Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. (Lukács 1,30-33)
Az Úristen azt akarta, hogy legyenek ünnepeink, hogy legyen olyan nap vagy olyan időszak, amit megszentelünk, amit odaszánunk neki, mert az nekünk használ. Valaki egyszer azt mondta, hogy az ünnep nem más, mint egy asztalhoz ülni Istennel. Ahogyan az étkezés megadja a nap ritmusát, ahogyan közösséget teremt, mert nem jó igazán egyedül enni, és ez a közösség a teljesség felé segít minket, ugyanígy van az Adventtel is. Az Advent megadja az egyházi év ritmusát, hiszen ezzel kezdődik, közösséget teremt, mert eljön a várt vendég, aki a teljesség felé vezet minket. Arra készülünk, hogy eljön a Vendég, egy asztalhoz ül velünk, és Ő nemcsak vendég, hanem egyben házigazda is, aki vállalja velünk a közösséget, és a nagy ünnepen mi ülhetünk oda az Ő asztalához, ami a teljességet kínálja.
Elérkeztünk Advent negyedik vasárnapjához. Igénk egy fiatal nő életének meghatározó eseményébe enged bepillantást. Nekünk, mai olvasóknak, igehallgatóknak talán furcsa, de nagyon sok botránkozást okozhatott ez a történet. Miért küldte az Úr Gábrielt pont Galileába? Mert az még csak-csak érthető lenne, hogy a jeruzsálemi templomban, szertartás végzése közben megjelenik egy papnak (Zakariás). De éppen Galileában? Éppen Názáretben? Hiszen így gondolták: Származhat-e valami jó Názáretből?" (János 1,46) Ráadásul pont egy nőhöz szól az angyal. Izráelben abban az időben az asszonyoknak nem is köszöntek. Minden, ami együtt jár Gábriel látogatásával, Mária számára is megdöbbentő. Ő mindvégig hallatlan méltósággal és nyugalommal fogadja a meglepő közléseket.
Számára is hangzik a biztatás: Ne félj! A kegyelembe fogadás mindenkor valamilyen szolgálatra való elhívás. Máriának egy soha nem volt és soha többé meg nem ismétlődő megbízatás és felhatalmazás az, amit el kell vállalnia. Foganni fog és fiút fog szülni, akit Jézusnak kell elneveznie. A gyermek Isten neve kiejtését megkerülendő a Magasságos Fiának fog neveztetni. Józsefen keresztül lép be az ígéretek sorába Dávid trónja, mely neki adatik. A történetben nem a részleteken van a hangsúly, hanem a lényegen. Ez pedig az, hogy Isten belép az emberiség történetébe. Ez most először egy leány életén át történik meg, és itt azt tapasztalhatjuk meg, hogy amikor Isten így intézkedni kezd az ember életében, az mindig azzal jár, hogy szétfeszíti az ember gondolatainak és útjainak kereteit. Az Ő útjai és a mieink, az ő gondolata és a mieink sohasem ugyanazok. De lehetünk adott esetben, kitüntetett időben Isten alkalmas eszközei, ahogyan Mária azzá lett.
Az adventi várakozás értelme: Isten jónak látta, hogy utat nyisson az emberekhez, ezért küldte közénk Egyszülött Fiát, Ő taposta ezt az ösvényt. Őáltala, Őérte, Őbenne van utunk az Istenhez, ezért nem vagyunk elveszettek, ezért taposhatunk utat még a halál kertjében is. Nem a tökéletesekért jött, hanem olyanokért, mint mi, akik telve vagyunk kétségekkel, bizonytalansággal, félelemmel, a magányosság érzésével, az elveszéstől való rettegéssel. Akik elfelejtünk hálát adni és megköszönni minden napot. Akik természetesnek veszünk mindent, ami jó, és kérkedünk vele, ha a miénk, és számon kérjük Istent, ha elveszi.
Isten az Ő Egyszülött Fiában, a Szentlélek által ma is kopogtat a szívünk ajtaján, ahogyan tette az angyal által Máriával: Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, véle vacsorálok és ő énvelem" (Jel. 3.20.). Halljuk meg szavát, és fogadjuk alázatos szívvel! Ámen!
