Az a probléma az elítélés feltételezésével, hogy hajlamosak vagyunk érzékelni, sőt aktívan létrehozni, hogy amire számítunk az megtörténjen az életünkben. Ha bizonyos vagy abban, hogy valaki nem fog kedvelni, akkor amikor beszélsz vele, különös figyelemmel leszel a finomabb gesztusaira és a modorára. Mit jelentett ez a sóhaj? Miért nézett félre, mielőtt válaszolt volna? Vagy, miért mosolygott, amikor vicceltem? Amikor az alapvető feltételezés a rosszallás, akkor könnyű bármilyen forgatókönyvet bizonyítékként látni arra, hogy valaki nem kedvel.
...de tényleg, te nő vagy. Akkor maradjunk a konkrét esetnél. Te, hogy reagálnál, ha pl. egy kávézóban várod a férfi barátod, akivel este kellemes programra készültök, mikor a másik asztaltól egy vadidegen pacák leszólítana vmilyen átlátszó, közhelyes dumával? Gondolom, hogy udvariasan, de határozottan visszautasítanád, különösebb magyarázkodás nélkül. (Mert mi köze is lenne hozzá). Itt bukik ki, milyen öncélú és egyoldalú ez az "öntréning"... Teljesen téves konzekvenciákat von le a már amúgy is sérült manus.
Néhány pillanattal később a megbánás gyötrelmét érzed, ami inkább a döbbenet mint a megkönnyebbülés. Talán el is kezded kritizálni magad, hogy miért nem vagy közvetlenebb.
Szélső ön-támadás, miért nem beszéltél vele?
Habár az összes indok ami átfut az elmédben a történet részét képezi, az alapvető indok az, hogy valamilyen szinten feltételezted, hogy nem fog kedvelni téged és éppen ezért elítél.
Emlékezz, amikor szociálisan szorongunk, elhisszük a gondolatot, hogy valami baj van velünk.
Ha hiszünk ebben, akkor teljesen logikus, hogy elítélésre és visszautasításra számítunk.
"Egy tanár barátom, Dr. Matthew May egyszer azt mondta nekem, hogy az elutasításon túljutás módja az, hogy többször be kell oltani magunkat az elutasítással. Hasonlóan az oltáshoz, ha rendszeres, alacsony dózisú elutasítást vállalsz, egy idő után nem tesz beteggé amikor megtapasztalod."
:)) Vagy pont ellenkezőleg, egy frusztrált sorozatgyilkossá válik...
Képzeld el egy pillanatra, hogy a kedvenc kávézódban vagy. Vársz az italodra és ahogy balra nézel, egy nőt látsz aki szintén vár az italára. Micsoda tökéletes alkalom, hogy beszélgetni kezdj vele. Mi történik ezután? Igazából, mi történik, ahogy elképzeled a helyzetet? Ideges lettél csak amiatt, hogy végiggondoltad? Gyorsabban ver a szíved? Elkezdett izzadni a tenyered?
A legtöbben ilyenkor totálisan elmerülnek a kávézó cd készletének vizsgálatában, lopva titkos pillantásokat vetve a vonzó idegenre. A következőkre gondolnak:
Mit mondjak? Semmiről sem tudok beszélni. Már valószínűleg van egy barátja. Észreveheti hogy nézem. Valószínűleg ellenszenvesnek tart.
Ekkor végre megkapja a kávéját és elsétál, te pedig megkönnyebbülten sóhajtasz.
Egy tanár barátom, Dr. Matthew May egyszer azt mondta nekem, hogy az elutasításon túljutás módja az, hogy többször be kell oltani magunkat az elutasítással. Hasonlóan az oltáshoz, ha rendszeres, alacsony dózisú elutasítást vállalsz, egy idő után nem tesz beteggé amikor megtapasztalod.
Feltételezz jóváhagyást
Az elutasítás kezelésének egy másik módja, ha megszakítod azt a szokásod, hogy állandóan elutasítod magad a saját elmédben. Amikor szorongsz, akkor valószínűleg diszkvalifikálod magad jóval azelőtt, mielőtt egyáltalán kinyitnád a szádat. Más szavakkal, valószínűleg tudat alatt feltételezed, hogy az emberek nem fognak kedvelni.
