Senki nem kérte, hogy olyan emberek olvassák, írjanak ide, akik közelről nem láttak még ilyet, nem tapasztalták, maguk, vagy gyerekük révén. Aki w intézménybe iratja gyerekét, oka van rá. Megmásíthatatlan.
Azért az nincs odaírva a cím alá, hogy csak Waldorfos-szülők írhatnak ide!! Ha így van, akkor én kérek elnézést.
Lehet, hogy neked szenvedés tök laikusok véleményét olvasni -tényleg fájdalmas néha elismerem!-, de megértem a kérdéseiket, amiket itt megfogalmaztak. És nem csak az ő hibájuk, ha csak fikáznak.
Van postairon elsőben végig. Pontosabban addig, amíg az összes betűt meg nem taulták, és az nem 3 hét, hanem sokkal több. Sőt, nálunk mág másodikban is kellett.
Egyébként nem fikáztuk a W-t, csak megvédtük a nem W-t, ami nagy különbség.
muzsa, és miért enniyre merev az ovi? Ha nem méhviszkrétával akat rajzolni a gyerek, akkor inkább ne is rajzoljon? Nem lenne egyszerűbb többféle rajzeszközt felajánlani, aztán mindenki azzal alkot, amelyik neki a legjobban megfelel?
Ez akkor lenne releváns, ha olyanok tollából jönne a w kritika, aki megtapasztalta. ... Összehasonlítani a két pólust az tudja, aki megélte mindkettőt.
Én úgy fogalmaztam meg a kritikáimat, hogy megtapasztaltam a Waldorfot. És valóban, összehasonlítani csak az tudja.
a fikázás megy és a hallottam a valakitől, addig nem lehet mérvadó szempont.
A normál iskolákról eleget olvashatsz az összes babaszoba topicon.
És a Waldorfról meg lehet a W.topikokban, meg Waldorf-iskolák honlapján? Igen, nekem pl. teszik ez a betűmese-módszer, de hogy a G betűhöz görnyedt gonosz anyókát kéne társítani, már túlzásnak tűnik. Vagy a S betűt föltétlenül siklóként, sálként, vagy a virágok sóhajtásaként kell lerajzolni.
És ha azt mondaná egy államis tanító néni, hogy gyerekek rajzoljuk le a kígyót, és ez az S betű? Az se nagyobb képzavar, mint a pásztorbotot juhászbotnak, vagy a kígyót siklónak nevezni.
még egyszer , mert telefonról nehezen ment, bocsánat
Ezek szerencsere nem ilyen kobevesett szabalyok.Csapas iranyt kovetve igaz,de vannak elteresek.
Hát, ha egyszer ez a kötelező, akkor kőbe van vésve, nem? :)
Amúgy inkább arra akartam rámutatni ezzel a kis képpel, amin a tégla alakú zsírkréták (méhviaszkréták) vannak, hogy ég és föld a különbség az államihoz képest, ahol max az első 3 hétben van postairón. És ezt elgondolkodtatásnak is szántam a nem- Waldorfosok felé, hogy az sem ördögtől való dolog, ha a gyerekek a hagyományos suliban mondjuk egy évig használnák a postairónokat. Meg hogy a kis elsősök nyugodtan használhatnának nagy lapú, nem vonalazott füzeteket.
(Részletkérdés: van annak pozitív hatása, ha a postairónt félbevágom? Így rövidebb lenne, és jobban a gyerekek kezébe simulna. Persze az ideális az lenne, ha az állami suliban is krétával írnának a gyerekek, de hát ez egyelőre nem így van. )
Ezt nagyon jó, hogy írod. A lányom "művészi" beállítottságú, de tele volt kudarcokkal, hogy neki semmi nem sikerül, béna, nem tud rajzolni..blabla. Pedig, a rajz-kézműves órák a hagyományos iskolákban is jók voltak, sokszínűek, sok rétegűek.
Itt mágis más. Már eleve a kréták, 1 napig csak nézegették a tömb krétákat és a rudakat. Aztán, hogy ezek nem piros-sárga, hanem bíbor, karmazsin...stb. És kezdődött, hogy mindenbe, mindig rajzolni kell, a füzeteket diszíteni, Majd belép a formarajz óra , ami önmagában egy érdekes dolog, főleg végigcsinálni . A festés órán is minőségi termékeket használnak , gyönyörű képek készülnek.