"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság... vagy éhség?" Róma 8,35
Parton élünk. Egész mai világunk mintha egyfajta billegés lenne: látjuk a végtelent, vagy legalábbis sejtjük, hogy ez a világ túlnőtt minket. Mégis, ezt a mi világunkat, a partot érzékeljük igazán valóságosnak. A part kavicsait a szívünkben elmozdíthatatlannak látjuk. Valahogy jobban kötődünk azokhoz, mint a tenger távolba hívó reményéhez. Aztán van az életünkben néha olyan forduló, amikor döntenünk kell. Fontosabb-e a szívünk vágya, a belénk oltott mély remény, mint az, amit magunk előtt látunk? Át tud-e a szívünk billenni abba az irányba, hogy előrébb való a távoli, mint a közeli? Maradunk-e ebben a matériában, odaragadunk-e a kavicsok közé, vagy hiszünk, bízunk a messzeség ígéretében? Pál apostol szavai ebből a sóvárgásból érthetőek. Hiába van itt nyomorúság, akár éhség. Krisztus szeretete, Isten tapasztalata valóságosabb a számunkra. Mintha ezt mondaná: inkább a tenger, mint a kavics. Pedig a földi körülmények, különösen az éhezés, nagyúr. A történelem folyamán az emberiség háromféleképpen válaszolt rá:vagy elvándoroltak, vagy fellázadtak, vagy belehaltak. A Biblia első lapjain rögtön találkozunk a vándorlás megoldásával. Ábrahám az éhezés elől egy időre Egyiptomba menekült. Így kerül egész Izrael is József segítségével később Egyiptomba. De olvasunk lázadásról is, hiszen a pusztában Mózes ellen az éhezés miatt lázad fel a nép: Kihoztál minket az egyiptomi húsos fazekak mellől, hogy éhen haljunk a pusztában? - mondogatják vezetőjüknek. De sajnos rengeteg olyan emberről is olvasunk a Bibliában, akinek nem volt módjában sem elvándorolni, sem fellázadni, csak várta az éhhalált. A sareptai özvegy azt tervezte, hogy előveszi az utolsó adag kis lisztecskéjét, megsüti az utolsó pogácsát, és meghal. De létezik egy negyedik féle viszonyulás is az éhezéshez. Sőt a Bibliában újból és újból előjön a nép imádságában: az Úr szemmel tartja az őt félőket, kimenti őket a halálból, és az éhségben is eltartja őket. Létezik valami különleges bizalom, ami az ételt, az élet legalapvetőbb mozgatórugóját is Istenre bízza. Van olyan, hogy valaki ott áll létének tengerpartján, és bízik abban a távoli erőben, amelyik nem az övé. Ez a bizalom jelenik meg Pál apostol vallomásában: "Ki választhat el Krisztustól? Az éhség? Nem. Sőt meg van győződve arról, hogy sem halál, sem élet, sem éhezés, sem fegyver sem semmi nem választhat el Isten szeretetétől minket." Ma az ösztönökkel igyekeznek bennünket megfogni. Ha Ábrahám ösztönszerűen elvándorolt hazájából, ahol éhezés volt, most csordában mennénk el azonnal onnan, ahol nincs mit enni, mert már annyira tömegesen és ösztöneinkben lettünk irányíthatóak. Isten egy olyan egységre hív bennünket, ahol már nem számítanak ezek a belső irányító erők. Pál apostol nem tagad, nem azt mondja ájtatosan: ne fájjon annyira az éhezés, ne ez irányítson, hanem állít: egy új és sokkal fontosabb kötődésre hív. Isten szeretetében mindez megoldódik. A sareptai özvegynek az volt a dolga, hogy az utolsó marék lisztjéből az Isten emberének adjon pogácsát. Ez volt a bizalom jele. Erre hangzott Isten válasza: nem fogy ki a véka, mindig lesz a korsóban olaj. Ezt a kicsi bizalmat kéri tőlünk is. Sose felejtem el, amikor egyszer régen festettünk, és nem volt pénzünk kifizetni a végén azt a számunkra hihetetlen nagy összeget, amit a festő mondott. Akkor olvastuk éppen Mária énekét, aki megénekelte, hogyan töltött meg éhezőket javakkal, gazdagokat pedig üres kézzel bocsátott el... Gondolkodtam, mit kellene eladnunk ahhoz, hogy kifizessük az összeget. Mire innen is, onnan is hozott a postás váratlanul pénzt, és minden magától megoldódott. Az ember életében vannak ilyen kis csodák, ha észrevesszük őket. Ha bizalommal keressük Isten kezét, akkor az éhezés sem annak a jele lesz, hogy innen el kell menni, hanem hogy Krisztus szeretetétől még ez sem választ el. Adja Isten, hogy Ő valóban egy mindennél biztosabb pont legyen számunkra: tengerparton a tenger. Ámen.
Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk! Köszönjük Néked, hogy a Te Igéd örök, és annak tanításából, mindig láthatjuk azt, hogy annyi minden van, amit nem tudunk, nem értünk, amivel mi nem rendelkezünk. Urunk, Te látod, hogy mindegyikőnknek milyen lelki ajándékra van szüksége ahhoz, hogy szolgálatát, a Te dicsőséged szolgálatát, híven és hűségesen betöltse. Urunk, add, hogy ne különböztessük meg mi ezeket a lelki ajándékokat, és ne gondoljuk azt, hogy egyik, vagy másik ajándék egyértelmű jele annak, hogy a Te Lelked munkálkodik. Köszönjük, hogy azokban a közösségekben is, ahol nem szólnak nyelveken, a Te Lelked munkája tetten érhető, és köszönjük, hogy azokban a közösségekben is, ahol nyelveken szólnak, ott is érezhető a Te jelenléted. Urunk, könyörgünk azokért, akik szektás kizárólagossággal gondolkodnak magukról. Könyörülj rajtuk és azokon is, akikre kiterjesztették hatalmukat, és akiknek nem engedik, hogy szabaduljanak. Urunk könyörgünk az élményt kereső világért, amelyben élünk. Könyörülj azokon az embereken, akik olyan csapdákba kerülnek, amelyekből végül nem tudnak megszabadulni. Mennyei Édesatyánk, így hozzuk Eléd a mi református egyházunkat. Te látod, hogy hányféle vonulata van kegyességben, gondolkodásban a mi református egyházunknak. Urunk bocsásd meg, amikor egymást kitagadjuk, és egymás hitét kérdőjelezzük meg. Add, hogy tudjuk elfogadni, befogadni egymást! Ámen
Ferenc pápa jóváhagyta az illetékes vatikáni kongregáció döntését Teréz anya szentté avatásáról. A szegényeket segítő szerzetesnőt jövőre kanonizálják.
A szentté avatási ügyekben döntő vatikáni kongregáció elismerte a Teréz anya közbenjárására történt csodát, ez a kanonizáció feltétele. Egy brazil mérnök gyógyulását minősítették csodálatosnak: a halálos betegségben szenvedő férfi felesége kérte Teréz anya közbenjárását, a férfi pedig meggyógyult, ma is egészséges. A szentté avatási kongregáció orvosok véleményét is meghallgatta, ők tudományos szempontból megmagyarázhatatlannak ítélték a gyógyulást.
"Külföldön elötudod adni a nagy "szakértöt" mindenkinek hiszen ök úgysem beszélnek magyarul és nem ismerik/ismerhetik az igazi éned."
De nekem angolul kellett beadnom az előadáskivonatomat és angolul adtam elő! S éppen ismeretlenségem okán becses a meghívásom, mert két független bíráló egybehangzó véleménye kellett, hogy elfogadják az előadásjavaslataimat és meghívjanak. Akik persze nem az igazi, vagy hamis énem ismeretében/nem ismeretében döntöttek, hanem az előadásvázlataim minősége alapján.
"mindent tudok a szabadkömüvességröl én vagyok a legnagyobb szakértö és mindenki aki bármit is ír róla az valótlan és helytelen"
Ez súlyos tévedés. Én is mások munkájára támaszkodom. És minden állításomat forrásokkal igazolom. Szívesen veszem, ha valaki kijavítja, vagy akár megcáfolja, de csak kinyilatkoztatásokra nem adok, még ha szabadkőműves is az illető. Tessék szíves lenni bizonyítani a dolgokat.
Számos esetben tévedtem, s a tévedéseimet mindig beismertem. Pl. annak idején úgy véltem, hogy Eötvös Károly nem volt szabadkőműves, mert nem szerepelt a Palatinus listában. Legújabban megjelent Berényi Zsuzsanna cikke Eötvös szabadkőművességéről, benne az avatási okmánya fénymásolatával, tehát készségesen kijelentem, hogy tévedtem.
Viszont ragaszkodom ahhoz, hogy ne általánosságban bírálgassanak, hanem konkrétan. Azzel nem lehet semmit se kezdeni, se pro, se kontra, hogy zsákutcákba sétálok, nem értem az összefüggéseket és dezinformálom az embereket. Mindeddig egyetlen ezekre vonatkozó konkrétumot nem hoztál fel. Nyilván el sem olvastad a cikkeimet.