„Ez bizonyára nem volt kellemes” – értettem egyet. „De úgy gondolom, valójában ez nagyobb siker volt, mint aminek látszik. Ezeknek a kísérleteknek nem az a célja, hogy kerüld el egy idegen elutasítását.A cél a félelemnek a megtapasztalása, amikor megközelítesz valamit amitől félsz, és aztán megtapasztald az elutasításnak a kényelmetlenségét, ha az történik.
„Oh Istenem, ez szörnyű!” - Fakadt ki Liza. „Nem tudom ezt tovább csinálni.”
„Mi történt, miután elsétált?” – kérdeztem.
„Hát, nos, csak továbbment az úton. Aztán egy pillanatig ott álltam megalázottan, majd zavartan eliszkoltam. „
„Kiabált veled? Nevetett vagy kuncogott bárki a környéken?” – kérdeztem kíváncsian.
„Nem.” – Felelte, karba tett kézzel.
„Úgy hangzik elég jól kezelted az elutasítást. Biztos vagyok benne, hogy nem volt jó érzés. Igazából, biztos hogy szörnyű érzés volt. A lényege ezeknek a kísérleteknek, hogy nézz szembe a félelmeddel, legyél elutasítva és ismerd fel, hogy mégis állva maradtál. A végső lényeg pedig annak a felismerése, hogy attól eltekintve ami a saját elmédben történt, a valós kár vagy veszély amit az elutasítás okozott gyakran nagyon minimális.
A kísérlet napja elérkezett, amikor Liza ebédszünetre ment egy kissé korán. Idegesen sétált az utcákon, keresve valakit akit megkérdezhet. Látott egy ősz hajú férfit, aki a kora hatvanas éveiben járhatott és elhatározta, hogy a tettek mezejére lép. Odasétált hozzá, és megszólította.
Liza: Öö, bocsásson meg.
Férfi: (megfordult és ránézett) Hogy? Mi?
Liza: Hello, bocsánat hogy zavarom. Aaa, ismer a, hát, egy jó éttermet a közelben? Ebédelni szeretnék valahol.
Férfi: Ebédelni? Lila gőzöm sincs.
Ezután megfordult, és sietősen elsétált a másik irányba. Liza tátva maradt szájjal nézett utána. Mi történt?
„Mi volt ez az egész?” – kérdezett mérgesen a következő óránkon. „Azt hittem, ezeknek a kísérleteknek azt kellene megmutatniuk, hogy az emberek kedvesek és barátságosak. Csak abban erősített meg, amit mindig is tudtam az idegenekről. A kísérlet kudarcot vallott."
Ugyanez igaz a szociális szorongásra – amit hívhatunk szociális fóbiának, vagy szociális félelemnek is. Ebben az esetben, attól tartasz, hogy mások bírálni fognak, gúnyolnak, ellenszenvet mutatnak, vagy elutasítanak. Ahogy feljebb jutsz a félelem hierarchiádban, ki fogod tenni magad magasabb szintű bírálatnak és elutasításnak. Fontos felismerni, hogy ezen tevékenységek elvégzésének nem az a célja, hogy sikerrel teljesíts bármilyen negatív válasz vagy elutasítás nélkül, hanem hogy valójában tapasztald meg az elutasítást.
Kitettség alatti elkerülés
Liza elkészítette a félelem hierarchiáját, és egyszerre volt buzgó, szorongó, izgatott és bizonytalan, hogy elkezdjen bátran cselekedni. Késznek érezte magát a következő feladat elvégzésére: sétáljon oda egy idegenhez és kérdezze meg, hogy ismer-e egy jó éttermet a környéken. A legkorábbi emlékezete óta is halálosan félt az idegenektől, és úgy alkottuk meg ezt a szociális kísérletet számára, hogy tesztelje mennyire barátságos (vagy halálos) egy idegen valójában.
Képzeld el egy pillanatra, hogy szörnyű pókfóbiád van. Amikor gyermek voltam, abszolút utáltam a pókokat. Rémálmaim voltak arról, hogy mászkálnak az ágyamban. Képzeld el, hogy van egy ilyen félelmed, ami fennmaradt a gyermekkorod után is, a mai napig. Ami még rosszabb, a félelmed annyira erős, hogy még pánikrohamaid is vannak, ha olyan helyre mész, ahol lehetséges hogy van pók.
