Én speciel egyetértek veled, ha ez vígasztal, hasonló gondolataim támadtak nekem is.
Engem érdekelnének waldorf-sulis tapasztalatok, mennyire találták meg a családok azt, amit kerestek, mennyire boldogok ott a gyerekek, illetve mennyiben találják ők (a családok) problémásnak azt, hogy teljesen más a tanterv, mint a megszokott?
Itt az összes elérhető iskola úgynevezett "erős" iskola, folyamatos versenyekkel, decemberre olvasással (egyik tanárnő szerint ez van az alaptantervben, ezt kell leadminisztrálniuk, más kérdés, hogy ha van egy kis esze a tanárnak, akkor ettől eltér egyénileg - hát ehhez nem értek, de simán el tudom képzelni), napközi utáni leckeírással, minden nap öt-hat órával, elsőben kötelező szakosodással, stb. Azt gondolom, hogy ha olyan szintű lenne az első osztály, mint harminc évvel ezelőtt volt, akkor ma sem aggódna sok szülő az iskolaérettség miatt. A harminc évvel ezelőtti első osztályra az én öt és fél évesem is simán érett lenne szeptemberre. A maira viszont nagyon nem hiszem. Őt szerintem ezek a követelmények egy hajtós versenyistállóban abszolút összetörnék, és ez az, ami miatt egy Waldorfban cserébe látatlanban elfogadnám azt is, ha netán nem hall soha a suliban membránokról vagy a spanyol örökösödési háborúról, de cserébe egy egészséges lelkű gyereket kapok. Én emiatt nem aggódnék azért, ha számszerűleg kevesebb tananyag van leadva nekik (elmondva-visszakérdezve), mint a többségnek, hogyha közben itt találnám meg azt a légkört, ami biztosítja, hogy ne törjék össze az egyéniségét. Egyelőre éppen ez a kérdés, hogy vajon itt találom-e meg :))
Nálunk is van hinta az oviban. 5 éve ovizunk, szintén ebből baleset még nem volt. Szerintem nem igazán veszélyesebb, mint bármi más játék. Az, hogy kint mi van nagyrészt óvó néni függő, van, aki csak ül és néz, és van, aki játszik (pl. labda, körjáték), vagy kihoznak (ne persze nem télen) rajzolni valót is, enni is szoktak (gyümölcsnapon megmaradt gyümiket), vagy babáznak. Télen csak délelőtt mennek ki. Van 3 kisebb diófa az oci udvarában, ősszel nagy dióevészet szokott lenni.:-)
Nálunk van az oviban hinta. 6. éve járunk ide (nyilván nem egy gyerekkel), de még nem volt baleset. Ettől még lehet. Az ovónők szókták mérni az időt, és ha lejár, át kell adni a következőnek.
Ugyan nem látom őket nap mint nap az udvaron, de az ovónők délutáni udvari tevékenysége kimerül abban, amit te írtál. Ettől még a gyerekek nem unatkoznak, de aktív foglalkozást az udvaron én még nem láttam.
de ha már kerti játékok, azért elmondom, hogy nálunk milyenek vannak. lehetne sokkal több is, de a gyerekek egyáltalán nem unatkoznak egy pillanatig sem, mondván hogy nicns mivel játszani...
kis farönk korongok: ebből építenek mindenféle utakat, vagy egyáltalán mindent.
homokozó lapátokkal vödrökkel, gereblyékkel
fa kicsi talicska hordani az eztaztamazt
nagy talicska, amiben egymást tologatják
fa teknő - ebben lehet egymást ringatni, vagy hajózni vagy ki-bepakolni
fa billenőke egyensúlyozni
az említett fára akasztott kötelek
hosszú fa padok, amiken csúszni mászni, atugrálni lehet
babzsákok
kissöprűk
és kb. ennyire emlékszem. de a kertben állandóan munkálkodnak. van, hogy fűrészelnek, csiszolnak botokat (kardot csináltak pl. hosszú heteken keresztül, nem is tudták, hogy mi lesz belőle, de csak smirgliztek ezerrel) diót törnek, ültetnek, összegyűjtik az avart (kb napi szinten mert hatalmas fák vannak). zsákokba rakják, és azokon ugráltatják őket az óvónők. hinta palintáztatják őket kezüket lábukat megfogva. a nagymelegben bevizeztek hatalmas anyagdarabokat, és permetfürdőt csináltak, mindenki aláállhatott és a négycsücskénél fogva a textilt megrázták, isteni jó. élménypályát építettek különböző anyagokból, amin mezítláb lehet végigmenni, jövecskék, vizes dézsa, farönkök, padocskák, mindenféle érzet. nagyon hosszan sorolhatnám még, hogy miket csinálnak. egyáltalán nem hiányolom pont a hintát. de ezekből igazából az látszik nekem, hogy mindegy mi az, ami van. az óvónő a lényeg. ők pl. nem pihenőidőnek veszik azt az időt, amíg a kertben vannak. ahogy látom más ovik kerítésén keresztül, meg a saját régi tapasztalat, meg az a két hét, amikor a fiamat egyhagyományos oviba próbáltam beszoktatni, az óvónők ilyenkor leülnek egy padra és egymással dumálnak. néha megdorgálnak valakit, aki "rosszalkodott". és ennyi a kinti tevékenységük.
