Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Egy átlag Katana tsukára egy átlag méretet tudsz venni ami 4-5 m,és elég is.
Ami a Sageo-t illeti. Az már csak rajtad múlik hogy milyet raksz a Saya-ra.
Ha akarsz raksz rá eltérő fonású, mintást, de ha nem, megteszi az itoból kimaradt is ha elég hosszú.
Hol tudsz venni?
Neten a leggyorsabb.
Vannak itthoni boltok, vagy Ebay...vagy akármi ami eszedbe jut.
Az itthoniakat most nem sorolom fel, mert volt már bajom belőle, de a google a barátod, beírod hogy szamurájkard, majd csak megtalálod.
Én annó rendeltem egy itthoni boltból, megnézetem hogy hogy és mint kellene csinálni, és harmadjára sem lett olyan mint amilyennek lenni-e kellett volna..
Rendelj egy neked tetszőt, fond, és csináld, és majd kialakul valami..nem fogod vele tönkretenni a kardod.....
Srácok, tudna-e nekem segíteni valaki, hogy egy 22 cm hosszú, átlagos szélességű tsukára milyen hosszú ito kell?
Érdeklődnék továbbá, hogy az Ito és a Sageo ugyanaz, vagy sem? Mármint a tsukára szoktak sageot is tenni, vagy az csak a saya-ra megy? Eseteleg még annyit, hogy honnan lehetne venni jó árban ito-t és sageo-t? Díszkardra lenne, nem vágókardra.
Ui.: Elnézést, ha hülyeséget kérdeztem, de mosd kezdek ezzel a témával foglalkozni és szinte teljesen laikus vagyok még az ügyben.
Először is BÚÉK minden fórum tagnak. Új vagyok itt! Segítséget szeretnék kérni. Olyan embernek az elérhetősége kellene aki tudna iaito katanát készíteni az általam megadott paraméterekkel.
Vagy e-mail-en érdeklődjön. Az itthon kapható (szamurájshop, stb) itok ugynonnnan vannak rendelve, természetesen messze ár felett vannak értékesítve. kb 1000-1200 Ft/m a selyem fekete ito...
A tsubás vitához egy kis hozzáfűzés:
Spiáter valóban nem jó anyag, mert lágy. A képeken lévő szerelék sajnos valóban alacsony minőségű kínai készítés. Nekem így képről nem vésésnek látszik, ahhoz túl egyenletes a barázda. Inkább beütő, vagy sajtoló szerszám lehetett.
Viszont a rézzel nem értek egyet. Lévén, hogy több eredeti japán edo kori réz tsuba van a birtokomban, ezek között volt olyan, melyen kardnyom volt hárítástól. Az 1800-as évek elejétől sok tsuba készült rézből, többnyire lakkozott formában, vagy feketítve. De a korai edo és momoyama korszakokban is készítettek rézből. Vastagságuk 4-6 mm volt. Azért egy 6 mm-es rézdarabot nem lehet átvágni, teljesen alkalmas hárításra. Szóval nem istentől elrugaszkodott dolog rézből tsubát készíteni.
Egy ilyen rákos tsubát szeretnék vágatni, ami lent látható. Vagyis hasonlót fogok rajzolni. Sopronban nem tudok olyan helyről, ahol lehet lézerrel vágatni. Erre a flex a divat még mindig... :D Ha meg tudod oldani, küldöm a rajzot a napokban. 5 db kéne nekem. Mit szólsz? :)
Hálistennek Mo-on nem túl gyakori a katanával való harc, még ha elő is fordul néha-néha...úgyhogy....amúgy a face profil háttérképemen van egy egész pofás, ámde bronz tsubás katana:)
Üdv! Az eredeti kardméret az, amit a kezemben látsz.1630 után rendeletben tiltották meg a
(metrikusan) 75 cm nék hosszabb pengék viselését.Az ilyen méretű, és tömegű fegyvereket is
tökéletesen lehet forgatni, persze megfelelő fizikai erő szükséges hozzá, nem vitás.Az Eishin Ryu
pedig pontosan erre, a gyors rántás-és vágás technikáira épül.
E hó 17.én, szombaton, a Budai Budo Centerben aki akar, személyesen is meggyőződhet róla, mivel de. 10.00 tól du, 15.00 szemináriumot tartok. Amint a mellékelt fotókon látható, Japánban is használnak még tradícionális pengét.
Természetesen kondíció kérdése is, de érezni kell a kard súlypontját. Én elég hosszú ideig íjásztan, 3D versenyeken is indultam csigás íjjal. Hatvan fontra húzta fel a fegyvermesterünk. Gond nélkül végigcsináltam vele egy edzést , vagy versenyt. Majdnem 10 éve hogy abbahagytam. Nemrég egy ismerős csigás íja volt a kezemben. Nem tudtam megfeszíteni. Szóval sok múlik a kondíción, és a megfelelő izomcsoportok rendszeres edzésén.