Ha egy nap elhatározod, hogy annyira betege vagy a félelmednek, hogy kész vagy valamit tenni, akkor keresnél egy pszichiátert aki végigvezetne a pókfóbia kitettség terápiáján. Ez arról szól, hogy fokozatosan kiteszed magad egy aktuális pókkal való kapcsolatnak. Nem kezdenéd rögtön a közvetlen kapcsolattal, természetesen, mert az túl megerőltető lenne. Ehelyett, először csak beszélnél a pókokról. Ezután egy ideig elképzelnél egy pókot, vagy néznél egy képet róla. Végül, eljuthatnál addig, hogy ugyanabban a szobában legyél, mint egy kalitkában lévő pók, egy kisállat boltban.
A kezelés végső fázisában pedig egy pók mászkálna a karodon. A kitettség lényege, hogy közvetlenül megtapasztald a dolgot, amitől a leginkább félsz.
Természetesen, ha újra próbálkozol és világos nem-et kapsz, akkor tovább kell lépned egy másik személyre, egy másik állásra, egy másik lehetőségre. Azt jelenti ez, hogy egy vesztes vagy, mert nem kaptad meg amik szerettél volna? Vagy azt mutatja, hogy megvan a kitartásod és a mentalitásod, hogy megpróbálj valamit amit igazán szeretnél?
Elutasítás gyakorlás
Ennél a pontnál világossá vált, hogy azért kerüljük el az elutasítást, mert gyakran az alkalmatlanság fájdalmas érzéseihez vezet. A legtöbb fájdalmas dologhoz hasonlóan, a természetes reakciónk az, hogy távol maradunk ettől a tapasztalattól. Az elutasítás újrakeretezésének megtanulásán kívül, megtanulni hogy részt vegyünk az elutasítás gyakorlásában egyike a leginkább erőteljes hatású módszernek, hogy legyőzzük a félelmeinket.
Amikor elutasítással szembesülünk, megrendítő pillanat lehet, hogy pillantást vessünk a vágyainkra, a motivációnkra, és a szenvedélyre ahogy küzdünk azért amit leginkább akarunk.
- Miért akarom ezt?
- Miért számít ez nekem?
- Hajlandó vagyok bármit megtenni, ami szükséges?
Ettől a ponttól, megvan az alapod, hogy megpróbáld újra. Többet kérdezhetsz, kifejezheted a kíváncsiságod, még el is mondhatod neki, ami a fejedben jár.
Simon, egy középkorú férfi akinek nem volt kapcsolata a 4 évvel ezelőtti válása óta, azt mondta nekem, hogy évekig tart amíg egy új kapcsolatot tud kezdeni. Amikor megkérdeztem miért, azt felelte, ha egy nő elutasítja, akkor 3 hónap kell neki miután újra tud próbálkozni.
„Három hónap? – kiáltottam fel. „Hosszú idő egy elutasításból való kilábaláshoz.”
„Ha annyi.” mondta komor képpel. „Lehet hogy hat.”
„Ki határozza meg, hogy mennyi időnek kell eltelnie, amíg újra tud próbálkozni?”
Ahogy tovább beszélgettünk, felismerte, hogy nincs hivatalos „frissülési idő”, hogy túllépjen az elutasításon. Minél gyorsabban tovább tud lépni egy nem után, annál gyorsabban tud találni valakit, aki örömmel fog randizni vele.
Látjuk, hogy ott ül a terem másik felében, beszélget egy idegennel. Csodáljuk a haját, az arcát, a stílusát és az alakját. Mi a leggyakoribb reakciónk? Pontosan ez – nem teszünk semmit. A leggyakrabban lebeszéljük róla magunkat, feltételezzük, hogy nem szeretne beszélgetni velünk egyébként sem, már van kapcsolata, nem a mi szintünk, stb..
Ha véletlenül mégis odamész hozzá, akkora már annyira meg vagy mérgezve az elutasítás gondolatától, hogy a legelső kínos szünetnél, vagy egy félrepillantásnál azt gondolod, hogy az egy cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy azt gondolja te egy méltatlan vesztes vagy.
A rosszallás feltételezése és a gyors feladás helyett, lehetséges lenne, hogy bármilyen fajta elutasításra úgy tekints, mint egy ideiglenes visszalépésre? Mi van akkor, ha odamész valakihez, és az a személy nem különösebben lesz izgatott attól, hogy beszélgessen veled? Ez elegendő indok arra, hogy soha nem próbáld újra?
