, azokról ki szokott derülni, férfipartner áll az egész mögött.
Alapvetően egy fétis akkor beteges, ha az embernek az abszolút szükséglet. Pl. vannak ápolónő-fetsiszta férfiak, akik nem képesek rendesen kielégülni, ha a nőjük nem öltözik be épolónőnek. Ez beteges.
Nem beteges, ha ez sizmplán egy extra elem. Ami jó, ha van, de nem létszükség.
Nyílván nem fogom, a nőket vízzel leönteni az utcán. Bár, hidd el nagy a kísértés. :)
De ugye ebben a wetlookban is vannak "fokozatok", ílletve nem is tudom, hogy írjam. Valakinek az is elég, ha a Nő, csak egy bugyiban áztatja el magát. De valakinek azért ennél több kell. Ezek szerint, Te idősebb vagy, mint én.
Szerintem semmi gond az ilyesmivel, míg nem válik betegessé.
Lásd, van aki a nadrágos nőket szereti, más a szoknyásakat. Beteges meg akkor lesz, ha valaki elkezd női divatboltokba járni, s ott puszilgatja a női ruhákat.
Ez érdekes sztori, amit írsz. De igazad van ebben, mindenkinek más jön be. Legyen az étel, ital, vagy akár cigi márka.
Ahogy emlékszem rá, talán az első emlékem az volt, amikor egy iskolai ünnepségen voltunk. Tudod, ez az "állami" ünnepség, mindenki kiöltözve. Bár, akkor a fiúknak, és a lányoknak is egyforma egyenruhájuk volt. Talán úttörők lehettünk akkor. Szerintem hatodikasok lehettünk. Álltunk kinnt az iskola udvarán, vártuk a zászló "felhúzást", aztán eleredt az eső.
Talán kb. 5 percig lehettünk ott kinnt, de már akkor felfigyeltem, a vizes ruhákra a lányokon. Így visszagondolva, talán ott kezdődött minden. 🤔
Szerintem ez ugyanaz, mint hogy szereted-e a mákos bejglit vagy sem. Vagy jobban tetszenek-e a szőkehajú nők vagy a sötéthajúak. Abszolút véletlenszerű.
Én, ugye, már idős bácsi vagyok. Amikor iskolás voltam a 70-es években egyetlen erotikus lap volt, a negyedévente megjelenő SZÚR Magazin (fiataloknak: SZÚR = színész újságíró). Ott voltak ma szoft erotikusnak számító képek, olyan jellegűek, melyek ma bármely normál lapnak is lehetnének, de akkor ez tényleg erotikus kiadványnak számított.
Szóval negyedik általános iskolai tanuló voltam, egy haverommal kimentünk az iskolából megvenni az új számot (1976-ban volt). Akkor vettem észre, hogy minden haver a melleket lesi, én meg észleltem, hogy nekem az a kép tetszik, melyen egy "néni" (akkor nekünk annak sázmított a kb. 25 éves csaj) valami hosszú ingben jön ki a tengerből. Az is feltűnt, hogy mindenki más ezt a képet teljesen érdektelennek mondta. Még azzal is megvádoltak, biztosan buzi vagyok, hogy nekem ez tetszik.
Eldöntöttem, hogy nem vagyok normális. Aztán így maradt, s csak a 90-es évek végén döbbentem rá az internet miatt (ősinternetes vagyok, a kezdetektől használom, már akkor is neteztem, amikor még nem létezett a szó mai értelmében net). Valamikor 1997 végén jöttem rá, vannak tényleg más emberek is, akik szerint a vizes ruhás nők erotikus látványt képeznek.
Addig annyira elástam az egészet, hogy addig a saját feleségemnek se beszéltem róla, pedig szinte mindent megosztottam vele.
Háát, ebben igazad van. Ugye én sem vagyok már fiatal... De ez nem most kezdődött nálam. Talán valamikor gyerekkorban🤔 Nem tudom, hogy ez hogyan alakult ki nálam, ílletve nem nagyon emlékszem rá, de nagyon vonnz.