Jó kondícióban kellett lenniük a japánoknak a kardokhoz. A vágógyakorlatokon vannak nők is, akik térdelésből alig tudják kihúzni a kardot.
Nézek ilyen videókat, sokszor már a vágás elején látni, hogy nem fog sikerülni, hamar kiderül, hogy kiktől várható csont nélkül a gyakorlat és ők hozzák is az eredményt sorozatban.
De mintha egy magyart is láttam volna nodachival, aki elképesztőt vágott.
Átlag másfél kg egy katana súlya. Inkább ettől kicsit kevesebb. Egy nagy tömegű kard nem alkalmas a japán stílusú harcmodor gyakorlására, azaz a villámgyors előrántásból optimális esetben az ellenség harcképtelenné tételére. A vércsatorna kétségtelenül könnyít valamelyest a kardon, de inkább békeidőben volt használatos, mivel valóban gyengíti a pengét. Volt alkalmam vércsatornás és vércsatorna nélküli kardokat is kézbe venni. Észrevehető a súlykülönbség. A kardok gyorsaságáról: Amit a filmekben látsz, azok nem acél kardok! Vagy műanyag, vagy spiáter utánzatok, mert nem cél a szereplőgárda halomra gyilkolása. Volt a kezemben spiáter iaito és acél iaito is. Ezeknek a penge vastagsága is legalább 2 mm-el volt kevesebb, mint a katana 6-8 mm-es vastagsága. Most hogy ezeket a sorokat írom, megmértem az én kardomat. Habakinál közel 8 mm mm a vastagsága. A kard avatott kezekben valóban halálosan gyors lehet. Jó pár éve már, itt nálam tartott szemináriumot Lajos Roland sensei. Tameshigiri technikát mutatott be, és gyakoroltatott velünk. Neki egy Paul Champagne által kovácsolt kardja volt. Villámgyorsan kezelte. Volt alkalmam kézbe venni. Az én kardomhoz képest pallosnak éreztem.
Erre a réz-acél ellentétre nem gondoltam, pedig a vaskorszak elején tényleges fölényt adott a bronz kardok ellen.
A háborúban az orosz azért vitt mindent, mert sok távol-keleti katonának földönkívüli szerkezetnek tüntek. A németeket nem is tudom, hogy gyújtögettek-hettek-e, vagy alapból minden zsákmány precíz listára ment. Az amerikaiak meg szintén vittek mindent a porcelánbilitől a remageni híd őrzőjének öngyújtójáig. Így kifoszthattak bazárt is:)
Belegondolva a háborús fosztogatásért felkoncolás járt, a csatatereket őrizték.
Más kérdés, ha már itt vagyok:) Jó 150 éve már nem kaszabolják egymást csatatéren az emberek, hanem kényelmes távolságból lövöldözek egymásra. A napokban kézbevettem egy 1200 gr-os katanát, hát mit mondjak elég nehéznek tünt a filmekben bemutatott supergyors vágásokhoz. De így van a mai ember egy kétélű egyenes karddal is, hogy használhatatlannak tünik, pedig évszázadokig elvoltak vele.
Kb. mi az átlagos súly a katanánál?
És mi volt a tapasztalat pl. súlycsökkentésre is használt vércsatornával. Általános volt, vagy ritkább?
Fake. Még csak nagyobb szakértelem sem kell ennek a megállapításához. Tsubát pölö csak az készít rézból kardra, aki mindenáron le szeretné metéltetni az ujjait harcban. Mivel egy kard acél pengéje ugye a rezet mi tagadás képes elvágni. Kard sem kell hozzá, csak egy lemezvágó olló. A tsuba vasból van, mégpedig kovácsolt vasból. A spiáter tsubák díszkardra valók, azok éppúgy nem védenek mint a réz. Lehet persze vitázni velem, de a karod attól még fake marad. A beírásomat nem vitaindítónak szánom. Szükség esetén évekig tudok hallgatni.
Ez igaz, de ennél kissé bővebb értékelésre gondoltam:) Azt azért ne feledjük, hogy 1990-ben nem takarták el a tengereket a kínai áruszállító hajók. Bár nem néztem utána, de a gyártáskihelyezés sem volt még annyira általános, mint ma, hogy ami nem kínai, az hamisítvány.
