Szurkolok, hogy minél tovább tudjatok egyben lenni egészségben! Kitartás, aztán nemsokára a kis bébicsomagok kint fognak szuszogni :) Sokat számít, hogy ilyen szoros kontroll alatt vagytok, azért ez megnyugtató, még ha gondolom fárasztó is. Ismeretlenül is gondolok rátok és szorítok :)
Még a klinikán, 30 hetes vagyok :) a babócák is viszonylag jól vannak, én is bírom, habár a kislány áramlásával nincs minden rendben, néha diasztolés stopokat mérnek nála, de kezdenek rájönni a dokik, hogy nálam az se mindegy, hogy milyen pozicióban vizsgálnak, így oldaltfekve és ülve ultrahangoznak újabban, ha áramlást kell nézni :D (és úgy jobb értékeket kapnak, mint fekve - nagyon szorosan vannak és nyomják egymást a picikék...)
Ráadásul a kislánynál nagyon kevés a magzatvíz, és az egyik fiúnál is kevesebb az átlagosnál, így most szorosan monitorozzák őket (minden nap áramlás vizsgálat + ctg), és amint neadjisten nagyobb lesz a baj, kiszedik őket...
A dokik szerint jó lenne még 2 hetet kihúzni, drukkoljatok nekünk! :)
Már tüdőérlelő szuri ismétlést is kaptam, így remélhetőleg a pici tüdejükkel nem lesz probléma.
Nekem is ez jutott eszembe, hogy egyedül könnyebb is lehet. Én külföldön élek és 2 hetet volt itt anyósom (aki mondjuk egy angyal, szóval nem nyomasztott). Aztán mikor mindenki elment azt csináltam amit akartam, itt még védőnő sem jön, ha nem igényli az ember, szóval tényleg lehet az lesz a könnyebb :)
Simán lehet, hogy egyedül könnyebb lesz majd, mint egy maximalista anyóssal:) Ne hagyd magad, senkinek nem kell "megfelelned", csak magadnak meg a gyerekednek egyelőre. Tanácsokat meg a kritikákat tartsák meg maguknak, segíteni azt lehet. Ez ilyen: az embernek meg kell tanulnia kiállnia magáért. Sokkal jobban. Ha te nagyon fáradt vagy, a gyereknek rossz. Akit zavar a kupi vagy az, hogy nincs tökéletes tisztaság, az fogjon meg egy felmosót, aztán hajrá!:))
koszi neked is a lellifroccsit, jol esett. A párom es családja maximalista, es kevéssé empatikus, igy nehez megfelelni, meg leszarni mindent de keressük a vállalható kompromisszumot. Jovo hettol leszek tobbet egyedul a babával, anya csak 1-2 napra jonmar, meglátjuk hogy boldogulok. Jelentkezem majd!
kosziszepen a biztatast! Szoptatasi tanácsadó tanított szoptatni, nem hiszem hogy a technikával volt baj, egyszeruen csak érzékeny a borom, nem vastagodott meg a terhesség alatt, idő volt mig megedzodott, de most mar jobb, csak akkor faj ha feszeng a gyerek es közben huzza- nyúzza.😊
Kitartás! Egyre jobb lesz majd, az ember olyan kilátástalannak érzi, de ahogy múlik az idő egyre jobban belerázódsz majd. Igen kemény tud lenni az eleje, de ha van segítség használd ki. Én semmit nem intéztem 1-2 hónapig, nem főztem, nem mentem sehova, nem takarítottam, nem intéztem ügyeket, csak a gyerekkel foglalkoztam, szóval ne akarj mindent csinálni úgy mint régen, azt majd szépen fokozatosan bevezetve ha elmúlt az első kb 6 hét. Persze utána is jöhetnek akadályok, hasfájás meg miegymás, de azok is csak pár hétig-hónapig tartanak, aztán egyre jobban tér vissza az eredeti élet. Én úgy érzem kb. 1 év, ami teljesen a babára megy rá. Persze ha jól esik lehet hamarabb is menni ide-oda, de én nem igényeltem. Én úgy fogtam fel, hogy totál egyszerű ez a gyerek, ha nyaffan, akkor éhes megetetem, aztán átpelenkázom, kicsit ringatom és alszik, ez a kör megy egymás után, nem is olyan bonyolult (persze az :D) aztán picit fejek, majd sorozatokat nézetem a következő etetésig, vagy aludtam :) Első 2 hétben én ágyban feküdtem otthon is, mintha beteg lennék, gyerek mellettem a kiságyban és csak miatta keltem ki, aztán usgyi vissza. Ja én is császáros voltam, szóval az első 3 napra emlékszem mekkora megerőltetés egyáltalán megmoccanni, vagy kikelni az ágyból.