"1) Igazam volt-e akkor, amikor a "két nagypáholy egy páholyházban" dezinformációt kijavítottam?"
Ez miért lenne dezinformáció, az hogy te még nem tudsz bizonyos dolgokat az még nem biztos, hogy helytelen. És különben is ha szerinted ez a kijelentés dezinformáló volt, akkor nem tudnád normálisan megkérdézni, hogy az a személy aki ezt kijelentette honnan vette az információját és nem tudálékos, okoskodó módon úgy, hogy mindenkinek feláll a ször a hátán?
Ez egy alapvető tény a hazai szabadkőművesség történetével kapcsolatosan. Kb. olyan, mint az, hogy 1+1=2. Ha valaki az ellenkezőjét állítja, akkor nem kérdezem meg, hogy honnan tudja, hanem kijavítom.
Úgy érzem, hogy ezt a fenti állítást te még mindig kétségesnek veszed.
Felhívom a figyelmedet néhány szabadkőműves által írt könyvre, amely ezt tárgyalja:
Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1993. ISBN 963-05-6540-4 Reprint
"2) Kitiltást helyezett kilátásba az egyik adminisztrátor, ha a magas fokokról beszélnék?"
Ezt nem tudom, de valószinü ennek is meg volt az oka. Mert a magasfokokról maguk a szabadkömüvesek sem beszélnek, föleg nem profánok elött, számomra így érthetö az adminnak a reakciója.
Tehát diktatúrát gyakorolt, korlátozta a szólásszabadságot. Ez szerinted érthető.
Egyébként beszélnek a magasfokokról sok helyütt. Éppen azon a párizsi konferencián - amely profánok számára is nyilvános volt, különben ott sem lehettem volna - egy nagy kerekasztal beszélgetés foglalkozott a skót rítus egyik korai dokumentumával:
33 4:30 PM Closing Plenary Session- Grand AuditoriumBrent Morris,Emperors, Princes, and the Francken Mysteries: What Paris Has Revealed- Report on the Conference Special Committee on the Francken Documents
Az Academian is vannak tudományos közlemények erről a témáról:
És van egy európai skót ritust kutató társaság is:
Revue of the European Scottish Rite Research Society
Iitt is bárki tag lehet:
"a coopération entre les chercheurs, universitaires ethistoriens en Europe, quils appartiennent ou non à une juridiction du courant maçonnique dit écossais"
Kiadványa megvásárolható: Kilwinning. Revue of the European Scottish Rite Research Society
Mint már korábbi beírásomban is irtam nem vagyok szabadkömüves.
"1) Igazam volt-e akkor, amikor a "két nagypáholy egy páholyházban" dezinformációt kijavítottam?"
Ez miért lenne dezinformáció, az hogy te még nem tudsz bizonyos dolgokat az még nem biztos, hogy helytelen. És különben is ha szerinted ez a kijelentés dezinformáló volt, akkor nem tudnád normálisan megkérdézni, hogy az a személy aki ezt kijelentette honnan vette az információját és nem tudálékos, okoskodó módon úgy, hogy mindenkinek feláll a ször a hátán?
"2) Kitiltást helyezett kilátásba az egyik adminisztrátor, ha a magas fokokról beszélnék?"
Ezt nem tudom, de valószinü ennek is meg volt az oka. Mert a magasfokokról maguk a szabadkömüvesek sem beszélnek, föleg nem profánok elött, számomra így érthetö az adminnak a reakciója.
"Sőt, a konteókat a szabadkőművesek körében sem fogadom el"
Ez a kijelentés szintén azt mutatja, hogy mennyire nem érted a dolgokat. Ez a úgy hangzik, hogy én LALA mindent tudok a szabadkömüvességröl én vagyok a legnagyobb szakértö és mindenki aki bármit is ír róla az valótlan és helytelen. Tudom, hogy most megint visszafogsz kérdezni, hogy mit nem értesz. Teljesen felesleges kifejtenem mert meg sem hallgatod a másik ember véleményét hanem csak a saját igazad mantrázod. De lehet, hogy buddhista vagy Krisha hivö akkor viszont érthetö az állandó mantrázás.