A "szamuráj" kardokról pedig általánosan tudok annyit, hogy voltak az évszázadok alatt kardkészítő mesterek, akik szuper pengét készítettek, voltak hozzá élezők, meg díszítők, meg nagyurak, akik viselték. De, amikor 600 000 szamuráj, helyesebben katona állt fegyverben az országban, akkor nem jutott mindegyiknek olyan kard, amelynek az acélját a mester lenyelte és a gyomorsavba edzette félévig. (ez vicc volt) A Nagy Szulejmánnak kicsivel jobb kardja volt, mint egy akindzsinek, ahogyan Török Bálint is hozathatott valami "márkás" spanyol, olasz acélt magának. De abban az időben a fegyverek 90 %-át közönséges falusi, városi kovácsmesterek állították elő, ahogyan az elmúlt századok japán fegyvereinek is nagyrészét.
A második VH-ban pedig tömeghadsereget kellett felszerelni. Biztosan voltak olyan tisztek, akik nemesi származásuk okán a családi örökség karddal vonultak be, de tízezrével gyártották a fém markolatos tiszti és altiszti kardokat is. Mint egzotikumot az amúgy elég pofátlanul fölényes amerikaiak elzsákmányolták a kardokat.
Csak megjegyzem az európai lovagias kultúrában az elfogott tisztek megtarthatták kardjaikat. (ez sem általánosan igaz, de sűrűn előfordult)
Na, de visszatérve 1990-re. Szóval az első csoporttal mentem fiatal tisztként az usákokhoz Washingtonba, mint a terrorelhárító szolgálat bevetési parancsnoka. Akkor kaptam ezt a tantót. Mivel az ottani terrorelhárítókkal voltunk kapcsolatba, így nem hiszem, hogy az akkor még talán nem is létező ebay-ről rendeltek volna gyorsan egy kínai bazárárut.
Nincs okom feltételezni, hogy nem a zsákmányraktárból osztogattak. Attól persze ez még egy "gyenge" minőségű, de harcban is használható eszköz volt. Pont olyan, amilyent valami falusi kovács állított elő és rézzel díszített.
A kínai gagyira nem jellemző a sárgaréz és vörösréz (drága) alkalmazása, sem a kézi vésegetés.
(nem a mai kardgyártó kapacitást kell figyelembe venni, hanem a 28 évvel ezelőtti időszakot)
De ez végülis lényegtelen. Mint említettem ezt a tantót évtizedek óta tartottam magamnál, most egy időre kiesett, ez alatt "megújult", most pedig a hevesi éjszakában az ágyam mellett tartom, nosztalgiából. Bár az acélja nem "gyomorsavban edzett", de elég szívós, éles, használható. A kiegészítők vésetei meg tetszenek, a neten nem találtam hasonlót, pedig a bazáráru lényege a tömeges gyártás.
A fentiektől függetlenül hiszem, hogy a katana valóban a kardok királya, a különleges acélból készültek és a japán kardkezelés legyőzhetetlenné tette őket.
Lázás séf suhintott egy aprót a paradicsom felé egy japán különleges szakácskéssel, majd leemelte a paradicsom tetejét, a többi kés pedig "eldobta" a paradicsomot. Nyilván így viselkedett az igazi, a legendás japán katana is:)
Karácsonyra készülődvén, egy igen közeli és kedves barátomnak szeretnék egy katanát ajándékozni.
Melyik a leginkább használatra alkalmas, idehaza, boltban kapható kard? Nem az a lényeg, hogy autentikus legyen, sokkal fontosabb a használhatóság és a penge tudása.
Leegyszerűsítve: Melyik az a bolti kard, amelyikre rábíznád az életed egy harcban?
Közel harminc éve, rögtön a rendszerváltás után megváltozott a katonai rendőri képzés. Az orosz túrákat amerikai és izraeli váltotta. Így jártam az usákoknál, akiktől egy tantót (is) kaptam ajándékba. Állításuk szerint japán hadiszákmányokból fosztogattak és osztogattak, ami igaz lehet, mert mi mentünk a vasfüggöny mögül elsőként hozzájuk. Sok-sok cuccom volt, de javarészétől megváltam, de a tantó már csak a mérete miatt is maradt. Vidékre költöztem és elkerülendő, hogy a szomszéd tököt daraboljon a tantóval, elajándékoztam. Mivel túléltem egy kórházi tartózkodást, hiányozni kezdett a kis tantó, ami elég ütött-kopott lévén nem igényelt különösebb elbánást, figyelt az ágyam mellett szép csendben (Heves megye), így visszaszereztem.
Sajnos, közben az egyik fegyverrestaurátornál járt, aki úgy felfényezte, mint a Salamon alaktrészét. Újra tekerte a markolatot, valami mú rájabőr barabot szerkesztett a régi szakadt helyére, és eltüntette a patinás bevonatott a réz és bronz alkatrészekről.
Pár fotót felrakok, hátha tudtok valamit mondani róla. (nem eladó:))