Vannak akik az elutasítás legapróbb jelére is azonnal feladják. Amint megközelítenek valamit amit szeretnének, ismételgetve mondják maguknak hogy nem elég jók, és hogy egyszerűen nem fog sikerülni egyébként sem. Ez a módszer egy kísérlet a csalódás érzéseinek a kezelésére, habár sohasem működik igazán. Inkább azt okozza, hogy az elutasítás legkisebb jelét felhasználva feladják, mondván „Tudtam, hogy nem vagyok elég jó. Egyáltalán miért is próbálkozok?”.
Amikor ezt teszed, akkor visszakapcsolsz az elutasítás alapvető értelmezésére – nem vagy elég jó.
Az elutasítás nem jelenti, hogy alkalmatlan vagy. Egyszerűen azt jelenti, hogy jelenleg, a válasz az hogy nem. Sehol sem annyira gyakori ez, mint a randizás és a párkapcsolatok területén. Amikor vonzódunk valakihez – tényleg vonzódunk valakihez – általában hogyan cselekszünk?
Fájdalmas tud lenne, ha valaki iránt érdeklődünk de ő nem akar velünk lenni, vagy ha nem kapjuk meg az állást amit szeretnénk. Ezek a tapasztalatok az élet részei és azt mutatják, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk. Vannak akik úgy kezelik a csalódottságot, hogy arra fókuszálnak, hogy mit rontottak el. Ez annak az illúzióját kelti, hogy ha mindent tökéletesen csináltunk volna, akkor sohasem tapasztalnánk ezeket az érzéseket.
Az igazság az, hogy nem számít ki vagy – nem számít mennyire jól nézel ki, mennyire vagy képzett, mennyire vonzó – nem fogod mindig megkapni azt amit akarsz. Emberek és lehetőségek hagynak el, még akkor is, ha mindent megteszel értük. A szomorúság, veszteség, frusztráció és csalódottság normális, természetes és egészséges.
Természetesen csalódott vagy – az a valaki, az az állás vagy a cél tényleg fontos volt neked! Adj magadnak teret, hogy tényleg átérezd a csalódottságot. Érezd a nyomást a mellkasodban vagy a hasadban. Érezd a belső ellenállást az elutasítással szemben. Érezd a szomorúságot és a könnyeket a szemeidben.
Minél inkább csak egyszerűen átérzed az érzést, anélkül hogy elmerülnél a történetekben, hogy miért nem vagy elég jó, annál gyorsabban túl leszel rajta. Ez a csalódottság szolgálhat azzal, hogy emlékeztet mennyire jelentőségteljes számodra hogy találkozz egy partnerrel, vagy hogy találj egy ideális állást. Segíthet megerősíteni és feltüzelni a szándékod, hogy küzdj az álmaidért új szenvedéllyel és elánnal.
Ha valaki elutasít, azt jelenti rossz vagyok, nem vagyok elég jó és nem érdemes. Ez a folyamat gyorsan és tudat alatt történhet. Nem sokat gondolkodunk rajta, egyszerűen zsigeri szinten érezzük.
Ez az egész testünkben jelen lévő érzés ami nehézzé teheti a légzést, az álldogálást és nehéz az emberek szemébe nézni.
Egy hatékony módja megtörni a személyre vetítés ösztönös szokását, ha feltárod mi mást jelenthet még az elutasítás azáltal, hogy egy egyszerű kérdést teszel fel magadnak rendszeresen:
Mi mást jelenthet ez?
Ha beszélgetni kezdesz valakivel és nem tűnik érdeklődőnek hogy folytassátok, jelenthet ez valami egészen mást, mint a te negatív értelmezésed?
Talán szeretne egyedül lenni. Talán valamin felhúzta magát vagy megsértették, amihez nincs közöd, vagy egyszerűen rossz hangulatban van. Talán félénk és gyorsan véget vetett a beszélgetésnek mert ideges és nem tudja, hogy mit mondjon.
A fő tanulság az, hogy az elutasítás nem csak mást jelenthet, hanem a legtöbb esetben mást is jelent.
