Persze, hogy nem támogatja, mert nem akar szopni az ilyen és hasonló problémákkal. Forduljon a kreatív cucc gyártójához, ha már oda ment a pénz is a hülyeség miatt.
Mennyi az a közel? Pld. 1 centi? Istenbiz kipróbálom, mert sima rendszervakukat azért páran hajtjuk alap kupakkal a fejükön, de még nem nagyon hallottam konkrétan megolvadt cuccról.
"Próbaképpen villants rá közelről full energiával egy fekete szövetre, meg fogysz lepődni mikor egy füstfelhő fog felszállni."
Egy sima rendszervaku is megteszi.
Sőt a metz 54 a saját műanyag diffúzorát is megpörköli ha nagylátószögű helyzetben néhányszoregymás után fullba elküldöd. Ennek próbálgatását sem javaslom, hamar viharvert állapotú lesz a vaku.
Meg fogom próbálni ezt a "vázon rekesz állítás, gépről leveszem és úgy villantok" megoldást.
Én most szembesültem először ezzel a problémával - Canonosként. :)
Nem gondolnám, hogy a vaku kinyírná az obit - ha nincs rajta beállítófény. Ott elhanyagolható hőkeletkezéssel számolhatunk. Pláne, hogy ez a cucc direkt erre van kitalálva.
Pont tegnap találtam egy újdonságot a Light blaster facebook oldalán. Pont erről beszélgettünk, úgyhogy gondoltam, megosztom veletek:
Tehát ők is szembesültek a "kiáramló fény" problémájával. :) Nem tudom, milyen anyagból lehet, de feltehetően nem árt az objektívnek se és a vakunak se.
Igen, gondoltam, hogy a falon lévő szögesdrót, és a rajtam átmenő más élességi síkra fog esni, de ez ebben a pillanatban nem volt zavaró. Sőt; ez csak nagyon speckó esetekben lehet az. Nem vagyok még elégedett, majd csak akkor leszek, ha tűélesen le tudom fényképezni a falra vetített képet. (Ám csak Canon objektívjeim vannak.)
Én feladnám ezt az egészet, addig, amíg nagyobb veszteség nem ér. Leírtam már, de megismétlem a fényképezőgépek optikája nem vetítőobjektív, ragasztott lencséket tartalmaz, a ragasztás vagy más műanyag részek károsodhatnak. Próbaképpen villants rá közelről full energiával egy fekete szövetre, meg fogysz lepődni mikor egy füstfelhő fog felszállni. Remélem hozzászólásom nem vezet több száz balesethez, nekem már füstölt a fekete farmerem egy véletlen közeli villantástól. Ha például sikerül rekeszelned, a fényenergia nagy része a rekeszlamellákra jut.
Más:Az optika akkor rajzol éles képet, ha ugyanúgy áll (tehát nem megfordítva) ahogy a fényképezésnél. vagyis az optika hátulja, bajonettes része áll a dia felé. Az optikának ugyanolyan távolságban kell lennie a diától, mint amilyen távolságban fényképezéskor van a fimtől. Rekeszelni nem tudsz a Canonnal, mert azt a canonnál a gép vezérli. Rekeszelni nem is célszerű, a fényteljesítmény úgyis kevés, inkább a vaku teljesítményét kell leszabályozni, ha kell. A vetített kép élességi síkja a dia síkjával lesz párhuzamos, ha oldalról vetítesz be, a kép csak egy vonalban lesz éles, ahol a vetítővászon és az élességi sík metszi egymást. Vagy a vetítőt úgy kel elhelyezned, hogy a modell mögé a modell takarásába kerüljön. A vetítővászon fehér természetesen. Első feladat tehát hogy le tudd fényképezni a vetített képet. A következő probléma hogy a vetített képnek mondjuk az fényképezőgéptől távol, egy egy hátsó sötét szobában kell lennie, ahová más zavaró fény nem jut. Nem juthat fény a vetített képre a modell kivilágítása során sem. Szóval a vetített kép valahol a távoli harmadik szobában lehet, ahová két nyitott ajtón át benézel. A falak legyenek feketék. :) Ha már külön letudod fényképezni a vetített képet, akkor a modellt valami gyenge leszabályozott fénnyel világítva meg kell világítani. Össze kell hangolni a háttér (vetített kép) és a modell világitását. Innentől menni fog a dolog, de hogy képileg jó lesz-e az erősen kétséges, de ez már a te alkotásod.
Szóval az a véleményem hogy nehéz területre tévedtél, itt a fotográfia számos részét, nem csak a mai digitális technikát ismerni kell.
Azt sem tudom, hogy ez a basz varázsolna-e a rekeszt, de Canonnál is annyit tudok a makrósoktól, hogy rekeszelnek, majd bekapcsolva leveszik az obit a vázról és akkor marad a beállított értéken mindenféle hasonló vagy gyűrűs, vagy fordított obis varázslatokhoz. Én meg nem zaklatnék Canonos ismerőst, ha ott egyszerűbb belenézni, mint nekünk megírni.