a közvetlen környezetünkben lévő ovik egyikében sincs hinta. a sajátomban sem volt. a hinta az mennyire ovis udvar kellék? most azokat kérdezem főleg, akik ugye nem waldorfoznak hanem a hagyományos ovik terén van tapasztalatuk...
Az jó, hogy nem tartod problémának ezt a nem-rajzolós korszakot a kisfiadnál, de nem csoda, ha szeretnéd tudni, hogy miért van ez. Vajon ő mit mondana erről, ha megkérdeznéd?
Igen, egyetértek, hogyha nincs minden a gyerekek feneke alá tolva, akkor sokkal kreatívabbak, és a problémamegoldó-képességük jobb lesz felnőttkorukban. De én talán lobbiztam volna az óvónéniknél a hintáért, mert valahogy nem tudok egy ovit ilyen kinti játékok nélkül elképzelni.
Nekem az tetszik ezekben a betűkben, hogy a kis írott betűkre hajaz, amiken a leggyakrabban tanulnak írni a gyerekek az állami iskolákban.
Nagyon ötletesnek tartom a g, a, b, ö betűket, a nyúl, sárkány, szivárvány és az út is tetszik, viszont a jegesmedve, róka meg tigris kicsit ki van facsarva az eredeti formájából a cél érdekében.
Nem vagyok az ügynökük :), csak összehasonlításképpen:
A Betű-bújócska "Jean Piaget, svájci pszichológus, a Waldorf-pedagógia és Maria Montessori nyomdokain haladva" készült. A következő érveket sorolja fel a képes betűtanulás módszere mellett, ezek számomra érthetőbbek, mint Steiner indoklása:
"-eredményes tanulást tesz lehetővé, mivel a gyermek képi memóriájára épít, ...
-a különleges rajzok segítségével elősegíti a betűk formájának memorizálását, ...
-játékosan ... teszi lehetővé az ábécével való ismerkedést"
Lehet, hogy ez zavarja, de azért az nem úgy van, hogy csak foglalkozáson és csak krétával rajzolhat. Mert az életének egy része csak az óvoda, és itthon, a nagyinál, vagy bárhol máshol, ahol jár, mindenféle más dologgal is rajzolhat. Tehát ez olyan, hogy az oviban ezzel szoktunk rajzolni, ez egy olyan hely. Oké, hogy akkor ő nem rajzol. nem muszáj nekik ugyebár, egyáltalán. (Sőt, kicsit azért örülnek is az óvónők az ő esetében, amikor a rajzolás helyett inkább a szabad játékot választja.) De ez miért eredményezné azt, hogy mindenhol máshol is kevesebbet rajzol, nem annyira nagy kedvvel, és nem annyira "szépen"?
Példa, ami talán kapcsolódik ehhez: tavaly az egyik család felszerelt egy gumiabroncsból készült hintát az ovi kertjében. Az óvónők sokat tanakodtak, az elején megengedték ugyan, hogy legyen, mert a gyerekek örültek, a szülők meg büszkék voltak, hogy milyen jól kitalálták ezt, de aztán megszüntették a hintát. Az egyik fő ok persze az volt, hogy nem volt teljesen biztonságos, mint semmilyen hinta nem lehet az egy oviban, mert egész egyszerűen nem tud két óvónő figyelni 28 gyerekre, mindenkit távol tartani, aki épp nem hintázik, beosztani, ki az, aki meg igen, mennyi ideid, stb stb., úgy, hogy esetleg az egyik épp pisilni vitt fel 5 másik gyereket a vécébe... illetve ha tud is, nem akar ilyen szabályokat alkotni. abban egyeztünk meg, szülők és óvónők, és nekem ez nagyon normális indoklás is, hogy a gyerekek az ovin kívül számtalan helyen hintázhatnak, nagyon sokféle hintával, nincs elvéve tőlük a lehetőség, nincs tiltva, sőt, ők mindig mindenkit arra bátorítanak, hogy ovin kívül is a legtöbb időt a szabadban töltsék a gyerekek, mondjuk egy játszótéren. de az oviban nincs hinta. és a gyerekek 2-3 nap múltán már nem keresték a hintát is ugyanolyan vidáman játszanak a kertben. az alternatíva egyébként a fára akasztott csomózott kötél, amire fel lehet mászni, ringatózni rajta, hintázgatni, de mégsem úgy, és mégis jó.