Amíg a hagyományos iskolában "füzet-füzet " volt ( mármint, darab, darab), nem számított, hogyan néz ki, itt rettenetesen büszkék önmagunkra, a munkájukra. Nem utolsó sorban ez egy nem éppen eminens , nehezebben tanuló gyereknek IS és a többieknek borzasztó jó kifejezés mód.
Ez akkor lenne releváns, ha olyanok tollából jönne a w kritika, aki megtapasztalta. De, amíg nem, csak a fikázás megy és a hallottam a valakitől, addig nem lehet mérvadó szempont.
A normál iskolákról eleget olvashatsz az összes babaszoba topicon. Összehasonlítani a két pólust az tudja, aki megélte mindkettőt.
volt szó a méhviasz téglácskákról, amikkel rajzolnak...
úgyhogy akkor most saját élmények: a fiam kétéves korában már arcot, emberalakokat rajzolt, az arcon minden a helyén volt, döbbenetes volt látni. Én adogattam neki a kezébe a krétácskákat, mutattam, hogyan tud vele bánni, ő meg vonatot épített belőle meg házat és rajzolni a leghegyesebb hegyű ceruzát választotta, és vékony filctollakat. azóta is ezeket szereti. szerintem ha tudná, hogy létezik rotring ceruza, azt kérne an mikulástól:) az oviban persze nincs más, csak a téglácska formájú kréták. mikor odakerült, először egyáltalán nem is akart rajzolni, mióta már igen, azóta meg - ha nagyon szigorú akarok lenni - akkor csak firkál. és az az érdekes, hogy ez az itthoni "termésre" is hatással van, már nem rajzol olyan részletgazdag, fantasztikusan érett dolgokat, sőt, a kedve is alábbhagyott. sőt, valójában egyáltalán nincs kedve rajzolni, csak intenzív noszogatásra. azt meg én nem akarom csinálni... persze lehet, hogy kréta ide vagy oda, volt egy rajzos korszaka, és mindenképp elfordult volna ettől más irányba, ezt nem tudhatom. de én magam csalódásként éltem meg ezt a változást, tudom, egoista egy dolog, de olyan büszke voltam a gyönyörű rajzaira, meg hogy mindez milyen korán jelentkezett nála, lehetett mit mutogatni, na:) és aztán most itt van 5 évesen és csak firkálni tud?:(
ez így nem igaz, tudom. van is rá bizonyítékom néhány. amikor most egy szülinapi üdvözlőkártyát csináltam, és kérdeztem, akar-e rajzolni valamit bele az unokatesójának. ódzkodott. aztán fogta, és rajzolt bele egy virágot. közepe, szirmocskái, szár, egy levél balról egy jobbról. és tökéletesen kiszínezte. SOHA ilyesmit nem rajzolt, minimálisan sem érdekelte a virágrajzolás vagy a természet. de nyilván valakit megfigyelt korábban és tökéletesen leutánozta, mintha gyakorolta volna jó sokat...
de amit ki akarok kerekíteni ebből: valahogy az volt az előfeltevésem, hogy az ilyen dolgokban mint rajz, festés (és persze nem csak ebben) majd szárnyalni fog a fantáziája és nagy kedve lesz hozzá, mert az oviban annyi minden hat inspirálólag és mert ezt nem feladatként kell megélnie... és hát egyáltalán nem.
en nagy erdeklodessel kovetem a pro es kontra irasokat is, mert mindket oldal a temahoz tartozik. a konstruktiv kritika egyreszt segit a dontesben, masreszt alkalmat ad a pro oldalnak arra, hogy ervekkel tamasszak ala a sajat dontesuket. engem, aki a valasztas elott all, ez kifejezetten izgat es nagyon hasznos szamomra.
Egyébként, azt gondolom, hogy a topic témája a waldorf iskolák.
Nem pro, vagy kontra, hanem "A Waldorf iskolák" .
Senki nem kérte, hogy olyan emberek olvassák, írjanak ide, akik közelről nem láttak még ilyet, nem tapasztalták, maguk, vagy gyerekük révén. Aki w intézménybe iratja gyerekét, oka van rá. Megmásíthatatlan.
Nyilván egy "állami iskolák" topicba waldorfos szülők nem irogatnának.
még egyszer , mert telefonról nehezen ment, bocsánat
Ezek szerencsere nem ilyen kobevesett szabalyok.Csapas iranyt kovetve igaz,de vannak elteresek. Vegig ures lapos fuzetet haaznalnak es a kretakat. Negyediktol patronos toltotollat,amit az osztalytanito ad at nekik, rettentoen varjak es buszkek. Es egyszeruen meseszepek a fuzeteik, az osszes, meg a matek is, maguk szinezik,diszitik, evvegen "kiallitas" van a fuzeteikbol.
