Mondjuk ez a nikk még megvan. Ugye ez úgy működik, hogy ha nem azt csinálom vagy kommunikálom feléjük, amit ők akarnak pl. gyógyszerszedés, akkor legalább megkísérelnek kárt tenni bennem.
Sajnos a családomban is voltak ilyen agresszív személyek. Hogyan lehet ezt a lenyomatot megváltoztatni, hogy ne jusson ennyi élősködő? Ez is kognitív viselkedésterápia, nem?
Mondjuk ez mindent elmond, hogy törölte magát a szuka. :) Lelkiismerete nincs, tehát az nem szólalhatott meg, inkább félt, hogy utánakereshető, ahogy itt módszeresen gyilkolni próbált.
Ezt a könyvet ajánlom. Két kognitív terápiával foglalkozó pszichológia professzor írta. Nem specifikusan a szociális szorongással foglalkozik a könyv, de van benne egy fejezet a szorongásról,
A gondolkodásod és a viselkedésed megváltoztatása, életmód változtatás, önbizalom erősítés. Kognitív terápia, tudatosság fejlesztése, új élethelyzetek kipróbálása, stb... Sok-sok apróság van, ami segít. Szerintem a nagy többség, aki foglalkozik ezzel, tanulmányozza önmagát és próbál előrelépni, annak az állapota javul.
Valaki pisztolyt tart a fejedhez, hogy velem foglalkozzál? Én nem akarok veled foglalkozni. Úgy általában senkinek az életébe nem ártom bele magam, és igyekszem nem ítélkezni.
Háá nemasszzontad, hogy ki nem állhatod, ha utasítanak téged, vagy tanácsokat adnak?
Erre miccssinász Te? Utasitasz, tanácsolsz!
:) Neked meéé szabad? Merazajó, amit te tanácsolsz? Hogy esetleg érzékeny lelkem megsérted, az smafúúúú???? Hááa, hol-é van benned az általad másoktól elvárt empáti-ja???,
A kis buborékodból csiripelsz, de az embernek az egész bolygónk a buborék, neeem? Vagy a naprendszer, tejútrendszer, univerzum, stb. stb.
Gondókoggyá máá!!! és, és vegyé lottót! mindenképpp
Miért lennél kicsinyes gyűlölködő, azért, mert nem jött be a lottó ötös? Több milliónak nem jött be, orvosnak, péknek, segédmunkásnak, de nem hinném, hogy mind kicsinyes gyűlölködő.
Egyszer régen kipróbáltam még én is, de nekem se jött be! Az az idegesítő, hogy hosszú évek óta sírsz itt, de csak körbe-körbe mész, semmi előrelépés, pozitív fejlemény! Sőt, most megint lenn vagy
Legalább fillents már valami kis pozitívumot, mert azért nem ennyire szar a helyzeted. Vagy, az álmod közelítsd a valós létedhez és máris más a perspektíva. Nem vagy súlyos beteg, és élsz.Sokan már ennek is nagyon örülnének.
Szinte csak magamnak, hogy feldolgozzam ezt a rizsa óta tartó támadássorozatot.
1. Nem kell világraszóló paranoiát gyártani pár ember akciójának a nem elfogadásából. Én sem tettem.
2. Szélsőséges hozzáállással nem lehet hozzáállni növekedő dolgokhoz. Ha egy fára azt mondjuk, hogy mindaddig semmit sem ér, amíg teljesen kifejlett nem lesz, akkor soha nem kapunk egy egészséges, kifejlett fát, mert elpusztítjuk, mielőtt akkorára nőhetne. Kb. ugyanez a helyzet az álmokkal.
3. Soha nem mondtam, hogy az a tény zavar, hogy hozzám szólnak. Annak mikéntje zavar. Hogy egy teljesen normális beszélgetésben egyszer csak egyre több provokáció jelenik meg, a véleményem figyelmen kívül hagyása, elakadt lemez technika, se magyarázat, se lábjegyzet hozzá, ha megkérdezem, akkor sem. Már itt jelen van a totális leszarás, amire nekem nyilván mosolyogva és hálásan kellett volna reagálnom. (miért is?)