Nekem anyósom volt itt 2 hétig, meg megfőzött előre dolgokat, ami le volt fagyasztva (ez a lefagyasztás jól tud jönni, ha valaki megfőz neked előre).
Sok erőt kívánok, remélem tudod majd élvezni is, mert nekem ezek voltak életem legszebb napjai és ugyan most ez elképzelhetetlennek tűnik, de villám gyorsan elmúlik a csecsemőkor és azon kapod magad, hogy már nincs többé a pólyásbaba, hanem egy párfogú kis gyerkőc pislog rád a kiságyból :)) Nagy ölelés Neked! :)
Nyugi, az első három hónapban túlélésre hajtunk, utána azért könnyebb lesz. Ne hidd el, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. A nagy gyerek hagy aludni, a nagy gyerek egy csomószor eljátszik, a nagy gyerek fél nap oviban-suliban van, stb., a kis gyerek meg 24 órás üzem. Szóval az újszülöttel a legnehezebb! Tovább megyek: az első újszülöttel a legnehezebb. Van három gyerekem, az első volt a leginkább mintababa, aztán annyira hulla életemben nem voltam, mint az első gyerekkel. Feladat: háztartás letojása. Ott vannak a nagymamák, ott a párod, ott az idő, ami majd mindent megold, tessék visszavenni a maximalizmusból!:) Van egy csomó kaja, amit az első három hónapra célszerű elfelejteni: palacsinta, pörkölt, ilyesmi. Nem azért, mert árt, ó, dehogy. Azért, mert több időt vesz igénybe, mint 10 perc:))
Az meg senkit nem érdekel, hogy császáros vagy-e vagy nem, nagy hasi seb-e vagy nem, a gyerek a tiéd, old meg. Ezt én sem értettem, hogy mégis, ezt így hogyan?, más esetben egy kis műtét után napokat pihenhet az ember, császárnál felvágják a hasát, összefércelik, aztán hajrá, ugorj fiam, meg szoptassál! :) Mindegy, túl lehet élni, háromszor volt császárom, háromszor éltem túl, háromszor csodálkoztam rá a világra, hogy kvázi elvárják tőlem, hogy viselkedjek ugyanúgy, mintha legalábbis csak izomlázam lenne. Amíg van segítséged, addig "pofátlanul" használd ki. Pár hét után már simán fel fogsz tudni kelni, addig meg ugorjon más, amíg kikecmeregsz az ágyból:)
Szoptatás: igen, én is utáltam az elején. Féltem tőle. Fájt. Viszont az LLL rengeteget segített! Hívj fel valakit, tényleg, telefonos segítségnyújtással is meg tudják oldani, hogy két-három nap alatt meggyógyuljon és ne fájjon! A szoptatás akkor fáj, ha rossz a technika. Egyikünk sem úgy születik, hogy kapásból tudja, hogyan kell szoptatni (vagy ha mégis, na, az én barátnőim pont egyik sem :D) Máig sajnálom, hogy három hetet vártam a telefonnal. Felesleges szenvedés volt. Hidd el, tényleg lehet a szoptatás olyan magától érthetődő, hogy az embernek nem is kell azon aggódnia, hogy jaj, Istenem, mikor evett a gyerek és mikor fog megint, mikor induljunk hova, hanem csak behúzódunk egy próbafülkébe shoppingolás közben, aztán 5 perc alatt megoldjuk a dolgot:)
