Ebben igazad van, hogy két külön dolog elvileg a kettő, de én néha nem tudom különválasztani. Illetve nem tudok elképzelni egy extrovertált embert, amint gondot okoz neki, hogy pl. nézik evés közben, és emiatt szorong. A szocfóbosok talán inkább egy kisebb halmaz az introvertáltakon belül.
Nálad idegenekre korlátozódik? Azt mondhatnám, hogy nem feltétlenül az számít, idegen vagy ismerős-e az illető. Illetve sokat fejlődött a szocfóbom, biztos azért is, mert nagyjából megszoktam bizonyos embereket, de ez nem ilyen egyszerű. Fiatal közösségben jobban szorongok. Ez 10-15 éve is így volt, ezért nem tudtam pl. főiskolára járni többek között. Pont akkor jött a szorongás, szépen lassan kúszott be, amikor már eltelt egy félév, és a másodiknak már a közepénél tartottunk. A vélt vagy valós rosszindulat, vélt vagy valós ítélkezés jobban kiváltja. Néha az idegen emberek biztonságosabbnak tűnő közeget nyújtanak, mint az ismerősök. Idegenek laza szövedéke, akiket nem kényszerítenek tartósan egy szűk légtérbe, ahol mindig van mivel foglalkozni, áramlanak az emberek, nincsenek klikkek, talán az a szabadság... ha már intimitás nem lehet.
A hirtelen váltás annak köszönhető, hogy az elején nem értettem, hogy miért szúrtál oda, úgy, hogy nem is ismersz, de közben leesett, hogy a rossz tapasztalatok miatt tetted.:)
Nem azért, mert "hátha ez bejön", mert egyszerűen tényleg nincs semmi hátsó szándékom azzal, hogy ide írok, csak tényleg azt gondoltam, hogy lehet itt eszmét cserélni, de rájöttem, hogy halott ez a fórum..
Nem tudom miért, de minél többet olvasok szociális szorongás témában, annál inkább érdekel a téma.
Most már ott tartok, ha engem nem érintene ez a dolog, akkor is érdekelne a pszichológiai háttere, meg minden, ami ezzel kapcsolatos.
Egyébként érdekes, amit írsz, mert én úgy tudtam az introvertáltság és a szociális fóbia két külön dolog, mert elméletileg az introvertált emberek jól érzik magukat a bőrükben és nem is szeretnének másmilyenek lenni, ellenben a szocfóbokkal, akik viszont szeretnének nyitottak lenni és szociális életet élni, csak a gátlásaik miatt nem teszik.
Vagy lehet, hogy a kettő között van átmenet?
Fene tudja...
Amúgy tényleg rengeteg energiába telhet tudatni másokkal, hogy milyen vagy, mert egyszerűen ezt az emberek nem értik meg, sőt el sem tudják képzelni, hogy lehetséges ez.
Ismerek rengeteg olyan embert, aki szó szerint rosszul van, ha pár órát egyedül kell lennie és nem szól hozzá senki, szerintem ezek az emberek társaságfüggők..
Milyen furcsa, hogy vannak emberek, akik a társaság hiányától szoronganak.:)
Neked egyébként minden helyzetben előjön a szorongás, vagy csak idegeneke korlátozódik?
Biztos vagyok benne, hogy más az intrók kisugárzása, mivel nem pakolják ki mindenüket a platzra. Próbáltam már, de rengeteg energiába kerül folyton tudatni másokkal, mindenkivel, hogy én milyen vagyok. Mintha kifacsarna ez az egész. Akár rosszindulatot vált ki, akár szimpátiát.
Imádom a fekete pólókat, pulóvereket. Van olyan feketés-szürkés pulóverem, ami ha tönkremenne, külön gyászszertartást kéne neki tartani. :) Ezt a színes papagájok nem érthetik meg.
Meg van még egy pár ilyen dolog, belső vagy külső, amelyeket szeretnek lenézni, és amelyek társadalmilag értéktelenítik az embert.
