A 2021-es Ciceró kiadós megjelenések: Az első Wodehouse könyvünk a Fiatalemberek slamasztikában (Young Men in Spats) lesz, és idén várható a Nothing Serious és a The Pothunters is.
Wodehouse nőbolondériája egyben jellemének fogyatékossága is. Üzenetével írásaiban nem mismásol: nők ellen ideig-óráig lehet lázadni, a végén csak diadalt ülnek, a behódolás férfisors, amit minden futóbolondnak vállalnia kell. A család szentség, zsolozsmázza az író, asszony a fegyőre, akit – W. hitvallása e tárgyban különösen erős – a férj hivatott eltartani, egzecíroztatásra és hárpiaságra hivatott, végül elegendő számú utód kitermelése után alant is becipzáraz, továbbiakban sárkánymódban üzemel.
Az idő odakozmált, a legatyásított dobbantó férfinek nem csap kezébe barát, „No, ez derék! Most már végre szabad vagy.”, elirigyelve függetlenségét, visszarántaná. W. nem mutat szimpátiát, legfeljebb a házasságot éltető agglegényeken könyörül, szerinte az elbitangoltaknak röpke nő nélküli lét dukál. Pedig alig van menekvés, a talpra állás évei a kiábrándulásé (váláskor mindig a fiús anyák ágálnak, a lányosak szorítanak: lányuk markolhasson, amennyit bír), a mindenét odahagyó előbb-utóbb – előbb, ha sokat panaszkodnak rá – beleszédül az illúziótlan világi bódulatba.
Wodehouse szentimentális trotty, na, ifjan is megvolt benne a hajlam a trottyságra, ám kétcsipetnyi hajzatmaradéka pihe puhája alatt agya kohója már nem úgy tüzel, mint meglett férfiember korában. Az Anonim Agglegények Klubjának ifjonc hím hősének (is) a szerelem kovalens kötésnél erősebb ábrándokat csihol, melyekből nehezebb rációt kovácsolni, mint kolonoszkópiára szóló beutalóval megörvendeztetni. A W.-regény születése idején a kritikusok Joseph Hellert emelték pajzsukra a Valami történt okán, akkoriban kezdett kultikussá válni e paranoiából és neurózisokból szőtt gondolatfolyam, főképp, mert írója pillanatra sem tévesztette össze a libidót a szerelemmel, csípőből lő: „Ezek voltak az első alkalmak, amikor jól megtapogathattam egy nőt; végül is huszonegy éves volt, amikor utoljára láttam már majdnem huszonkettő. Rávetettem magam, ölelgettem a fejétől a lába ujjáig (…) most úgy gondolom, ha nem siettem volna annyira, és kevésbé lettem volna mohó, alighanem többet engedett volna meg nekem.” (363. oldal, ford.: Szilágyi Tibor).
Magyarra átültetett Wodehouse-oeuvre immár kevés helyen hézagos, csupán a szerző csíkóéveinél tágabb a rés: 1902-1909 között keletkezett 12 alkotása közül a Csirkék és szerelem, valamint Mike és Psmith olvasható magyarul.
Nohát, ezt valóban nem tudtam, köszönöm a felvilágosítást és megkövetem a fordítót e ponton. Nekem, mint mezei magyarul fogyasztónak fura volt a korábbi sok "szappanozás" után ezt olvasni.
Nagyon alaposan utánajárt. Arra jutott, hogy a Szappan rossz fordítás, és igaza van. A Soapy - Szappan tipikusan az az eset, amikor a fordító meglát egy ismerősen hangzó szót, és lecsap az első, kényelmesnek tűnő megoldásra. A Soapy-ban ott a Soap? Akkor legyen Szappan. De a Soapy magyarra fordítva egyértelműen olyasmit jelent, hogy Svindlis, Simlis. Persze dönthetett volna úgy, hogy az egységesség kedvéért meghagyja a Szappant, de nekem jobban tetszik, hogy inkább jól lefordította.