Ezel szerencsere nem ilyen kobevesett szabalyok.Csapaa iranyt kovetve igaz,de vannak elteresek.
Vegig ures lapos fuzetet haaznalnak es a kretakat. Negyediktol patronoa toltotollat,amit az osztalytanito ad at nekik, rettentoen varjak es buszkek. Es egyszeruen meseszepek a fuzeteik, az osszes, meg a matek is, maguk szinezik,diszitik, evvegen "kiallitas van a fuzeteikbol.
A végén még kiderül, hogy w sulia jár a gyerekem, csak nem tudok róla DD
A viccet félretéve: ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására. Bár valószínűleg sokkal gyorsabban, mint egy W suliban.
Még az jutott eszembe, hogy ezek szerint a nagy nyomtatott betűkkel kezdett a gyereked az elsőben?
Mert ha kis írott betűvel kezdenek az elsős tanító nénik a legtöbb helyen, arra is ajánl megoldást a Vekerdy:
"Eljön aztán az idő, amikor a tanár rámutat mondjuk egy álló hurokra, és azt mondja: ha en-nek az egyik szárát még tovább húzzuk lefelé, és övet is teszünk rá, akkor ez az, amit a felnőttek arra használnak, hogy jelöljék vele azt a hangot, amit a fa vagy fecske szó elején hallotok... Az f-hang latin betűs formája nem valamiféle abszolútum, hanem egy konvenció a sok közül. (Előtte persze már fecskét is csinálhattunk a hurokból, csőrt, szemet rajzolva neki...)"
A viccet félretéve: ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására.
Nekem van tanár közeli hozzátartozóm, aki felsőben tanít, és az ő sulijukba pl. most már a sokadik waldorfból elhozott gyerek jár. Magyart tanít. És úgy látja kriminálisan kevés a tudásuk. És most nem a lexikaira gondolok, hogy ismeri a költőket, vagy sem. Hanem pl. egyáltalán nem tudnak írni. 11 éves gyerek simán írja kisbetűvel az összes tulajdon nevet.
Ez tudod miért van így? Mert 4 évig tart a W-ban az írás-olvasás tanulása.
1. osztály: nyomtatott nagybetűket tanulnak írni a gyerekek,
az én nagyobbik fiam úgy tanult meg olvasni és írni, és bánni alapszinten a számokkal, hogy SOHA nem kezdeményeztem semmilyen ezirányú beszélgetést. végképp nem raktam elé semmit, amiben számolás vagy írás vagy olvasás lett volna a feladat...
ő volt túl kíváncsi. kikérdezett.
pedig a második kérdés után már szinte csak hümmögtem:) nemhogy mese, meg cicafarka.
Persze, nem az ovis gyereknek kell mutatni a majomból lett G betűt, hanem az iskolásoknak, ez világos. De attól még tudják, hogy vannak betűk, mert látják az utcán, a mesekönyvben stb.
hogy úgy érzem, meg kell erőszakolnom magam, hogy ne mondjak túl sokat, le kell lassítanom, mert az jobb nekik. ... mert attól még, hogy nagyon akarnak mindent megtudni, nem biztos, hogy a túl sok információ az a javukra válik.
Ezt én is megfigyeltem, de ezt nagyon nehéz megtanulni, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy erre átállítsd az agyadat!
ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására. Bár valószínűleg sokkal gyorsabban, mint egy W suliban.
Még az jutott eszembe, hogy a Waldorfban hasonlóan csinálják annyiban, hogy a rajzot kezdik gyakorolni, pl. 10szer lerajzolnák a majmot ezesetben, egyre egyszerűsítve, végül csak a G betűt, és akkor mondják meg a gyerekeknek, hogy -Ez a G betű.
Plusz a majomrajzolás előtt rajzolnának egy teljes képet, amin szerepel a majom. Ennek a képnek az a mese alapja, amit a tanító mesél a királyfiról, aki találkozik egy majommal stb., minden betűhöz egy mese.
Ez a titka annak, hogy Waldorfék egy hétig tudnak tanítani egy betűt!
Ami nem tetszik a Waldorfban, hogy a G betűt nem taníthatnád a majomfarkán, mert nem G-vel kezdődik!
Pl. ha a T betűt tanítják, akkor az így néz ki.