Nehéz itt megbízni bárkiben, főleg az utóbbi 3-4 évben. A való életben is egyébként.
Rólad sem lehet tudni, hogy ez csak egy hirtelen váltás a kommunikációban, "hátha ez bejön" alapon, vagy tényleg őszinte. Mondjuk, hogy az utóbbi, itt végülis nem múlik rajta semmi. (de fenntartom, hogy bármikor az előbbi is lehet)
A legrosszabb, hogy ugyanazok a meg nem értettségek jönnek szembe, amik gyerekkoromban is. Szerintem ennek semmi köze hozzám, mint egyénhez, inkább az introvertált embereket utálják, kezdik ki, próbálják lenyomni, akarják valamilyen gügyögő gyámolítással fogyatékosként kezelni, meg sem kérdezve jobban tudni, milyen pályára kéne menniük, legyen-e párkapcsolatuk, milyen nőképpel azonosuljanak. Meg nyilván nekik kéne a beképzelt geciket körbeugrálni. Utána azon csodálkoznak, hogy nem szeretnék lábtörlő lenni és nem igénylem az ilyen emberek társaságát. Nehéz ilyen közegben fejlődni. (most nyilván elsősorban a való életre értem)
Úgy jött le, mintha az a névtelenség mögé bújó, frusztrált, mindenkinek beszólós fórumozó lennél, de akkor ezek szerint rossz tapasztalataid vannak ezzel a fórummal, itt fórumozókkal kapcsolatban.
Valóban érezni felületességet és tényleg mindenki a névtelenségben éli ki magát, bár szerintem ezzel önmagában még nem lenne probléma.
Egyébként azt hiszem kezdem érteni a reakciódat, mert én sem igazán értem, hogy aki ide kiírja, hogy levelezni szeretne, utána miért nem képes válaszolni... :)
Vagy lehet annyira szocfób valaki, hogy már az írás is nehézséget okoz?
Az már kemény.:)
Vagy, ha egy hét után erőt vesz magán és válaszol, akkor kettő darab felületes mondatra és egy sablonos kérdésre futja...
Nem baj van itt pár száz oldalnyi hozzászólás, majd abból szemezgetek.
Nem maga a levelezés a lényeg. Én a valódi embereket, párbeszédeket, örömöket, fájdalmakat hiányolom innen. Gyanítom, hogy a levelezésre való felszólítás ellenére itt nem zajlik túl sok levelezés. :)
Nekem is van ilyen problémám, pont ezért idegesít. Nem hiszem, hogy csak azért, mert valaki levelezni akar a témában, majd jó "tippeket" fog adni. Ötleteket, tippeket? Amúgy is röhejes. Átjönnek ide a kézműves tanfolyamról meg a recskapartiról, mert mellesleg szocfóbosak, és begyűjtenek innen is néhány "ötletet", "tippet"? A suliban működött dogaírásnál, hogy lelesi a szomszédjáról, lelki problémák esetén is ezt kell tennie nyilván. Nem látod, hogy ez hol felületes? Mint amikor egymásnak teljesen idegen kiscsajok együtt lesznek öngyilkosok. Miért?
Kellő ideje vagyok itt ahhoz, hogy felismerjem az ismétlődő mintázatokat.
Mert az, aki folyamatosan másnak hazudja magát, az nem a névtelenségben éli ki magát? :)
Természetesen csak magamról beszéltem, ha valakinek levelezni támad kedve, levelezzen.
Szerinted bárkinek is az itt a célja, hogy megragadó legyen?
Miért ne levelezhetnének egymással, annak reményében, hogy ötleteket, tippeket szerezhetnek egymástól?
Mindenki valamilyen szinten ugyan olyan, mert ugyan azokkal a problémákkal küzd, az pedig, hogy épp milyen néven ír egy fórumra szerintem teljesen lényegtelen, mert ez egy anonim fórum, semmi jelentőssége.
Miért vagy itt egyébként?