summa summarum szerintem az, hogy az oviban a rajzolás krétával van az azért nem lehet olyan nagyon rossz élmény... én úgy gondolnám, hogy akkor az oviban rajzolást bojkottálná legrosszabb esetben. de még ez sincs, mert azért rajzol, csak nekem, hülye szülőnek tűnik úgy, hogy kvázi "visszafejlődött"...
"Rudolf Steiner igen fontosnak tartotta, hogy a gyerekek csak a teljes iskolaérettség elérésekor tanuljanak meg írni-olvasni ... s hogy ekkor ugyanazon a folyamaton vigyék őket végig, amely lezajlott az óegyiptomi, sumer-babiloni és a kínai kultúrában is, vagyis tegyék meg az átmenetet a képírástól a jelírásig."
Fejlődéslélektan c. könyv:
" A 19. sz. végén, a darwinizmus iránti lelkesedés hevében a rekapituláció gondolata (miszerint minden teremtmény egyéni életében megismétli a faj teljes evolúciójának törénetét) olyan népszerű volt, hogy szinte szólássá vált: "Az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést".
Szabadságra nevelés, 34. old.:
" ... azok a gyerekek, akiket állatok neveltek. ... csak guggolni tudtak, állni nem: térd- és csípőízületeik erre nem voltak alkalmasak."
Fejlődéslélektan,M. Cole-S. R. Cole, 586. old.
"A 20. sz. elején a rekapituláció doktrínáját súlyos támadások érték a tudományos világban. ... az öröklődés mechanizmusa, amelyre a rekapituláció hívei a születéstől felnőtt korig tartó fejlődés magyarázatában támaszkodtak, azt a feltételezést követelte meg, hogy a szerzett tulajdonságok is öröklődjenek. Ezt a lehetőséget a biológia tudománya teljes mértékben elvetette."
Ceruzafogás: már oviban elsajátítható, feltéve, ha kapnak a kezükbe ceruzát. Akinek nehezen megy, annak remek vastag ceruzák vannak már.
Ebben igazad lehet, hogy nem rosszabb egy jó minőségű, puha színes ceruza, mint a postairón vagy a viaszkréta. Inkább azon rugózik a Vekerdy sztem., hogy HB-s, hegyes grafitceruzával nem kéne íratni a kis elsősöket.
Utolsó a tornasorban: inkább alkati,
Én is 6 évesen mentem suliba, mint a cikkíró, és az egyik barátnőm '79. augusztusi volt, és a legnagyobb lány volt az osztályban. :) Viszont egy szintén '79. augusztusi ismerősöm meg alattunk lévő évfolyamba járt. Ilyen is volt.
Nem azt mondom, hogy az ovi vette el a kedvét a kisfiadnak a rajzolástól, de mi van, ha tényleg zavarja az, hogy csak viaszkrétával rajzolhat, azt is csak akkor, ha foglalkozás van?
Pl. az én ismerősöm, aki jó óvónő amúgy, elég fasírtban volt némelyik gyerekkel. És ez vajon azért volt-e, mert nagyon ragaszkodott mindenben a Waldorf-szokásokhoz, vagy mert eleve túl szigorúak a Waldorf-"előírások"?
de ha véletlenül valakinek konkrét élményei, tapasztalatai vannak az óbudaival kapcsolatban, az osztálytanítókkal kapcsolatban (jövő ősszel elsősöket indító és jövő utáni), a felvételit illetően, stb stb, az azért ne habozzon írni nekem:) magánlevél is jöhet...
Ceruzafogás: már oviban elsajátítható, feltéve, ha kapnak a kezükbe ceruzát. Akinek nehezen megy, annak remek vastag ceruzák vannak már.
Utolsó a tornasorban: inkább alkati, mint életkori sajátosság abban az esetben, amikor maximum 364 nap volt a gyerekek között a korkülönbség. Van aki picike. Ezzel együtt kell élnie. Ráadásul pont a visszatartás ellen szól, mert ha vissza lehet tartani 125-130 cm-es gyereket az oviban, akkor a méretbeli különbségek nem csökkennek, hanem tovább nőnek. Szélsőséges esetben akár több, mint 2 év különbség is lehet 1 osztályon belül, bár ez tényleg a két véglet.