Vannak évek, amikor 11-14 Wodehouse-könyvet olvasok. Kimazsolázom a legjobbakat, haladok a középszertől a gyengék felé. Évtizedek alatt – a történetek vagy a szereplők okán – sorozattá álltak össze kötetek (Fred bácsi csúcsformában; Kedélyes kastély [új fordításban: Telihold B.-ben], Nyári zivatar; Viharos idő; Öröm az ürömben; Egy Pelikán Blandingsben; Naplemente Blandingsben), másokat emlékezetes mellékszereplő fűzi egybe. Nemrég először esett meg velem, hogy korábban már újraolvasott darabot (Jeeves majd megoldja) félbehagyom. Harmatos regény, mint azok a női szerzők kreálmányai, melyeken W. oly sokszor és kedvvel élcelődik. Akad vagy tucatnyi alkotása (hirtelenjében néhány cím: A Bodkinok szerencséje, Viharos idő, Talált pénz, Rengeteg pénz), amelyek abszolút mesterművek. Nem ismerek szerzőt, aki megközelítőleg ennyi kimagasló művet alkotott volna, nem halványodnak ilyen lista sorában sem: Hiúság vására, Örök szolgaság, Stoner, Valami történt, Kilenc történet, Örökösök, Csendes Don. A Galavljov család, Hárman, Sztyepan Razin, Dubin megannyi élete, Jules Renard naplója. Az újabb W.-fordítók közül Borsos Balázst kedvelem leginkább, szokatlan gondossággal bánik a magyar nyelvvel. Ha lehetőségem volna egy Wodehouse kritikai kiadás feletti bábáskodást két emberre bízni, az egyik választásom ő lenne. Fordítókkal karöltve a kevésbé szerencsés szavakat, kifejezéseket frissíthetnék („Tény és való”), elvehetnék a W.-tól idegen pejoratív élt (Parazita Klub – Parenyica Klub? Ebugatta Klub?).
A legújabb opusz – Gyöngyök, nők és Monty Bodkin – apró leágazásokat leszámítva megegyezik legalább nyolc W.-iromány történetével. Amint W. kerítővé avanzsál, másfél tonna tollként zuhan a színvonal. A szerkesztéssel nem sokat bíbelődik; amikor az öreg szivar nősülésre agitálja a főhőst, W., szokása ellenére, nem illeszt a szómenete után egy frissebb epizódot (benne minimum két szójátékkal és három sziporkázó hasonlattal), hanem ugyanazzal a lendülettel puhításra kerül a lány is, így máris meghaladja a tízet a felesleges oldalak száma. A Szajré a budoárban és a Talált pénzben már tolvajló Molloy házaspár emel a nívón – az előző regényekben a felvágott nyelvű nej Szappannak nevezte a férjet, emitt Simlisnek. Egy szerető asszony (W.-nál ilyen is akad) nem hívja így az urát, lehetne tán „Síkos” (kicsúszik mindenki markából), esetleg „Olaj”, utalva, hogy a jófirma kamu olajrészvényekkel paliz be másokat.
Azonban Wodehouse azt a bizonyos tucatnyi művét együttesen tartom akkora szellemi teljesítménynek, mint a Haydnnak ajánlott kvartetteket (Mozart), Capella miséket (Monteverdi), Joshuát (Handel), Don Quixotét (Purcell), Elisabettát (Rossini), Abbey Roadot (Beatles), Meddle-t (Pink Floyd), Machine Headet (Deep Purple), Déjà vu-t (CSN&Y), Led Zeppelin III-at.
Talán jár erre olyan Wodehouse rajongó, aki Jerome K. Jerome műveit is szereti. Van egy "Tommy és társai" kötetem eladó. Ritka példány, igen jó állapotban, képek a linken, ha valakit érdekel, e-mailben érdeklődhet: bertram1@citromail.hu
Belenéztem a Néhány röpke szösszenetbe. Korábban már olvastam némelyik novellát, kíváncsi voltam Nagy Dóra fordítására. Van pár gond vele: először is szemlátomást azt hiszi, az Oofy keresztnév (ez a Stekszes Prosser nevű figura, legalább két novellában felbukkan a kötetben). A Wee Tots, a lap, ahova Bingo Little ír, annyi magyar nevet kapott már jóformán, ahány novellában említik. Kövesdi Miklós Gábornál egy kötetben Tipegő Apróságok (talán a Tökös-mákosban), egy másik kötetben, amit ő fordított, Tündibündik (vagy Tündibündi?). Nagy Dóra Kis Tipegőnek fordítja, jó lett volna tartani az egységes nevet, ugyanarról a folyóiratról van szó. Macskatáp Potter-Pirbright valamiért megtartja az eredeti angol becenevét a szövegben. A klub neve még mindig rettenetes.