Tudod Lala az a legnagyobb problémád, hogy mindig csak a saját magad igaza a mérvadó és másra akarod ezt ráeröltetni. Ez pedig egy nagyon unszimpatikus viselkedés egy olyan személytöl aki a szabadkömüvességet kutatja. Ismerem azokat a személyeket akikhez nagyon akarsz hasonlitani és leirtad a nevüket az elözö posztjaidban,van olyat akit személyesen is, de te a közelükbe sem érsz. Azt az alázatot és tiszteletet ahogy ök a szabadkömüvességröl beszélnek nagyon hiányolom nálad. Szerintem jobb lenne ha csiszolnád a saját kövedet egy darabig mielött újra megszólalsz ebben a témában, mert így igen hiteltelennek tünsz itt Magyarországon. Külföldön elötudod adni a nagy "szakértöt" mindenkinek hiszen ök úgysem beszélnek magyarul és nem ismerik/ismerhetik az igazi éned. Sajnállak és kár érted mert több alázattal/tisztelettel biztos egy értékes személy lennél a magyar szabadkömüvesség kutatásában de így viszont egy arrogáns, nevetséges figura aki nem örvend nagy népszerüségnek a magyar szabadkömüvesek körében.
Ezt nem lehet kihagyni igen szórakoztató veled a kommunikáció.
"hanem zárt csoport, amelyben az adminisztrátorok diktatúrája érvényesül"
Ez érdekes megállapitás, ahogy olvasom a hozzászólásokat a fórumban, nekem nem ez jön le. Mindenki hozzászólhat bármihez és normális beszélgetések folynak. Az, hogy neked nem sikerült beilleszkedned a fórumba az nem adminisztrátorok hibája, szerintem.
"Ott ugyanis valóban kijavítottam néhány ordas tévedést, ami miatt megorroltak rám"
Hmm....már megint ez az okoskodó stilus. Tényleg, hogy bírod az egóddal a versenyt?
"Hát engem nem lehet sehonnan kitiltani, ezek után otthagytam őket főni a saját levükben"
Azok a csúnya szabadkőműves bácsik megbántották Lala gyermeki lelkét és duzzogva kivonult a szobából.
Ahogy ezeket a sorokat olvastam felmerült bennem, hogy hány éves is lehetsz, mert a stílusod alapján 25 körül saccollak.
Tényleg miért nem állsz össze Raffayval és Drábikkal, egy egész jó hármast alkotnátok. Lala az okoskodó, Ernő a politizáló és Jani a konteózó. Siker garantált! :-)
Írtam én olyat, hogy ne lenne neked szabad? Csupán azt írtam, hogy borzasztó más összefoglalni különféle szabadkő,űvesek tevékenységét, vagy akár egyes páholyok tevékenységét és magát a szabadkőművességet megérteni.
Nem beszélve arról, hogy a mozgalmon belül is jópár irányzat van, melyek néha igen erősen eltérnek egymástól, főleg külső szemlélőnek.
És akkor még nem beszéltünk a legfontosabbról: a különféle történések értelmezéséről:
Példaként hoztad a szabad választói jogért való harcot. Miként jellemzi ez a szabadkőművességet? Az egyelőség magasztos értékeiért való kűzdelem ez, vagy valami rebellis, társadalomszaggató zsidó ármány?
Hogy kicsit magyarázzam is. A szabadkőművesség lényegéből adódóan természetes, hogy sokmindent támogatnak, sokakanak segályeznek, adományoznak. De ez sokkal inkább csak egy fizikális leképzése a szabadkőművességnek, mintsem maga a szabadkőművesség. Ez nem célja és nem eszköze a szabadkőművességnek, hanem eszméjéből fakad. Azaz, nem azért vagyok szabadkőműves, hogy adakozhassak, hanem azért adakozom, mert olyan ember vagyok, aki számára ez alapvető dolog. És persze leginkább azokból lesz szabadkőműves, akik eleve így gondolkoznak és szabadkőműves munkájuk alatt egyre inkább ilyenné válnak - legalábbis a többség. De ez nem fizikai feltétel, vagy elvárás. De nem is kell annak lennie.
Legyél kicsit kevésbé offenzív azokkal, akik másként látják a dolgokat, mint te; nem kell rögtön lehurrogni...
Egyébként pedig nem akarom megérteni a mozgalom egészét, csak leírni a velük kapcsolatos történéseket. Ugyanúgy, ahogy H. Balázs Éva, vagy L. Nagy Zsuzsa. Nekik szabad?
Szóval engem abszolute nem izgatnak a szabadkőművesek véleményei a szabadkőművességről, csak az, hogy mit tesznek, hogyan befolyásolják a társadalmat, a történelmet.
