Azt talán Kecsubá jobban tudja nálam, én ugyanis nem emlékszem. De amilyen lököttek, simán befizetnék rá, hogy ez már egy ezeréves baromkodás lehet köztük.
Nem tudom, mennyire sürgős ... Lajos már amúgy is nyugdíjas, ezt is akarta, Bochi meg nem bérből-fizetésből él ... szerintem nem is nagyon tette soha ...
A dolog olyan értelemben sürgős csak, hogy minden egyes hónappal nő azon rajongók száma, akiket már nem tudnak visszacsábítani - vagyis az exrajongók számát növelik.
Előbb utóbb ez olyan szintet érhet el, hogy egy országos lefedettségű adó már nem is fog bennük gondolkozni ...
Nekik hiába lenne sürgős bármi is (szerintem egyébként az lenne), ha nincs hová menjenek... egy esélyük van sztem, ha a nagyméltóságú nmhh végre újrapályáztatná a 100,8-as frekicsomagot, és leülnének a nyertessel tárgyalni...
Törném én is Kecsubá drága, de nincs miről beszélni ...
És mostmár Banita is hivatalosan félrenézeget - megértem, a stábnak ettől függetlenül meg kell valamiből élnie ... ha már a Bochinak meg Lajosnak nem sürgős.
Persze, ez nem arról szól, hogy meseszerű igazságszolgáltatás történik, és még arról sem, hogy x y vagy z kisember jót derülhessen a gonosz HR-es drámáján ... de attól még ott van, attól még létezik. (Ha gonosz lennék, akkor hozzátenném, hogy "ha Isten pedig szeret, akkor megengedi, hogy mindezt végignézd" ... de nem vagyok az ... :-)))
Hát én meg nem sajnálom. Nem teljesen számszerűen, de nagyjából tudom, hogy hány embert rúgott ki. A mai napig tartjuk a kapcsolatot a volt kollégákkal. Számos embert tett tönkre így vagy úgy. Akik nem tudták feldolgozni, azok vagy súlyos betegek lettek és úgy haltak meg, vagy nemes egyszerűséggel öngyilkosok lettek. Hidd el, nem túlzok, szomorú idők voltak azok.
És igen, a fagyi néha visszanyal, sajnos nem olyan szarul, mint egy kisembernek. Hallottam, hogy ment a hr-es elég jónevű helyre interjúra, de megelőzte a híre (hi-hi-hi), így egy erős pszichológiai tesztnek is alávetették, aztán jól elhajtották. Úgy kell neki. Nem nagy vigasz, hiszen azóta is ott szívja a népek vérét, ahol akkoriban.
Szerintem a rádió tojik rá, hogy mirtől fog kb 3 napig zengeni a média.
Egy cégnek, amelynek a kommunikáció az elsőszámú profilja, ilyen szarvashibákat nem lehet elkövetnie ...
Én elhiszem, hogy vannak ilyen esetek, persze, azért hidd el, főleg ezekben az időkben erre a dologra azért minimális jóindulat mellett is odafigyelnek.
És persze, amit leírsz, az nagyon gáz. Az ilyen dolgokról mindig az jut eszembe, hogy maga az illető ezt szépen kamatostul fogja visszakapni, mert az ilyen emberi hozzáállás vonzza a saját életébe vissza. Persze, nem biztos, hogy mindezt az ember megtudja, de attól még az illető valahol az életének egy pontján nagyon pontosan tudni fogja, hogy hol is indította el a szart saját maga fejére. Úgyhogy inkább sajnálom az ilyen embereket.
Felesleges árnyalgatni, a média is pont úgy szarik a beosztottjára, ahogy az összes többi intézmény, amelyiknél az emberi értékek semmit sem érnek, bezzeg a pénz annál többet.
Visszatérve az előző munkahelyemre, ma pont összeakadtam véletlenül egy volt kolleginával, aki mesélte, hogy mik vannak, meg mik voltak... A HR vezetőnk mellett volt, azt mondja elképesztő, milyen egy véreskezű mocsadék volt, szinte örült, ha kirúghatott valakit, úgy ment vissza a szobájába, hogy kárörvendően közölte a kollégáival, hogy "he-he, láttátok volna az arcát".
Szóval nincs mit árnyalgatni. A HR-es egy külön állatfaj, hiénatenyésztés folyik az ilyen karokon jó pár éve.
Igen, éppen erről beszélek én is. Nem a Hajdúékkal van a gond. A rádió hozzáállásáról meg nem lehet azt mondani, hogy "emberek vagyunk" ... mert ők, mint szervezet profin kell, hogy fellépjenek.
"Attól ez még elfogadhatatlan. ... Még akkor is, ha a szerződés éppen lejáróban van, azért illik előtte pár szót váltani arról, hogy mi a szándéka a rádiónak, meghosszabbítja-e vagy sem."
Azért én árnyalnám ezt a képet ... ez kultúra kérdése is, persze. Azért egy média-cég esetében, ami ráadásul a "művészvilággal" van kapcsolatban, igényesebb imaget lehet elvárni és megkövetelni. Hajdúék helyében én végighakniznám a bulvárt azzal, hogy egy rádió képes volt megbukni kommunikációból.
Emberek vagyunk, és még egy igazi színésznek is nehezére esne az, hogy miután megtudta, hogy lapátra tették, igazi önmagát adja. Ez volt a helyzet Csillánál is, amikor Dóri váltotta a hírszerkesztői pozícióban. Én biztosan kiakadtam volna.
Volt olyan munkahelyem, ahol egy időben úgy tudták meg a kirúgásra ítélt delikvensek, hogy lapát, hogy nemes egyszerűséggel reggel nem tudtak belépni a gépeikbe. Minden jog megvonva. Sajna ilyen rohadék világban élünk, nem óhajt senki a másik szemébe nézni és egyenesen megmondani, hogy bocs, döntenem kellett, ezért, és ezért, és ezért ezt a döntést kellett meghozzam. Ilyen egyre kevesebb van.
Attól ez még elfogadhatatlan. ... Még akkor is, ha a szerződés éppen lejáróban van, azért illik előtte pár szót váltani arról, hogy mi a szándéka a rádiónak, meghosszabbítja-e vagy sem.
Ez az elintézési mód nem vall valami korrekt munkahelyi környezetre ... nulla jelzés a műsorvezetők felé, hogy egyik napról a másikra már nem kell beülni a mikrofon mögé ... ez meg milyen eljárás ????
