Mindkettő A4-es méret, úgy 24*30 cm lehet. Megmérni most nem tudom, mert már vasalva elraktam a szekénybe, most egy tulipánosat böködök, a Lanarte fekete tulipánját.
Próbálkozások egyébként vannak a minták felhasználására blogokon. Manka a hagyományosabb úton halad, tehát különböző minta részeket vegyít, és módosít.
A kézimunkát nemigen fogják tanítani szerintem, legalábbis használható szinten nem. Ugyanis egyszerűen az a törekvés, hogy viszonylag képzetlen szinten tartsák a lakosságot. Így az "oktatás" olyan szinten mozog, hogy bemagoltassanak haszontalan információhalmazt, de gondosan kerülik hogy gondolkodásra neveljék az ifjúságot. Még a végén észrevennék a legprimitívebb hazugságot is. Gyakorlatilag ugyanolyan kézetlen a nag átlag mint a XIX. században. Bár írni-olvasni megtanítják az embereket (hisz ez úgyis kell a számítógépek miatt), azonban a szövegértés már más kategória. S miután olvasni már tud, s az internethez hozzáfér, így elég sok információhoz hozzájut (ha akar), így közép szintig esetleg felső szint alsó szegmenséig bárki eljuthat. Tehát a tudást már nem lehet elzárni. Így a másik lehetőség maradt csak, tehát felesleges vagy rendezetlen információhalmazzal megtölteni az egészet...
Ez a meglepően sok köztük a férfi meglepett. Ebben nem igazán láttam különbséget a két nem közt. Ellentétben pl. az autóvezetéssel...
OFF
Bár nem teljesen ide tartozik, tapasztalatom szerint a női vezetők közt kevés (szinte elhanyagolható) az átlagos vezető. A hölgyek elég hamar eljutnak arra a szintre hogy vagy nagyon jól, vagy csapnivalóan vezetnek. Férfiaknál ellenben a többség épp ez a "közepes" képességekkel és tudással rendelkezők teszik ki, s mellette van még a csapnivaló és profi kategória is...
ON
Sajnos ahhoz hogy hungarikum lehessen, valami egyedi stílusjegyet kellene találni. Bár szeretem ezeket a mintákat, valójában nem értek hozzá (ennyire vagyok "szakavatott" :-). Még csak mostanában kezd "ráállni" a szemem, hogy viszonylag könnyen kiszűrjem a német-román és egyéb mintákat. Részben ezért, részben pedig idő hiányában már nem tudok többet felvállalni. A pénz nem igazán számít, azt a havi 2000 Ft-ot (domain név, tárhely) még megengedhetem magamnak hogy a hobbimra költsem. A pénzről csak azért írtam, hogy látható legyen kormányunk elkötelezettsége (zsidó és cigány népmesék kiadását támogatják, a magyar népmesékét nem.)
Tehát ahogy eddig is, csendben rajzolgatom a mintákat, és közzéteszem. Így próbálva átmenteni (valójában csak könnyebben feldolgozhatóvá/olvashatóvá tenni, hisz amiket eddig kikockáztam azok fotó formájában már digitalizálva vannak, tehát egyelőre nem saját gyűjtés). Ennyit tudok tenni a minták "mentésében" (persze némi rendezés -térkép is-, és online könyv kiadása tervben van). A terjesztésük, védelmük már könnyebb feladat, azt meghagyom másnak (s ha tud támogatom is).
Talán érdemes lenne segítségért (netán még pénzért is) a nemrégiben megalakult Hungarikum Bizottsághoz fordulni.
Én foltvarró is vagyok és tudomásom szerint a magyar kékfestő hungarikummá nyilvánítása ügyében egészen komoly törekvések vannak Dolányi Anna részéről. Szurkolok is a sikerért, de nagyon! Bárhová is viszi a világba a magyar kékfestőből készült foltmunkákat, óriási sikere van mindenhol (tavaly éppen Hustonban, ahová egyik barátnőm is elkísérte).
Ezt csak azért írtam neked példának, hogy valakinek kézbe kell venni a dolgot. Miért ne lennél éppen te, aki szakavatottként egyébként is annyi szeretetet, energiát fektetsz a témába? Neked is nagyon szurkolnék, hogy sikerüljön!