A kulcs az, hogy először legyél tudatos arra a tényre, hogy az értelmezésed jelentése – az hogy a te hibád, hogy vesztes vagy, vagy egyszerűen nem kedvel téged – nem az igazság. Innen pedig, keresned kell értelmezéseket, a személyre vetítés és a súlyos önkritika nélkül.
Az elutasítás hatására gyakran a következőt gondoljuk: Bárcsak okosabb, gyorsabb vagy valahogy jobb lennék, akkor nem utasítottak volna el. Ez a gondolkodásmód felfedi, hogy azt feltételezzük, hogy sohasem kellene, hogy elutasítva legyünk. Felfedi továbbá azt, hogy amikor elutasítanak, akkor ezt személyesen vesszük és arra következtetünk, hogy valamilyen módon alkalmatlanok vagyunk.
A következőkben három erőteljes módszert tárgyalunk az elutasítás újrakeretezésére, és annak a megváltoztatására, ahogyan viszonyulsz az élet ezen elkerülhetetlen részéhez.
Ne vedd személyesen (Stop personalizing)
Amikor elutasítanak, nagyon nehéz nem személyesen venni. Mielőtt egyáltalán észlelnénk hogy mit csinálunk, ürességet érezhetünk és azt hogy annyit érünk mint a piszok amin állunk. A személyre vetítés ( personalizing) fogalom azt írja le, hogy túl sok felelősséget vállalunk egy szituációért amiben több ember és több elem van. Ez akkor fordul elő, amikor arra következtetünk, hogy az elutasítás teljesen a mi hibánk, és ez a személyes alkalmatlanságunkat tükrözi. Valahol az elménkben betanultuk ezt a formulát: ELUTASÍTÁS = ALKALMATLAN .
A szociális szorongás alapvető feltételezése különösen sebezhetővé tesz minket az elutasítással szemben. Abban hiszünk, hogy mivel nem vagyok elég jók, el fognak utasítani.
Amikor ezt a hitet hordozzuk, azt feltételezzük hogy az emberek el fognak utasítani és meg vagyunk rémülve, hogy ez történik mert ez bizonyítja a legrosszabb félelmeinket. Ekkor pedig felfújhatjuk a dolgot az elménkben és arra következtethetünk, hogy mindenki el fog utasítani minket az egész életünkben.
Ez a fejezet abban nyújt segítséget, hogy megváltoztasd a hozzáállásod az elutasításhoz, hasonlóan az előző fejezethez, ami segített megváltoztatni a viszonyod a félelemmel.
Az elutasítás újrakeretezése
Nem számít, hogy ki vagy, az elutasítás elkerülhetetlen. Az elutasítás igazából még valószínűbb, amint elkezdesz küzdeni a céljaidért és álmaidért, amelyek igazán számítanak neked. Amikor aktív szerepet vállalsz az életedben, amikor a lelátóról a pályára lépsz, az elutasítás előfordulása gyakori lesz.
És nem szeretjük az elutasítást. Fájdalmas, kényelmetlen és megalázó. Haljunk rá, hogy levonjuk a következtetést, valami rosszat jelent rólunk, vagy valami szörnyen rossz dolgot tettünk.
Ez pontosan az, amit a belső kritikád akar hogy gondolj. Ha elegendő kétséget és bizonytalanságot tud okozni, akkor egy lépéssel közelebb leszel, hogy visszatérj ahhoz az élethez, amikor a kritikád teljes kontroll alatt tart. A kritikád ennél a pontnál teljesen meg van rémülve, hogy egy új életstílusod lesz amiben egészséges kockázatokat vállalsz, szembenézel a félelmeiddel és afelé haladsz amit a legjobban akarsz a kudarc vagy elutasítás lehetősége ellenére. Ez elviselhetetlen a kritikád számára.
Bármit megtesz hogy feladd, hogy ne vállalj kockázatot és óvatosan élj.
Azért, hogy legyőzd a szociális szorongást és igazán felszabadítsd magad, hogy beszélgess idegenekkel, barátokat szerezz és mély és kielégítő romantikus kapcsolatokat, ki kell tartanod minden egyes visszaesésnél és újra próbálnod. Használhatod az ön-elfogadás és együttérzés képességeidet, hogy segítsenek túljutni a visszaesés periódusán. Idővel a visszaesés kevésbé gyakori lesz és nem tart sokáig. Ami még fontosabb, képes leszel azonosítani és felismerni, hogy csak elkerülhetetlen része ennek a folyamatnak.