Itt a hiba: ugyani te, ebben az esetben, nem a szabadkőművességet kutatod, illetve nem a szabadkőművességről alkotsz egy saját képet, hanem néhány szabadkőművesről. És e két dolog nagyon messze áll egymástól, azaz ne keverd össze a szabadkőművességet a szbadkőművesekkel.
Természetesen az előbbit az utóbbiak alkotják, de ettől még két különböző dologról beszélünk.
A szabadkőművesek egy része befolyásolta a társadalmat, egy másik része meg nem. Épp úgy, minjt a nem szabadkőművesek, akiknek ugyancsak egy része befolyásolta a társadalmat a másik része meg nem. Az egyéneken keresztűl nehéz lesz megértened a - mondjuk "mozgalom" - egészét annak természete miatt. Nehezen tudom elképzelni, hogy valódi és aktív tagság nélkül ez lehetséges lenne.
Ezt nem muszáj elhinned, vagy elfogadnod, de ettől még így van.
Lelkiekben gazdag barátocskám, nem jól emlékszik. Egyébként ugye nem angol? Az angolok ugyanis köszönés nélkül távoznak, maga meg távozás nélkül csak köszönget...
Tényleg javaslom mindenkinek, hogy kérjen engedélyt benntartózkodni az említett Magyar Szabadkömüves Fórumban. (Ugyanis az nem nyílt fórum - mint ez itt - hanem zárt csoport, amelyben az adminisztrátorok diktatúrája érvényesül.) Ha tényleg meghagyták hozzászólásaimat, akkor mindenki eldöntheti, mit is gondoljon az előző beszámolóról.
Ott ugyanis valóban kijavítottam néhány ordas tévedést, ami miatt megorroltak rám. Az egyik az volt, amikor valaki azt állította, hogy a Podmaniczky utca páholyházban két nagypáholy élt és dolgozott együtt. Pedig köztudomású - még a profán lexikonokban is benne van -, hogy a korábbi Jánosrendi Nagypáholy és a Nagyoriens uniójával létrejött Symbolikus Nagypáholy használta egymagában a nagypáholyházat. A másik problematikus dolog az volt, hogy egyszerűen nem hitték el, hogy tudok a magasfokok létezéséről és olvastam az irataikat. Pedig hát itt is bemutattam néhányat a digitalizált anyagokból és igazán nem nagy dolog ezeket az Országos Levéltár szabadkőműves gyűjteményéből kifényképezni.
Az állítólagos menekülésem pedig abból állt, hogy amikor az egyik diktátorhajlamú adminisztrátor, aki különösen háklis volt a magas fokokora vonatkozó ismereteim miatt, kijelentette, hogy ha még egyszer akár csak megemlítem a magas fokokat, akkor kitilt.
Hát engem nem lehet sehonnan kitiltani, ezek után otthagytam őket főni a saját levükben.
De tényleg ajánlom mindenkinek a belépést, jól meg lehet tapasztalni a nyílt fórum és a zárt csoport közötti különbséget.
Szegény barátom, nem akartam emlékeztetni arra a történelmi beégésére ami a Magyar Szabadkömüves Fórumban történt. Pár nappal belépése után ez év júliusában, kb. 20-an akadtak ki a folyamatos okoskodásai és ostoba magyarázkodásai miatt. De ahogy Ön látja a dolgokat, mind a 20 személy egy elvetemült ádáz gazember volt akik az Ön igazát és "tudományos" munkáját nem fogadták el és Ön ellen fordultak. Tehát röviden, bennük volt a hiba és ezért kellet szószerint elmenekülnie a Fórumból. Ahol azóta is olvashatóak szellemes és föleg értékes bejegyzései.
Utószóként hagy idézzem Bástya elvtárs szavait: "Szerénység, ne tömjénezze magát! Ha én valamit szeretek magamban akkor az a szerénység!
UI: Mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet!
Lépcsőházi gondolatok. Ugye ez már nem jut el Nosce Orbishoz, mert ő elbúcsúzott tőlünk.
Azt javasolta, hogy "ülj be a saját sötét szobádba és gondolkozz el elöbb azon, hogy mit szeretnél leírni."
Megpróbáltam, beültem a szobámba és leeresztettem a redőnyöket, hogy sötét legyen. (Mert amúgy besüt a nap.) S ahogy gondolkoztam, gondolkoztam, rájöttem, Nosce Orbis meglehetősen ellentmondásosan gondolkozhat, legalábbis a megnyilvánulásai alapján.