4. Senki nem szól hozzám, az a baj? Miért lenne baj? Mikor írtam, gondoltam ilyet valaha is?
5. "Hülyeségekről beszélek nekik"? De egyszer sem jelezték, ugye? Vagy ha véletlenül igen, akkor hiába folytattam volna párbeszédet, nem sikerült.
6. A "geci lottó ötösből" látszik, hogy hova is akarsz elhelyezni. Nagyon szeretnéd, ha egy ilyen kicsinyes, mindenki iránt gyűlölködő valaki lennék, de sajnos kiderült, hogy nem vagyok az. Bár nagyon igyekeztetek a folyamatos provokációval lehúzni, az tény.
Tényleg azt tudom mondani, hogy ne foglalkozz olyan emberrel, aki felé eleve előítéletekkel viseltetsz, mert vagy neki ártasz (ezt leszarod), vagy pofára esel, ahogy a jelen eset is mutatja.
Pont azért alakul ki a játszma, mert nem hiszel az adott emberben, csak a saját "mindenkit képes vagyok irányítani" elképzelésedben. Így nem lehet másokon segíteni. Be kellene ismerned, hogy van egy olyan célközönség, akiknél ez működik, akik beleillenek ezekbe az egyszerű sablonokba, van, akinél meg nem működnek. Ez nem lustaság? Már eleve kész sablonokkal szállsz bele a "buliba", így nem kell megerőltetned magad túlságosan.
Minden rendben veled, és ha nem lenne ez a több milliárd rohadék itt a bolygón, - akik csakis azért kerültek teremtésre, hogy téged gáncsoljanak, bántsanak ezeknek a nagy erőfeszítéseidnek ellenében - akkor már révbe értél volna.
Szar a munkám, mert nincs végtettségem, az a baj!
Jó melóért tanulni sokat keeelllll???? Az a baj!!!!
Hozzám szólnak a rohadékok, az a baj!
Senki nem szól hozzám, az a baj! Hülyeségekről beszélnek nekem, az a baj! Azt mondják, hülyeségekről beszélek nekik, ez a legnagyobb baj!
Ettől függetlenül tudom, hogy vannak bajaim a tehetetlenséggel, tudom, hogy vannak dolgok, amelyekben fejlődnöm kell, de ezt a bánásmódot kösz, nem fogadom el.
Erre mondtam, hogy ugyanazok a mintázatok, és még ha nem is csapatban csináljátok, de mindig azt jobb ütni, aki a padlón van, ugye? Sokkal könnyebb, kényelmesebb a bűnösebbnek LÁTSZÓT hibáztatni. Ez érződött végig a kommunikáción, csak átvettétek egymástól a stafétát, kritikátlanul, mindig hozzáadva az előítéletlavinához.
Amikor a szuka mellé állt, aztán levélben végül maga is bevallotta, hogy ostobának tartja? Egy bajom van csak, hogy ezekhez a szarkavarásokhoz nem értek. A másik, hogy többnyire túl tudok látni a látszaton, nem érdekel a lehengerlő kommunikáció, ha mögötte nincs emberség.
Mondtam... "Én csak segíteni próbálok rajtadot" játszotok. Csapatban dolgoztok, hogy minél jobban el lehessen lehetetleníteni. Hogy úgy tűnjön, én vagyok, aki szembemegy az autópályán. Nem vagytok nyíltak, szándékosan. Hátha kialakul egy kis skizo vagy paranoia, esetleg öngyilkos leszek, de ti elmondhatjátok magatokról, hogy én voltam a rossz. Már eleve csekély empátiával szálltatok be ebbe az egészbe.
Vannak lelki problémáim, de azt visszautasítom, hogy te a haverjaiddal kiprovokálsz belőlem belső, fájdalmas dolgokat, hogy utána megtaposd azt, hogy ez az én siránkozásom lenne. Gondolj bele abba, milyen lenne, ha te soha, semmilyen gyengeségedet, fájdalmadat nem mutathatnád meg senkinek, akár egy ilyen fórumon, ahol ez segíthetne, hanem mindenért rideg elutasítást kapnál, mindenért téged hibáztatnának olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs, mit éltél át. (akkor is, ha vannak ennél sokkal rosszabb sorsok is)
Voltak erőfeszítéseim, csak kiírtam magamból, hogy néha mennyire reménytelennek tűnik. Kiírtam magamból olyan dolgokat, amelyeket egy ilyen fórumon ki lehetne írni, és ha tényleges problémával rendelkezők írnának ide, nemcsak lesben álló vérszívók, akkor talán kiderülne, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. Ha nem gyógyszerekkel való üzérkedésről lenne szó, hanem tényleges "emberi dolgokról", ahogy régen.