1. nap: tanár elmeséli a királyfi új kalandját, amiben fölmegy egy toronyba. Másnap lerajzolják a tornyot a gyerekek, 3. nap már csak a T betűt. Ezt mindet színesben képzeljétek el, nagy méretben.
S- sikló, sál
K- király
V- vadlibák v alakban
a többi betűt nem tudom,
(és a magánhangzókat nem biztos, hogy így tanítják).
A lényeg számára nem az, hogy a föníciaiak galef betűje a tevére hasonlít, mert hogy ez a régi nép gimel-nek hívta a tevét.
helyesen:
A lényeg számára nem az, hogy a föníciaiak galef gimel betűje a tevére hasonlít, mert hogy ez a régi nép gimel-nek hívta a tevét. (A gimel betű, amit a görögök gammának neveztek el, egy háromszög szerű alakzat egyébként. Egy teve rajzát sokáig kellett egyszerűsítgetni, amíg 2 vonal lett belőle, de a dolog működik.)
Környezetből elsőben csak beszélgettek, idén van némi tanulás, de 10 percnél többet még nem kellett sosem rászánnunk. És a téma jobbára az étkezés, az erdő, az ember, minden olyasmi, amivel tényleg nap, mint nap találkozik.
A környezeti nevelés tényleg az a terület, amikor be lehet vinni az osztályterembe az életet, ami odakint van a falakon túl. Talán az a baj, hogy manapság kicsit hiánycikk az, amit írsz, hogy jó a tanár/ a képzettsége/ és a suli szemlélete.
Eddig még egyszer sem vette észre, hogy "felelt". Csak én láttam a beírt jegyet az ellenőrzőbe, rákérdeztem, hogy miből feleltél, sosem tudta, hogy ő felelt volna.
A végén még kiderül, hogy w sulia jár a gyerekem, csak nem tudok róla DD
A viccet félretéve: ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására. Bár valószínűleg sokkal gyorsabban, mint egy W suliban.
Én is megkérdeztem a rokon elsős kislányt, és mosolyogva mutatja:
-A r betűt így kell írni ... le, föl, aztán egy kis esőtartó ... :)
Persze Vekerdy fölszisszenne, hogy -novemberben r betű?? Ebben igaza van, és a Waldorfnak ebben van a nagy előnye, hogy mindent játékosan, gyakorlatiasan, időthagyva tanít. Ezt az állami iskolában is meglehetne csinálni, végső soron rajtunk, a Társadalmon múlik, hogy mit várunk el a tanároktól, de ehhez idő kell, és sok-sok párbeszéd a tanerőkkel (akik alapjában véve nem ostobák, de azért ajánlatos lenne némi érzelmi-intelligenciamérés az állásra jelentkezőknél, bocs, ez személyes tapasztalat, mert emlékszem a tanító nénieimre ... ).
Gratula a suliválasztásotokhoz!, tényleg jónak látszik, ahova jár a gyereked.
A Mozaik kiadó tankönyvcsaládját kifejezetten szeretem. Az olvasókönyv az első 3 évben szép, színes, kedves. Nincsenek benne túl hosszú olvasmányok.
Egyetértek: a színes, tartalmas, gyakorlatközeli oktatási eszközök az egyik fontos alappillére a tanulásnak! Ennek is van szerencsére hagyománya, már 100 éve is volt képekkel illusztrált gyerekkalendárium, képes abc-s könyv, pl. Móra Ferenctől a
megvan az oka annak, miért úgy tanítják évezredek óta a betűket, ahogy. Képzeljük el !, Móra Ferencet, amint ül az iskolapadban, a tanító rajzolja a táblára a G betűt, ő meg lerajzolja kicsiben a palatáblára.
A lényeg számára nem az, hogy a föníciaiak galef betűje a tevére hasonlít, mert hogy ez a régi nép gimel-nek hívta a tevét.
Mégis, a gyerekek szeretnek a G betűből cicafarkot, esőtartót, kisegér bajszát stb. rajzolgatni, ha erre tanító néni biztatja őket! :)
Úgy képzelem, ez egy lehetséges megközelítés mód a Waldorf és a hagyományos írástanítás "összeházasítására" :).
... és a föníciaiból alakult ki a görög ABC, alfa, béta, gamma stb. (És ezt átvették a latinok, majd a kereszténység felvételével mi, magyarok is.)