Ja, igen: a miért nem mondja ezt senki-dologra. Miért, ha mondták volna, elhitted volna? Nem azt gondoltad volna, hogy farkast kiált? El tudja azt képzelni az ember, hogy milyen fárasztó 24 órán keresztül nonstop szolgálatban lenni, amikor még nem volt?:) Nem. Két barátnőmnek is elregéltem az egészet elejétől a végéig, üdvözült mosollyal hallgatták, és látszott a fejükön, hogy túlzok. Ők meg meséltek róla, hogy de milyen fárasztó 8 órában dolgozni az xy helyen. Nem értették. Pedig gondoltam felkészítem őket, hadd tegyék félre a maximalizmusukat meg az aggódásukat azon, hogy elveszítem a korábbi életem. Igen, átmenetileg tényleg elveszíti az ember. De egyrészt megéri, mert többet kap, másrészt túl lehet élni az elejét, harmadrészt meg olyan rugalmasságot meg alkalmazkodóképességet kapunk cserébe, hogy ihaj. A gyereknek meg nem kell tökéletes anya, nem kell az, hogy mindig fél percen belül válaszolj rá (elég 2 percen belül is:), nem kell tisztaság és rend az első pár hétben, a gyereknek az kell, hogy jól érezd magad. Ha sír, nem ellened sír, nem kell görcsbe ránduljon a gyomrod. Sír, mert sír, minden baba sír, még a legboldogabb és legelégedettebb is sír néha. Főleg az első pár hétben. Nehéz ez a világ, meg kell szokni. Majd vigyorog nagyokat pár hét múlva:))
Sziasztok lányok! Ma vagyunk 3 hét+ 2 naposak, és most jutottam el oda, hogy picit megnyugodtam, kezd beállni a napirend,és van 2 etetés közt pici szabadidőm. Többnyire persze próbálok pihenni, aludni, meg a háztartással foglalkozni, patikába, boltba, piacra szaladok, Kihasználva hogy vannak még nagymamák, de lassan át kell állnom az önálló üzemmódra, de már egyre kevésbé tűnik lehetetlennek.Minden anya előtt le kalappal, őszintén mondom nem tudtam, mire vállalkozom, az elő 2 hét nagyon kemény volt, pedig anya itt volt 24 órában.A kórházból császármetszés ide vagy oda- 72 óra múlva kidobtak, kimerülten, fájdalmakkal, gyengén jöttünk haza, erre jött 4.nap éjszaka a tejbelövellés, ödémásodással, uh az éjszakát hideg meleg borogatással, masszirozással és fejéssel töltöttük. Őszintén, a munkahelyi legkeményebb napok is eltörpültek emellett, anyukám előtt le a kalappal hogy elviselt. Nagy segítségemre volt a kórházi szoptatási védőnő,ő tanitott szoptatni a kórházban, és a kritikus éjszaka is őt hivtam fel. .A következő 2 nap ő kezelt a kórház gépi fejővel a klinikán, igy jöttem rendbe. A segítsége és kitartásomnak köszönhetően a 2. hét közepétől csak anyatejet eszik Domi, részben szopizik, részben cumisüvegből, ami nagy eredmény,de rengeteg időmet viszi el.A szülésről annyit, hogy rosszul ékelődött be a baba feje a medencémbe, ezért nem jött lejjebb a baba, és hiába fektettek be és kaptam mindenféle tágítót, meg voltak folyamatos fájások, nem tudott természetes úton megszületni. 2szer leesett a szivverése vajúdás közben, így a doki a császár mellett döntött, akkor döbbenve le, hogy mekkora baba. Előtte nap még 3200 gramra becsülték....Az önálló szobát sikerült a kórházban elintézni, de az sok volt, hogy 24 óra múlva amint lekerültem a postoperatív osztályról, nekem kellet ellátni a babát, csak 12 és 05 közt vitték el. pelenkáztam, próbáltam szoptatni,tologattam ki mérni, tápszert kérni, mindezt úgy hogy alig éltem, felülni is csak hevederrel tudtam...Pihenni, aludni nemigen hagytak, mindig jött valaki a szobába zavarni, uh mire hazamehettünk, kialvatlan, kimerült állapotban voltam, az utolsó csepp a pohárban az volt hogy kiderült, 10 napig magam kell injekcióznom, nekem, akinek tűfóbiája van Kivertem a balhét, így esténként a párom hordott vissza a kórházba szurira,ez sem volt egyszerű tortúra. nem tudom, ezek