...amikor nem a motor állít élességet, hanem én. De nem történik semmi.
Na, ez tuti nem lehet, szóval itt valami gubanc van. :)
Olyan nincs, hogy nem lehet állítani az élességet. Nem tudom így kitalálni, hogy mi lehet a baj, de kezdd nulláról. Fogd az obit és az elemlámpát, és vetítsd ki a lámpa ledjét a falra elsőnek. Csak úgy kézből... Ha ezt nem tudod összehozni, akkor szólj.... :-)))
Ha megvan, akkor lesz egy benyomásod, hogy minek hol kell lennie ahhoz, hogy éles képet kapj.
Következőre azt javaslom, hogy a diát tedd az elemlámpára, és úgy próbáld meg kivetíteni.
Aztán ellenőrizd, hogy legalább nagyjából megfelel-e a szerkezetedben az obi és a dia helyzete (távolsága) annak, amit az elemlámpás teszttel megfigyeltél.
Valahogy csak összejön. :)
(Azért is gondolom, hogy jó lesz ez, mert korábban volt egy olyan mondásod, hogy közelre nem jó, közepes távolságra kicsit jobb, és távolra megint nem jó. Eszerint az élességnek a kettő (közel és távol) között kell lennie. Csak meg kell találni...)
Stúdióvaku esetén az árnyékolást tényleg meg kell oldani, de ez azért nem olyan veszélyes. Arra kell figyelni, hogy maradjon hely szellőzni. Tehát "csomagolni" nem szabad, de 10-15 cm-nél nem közelebb elhelyezett (fekete) árnyékolókkal le tudod fogni a szanaszét vetülő fölös fényt.
Más: A szögesdrótos képnél számoltál-e azzal, hogy ha a háttéren éles lesz a drót képe, akkor az arcon nem lesz az? Mondjuk szerintem ez pont jó, de persze attól függ mi lenne a koncepció.
Azért ne keseredj el, nem olyan rossz ez. Csak van egy csomó paraméter, amivel még tisztába kell előbb jönni, ahhoz, hogy rendesen használni is tudd. :)
Például az egyik, amit az elébb kérdeztem, hogy mit csinál a rekesz? Ha belenézel az obiba, látszik, hogy nyitva van, tudod rendesen szabályozni?
Igen, most látom a rendszer gyengéit. Ez a reklámfilmekből kimaradt. Egy szimpla diavetítő elég lett volna nekem arra a célra, amit szerettem volna ebből kihozni.
Egy-két pár éve én is nagyon pislogtam az optikai snot felé; pont azért nem vettem meg, mert csak pár forma áll a rendelkezésre, dia nem. (Valamint az ára.)
A hordozhatósága nagy kincs, de művészeti célra kellene nekem, amit el tudok érni benn a stúdióban, kinn meg nehézkes.
Így utólag kicsit bánom, hogy áldoztam rá- de tanultam is általa. Minden esetre most, hogy már megvan, megpróbálom belőle kihozni a maximumot.
(Ha az élesség elérésér van valakinek jó ötlete- tapasztalata ezzel az eszközzel, az továbbra se tartsa magába! ;) )
Ha sikerül is összehoznod a megfelel távolságot és "éles" is lesz a kép amit vetítesz, semmivel nem lesz jobb és életszerűbb mint amikor egy 2e Ft-os diavetítővel valami bábfilmet vetítesz a háttérre.
Kezdem az elején. A háttér a moziban, tantermekben, projektorok esetén nem véletlenül fehér. Ide is az kell.
Adott egy dia. Ha túl erős fény megy rajta keresztül, akkor használhatatlan lesz az eredmény. Ergo maga a téma megvilágítása és egy diakocka összehangolása nem sok jóval kecsegtet.
De inkább nem is technikai oldalról közelítem meg a dolgot. Ez egy játékszer. Értelmes, színvonalas képhez nem ez, hanem az optikai spot az ami megoldást jelent. És ott nincs diafilm... ott sima fekete korong van amiből formát vágtak ki. És van egy normális vetítőlencséje. Fém házban, tisztességes fókuszálási lehetőséggel. És hogy kevesen használják? Igen... és nem a 100e feletti ára miatt. Hanem mert
-lehet kint fotózni a természetben ha természetes környezetet akarunk "imitálni"
-lehet stúdióban fotózni- majd kompozit képet készíteni az előre elkészített tájkép megvilágítását imitálva.
Mindkettő szebb, jobb, olcsóbb.
Az az adapter pedig amit bemutattál remek példája annak hogy mindenáron elakarnak valamit adni... ha letakarod azt a részt ami az alaprefi mellett kimarad- akkor a vakucső előbb-utóbb meghal. Ha nem takarod le, akkor annyi kósza fény szabadul fel hogy értelmetlen lesz a használat.
