Még rosszabb, ha tényleg mind ugyanolyanok vagytok. Bármelyikőtök felcserélhető bármelyikőtökkel. A "mindent kipróbált", éppen gyógyszerszedés felé kacsintgató bűbájos kiscsajok és a lelki beteg kanos kisfiúk. Mi a különbség? Ugyanazok az élmények, leírások. Minden ugyanaz. Nincs benne semmi megragadó. Ezért csodálkoznék, ha valaki számára lenne. Tényleg, ossza már meg, mi ebben az érdekes vagy azonosulható! Miért lenne bárki a sorstársam, csak azért, mert azt szuggerálja, hogy ő az? Ki akar egy patyomkin nikkel levelezni?
Olivér vagyok 25 éves. Gyerekkorom óta szociális fóbiás. Iszonyúan megnehezíti az életem. olimontana@citromail.hu az email címem. Bárkivel szívesen beszélgetnék aki hasonló cipőben jár. Minden jót és kitartást kívánok Nektek :)
Kissé furcsa, hogy azt be tudtátok állítani, hogy ne látszódjon az email cím, de azt nem, hogy újra láthatóvá váljon. Miért lehet ez? Van valami oka? Van valami haszna ennek az egésznek? Van, aki emiatt olthatatlan vágyat érez a levelezésre? Előfordult már?
És hogyan vészeled át a hétköznapokat?Vagy neked is hullámzó a szorongás mértéke? Te is megpróbálod teljesen leplezni? Pl. munkahelyeimen sem gondolták volna rólam, hogy ilyen problémám van, pedig belül majd megőrültem, mert néha vannak napok, amikor szeretek társaságban lenni, de máskor pedig egyszerűen zavarnak az emberek, főleg, amikor mindenki jó kedvű és minden hülyeségen röhög én meg csak erőltetem a mosolyt. Ez ennek a hullámzásnak a hátránya, hogy egy-egy jobb napom után, nem értik az emberek, hogy valamikor miért nincs kedvem hülyeségeken röhögni.. Milyen helyzetekben jön elő a fóbiád? Csak idegenek előtt, vagy haveri körben is?
Egyébként nektek mióta tart ez az állapot?
Él még ez a fórum egyáltalán?
Én kezdem azt hinni, hogy genetikailag kódolt ez a szorongás és a pszichológusok álltal javasolt terápiák, csak nagyon enyhe esetekben hatnak önmagukban.
Engem visszagondolva gyerekkoromtól kezdve kísér a szorongás, csak voltak élethelyzetek, amikor kevésbé volt érezhető, ezért hullámzó.
Gyógyszereken kívül mindent bevetettem ellene: pszichológus, sport, futás,egészséges életmód, elolvasott könyvek, cikkek tömkelege stb stb.
Jo video, en pont ezt gyakorlom most, szembe mentem a legnagyobb felelmemmel . Elmentem elso randira ugy hogy ott is kellett aludjak a tavolsag miatt, es minden jol ment. Azota is egyutt vagyunk es kolcsonos a szerelem.
A mentos story volt az utolso csepp a poharba nalam, elegem lett es ink belehalok a felelembe mint egy eletre szenvedni a fobtol.
Az a vizulacio modszer nagyon jo, es persze a komunikacio, elmondtam neki mindent a betegsegrol, es arrol is h atmenetileg kell a gyogyszer manoknak.
Most olyan ero jar at h mindenbe bele mernek vagni amitol eddig feltem .
Én most regeltem itt, már totál depis vagyok, már tényleg nem látom a kiutat. Nem hiszek a pszichiáterekben...alternatív gyógymódot keresek. Olvastam erről a dr Richards terápiáról. Tudnátok nekem segíteni, hogy honnan, hogyan tölthetném le a hanganyagot? Nagyon köszönöm!
Én egy 21 éves fiú vagyok, jelenleg Budapesten tanulok. Szívesen csatlakoznék bármilyen önsegítő csoporthoz, de nem használok facebookot. Ha valaki szeretné felvenni velem a kapcsolatot, és beszélgetni arról, hogyan lehetne legyőzni ezt a nyavalyát, akkor írjon!:)
Sziasztok, én vagyok a Kapaszkodó csoport egyik alapítója, tagjaink nagy része szocfóbos, de vannak páran más problémával is. 2017 végén hoztuk létre, azóta volt több találkozónk is, főleg beszélgetős-kirándulások szoktak lenni, de volt, hogy elmentünk moziba, billiárdozni. Igaz, Budapest orientáltak vagyunk, de vannak vidéki csoporttagok is. Elsősorban a találkozókra van kihegyezve a csoport, de nyilván előtte neten is beszélgetünk. Aki szeretne, a kapaszkodocsoport@gmail.com email címen tud jelentkezni. Facebook csoportról van szó, valós profillal rendelkezőket tudunk csak bevenni. A csoport leírása:
„Kapaszkodó
Egy csoport, mely azzal a céllal jött létre, hogy biztonságos, elfogadó légkörben tudjunk beszélgetni, egymásnak és magunknak segíteni.
Különböző lelki problémákkal küzdő emberek számára szeretnénk egy baráti társaságot létrehozni (például szociális fóbiások, pánikbetegek, kényszerbetegek, stb), de várunk szeretettel bárkit, aki szívesen csatlakozna, úgy érzi szüksége lenne egy közösségre ahol megnyílhat, megoszthatja problémáit, jól érezheti magát. E közösség alapvető és legfontosabb célja, hogy találkozzunk is egymással és ne csak online beszélgessünk. Tehát szeretnénk személyes találkozókat szervezni, közös beszélgetéseket, esetleg szabadidős programokat, kirándulásokat, illetve amire igényt tartotok.
Elsőre lehet, hogy kemény dolognak hangzik egy ismeretlen személlyel találkozni, de higgyétek el, hogy valami közös mindenkiben van a betegségén kívül is!
Sok lelki gond negatív beidegződéseken, negatív élményeken alapul, szeretnénk ezeket pozitívokra cserélni, az által, hogy jó közösségi élményeket szerzünk, melyekből erőt meríthetünk.
Aki szeretne csatlakozni hozzánk, kérjük írjon magáról néhány mondatot az alább megadott e-mail címre, és egy nevet, mellyel felvehetjük titkos facebook csoportunkba, ahol majd a találkozók részletit megbeszéljük.
Nem sikerült bejutni családorvoshoz, korházakban pedig küldő- vagy beutaló nélkül nem fogadnak el. Na mindegy, azt hiszem ez csak egy elkeseredett pillanat mentőőve volt, lehet jobb is ha gyógyszerek nélkül próbálkozok kigyógyulni. Amugy a repülőgépen is rámjön a szorongás, pánikkal füszerezve, erre a gyógyszertárba adtak vmi pirulákat, legközelebb kipróbálom. Azon kívül nagyon ráálltam az olyan tudatalattit átíró meditációkra. A neten van pàr, amit megnyugtatónak találok, bár neccesebb helyzetben (idegenek előtt beszélni, felszólalni, kritikâlat kezelni, stb.) hogy megérzem-e a hatásukat, az majd kiderül...;)