Az érezhető, hogy egy frusztrált, szerencsétlen kis pöcs vagy, aki szeret beleokoskodni mindenbe és a névtelenségben éli ki magát.:)
Ha nem így lenne nem vennéd a fáradtságot, hogy írj egy olyan témájú fórumba, ami téged nem érint.
Ugye erről van itt szó?:)
Még rosszabb, ha tényleg mind ugyanolyanok vagytok. Bármelyikőtök felcserélhető bármelyikőtökkel. A "mindent kipróbált", éppen gyógyszerszedés felé kacsintgató bűbájos kiscsajok és a lelki beteg kanos kisfiúk. Mi a különbség? Ugyanazok az élmények, leírások. Minden ugyanaz. Nincs benne semmi megragadó. Ezért csodálkoznék, ha valaki számára lenne. Tényleg, ossza már meg, mi ebben az érdekes vagy azonosulható! Miért lenne bárki a sorstársam, csak azért, mert azt szuggerálja, hogy ő az? Ki akar egy patyomkin nikkel levelezni?
Olivér vagyok 25 éves. Gyerekkorom óta szociális fóbiás. Iszonyúan megnehezíti az életem. olimontana@citromail.hu az email címem. Bárkivel szívesen beszélgetnék aki hasonló cipőben jár. Minden jót és kitartást kívánok Nektek :)
Kissé furcsa, hogy azt be tudtátok állítani, hogy ne látszódjon az email cím, de azt nem, hogy újra láthatóvá váljon. Miért lehet ez? Van valami oka? Van valami haszna ennek az egésznek? Van, aki emiatt olthatatlan vágyat érez a levelezésre? Előfordult már?
És hogyan vészeled át a hétköznapokat?Vagy neked is hullámzó a szorongás mértéke? Te is megpróbálod teljesen leplezni? Pl. munkahelyeimen sem gondolták volna rólam, hogy ilyen problémám van, pedig belül majd megőrültem, mert néha vannak napok, amikor szeretek társaságban lenni, de máskor pedig egyszerűen zavarnak az emberek, főleg, amikor mindenki jó kedvű és minden hülyeségen röhög én meg csak erőltetem a mosolyt. Ez ennek a hullámzásnak a hátránya, hogy egy-egy jobb napom után, nem értik az emberek, hogy valamikor miért nincs kedvem hülyeségeken röhögni.. Milyen helyzetekben jön elő a fóbiád? Csak idegenek előtt, vagy haveri körben is?
Egyébként nektek mióta tart ez az állapot?
Él még ez a fórum egyáltalán?
Én kezdem azt hinni, hogy genetikailag kódolt ez a szorongás és a pszichológusok álltal javasolt terápiák, csak nagyon enyhe esetekben hatnak önmagukban.
Engem visszagondolva gyerekkoromtól kezdve kísér a szorongás, csak voltak élethelyzetek, amikor kevésbé volt érezhető, ezért hullámzó.
Gyógyszereken kívül mindent bevetettem ellene: pszichológus, sport, futás,egészséges életmód, elolvasott könyvek, cikkek tömkelege stb stb.
Jo video, en pont ezt gyakorlom most, szembe mentem a legnagyobb felelmemmel . Elmentem elso randira ugy hogy ott is kellett aludjak a tavolsag miatt, es minden jol ment. Azota is egyutt vagyunk es kolcsonos a szerelem.
A mentos story volt az utolso csepp a poharba nalam, elegem lett es ink belehalok a felelembe mint egy eletre szenvedni a fobtol.
Az a vizulacio modszer nagyon jo, es persze a komunikacio, elmondtam neki mindent a betegsegrol, es arrol is h atmenetileg kell a gyogyszer manoknak.
Most olyan ero jar at h mindenbe bele mernek vagni amitol eddig feltem .
Én most regeltem itt, már totál depis vagyok, már tényleg nem látom a kiutat. Nem hiszek a pszichiáterekben...alternatív gyógymódot keresek. Olvastam erről a dr Richards terápiáról. Tudnátok nekem segíteni, hogy honnan, hogyan tölthetném le a hanganyagot? Nagyon köszönöm!
