Biztos vagyok benne, hogy más az intrók kisugárzása, mivel nem pakolják ki mindenüket a platzra. Próbáltam már, de rengeteg energiába kerül folyton tudatni másokkal, mindenkivel, hogy én milyen vagyok. Mintha kifacsarna ez az egész. Akár rosszindulatot vált ki, akár szimpátiát.
Imádom a fekete pólókat, pulóvereket. Van olyan feketés-szürkés pulóverem, ami ha tönkremenne, külön gyászszertartást kéne neki tartani. :) Ezt a színes papagájok nem érthetik meg.
Meg van még egy pár ilyen dolog, belső vagy külső, amelyeket szeretnek lenézni, és amelyek társadalmilag értéktelenítik az embert.
Nehéz itt megbízni bárkiben, főleg az utóbbi 3-4 évben. A való életben is egyébként.
Rólad sem lehet tudni, hogy ez csak egy hirtelen váltás a kommunikációban, "hátha ez bejön" alapon, vagy tényleg őszinte. Mondjuk, hogy az utóbbi, itt végülis nem múlik rajta semmi. (de fenntartom, hogy bármikor az előbbi is lehet)
A legrosszabb, hogy ugyanazok a meg nem értettségek jönnek szembe, amik gyerekkoromban is. Szerintem ennek semmi köze hozzám, mint egyénhez, inkább az introvertált embereket utálják, kezdik ki, próbálják lenyomni, akarják valamilyen gügyögő gyámolítással fogyatékosként kezelni, meg sem kérdezve jobban tudni, milyen pályára kéne menniük, legyen-e párkapcsolatuk, milyen nőképpel azonosuljanak. Meg nyilván nekik kéne a beképzelt geciket körbeugrálni. Utána azon csodálkoznak, hogy nem szeretnék lábtörlő lenni és nem igénylem az ilyen emberek társaságát. Nehéz ilyen közegben fejlődni. (most nyilván elsősorban a való életre értem)
Úgy jött le, mintha az a névtelenség mögé bújó, frusztrált, mindenkinek beszólós fórumozó lennél, de akkor ezek szerint rossz tapasztalataid vannak ezzel a fórummal, itt fórumozókkal kapcsolatban.
Valóban érezni felületességet és tényleg mindenki a névtelenségben éli ki magát, bár szerintem ezzel önmagában még nem lenne probléma.
Egyébként azt hiszem kezdem érteni a reakciódat, mert én sem igazán értem, hogy aki ide kiírja, hogy levelezni szeretne, utána miért nem képes válaszolni... :)
Vagy lehet annyira szocfób valaki, hogy már az írás is nehézséget okoz?
Az már kemény.:)
Vagy, ha egy hét után erőt vesz magán és válaszol, akkor kettő darab felületes mondatra és egy sablonos kérdésre futja...
Nem baj van itt pár száz oldalnyi hozzászólás, majd abból szemezgetek.
Nem maga a levelezés a lényeg. Én a valódi embereket, párbeszédeket, örömöket, fájdalmakat hiányolom innen. Gyanítom, hogy a levelezésre való felszólítás ellenére itt nem zajlik túl sok levelezés. :)
Nekem is van ilyen problémám, pont ezért idegesít. Nem hiszem, hogy csak azért, mert valaki levelezni akar a témában, majd jó "tippeket" fog adni. Ötleteket, tippeket? Amúgy is röhejes. Átjönnek ide a kézműves tanfolyamról meg a recskapartiról, mert mellesleg szocfóbosak, és begyűjtenek innen is néhány "ötletet", "tippet"? A suliban működött dogaírásnál, hogy lelesi a szomszédjáról, lelki problémák esetén is ezt kell tennie nyilván. Nem látod, hogy ez hol felületes? Mint amikor egymásnak teljesen idegen kiscsajok együtt lesznek öngyilkosok. Miért?
Kellő ideje vagyok itt ahhoz, hogy felismerjem az ismétlődő mintázatokat.
Mert az, aki folyamatosan másnak hazudja magát, az nem a névtelenségben éli ki magát? :)
Természetesen csak magamról beszéltem, ha valakinek levelezni támad kedve, levelezzen.
Szerinted bárkinek is az itt a célja, hogy megragadó legyen?
Miért ne levelezhetnének egymással, annak reményében, hogy ötleteket, tippeket szerezhetnek egymástól?
Mindenki valamilyen szinten ugyan olyan, mert ugyan azokkal a problémákkal küzd, az pedig, hogy épp milyen néven ír egy fórumra szerintem teljesen lényegtelen, mert ez egy anonim fórum, semmi jelentőssége.
Miért vagy itt egyébként?
Az érezhető, hogy egy frusztrált, szerencsétlen kis pöcs vagy, aki szeret beleokoskodni mindenbe és a névtelenségben éli ki magát.:)
Ha nem így lenne nem vennéd a fáradtságot, hogy írj egy olyan témájú fórumba, ami téged nem érint.
Ugye erről van itt szó?:)
Még rosszabb, ha tényleg mind ugyanolyanok vagytok. Bármelyikőtök felcserélhető bármelyikőtökkel. A "mindent kipróbált", éppen gyógyszerszedés felé kacsintgató bűbájos kiscsajok és a lelki beteg kanos kisfiúk. Mi a különbség? Ugyanazok az élmények, leírások. Minden ugyanaz. Nincs benne semmi megragadó. Ezért csodálkoznék, ha valaki számára lenne. Tényleg, ossza már meg, mi ebben az érdekes vagy azonosulható! Miért lenne bárki a sorstársam, csak azért, mert azt szuggerálja, hogy ő az? Ki akar egy patyomkin nikkel levelezni?