Arról meg már nem is beszélve, hogy MINDANNYIAN büszék lennénk, ha nem menne feledésbe ez a szép magyar kézimunka !
Azt én is tapasztaltam, hogy a magyar mintavilágot kedvelik külföldön. A felhasználás módja érdekes, üdvözlőlapokon, kisebb használati tárgyakon, alkalmi ajándékokon, edényfogókon láttam magyar movitvumokat. Az érdeklődők főleg olyan emberek, akik szivesen tartanak a környezetükben kézzel diszitett használati tárgyakat, legyen az kép, vagy falikép, stb.... és meglepően sok a férfi közöttük.
Talán itthon is lesznek olyan elkötelezettek, akik ismét kitalálják, hogyan lehet a mai életünkbe visszahozni a mintavilágot modern módon.
Nemrég beszéltem egy külföldi ismerőssel, aki egy magyaros ajándékhoz keresett mintát, mert az egyik magyar származású ismerősét szerette volna meglepni. Meglepődtem:)))) de segitettem neki.
A meglepetésemet az okozta, hogy a külföldön élő hazánkfiai többsége már lassan arra se emlékszik, hogy személynévmások mik :))) mtiők , nemhogy a magyar népmüvészetet ismernék, müvelnék stb.. esetleg pár percig nosztalgiáznak....
Az igazi megoldást az jelenthetné talán, ha már az iskolában ismét tanitanának házimunkára, kézimunkára nevelést...nekem még volt ilyen óra a suliban, bár igazából a nagymamám volt az aki hallatlan türelemmel ült mellettem és tanitgatott a szabás-varrás, kötés-horgolás rejtélyeire. A régi megélhetési szakmák nem nyerők a mai fiataloknak --- esetleg a hobbi még elmegy.
Azonban 1-1 kis minta részt ma is be lehet(ne) csempészi a hétöznapokba. Például egy sima pólóra hímezve, ahogy teszik ezt a kalocsai mintákkal is. Az eredeti minták túl nagyok (s mai szemmel jellemzően) túl színesek is.
Sajnos azt kell mondjam külföldi tervezők jobban éredklődnek mintakincsünk iránt, mint az itthon élők. Kormányunk (a módszerváltás óta mindegyik) pedig azon fáradozik, hogy ezek eltűnjenek. Erre nincs pénz (miközben cigány kultúrára is van)...
Ráadásul az általam választott szűk terület (leszámolható minták) főleg nem is a viseleten jelent meg, hanem elsősorban a használati tárgyakon.
Nekem csupán egy apró saját véleményem van csak. A felhasználási lehetőségek a mai világban erősen korlátozottak. Az izlés alapjaiban átváltozott, nemigen vannak tervezők, akik ezeket a szép régi mintákat átalakitanák és felhasználnák a tervezésük során.
Igazából történelmi hagyományokat idéz fel számomra. A lelkem örül, ha látom hogy komoly erőfeszitések történnek az alaphagyományok összegyüjtésére és megőrzésére.
Ilyen változata is létezik (nem én varrtam, a neten találtam egyszer, de ugyanezt a változatot láttam már a Mesterségek Ünnepén is 2008-ban). Így talán még szebb. :)
Viszont szeretném (ha lehet) továbbra is a forrást megjelölni.
Bár eddig nyilvánosan nem írtam, ezekkel a mintákkal (mármint amit más gyűjtött) az a terv, hogy amennyiben lehetséges akkor nyilvánosságra hozom. Ez könyv van újság esetén problémás, hisz csak akkor tudom megtenni ha van valamelyik múzeumban vagy fotón ez a minta amire hivatkozhatok. Ez esetben csak segíti a munkát egy könnyebben leszámolható.
Saját gyűjtés esetén ilyenre persze nincs szükség.
Azt tartom természetesnek, hogy aki segít ebben a munkában annak a nevét kiírom. S ha lehet valami elérhetőséget is (weboldal, blog, stb.)
Ha "csak" elmondja valaki hogy melyik oldalon találok mintát, akkor ez egy köszönetnyilvánítás az oldalon, ha esetleg át is rajzolta, akkor már eleve az Ő neve kerül ki, hisz a munkát nem én végeztem (a mintát ez esetben egy programmal újra rajzoltatom, hogy egységes kinézetűek legyenek az oldalon lévő minták, s a vízjelre is az a név kerül).