a dolgok miért nincsenek benne a kismamakönyvekben, legalább lélekben fel tudna az ember rá készülni. Nem tudom,a többiek meg tudnak e erősíteni, de azoknak, akik nem ösztönös, ősanya tipusok, nagy változás ez az életmód, és az elejére, amig magad is ápolásra szorulsz, és azt sem tudod, hogyan nyúlj a babához, és minden sirasra görcsbe rándul a gyomrod, sziszegsz a szoptatáskor, és fellélegzel ha vége van, a túlélést jelenti ha van segítséged, olyan aki a mélypontokon is elvisel. Anyukámat 2 hét után most pár napra anyósom váltotta,jövő héttől pedig majd csak 1-2 napra jön valaki, ha valamit intézi kell mennem. Most mennem kel, majd jelentkezem még, addig is írjatok, kivel mi újság, Gina neked pedig kitartást a kórházi napokhoz! Elnézést hogy nem látogattalak meg, de a fentiekből láthatod, hogy nem a felhőtlen napok közé tartozott az a pár nap....
Fehér Zsuzsanna vagyok, a Pécsi Tudományegyetem végzős pszichológia szakos hallgatója. A szakdolgozati kutatásomhoz kérném a segítségüket, melynek általános célja, hogy feltárjam milyen gondolataik, érzéseik, problémáik vannak a PCOS-sel élő nőknek a tünetek, a következmények és a betegség kezelése tekintetében.
A kérdőív teljesen anonim, és kb. 45 perce vesz igénybe.
Ha bármi kérdése van a vizsgálathoz, kérem vegye fel a kapcsolatot velem a következő e-mail címen: feher.zsuzsanna91@gmail.com
Én is legalább a 33. hétig szeretném elvinni (január eleje), de ha lehet még tovább :) Normálisan február 20 lenne az időpontunk. Nem tudom még, hogy a dokim betervez-e valami célidőpontot a császárhoz, vagy várunk amíg elindul a szülés...
A neveink László, Sándor és Abigél, tudom, hogy nem a mai divatos modern nevek, de mi direkt nem is akartunk olyanokat, azt hiszem lesz elég Noel, Milán, Bence, Hanna és Jázmin osztálytársuk... :DA hétfői ctg-n majdnem kiröhögték a névválasztásunk, mondhatom jólesett... :(((Apropó ctg, képesek voltak 25 hetesen elküldeni rá, hát gondolhatjátok mennyi értelme volt... A babák folyamatosan elkúsztak az érzékelőktől, a folyamatos nyomkodástól meg állítólag keményedéseim voltak (én nem éreztem).Aztán a vizitnél közölték, hogy mivel fájástevékenységeim voltak, így valószínű kapok infúziót... Hálisten a dokim megnyugtatott, hogy nem kell aggódni, most megemelte a magnézium adagom és kapok 2*1 Seduxent is. Itt Szegeden nagy divat a Seduxent adni a kismamiknak, szóval nem aggódok miatta, a dokim szerint meg legalább jobban bírom majd a fekvést :D
Gratulálok!!! Sok sok boldogságot, egészséget :) Császár miatt ne légy szomorú, az jó, hogy vajúdtál előtte, a babák így fel tudnak készülni :) Gyors gyógyulást, meg sok tejcit :)
Gina neked meg kitartás! Jó olvasni a pozitív kisugárzásodat :)
Trióhoz nagyon szép eredmény a 1,5 kg és feletti eredmény :)
Publikusak a nevek ? :) Ha igen megtudhatom ? :)
Amúgy "normálisan" mikorra vagy kiírva ? ( És kb. mikor fognak születni a lurkók ? ) De valószínű császár lesz, tripla bébiknél nem kockáztatnak a spontán szüléssel, sok ott bent a kéz, láb, buksi :)
Ha otthon ramazuri van, akkor kétségtelen jobban jársz a hospital hotelben :)
25 hetes vagyok :) a nevek már megvannak nagyjából, nem hiszem hogy lesz változtatás.