Folyamatosan azt mantrázta, hogy mivel nem vagyok szabadkőműves, téves dolgokat terjesztek. De ezekről a téves dolgokra nem volt hajlandó rámutatni. Aztán azt is írta, hogy rám értve, hogy "én szavam a szent írás és más meg fogja be a pofáját". Ez nagyon furcsa, mert én semmi ilyesmit, sem szó szerint, sem máshogy, de hasonló jelentéssel nem mondtam. Végig kértem, hogy mondja már el hibás állításaimat, de nem tette. Ezt könnyű ellenőrizni, bárki visszapergetheti az itt leírtakat. Viszont éppen ő és kebelbarátja szeretett volna engem elhallgattatni. S erre egyetlen "érvük" volt, hogy aki nem szabadkőműves, az ne beszéljen a szabadkőművességről.
De ha valaki elfogadná ezt az abszurd elképzelést, hogy csak olyasmiről szabadna szólni, amely dolgot valaki belülről ismer, akkor megkérdezem: Nosce Orbis Lalo-nak érzi magát? Honnan veszi bátorságot az én belsőmre, gondolkodásomra vonatkozóan megnyilatkozni, ha ő nem én?
Persze lehetne, ezt a doktrinát elvetve egymás megnyilatkozásait elemezgetni. De cikipartnerem nem olvasta az én írásaimat, én pedig nem olvashatom az ő írásait, mert olyanok nincsenek. (Legalábbis eddig nem derült ki az ellenkezője.)
Rájöttem alapvető problémádra: abszolút érvényűnek tekinted azt a szlogent, hogy "amihez nem értek, így nem szólok hozzá".
De ez nem így van.
Nem kell ahhoz atomfizikusnak lenni, hogy az atomfizika történetéről írjunk.
Nem kell ahhoz postásnak lenni, hogy a postaszolgálatok történelmi fejlődését és szerepét a társadalomban boncolgassuk.
Nem kell ahhoz politikusnak lenni, hogy a politikatörténelmet tárgyaljuk.
Nem kell ahhoz örökéletűnek lenni, hogy a történelmről írhassunk.
...
Nem kell ahhoz kannibálnak lenni, hogy a kannibalizmus szerepét, jelentőségét vizsgálhassuk.
Nem kell ahhoz szabadkőművesnek lenni, hogy szabadkőművesség történetéről publikáljunk.
Figyelmedbe ajánlottam korábban H. Balázs Éva (https://hu.wikipedia.org/wiki/H._Bal%C3%A1zs_%C3%89va) és L. Nagy Zsuzsa (https://hu.wikipedia.org/wiki/L._Nagy_Zsuzsa) műveit a szabadkőművességről. Ezeket a komoly szabadkőművesek rendkívül nagyra becsülik. Pedig nem szabadkőművesek. Általában is a nagypáholyok támogatják a profán kutatók munkáját, archívumaikat megnyitják előttük. Erre a legeklatánsabb példa az UGLE ilyen irányú tevékenysége. Az első ilyen kutató Magyarországról Péter Róbert volt (http://epa.oszk.hu/00800/00861/00029/pdf/peter.pdf), de már én is két ízben kutattam az UGLE archívumában és a magyar anyag jelentős részét lefényképeztem.
Mindezeket nem Nosce Orbis-nak írtam, hanem azoknak, akiket esetleg zsákutcába vezetne, meggátolná abban, hogy megértsék az összefüggéseket és ezáltal dezinformálná őket.
Talán a legfontosabbak ezek közül az Általános titkos választójog országos szövetsége, a Párbajellenes szövetség, és a Budapesti önkéntes mentő egyesület.
Befolyásos volt a nyilvános szabadkőműves társadalmi, politikai lap, a Világ, amelynek szabadkőművesek voltak a szerkesztői, a páholyok tartották fenn, főmunkatársa volt Ady, sokáig főszerkesztője Supka Géze főmester, majd nagymester. Voltak helyi publikus szabadkőműves lapok is a belső kiadványokon kívül: http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html fenn
És ne feledkezzünk meg az első szabadkőművesnek is tekinthető magyar kiadványról, Kazinczy Orpheusáról.
Kossuth 1852-es USA-beli felvétele előtt, de még inkább után, az amerikai szabadkőművesek gyűjtéseikkel támogatták a magyar szabadságharcosokat, a magyar emigrációt.