Ha nem támadnátok itt, akkor havonta párszor feljönnék ide, kiírogatnék magamból ezt-azt, névtelenül, de mégis abban a tudatban, hogy valaki esetleg átélt hasonlót és hozzászólhat.
Mégis, mit kéne írnom magamról? Nem én siránkozok itt, hanem te. Eszem ágában nincs tanácsot adni neked, leírtam a konzekvenciákat a panaszaidból. Látunk egy mentálisan sérült embert, aki a saját helyzetéért csakis a külvilágot okolja, annak ellenére, hogy semmilyen tényleges erőfeszítést sem tesz helyzetének változtatására, azon kívül, hogy a neten talált irodalmak segítségével próbálja ámítani önmagát. Az, hogy ezt le is írom, nem jelenti azt, hogy szándékomban állna hatni rád, bármilyen módon. A reakciód téged minősít, illetve mutatja a kórképed jellegzetes tüneteit. Azt gondolom, hogy a hozzáállásoddal nem fogsz kikecmeregni ebből, sőt, egyre mélyebbre fogsz süllyedni, tudod az évek gyorsan múlnak, és az állandósult frusztrációd kicsinál.
A tanácsokkal kapcsolatban azt tudom mondani,
felesleges lenne bármilyen tanácsot adni neked, hiszen azon kívül, hogy valami buta nagyképűséggel reagálsz mindenkire, jól látható, hogy a legkisebb motivációval sem rendelkezel az irányban, hogy fordíts a sorsodon. Ez adódhat a betegségedből, de van benne jó adag lustaság, igénytelenség, valójában jó neked ez a helyzet, önmagad siratva átkozni a külvilágot. Rengeteg ilyen ember van, és egyébként mindegy is. Az idő(d)
Olyan, mintha megmérgeztél volna. A sekélyességeddel, a részvétlenségeddel, a nem odafigyeléseddel.
Nem, nem én vagyok a hibás ezért. És ebből látszik, hogy jobban szeretem magam, mert nem tudsz megetetni azzal a dumával, hogy mindig mindenért magamat kell hibáztatnom.
Te soha nem fogsz magadról ilyen őszinteséggel írni. Ez a "csak hinni kell magadban" annyira hiteltelenül hangzik tőled, hogy az ember arra gondol, valami Oravecz Nórás vagy Szabó Péteres közhelyszótából való. Megpróbálsz ártani nekem, utána eltolod a felelősséget magadról és esetleg másokról, minden csak és kizárólag azon múlik, hogy "hinnem kell magamban". Lehet gecinek lenni, lehet savazni, aztán úgyis kifizetsz egy közhellyel. Te miért, mikor vállalod a felelősséget, mikor vállalod magad? Mert itt nem vállalsz semmit, az már kiderült.
Először én vagyok a paranoiás, hogy nem osztok meg dolgokat magamról, aztán én vagyok a hibás, hogy megosztottam magamról valamit, és te valahogy reagáltál. (talán valaki pisztolyt tartott a fejedhez, hogy reagálj) Nem tudlak komolyan venni.
A sorozatos félreértelmezések, nem látsz árnyalatokat. Ne foglalkozz tanácsadással, mert kurva szarul megy. Tényleg.
Nem érted, mit jelent valakinek szeretni a hazáját. Semmit nem értettél meg abból, hogy egy helynek "lelke van", különben nem úgy reagáltál volna, ahogy. Ésatöbbi...
Tudod, van az a sztori, hogy a békák versenyt rendeznek, egy nagy magaslatra kell feljutniuk. A nézőközönség végig azt skandálja, hogy úgysem fog sikerülni, végül egyetlen béka jut fel a magaslatra, akiről kiderül, hogy süket. Tehát igen, másoktól lehet függetleníteni magunkat, de nagyon nehéz évekig ellenszélben jól működni. Ha süketnek kell hozzá lenni, akkor viszont olyan hangokat nem hallunk meg, amelyeket talán kéne.