Emlékezz, a kritikád nem akarja, hogy kockázatot vállalj, hogy a tettek mezejére lépj vagy szembenézz egy elutasítással. Meg van rémülve attól, hogy több fájdalmat tapasztalhatsz mert az emberek nem kedvelnek vagy nem fogadnak el. Azáltal, hogy bátran cselekedsz, a belső kritikád propaganda kampányával szembe mész, és erre az elsődleges válasza, hogy felemeli a hangerejét.
Miután kiálltál magadért, megkérdeztél valamit amire kíváncsi voltál, tartottál egy előadást, egyedül vacsoráztál egy étteremben vagy bármely más helyzetet teljesítettél a hierarchiádban, előfordulhat a visszaesés. Ez lehet a szégyen intenzív érzése, rossz közérzet, megalázottság, félelem a rosszallástól és általános önutálat. Ez a visszaesés olyan intenzív lehet, hogy az emberek azt gondolják, hogy hibát követtek el. Ez a megközelítés nem működik egyáltalán. Rosszabbul érzem magam mint amikor kezdtem.
Egy fontos dolog amit fel kell ismerned ezen a transzformációs utazáson, miközben haladsz afelé ami megijeszt, hogy lehet valamennyi turbulencia az úton. Ahogyan Les Brown szerző és motivációs előadó mondja, amikor új magasságokba emelkedsz, göröngyös lehet az út felfelé, mielőtt szintet lépsz. (3) Néha, amikor a szegélyhez küzdöd magad és elugrasz, eufóriát érezhetsz. Hihetetlenül felszabadultnak érezheted magad, miközben beszélgetsz azzal az idegennel, vagy elhívsz valakit randira.
Ugyanakkor, az eufória időszaka után gyakran van valami, amire úgy szoktam hivatkozni: „A visszaesés”. Ez a belső kritikád, akit ideiglenesen félretoltál elegendő ideig hogy bátran cselekedhess, megpróbálja visszaszerezni a kontrollt.
(3) Les Brown egy hihetetlenül inspiráló előadó, aki erősen bátorítja az embereket, hogy valósítsák meg az álmaikat szenvedéllyel és kitartással. A könyve (It’s Not Over Until You Win – Nincs vége amíg nem nyersz ) tanításainak lényegét tartalmazza. Továbbá, egy youtube kereséssel megtalálod tucatnyi felvett előadását.
Figyelj arra, hogy lásd a teljes környezetet – a pincért, aki jön hogy felvegye a rendelésed, majd kihozza az ételt. Képzeld el, hogy látod az embereket a körülötted lévő asztaloknál. Most pedig képzeld el, hogy rájuk nézel, és látod őket ahogy ott vannak. Ha megjelenik, ismerd fel az elmédben lévő félelmet attól, hogy bírálni fognak, következtetéseket vonnak le rólad, vagy lesajnálnak.
Lásd magad ahogy mosolyogsz és lélegzel, és képes vagy kezelni bármiféle választ amit kapsz a körülötted lévő idegenektől.
Képzeld el, ahogy a kiemelkedően finom étel utolsó falatjával is végzel, félretolod a tányérodat, majd hátradőlsz a székedben egy jóllakott sóhaj örömével. Mindenben a legjobb az a felismerés, hogy bármikor kényeztetheted magad egy finom étel örömével.
Mit tapasztaltál, miközben elolvastad ezt a képzeletbeli kitettség gyakorlatot? Előidézett szorongást vagy félelmet benned? Ha igen, tökéletes! Ezen fajta kitettségnek az a célja, hogy érezd a kényelmetlenséget, amit érezhetsz az adott pillanatban. Minden alkalommal, amikor megtapasztalod ezt a kényelmetlenséget és nem menekülsz vagy kerülöd el, megerősíted a képességed, hogy bátran cselekedj.
Például, tegyük fel hogy félsz elmenni egyedül enni egy étterembe. Ezt a hetes szintre írtad be a hierarchiádban, és ezt a tevékenységet szokásszerűen elkerülöd. Ahogy haladsz felfelé a hierarchiádban, választhatod hogy elmész valami finomat enni egyedül, ami egy szociális tapasztalat is lesz. Mindeközben, használhatod a képzeletbeli kitettséget, hogy dolgozz néhány félelmeden.