Tornasor: minden alkatnak, méretnek megvan a hozzá passzoló mozgásformája. Aki picike, annak is. Én elég magas vagyok, és sose tudtam úgy gerendán vagy talajon tornászni, mint aki kissebb volt nálam. Más sportnál meg előny a magasság.
Kommentek: forduljunk nemzetközi szervezethez, mert elveszik a szülő döntési jogát: ez a szabályozás teljesen Eu konform. Máshol is így van. Betöltött életkor, ha oviban marad azt szakember dönti el, nem a szülő
Azt viszont megemlíteném, hogy mikor én gazdasszony voltam, azt láttam, hogy az óvónéni elhivatott (túlságosan is), ügyes, szorgalmas, de mire minden reigelést, meg székkört, rendrakást végigcsinált a gyerekekkel, szinte semmi spontán tevékenységre nem maradt ideje.
Nem azt mondom, hogy ne legyen egy foglalkozás, meg ne csinálja az óvónő a saját kézimunkáját, miközben játszanak a gyerekek, de azért az alapvető pszichológiát tartsuk már be, hogy figyeljünk a gyerekek spontán megnyilvánulásaira!
Ezt igazából nem tudom, mire mondod, illetve, hogy valami olyasmire reagálsz-e vele, amit én írtam, mert akkor nem értem...
"1985 őszén az erre még teljesen alkalmatlan, fejletlen kéztőcsontokkal próbáltam meg a háromujjas tollfogást elsajátítani. Fájó, bedagadó kézzel, elzsibbadó ujjakkal, kínlódva kanyarítottam a fecskefarkat meg a karikát a vonalak közé."
Azt írja a pasi, hogy már ledolgozta a hátrányait, másutt meg azt, hogy nem kívánná a gyerekkorát a gyerekének. Én se vagyok egy Nobel-díjas élsportoló, de azért ilyen fikázó panaszáradatot se zúdítanék a volt iskolámra 33 évesen.
Mindnyájan emberek vagyunk, és meg kell bocsátanunk a volt tanáraink botlásait. Az iskola jövője meg ennyire borzasztó lenne, mint ahogy a cikkíró vázolja?? Én ezt nem hiszem el!!, de akkor is az lenne az üdvözítő út, hogy sírok, mint a fürdős k..va, már bocsánat, pluszban még jól odamondogatok azoknak, akik verik a gyerekeiket??
Hogy magamnak is válaszoljak: a mai gyerekek keze ugyanúgy ki fogja bírni a 3 ujjas ceruzafogást, mint anno a miénk. Amit a szülők tehetnek: otthon gyurmáznak a gyerekkel, meg nagy csomagolópapírra festik a betűket, ennyi az ötletem.
Én még azt is megkockáztatom, hogy Steiner azt se tudta nagyon, mi az az óvoda. Persze tudta, hogy van iylen, mert akkoriban gyermekkertnek hívták ezeket,
Susan Howard írja ebben a cikkben, 2005, A Waldorf óvodai nevelés kezdetei:
Steiner 1919-ben az első Waldorf-iskola alapításakor beszélt az első 7 év fontosságáról. Többször mondta a tanári karnak, hogy kéne egy óvoda, de ők nem érezték ezt fontosnak. Steinernek eszébe jutott, hogy volt egy fiatal nő Dornachban, aki olvasott teozófiát, és részt vett a Goetheanum építésében, egyébként tanári és óvónői képesítése volt.
Steiner útmutatásai szerint foglalkozott egy gyerekcsoporttal Elizabeth Grunelius 1919 tavaszán-nyarán. Majd 1924-ben az egyik tanár H. Hahn az óvodaügy mellé állt, és 1926-ban megnyílt az első Waldorf óvoda, Steiner halála után. 1938-ig működött, akkor bezárták a nácik. Grunelius ezután az USÁ-ba ment, és részt vett óvodaalapításban, könyvet írt,
majd 1957-ben visszatért Európába, és újra a Waldorf-mozgalomban dolgozott.
Közben a volt tanítványa és barátnője működtetett Waldorf óvodai csoportot 1931-től-38-ig Hannoverben, a háború alatt otthonában, majd egy pincében. A háború után az iskola részeként 1946-ban újraindult az ovi, ami 1953-ban végre önálló helyet kapott. Az ötvenes években néhány más óvónővel képezték magukat.
1969-ben alapították Nemzetközi Szövetségüket, E. Gruneliust választották tiszteletbeli elnöknek.
Én adogattam neki a kezébe a krétácskákat, mutattam, hogyan tud vele bánni, ő meg vonatot épített belőle meg házat
:)
mert az oviban annyi minden hat inspirálólag és mert ezt nem feladatként kell megélnie... és hát egyáltalán nem.