Még nem volt szó hazamenetelről egyelőre, de majd ha már nem bírom, biztos rákérdezek a dokimnál. Egyelőre jól telik az idő és amúgy is egy kis lakásfelújítás van nálunk otthon, szóval itt kényelmesebb is:D
A szobatársamnak 1470, 1580 és 1900 g-al születtek a babái, és csak a legnagyobbat kellett 1 napig lélegeztetni :)
Gratula a NAGY Fiadhoz :) Tesóm is így volt, de rendbe jött a császár miatt elég hamar.
Ha hazamentek és van bő 2 hétig segítséged és tudsz pihenni, akkor sínen vagy :)
Jó sokiáig pocaklakó volt akkor a baby :)
Gina
Te hány hetes vagy most ? Neveket sikerült már találni ?
Anno, mikor szülészeten dolgoztam ( ott is a terhes patológián ), akkor a többes ikres mamikat 1-2 napra hazaengedték egy vizsgálat után hétvégére. Jellemzően szombat reggeltől vasárnap estig. Nálad nem jön szóba ilyen ?
A 3-as ikres szobatársadnak mekkorák lettek a csimotái ?
Hallottam egy koraszülött hármas ikrekről, huh, orulok hogy nem te vagy az!
Már én is a klinikán, ma délelőtt Megszületett a Kisfiam, Dominik. 4060 g, 52cm, nem tudott jol beekelidni a buksija, emiatt húzódott el a vajúdás, vegul hiaba indult meg spontán a szülés,lassan tagultam, es vegul tömlő szívhang miatt császárral szultunk.
most a postop szinten vagyok, holnaptol az 1.-on, alapotvanyi szobában,ha minden igaz. Te merre?
Köszi! Jól telnek a napok, sok pihenéssel, olvasással :) próbálok minél többet feküdni, annyit mondtak, hogy pihenjek sokat és hosszú ittlétre számítsak.
Ezekről a bemutatókról nem hallottam még, nem tudom elengednének-e oda.
Köszi az infókat! Egyelőre idegenkedem a korhaztol, a ciszta műtét nem volt jó emlék, igy halogatom, ameddig lehet. Legutóbb 1,5 napot voltam bent, el sem tudom képzelni hogy napokat feküdni kell tétlenül... Babával persze gyorsan telik majd az idő, de szülés előtt úgy képzeltem mindig hogy itthonrol indulunk. Remélem végül igy is alakul..
😊 Ez nagyon jó hír! Le a kalappal ahogy ezt a folyamatot kezeled, pozitívan, vállalva minden kényelmetlenséget. Igazán kijárt neked ez a pozitiv fordulat! :)
Hogy telnek a kórházi napok? Fekudnod kell? Esetleg felengednek a szuleszetre, gyermekosztalyra? Allitlsg szoktak lenni fürdetés, szoptatás bemutató k, tök hasznos időtöltés lenne ha ezekre már most bemeheznél!
Én holnap reggel megyek vizsgálatra, bízom benne hogy a héten még otthon maraghatok...
Sziasztok!Dr.Garamvölgyi László elérhetöségét meg tudná nekem valaki adni nagyon fontos lenne!Mennyit szoktak ilyenkor adni neki mikor egy vizsgálatra megy az ember!?Köszönöm szépen!
Most beszéltem a dokimmal és nem is lesz záró műtét most már! Olyan boldog vagyok :) már nagy a terhességem és ugyanannyi - vagy már nagyobb a veszélye mint az előnye... :)