Az életműkiadásból már csak pár kötet hiányzik: a Pearls, Girls and Monty Bodkin, a Bachelors Anonymous (a legutolsó regényei közül kettő), a Nothing Serious (novelláskötet 1950-ből), a The Coming of Bill, néhány korai iskolaregény (a Mike és Psmith előtt íródottak). Sajnálatos, hogy a betűméret az utóbbi négy-öt évben kisebb lett a cicerós kötetekben, így nehezebb olvasni, egyszerűen nem kellemes, és mintha a ragasztás is másféle lenne, a Csirkék és szerelem című szöveget - ami az egyik legjobb "ismeretlen" Wodehouse az elmúlt években szerintem, részben Révbíró fordítása miatt, részben mert egy komolyabb könyv, egy lájtos szerelmes regény, nem egy börleszk, mint a későbbi szövegek közül néhány, részben nem tudom, miért - lapozni is könnyebb volt, talán a papír volt másféle, nem annyira fehér.
A nemrégiben megjelent könyvek közül a Fodrász és főnemesen nagyon érezni, hogy egy színdarabból lett átalakítva. Három helyszín, a színváltozások között mindig két hét telik el, az összes szereplő felbukkan gyakorlatilag az adott helyszínen, akármilyen indoklással. Az aranyifjú valamivel halványabb volt, mint vártam (ezt a Psmith a pénzvilágbannal és a Mike-kal egy időben írta!), de a Legénylakásról sem mondanád meg, hogy gyakorlatilag a Nyári zivatarral egyszerre keletkezett. Garroway közrendőr a Galahad mindent elrendezből viszont egy ismert karakter (Wodehouse először ezt a könyvet írta meg, majd újra felléptette a figurát egy negyven évvel későbbi szövegben). A Halljuk Mr. Mullinert élvezetes volt, leginkább Révbíró Tamás fordítása miatt. Roberta Wickhamről három történet is volt, de ami ennél fontosabb, ezek szerint Mr. Mulliner némelyik unokaöccse/-húga/kuzenja tényleg létezik, úgy értem, a Wodehouse által teremtett világban. (Bobbie Wickham több Bertie Wooster-történetben szerepel, és egy Idegnyugtató kúra című szövegben is.) Az ember azt gondolná, Mr. Mullinernek egy szavát nem lehet elhinni. A Barmy Csodaországban nem volt rossz, de a hatodik-hetedik fejezet (Mervyn Potter-Tulipán-Barmy) színvonala magasabb volt a többinél. Az Amikor egy francia... egy halványabb szöveg, amin nem segített a tipográfia (apró betűk), és a fordítónak, talán Borsos B., az a szokása sem, hogy a kelleténél gyakrabban használja a sikoltott szót, amikor a szövegkörnyezet alapján kiáltotta lenne a megfelelő ("- Ó, csodálatos! - sikoltott Jo."). Gondolom, az eredetiben a scream ige állt. Ezt a regényt szinte semmi nem köti a többi Wodehouse-hoz, egyedül a helyszín (!), Roville-sur-Mer, valaha itt nyaralt Bertie Wooster, de még bőven a második világháború előtt. A Naplemente Blandingsben fordítása jól sikerült, és Wodehouse jegyzetei nagyon érdekesek. Még egyet ismerek, az nincs benne a Naplementében, majd berakom, ha megtalálom. A Telihold a magyar filmes címadási szokásokat juttatta eszembe: mindenáron bele kellett írni a címbe, hogy Blandingsben, hogy mindenki tudja, ez egy Blandings-regény? Barabás András stílusa helyenként túl nyers Wodehouse-hoz, ez a Bízza Psmithre! szövegre is érvényes, Mike seggfejnek nevezi Psmitht, megőrült a fordító? Erről jut eszembe, Nagy Dóra egyik szövegében, nem olvastam el végig a kötetet, is előjön a pofátlan szó, ami szerintem már túl durva egy Wodehouse-novellában.
Eladó egy "Az eszményi vő" c. kötet. Képen látható állapotban, az első borító picit sérült, de a könyv hiánytalan, 3000 Ft-ért szívesen átadom bp-i személyes átvétellel. Érdeklődni: bertram1@citromail.hu