Hasonlóképpen 1945-50 között mind pénzügyi, mind természetbeni támogatást kapott a hazai szabadkőművesség, amelynek jelentős része a páholyház felújítására szolgált, de sokat segíthettek ebből a rászorulókon, s nem csak a szabadkőművseken.
Arthur H. Keil amerikai magyar szabadkőműves, főmester 1956-ban segélyezési alapot hozott létre, amely főként a "disszidenseket", de az itthon maradókat is támogatta, legnagyobb részt a páholyok adományaiból.
A szabadkőművesség már a létével is társadalmi folyamatokat indított el:
Lásd a pápák kiátkozásait, a diktatúrák betiltásait:
Az USA-ban erre példa a Szabadkőműves-ellenes Párt (Antimasonic party) megalakulása volt 1827-ben New York Államban, amely rövid fennállása során jelentős sikereket ért el. Sokak véleménye szerint a mormonizmus is a szabadkőművesség alapján alakult ki. http://www.galilei.hu/sajto/mormonok.htm
Richard Coudenhove-Kalergi a Páneurópai Unió mozgalom létrehozóját szabadkőműves páholya támogatta, többek között ennek eredményeképpen jött létre az EU.
"csak az, hogy mit tesznek, hogyan befolyásolják a társadalmat, a történelmet"
Már ez a megközelités is helytelen, egy szabadkömüves nem akarja befolyásolni a történelmet vagy a társadalmat, ezt ha valaki akarja akkor mint magánember teszi és nem szabadkömüves. Nem hallottam még egy szabadkömüvestöl sem azt a mondatot elhangzani, hogy "én mint szabadkömüves a társadalmat akarom befolyásolni"
Erre értem azt, hogy aki nem tudja miröl szól ez az egész, nem ismeri az esszenciáját valaminek akkor az jobb ha attól távol tartja magát mielött olyan dolgokat állit ami elég könnyen félreérthetö.
Inkább azt javasolnám, hogy ülj be a saját sötét szobádba és gondolkozz el elöbb azon, hogy mit szeretnél leírni. A másik oldalról pedig az, hogy ha más ember véleményét nem fogadod el, nem is gondolkozol rajta, hogy esetleg tévedhetsz te is, akkor felesleges is tovább erröl beszélgetni. De ezen sem csodálkozom mert olyan mint te aki a kommunizmusban szocializálódott és ahol az "én szavam a szent írás és más meg fogja be a pofáját" volt a szent írás azzal nem lehet norm;alis keretek között beszélgetni.
Részemröl ennyi, téma befejezve, további szép napot és kellemes ünnepeket!
Szeretném már látni, hogy az általam választott, a szabadkőművességet történetében kutató munkám eredményei miben hibásak. Az itt elhangzott lesajnáló, dehonesztáló vélemények minden érv mellőzésével, zsigerből keletkeztek. Akinek nem tetszik amit művelek és ezt meg is tudja indokolni észérvekkel, azzal lehet értelmesen kommunikálni. Eddig - mostanában - ilyennel itt nem találkoztam.
Mint említettem, én a szabadkőművesek cselekedeteit, a szabadkőművesség történetét kutatom és publikálom ezzel kapcsolatos eredményeimet. Egyéb engem nem érdekel. Nem érdekelnek az ún. titkok, a "misztériumok", stb. Kizárólag a történteket akarom feltárni és közreadni.
Hasonló ez valamennyire a művészeti alkotások elemzésére. A művek értékelése teljesen független lehet a művészek fejében levő ideológiáktól, művészeti elméletektől. Pl. Balzac royalista volta nem gátolta meg, hogy kiváló realista műveket alkosson, vagy az egyes, a fizika fejlődésével elavulttá tett színelméletek híveinek műalkotásai egyáltalán nem avultak el.
Szóval engem abszolute nem izgatnak a szabadkőművesek véleményei a szabadkőművességről, csak az, hogy mit tesznek, hogyan befolyásolják a társadalmat, a történelmet.
Lehet ezt kevesellni - akkor tessék meghaladni -, de létjogosultságát megkérdőjelezni nem lehet. Eredményességét lehetne kritizálni, de ilyesmi itt eddig nem fordult elő, csak indoklás nélküli cikizés "vitapartnereim" részéről. Kénytelen voltam felvenni ezt stílust, ugye amilyen az adjonisten, olyan a fogadjistem.
Örülnék, ha logikus, érvelő vitapertnerekre találnék.