Nem tudhatom persze, hogy a te fiadnál az ovis szokások lohasztották-e le a kedvét, vagy amúgy is felhagyott volna-e a rajzolással. Azt viszont megemlíteném, hogy mikor én gazdasszony voltam, azt láttam, hogy az óvónéni elhivatott (túlságosan is), ügyes, szorgalmas, de mire minden reigelést, meg székkört, rendrakást végigcsinált a gyerekekkel, szinte semmi spontán tevékenységre nem maradt ideje.
Nem azt mondom, hogy ne legyen egy foglalkozás, meg ne csinálja az óvónő a saját kézimunkáját, miközben játszanak a gyerekek, de azért az alapvető pszichológiát tartsuk már be, hogy figyeljünk a gyerekek spontán megnyilvánulásaira! És hát Steiner korában hol tartott a pszichológia? ... még nagyon az elején. A gyereklélektan meg pláne gyerekcipőben járt akkoriban.
(Én még azt is megkockáztatom, hogy Steiner azt se tudta nagyon, mi az az óvoda. Persze tudta, hogy van iylen, mert akkoriban gyermekkertnek hívták ezeket, és Montessori híres volt a Gyermekházairól. De tény, hogy Waldorf-óvodákat csak később, Steiner követői alapítottak.)
A kicsi 5 éves, és ha maga választhat, akkor a vékonyat veszi elő. Van vastag is, de ő sem szereti.
Anno friss Waldorfosként én is elkámpicsorodtam, hogy az unokaöcsém a filceket szereti legjobban. A kedvenc Walt Disney filmjeiről is mindig próbáltam lebeszélni. Egy időre nagyon megromlott a kapcsolatunk. Mára jobb-ban vagyunk, de ma is pirulva emlékszem erre a korszakomra. Meg ha én akkor zsírkrétát vettem volna a kezembe, biztos azt is kipróbálja. Azt viszont meggyőző érvnek tartom a sulira nézve, amit Vekerdy ír: "a kéz funkcionális anatómiai fejlődésének és az agy finom-koordinációjának kutatója, Hámori József is nyilatkozott arról, hogy a régi tanító néni zseniális volt ebben, csak nem tudjuk, hogy mi vezette őt erre a felismerésre, hiszen a 6-8 évesek kézkoordinációjára vonatkozó vizsgálatok az 1950-es, 60-as években folytak." (Másféle iskolák) Ha egyre többször bizonyítja be a tudomány, hogy a gyerekeknek vmi. bumfordibb íróeszközzel kéne írni kezdeniük, akkor adjunk nekik olyat! Egyébként kipróbáltam a betűrajzolást tegnap (sima) zsírkrétával, és az benne a "benneség", hogy sokszor áthúzod vele amit írtál, és ezt a grafitceruzával nem olyan kellemes, meg nem is szoktuk. Ugyanis a Waldorf-elsőben 3 hétig formarajzzal kezdődik a tanítás, és az a lényege, hogy az egyenes, görbe stb. vonalakat áthúzod egy csomószor. Na most, képzeljük el ezt egy HB-s grafitceruzával. Azért nem ugyanaz.
a te hozzáaszólásaidat jó olvasni, még olykor is, amikor nem feltétlenül értek egyet veled. Építő jellegűek, elgondolkodtatóak.
Nem értem, miért kell-ene egy étel házhozszállítós topicban megvédeni az otthoni főzést ? amikor annak az étel házhozszállítás a témája és nem az otthon főzés örömei. Így, világosabb ?!
Lehet, de az én gyerekem sose szerette a postairont. Ő a vékony 3 szögletű színes vagy grafit ceruzákat szereti most is. Tudod, a gyerekek nem olvasnak szakirodalmat :-)
A kicsi 5 éves, és ha maga választhat, akkor a vékonyat veszi elő. Van vastag is, de ő sem szereti.
Senki nem kérte, hogy olyan emberek olvassák, írjanak ide, akik közelről nem láttak még ilyet, nem tapasztalták, maguk, vagy gyerekük révén. Aki w intézménybe iratja gyerekét, oka van rá. Megmásíthatatlan.
Azért az nincs odaírva a cím alá, hogy csak Waldorfos-szülők írhatnak ide!! Ha így van, akkor én kérek elnézést.
Lehet, hogy neked szenvedés tök laikusok véleményét olvasni -tényleg fájdalmas néha elismerem!-, de megértem a kérdéseiket, amiket itt megfogalmaztak. És nem csak az ő hibájuk, ha csak fikáznak.