Olivér vagyok 25 éves. Gyerekkorom óta szociális fóbiás. Iszonyúan megnehezíti az életem. olimontana@citromail.hu az email címem. Bárkivel szívesen beszélgetnék aki hasonló cipőben jár. Minden jót és kitartást kívánok Nektek :)
Kissé furcsa, hogy azt be tudtátok állítani, hogy ne látszódjon az email cím, de azt nem, hogy újra láthatóvá váljon. Miért lehet ez? Van valami oka? Van valami haszna ennek az egésznek? Van, aki emiatt olthatatlan vágyat érez a levelezésre? Előfordult már?
És hogyan vészeled át a hétköznapokat?Vagy neked is hullámzó a szorongás mértéke? Te is megpróbálod teljesen leplezni? Pl. munkahelyeimen sem gondolták volna rólam, hogy ilyen problémám van, pedig belül majd megőrültem, mert néha vannak napok, amikor szeretek társaságban lenni, de máskor pedig egyszerűen zavarnak az emberek, főleg, amikor mindenki jó kedvű és minden hülyeségen röhög én meg csak erőltetem a mosolyt. Ez ennek a hullámzásnak a hátránya, hogy egy-egy jobb napom után, nem értik az emberek, hogy valamikor miért nincs kedvem hülyeségeken röhögni.. Milyen helyzetekben jön elő a fóbiád? Csak idegenek előtt, vagy haveri körben is?
Egyébként nektek mióta tart ez az állapot?
Él még ez a fórum egyáltalán?
Én kezdem azt hinni, hogy genetikailag kódolt ez a szorongás és a pszichológusok álltal javasolt terápiák, csak nagyon enyhe esetekben hatnak önmagukban.
Engem visszagondolva gyerekkoromtól kezdve kísér a szorongás, csak voltak élethelyzetek, amikor kevésbé volt érezhető, ezért hullámzó.
Gyógyszereken kívül mindent bevetettem ellene: pszichológus, sport, futás,egészséges életmód, elolvasott könyvek, cikkek tömkelege stb stb.
Jo video, en pont ezt gyakorlom most, szembe mentem a legnagyobb felelmemmel . Elmentem elso randira ugy hogy ott is kellett aludjak a tavolsag miatt, es minden jol ment. Azota is egyutt vagyunk es kolcsonos a szerelem.
A mentos story volt az utolso csepp a poharba nalam, elegem lett es ink belehalok a felelembe mint egy eletre szenvedni a fobtol.
Az a vizulacio modszer nagyon jo, es persze a komunikacio, elmondtam neki mindent a betegsegrol, es arrol is h atmenetileg kell a gyogyszer manoknak.
Most olyan ero jar at h mindenbe bele mernek vagni amitol eddig feltem .
Én most regeltem itt, már totál depis vagyok, már tényleg nem látom a kiutat. Nem hiszek a pszichiáterekben...alternatív gyógymódot keresek. Olvastam erről a dr Richards terápiáról. Tudnátok nekem segíteni, hogy honnan, hogyan tölthetném le a hanganyagot? Nagyon köszönöm!
Én egy 21 éves fiú vagyok, jelenleg Budapesten tanulok. Szívesen csatlakoznék bármilyen önsegítő csoporthoz, de nem használok facebookot. Ha valaki szeretné felvenni velem a kapcsolatot, és beszélgetni arról, hogyan lehetne legyőzni ezt a nyavalyát, akkor írjon!:)
Sziasztok, én vagyok a Kapaszkodó csoport egyik alapítója, tagjaink nagy része szocfóbos, de vannak páran más problémával is. 2017 végén hoztuk létre, azóta volt több találkozónk is, főleg beszélgetős-kirándulások szoktak lenni, de volt, hogy elmentünk moziba, billiárdozni. Igaz, Budapest orientáltak vagyunk, de vannak vidéki csoporttagok is. Elsősorban a találkozókra van kihegyezve a csoport, de nyilván előtte neten is beszélgetünk. Aki szeretne, a kapaszkodocsoport@gmail.com email címen tud jelentkezni. Facebook csoportról van szó, valós profillal rendelkezőket tudunk csak bevenni. A csoport leírása:
„Kapaszkodó
Egy csoport, mely azzal a céllal jött létre, hogy biztonságos, elfogadó légkörben tudjunk beszélgetni, egymásnak és magunknak segíteni.
Különböző lelki problémákkal küzdő emberek számára szeretnénk egy baráti társaságot létrehozni (például szociális fóbiások, pánikbetegek, kényszerbetegek, stb), de várunk szeretettel bárkit, aki szívesen csatlakozna, úgy érzi szüksége lenne egy közösségre ahol megnyílhat, megoszthatja problémáit, jól érezheti magát. E közösség alapvető és legfontosabb célja, hogy találkozzunk is egymással és ne csak online beszélgessünk. Tehát szeretnénk személyes találkozókat szervezni, közös beszélgetéseket, esetleg szabadidős programokat, kirándulásokat, illetve amire igényt tartotok.
Elsőre lehet, hogy kemény dolognak hangzik egy ismeretlen személlyel találkozni, de higgyétek el, hogy valami közös mindenkiben van a betegségén kívül is!
Sok lelki gond negatív beidegződéseken, negatív élményeken alapul, szeretnénk ezeket pozitívokra cserélni, az által, hogy jó közösségi élményeket szerzünk, melyekből erőt meríthetünk.
Aki szeretne csatlakozni hozzánk, kérjük írjon magáról néhány mondatot az alább megadott e-mail címre, és egy nevet, mellyel felvehetjük titkos facebook csoportunkba, ahol majd a találkozók részletit megbeszéljük.