A tapasztalat kulcsa az, hogy ténylegesen érezd a szorongást, miközben végighaladsz rajta. Képzeld el részletesen a helyzetet, ahogy olvasod a következő szakaszt:
Megérkezel a városod egyik éttermébe. Elhatároztad, hogy megjutalmazod magad egy finom vacsorával, semmi egyéb okból azon kívül hogy megérdemled. Ahogy besétálsz az étterembe, a pincér megkérdezi hányan lesztek. Lásd magad ahogy mosolyogsz, és nyugodtan válaszolsz neki, hogy egy személyre kérsz asztalt ezen az estén. Figyeld meg hogy érzed magad amikor ezt mondod neki, van-e valami szégyentől való félelem a testedben. Egy mély lélegzetet véve az asztalodhoz sétálsz és leülsz, majd közelebb tolod a széked a fehér asztalterítőhöz.
A legfontosabb dolog amire emlékezned kell, hogy minél inkább afelé haladsz ami megijeszt, minél inkább bátran cselekszel, annál inkább erősebbé válsz. Kevésbé leszel befolyásolva a félelmeid által, még inkább képes leszel arra amit igazán szeretnél az életben, még ha meg is vagy rémülve attól hogy megtedd. De ami a legfontosabb, a dolgok melyektől félsz kevésbé lesznek ijesztőek.
Képzeletbeli kitettség
Amikor a félelmetesebb szituációkhoz érsz a hierarchiádban (hét és fölötte), hasznos lehet ha gyakorolsz mielőtt nekilátnál. Egy hatékony módja a gyakorlásnak – ami történhet a saját kényelmes otthonodból – a képzeletbeli kitettség. Ez azt jelenti, hogy élénken elképzeled a szituációt az elmédben, mielőtt nekilátnál a cselekvésnek. A tested válaszol az élénk képekre és a képzeleted majdnem olyan hatékony, mintha ténylegesen benne lennél a helyzetben.
Ahogy haladsz felfelé a hierarchiádon, észrevehetsz három nagyon érdekes dolgot arról, hogyan működik a félelem. Először, azt fogod majd tapasztalni, hogy a félelem nagy része akkor jelenik meg, mielőtt elkezded a tevékenységet. Azt is tapasztalni fogod, hogy ha elég sokáig tartózkodsz egy ijesztő szituációban, a félelem végül csökkenni fog. A félelemnek a kockázatvállalás előtti intenzív megugrása fenntarthatatlan. A tested természetes módon le fog nyugodni körülbelül 10-15 perc múlva, akkor is ha még a szituációban vagy.
Másodszor, tapasztalni fogod, ha sokszor teljesítesz egy helyzetet a listádról, a szituációtól való félelmed csökkenni fog. Az első eset, amikor beszélgetést kezdeményezel egy idegennel, hihetetlen idegtépő is tud lenni. Ugyanakkor, a 30.–ik eset után csak minimális szorongást jelenthet, vagy akár még élvezheted is.
A harmadik felismerés az lehet, hogy néhány magasabb rangsorú szituáció kevésbé ijesztővé válik, mielőtt még elkezdenéd őket. Nem fogok belemenni a részletekbe, hogy miért van ez, mert azt szeretném ha saját magad tapasztalnád meg ezt, ahogy haladsz felfelé a hierarchiádon.
Az a cél, hogy rendszeresen gyakorolj valamit, ami által kissé kilépsz a komfort zónádból.
A komfort zónád azon tevékenységeidnek a tartománya, amelyek nem okoznak semmilyen szorongást. Amikor növelni akarod a komfort zónádat, szükséges, hogy rendszerszerűen told ki magad a komfort zónád határain kívülre.
Vannak akiknek az, hogy extrém módon elárasztják magukat olyan helyzetekkel melyektől félnek, hatékony és eredményes tud lenni. A legtöbbeknek ugyanakkor a leghatékonyabb út az, ha stabilan és türelmesen ráveszik magukat , hogy olyan tegyenek amiket már nem tudnak kényelmesen megtenni. A cél az, hogy érezd a szorongást, de ne legyél túlterhelve ezzel az érzéssel.
