Nem állítottam azt sem, hogy erre a korosztályra buknék. Az volt az állítás, hogy a korához képest szép lehet. Akárcsak az Auchan. Ja, nem, az a Corához képest.
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle: – Takács néni, ismer engem? Mire a hölgy: – Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte: – Takács néni, ismeri a védőügyvédet? – Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr… Igen, ismerem. A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk: – Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
Kultuszminisztériumban kiadják az irányelvet, hogy az oktatást sokkal praktikusabban, sokkal életszerűbbé kell alakítani. A tanítónő: – Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot. Kapcsolás, aztán: – Itt Horváth-lakás. – Jó napot kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. – Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom! – Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon. A tanítónő felhívja ugyanazt a számot még egyszer. – Itt Horváth-lakás. – Jó napot kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. – Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette? Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok. A tanító néni felhívja ugyanazt a számot: – Itt Horváth-lakás. – Jó napot kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. – Már megint te vagy, te hülye k..va? Menjél vissza a jó k..va anyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz csesztetni. Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka. Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból: – Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat! – Mutasd meg, Jenőke. A gyerek felhívja ugyanazt a számot: – Itt Horváth-lakás. – Zolika vagyok,….nem kerestek?