Nyilvánvalóan Canonhoz való a cucc, ha már a Canon EF 17-40, és a Canon stm 50 f1.8 rámegy. :)
...és ezek mind FF objektívek is.
Ezeken az obikon van manuál fókusz lehetőség, amikor nem a motor állít élességet, hanem én. De nem történik semmi. Csak a távolság növelése/csökkentésekor veszem észre, hogy homályosodna/élesedne. Jó ötlet lehetne az objektív közelebb-távolabb tevése a diától, de hát ezt meg nem lehet...hacsak nem közgyűrűvel?! :)
"Az objektíven hiába tekerésztem az élességállító gyűrűt, semmi reakciót nem mutatott."
Mert nem manuális. Diavetítő analóg, orosz cucc, obiban slendriánul magyarázva sokfelé a rekeszt/fókuszt kis mikromotor vezérli a vázon keresztül, hiába a gyűrű az nem tengelyt hajt, mint 30 éve.
Nademost, akkor választanod kellett, hogy Nikonhoz vagy Canonhoz vagy másvalamihez?
Ha nem, akkor az gáz, hiszen más élességtartomány adódik más bázistávolságú rendszerek esetén.
Ha normálisan mondjuk Nikonhoz valót vettél és ráteszel egy Nikon obit, akkor ugyanúgy kellene tudnod állítani az élességet, mintha fényképeznél.... (Vagy rosszul tervezték. Ez esetben, közgyűrűvel, előtétlencsével lehet esetleg javítani a helyzeten...)
Kb másfél méterre helyeztem el a fehér faltól a fényképezőt, 24-105-ös optikával, 30-ra állítva.
Iso 320, 1/125, f5,6
A f.gép mellé tettem a vakut, TTL-1 fé-vel villantva, rajta egy fix 50-es objektív (stm, f 1.8).
Amint látjátok, én pedig a falnak dőltem, hogy rajtam is átmenjenek a vonalak.
A végeredmény majdnem jó; a szögesdrót vonalak életlenek. Ezzel nem tudok mit tenni.
Vettem egy ledes elemlámpát, amivel teszteltem a dia láthatóságát. Az objektíven hiába tekerésztem az élességállító gyűrűt, semmi reakciót nem mutatott. Ellenben a távolság növelése némiképp jobbá tette a képet. Mondjuk jó két méter a minimum, ahonnan már ki lehet venni, milyen ábrát is akarok vetíteni. Mondjuk úgy öt-hat méter pedig már sok neki.
Igazából nem értem, miért nem reagál az objektív tekerészésére az élesség. A diavetítőnél ez használ.
Még mindig fényerő kérdése. Amit lent írta, hátteret közelről nagy erővel világítsd, magadat meg akkor alig és szintén közelről. Állandó fénynél amúgy látszódik a minta rendesen, szabad szemmel?
A terv az volt, hogy a háttér előtt ülök kb 2 méterrel, a méhsejtes vaku kis értékkel világít meg csak engem. Ezért is 90 fokkal... nehogy a háttérre is essen belőle. Kéne, hogy látszódjon az ábra, nem?
A beállítások a "stúdióban szokásos használt értékek"ről indultak. Aztán, ahogy nézed tovább a képeket láthatod, hogy mentem fentebb az iso-val, és mentem lentebb az f értékével. Pont, ahogy ajánlottad!
A szinkron azóta jó! :)
Nagyon örülök a sok segítő hozzászólásnak; kezd a fejemben összeállni a kép!
A beállításokat sem értem.... f11, fekete fényelnyelő háttér.
Ilyen beállításokkal valami bődületes fényerő kéne, hogy látszon valami...
Ahogy már más is írta, a vetítő vaku max fényerő, először lődd be arra az értékeket, ha f11-en ennyire látszik, akkor szerintem jó lesz az f2.8-4-nek, 1/60 meg iso 4-800-nak is, pláne fekete háttéren.
Ráadásul ha csak az villan akkor azért főlé is kell állítani, mert úgyis lesz szórt fény.
A szinkront meg meg kell oldani, ilyen kis fényerővel meg irányított fényekkel nem biztos, hogy sima optikai szinkronnal jó lesz.
Kell egy rádió vagy kábel.
A beállítást se nagyon értem.... a fényképezőhöz képest 90 fokban világítod meg magad és csodálkozol, hogy nem látszik az ábra...
Most akkor csak beállítófénynek kellett volna? Arra ott a sima vaku, zseblámpa, akármi.
Ha meg háttér, akkor ezzel a varázscuccal világítsd ki a hátteret, modell legyen előtte legalább 2 méterrel és a modell közelről világítsd meg gyenge fényerővel, max. fél méterről, vagy az arcába is tolhatod. Akkor a főfényed nem fogja elnyomni a háttérvilágítást.