Namármost, ha jól értelmezem a történészek fejtegetéseit, az a nagy truváj a föníciaiaknál, hogy kb. 20 jelecskével (betűvel) leképezi az emberek által kiejtett hangokat (persze a magyarhoz is igazítani kellett, de nagyjából ez sikerült), és így a világon létező összes szót le tudjuk írni.
(A képírásra egy egyszerű példát találtam ki magamnak: Rajzoljunk egy báránykát, és ezt tegyük b-vel kezdődő szavak elejére, mint
. árány
(medve) . ocs
. a. a
(Merthogy az első írásmű pl. egy agyagdarab, amibe 5 ökörfejet véstek, mert 5 ökröt szállítottak egyik helyről a másikra, de erről nem emlékszem már, hol olvastam. Persze minden betű helyére egy rajz kéne igaziból! Pl. az egyiptomiaknál egy idő után, minden szóban a bagoly képét rajzolták oda, ahol a -m- betű hallható (bagoly nem tom hogy van egyiptomiul :)
én, S. -el ellentétben nem hiszem , hogy a w az egyedüli és üdvözítő .
Megtanulnak írni, olvasni,számolni az állami rendzserben is, és akadnak bizonyára akiknek az a jó, az egyedüli jó.
:) Tök jó, hogy ezeket leírtuk, mert így tisztulnak a dolgok. Én elméleti síkon azt látom, hogy Steiner egy zseniális, tehetséges ember, de a meleg vizet találta föl. Tehát a jó dolgok megvannak a világban, ő "csak" a figyelmet hívta föl rájuk. Így írástanítás témában: megvan az oka annak, miért úgy tanítják évezredek óta a betűket, ahogy.
Utánaolvastam ennek az írás dolognak, csak mint amatőr, mert nem vagyok se nyelvész, se történész, látszólag kicsit elkanyarodva a kérdéstől:).
A mai írásunk kialakulása:
2 nagy képírás rendszer volt a mi kultúrkörünkben:
ókori egyiptomi (rajzóráról emlékezhetünk az egyiptomi festményekre, papiruszra festett hieroligfákra)
sumer ékírás (agyagtáblába nyomtak kis vonalakat fapálcikával)
Ezekből/csak a sumerből a kőbe vésett legkülönfélébb alakzatokból (a képeken láthatunk felismerhető bagolyformát, másikon pl. egy egyszerű fej-rajzból kialakult hihetetlenül bonyolult "kriksz-krakszot")
alakultak ki a föníciai betűk,
"A föníciaiak ábécéjében az első betű halef, amely ökörfejet jelent, s ezt a ha hang jelölésére használták, második betűje a béth, amely házat jelent, és ezzel jelölték a b betűt, a harmadik betűje a gimel, amely tevét jelent, ez a g betű, a negyedik betűje daleth, amely ajtót jelent, és a d betűt jelölték vele.
A föníciai írásnak legnevezetesebb fennmaradt emlékei az ún. "moabita kő". ... francia kutatók találták meg a Holt-tenger közelében, a XIX. század közepén. A kő az i.e. IX. századból származik, és Mésa, moabita király győzelmeit örökíti meg."
Hidd el, az enyém is így tanult meg. Már 1,5 éves korában egy csomó betűt tudott, mert nem elégedett meg azzal, hogy a "mi ez" kérdésre betűvel válaszoltam, hiszen mindegyik más formájú, nem lehet ugyan az.
Az egy dolog, hogy nem tudja, hogy Petőfi Sándort nagy betűvel kell írni, de az meg a másik, hogy nem tud leírni hosszabb szöveget.
Én nem szeretem, ha a hagyományos sulikat halálba szapulják, ez a suli, ahová az én gyerekem is jár, nagyon jó kis iskola, van nagyon lelkes, gyereket szerető nagyon fiatal tanító nő, és idősebb is, és remekül együtt tudnak dolgozni. A gyerek imádja a tanító néniket, ölelgeti őket, és látom azt a gondosságot, ahogy figyelnek rá.
Sok szempontból ő is különc kisgyerek, a tanító néni mondta is, hogy miatta akár az egész iskola felrobbanhatna, totál nem zavarná, elolvasgat a szünetekben az egész világot kizárva. És közben vannak ezek az öntörvényű dolgai is.
Azt a rengeteg információt sem látom, hát van magyar, matek, meg környezet, amiből kvázi "tanulni" kell. Elsőben 20-as számkörben kell mozogni, ezt az ovisaim is abszolválják már. Környezetből elsőben csak beszélgettek, idén van némi tanulás, de 10 percnél többet még nem kellett sosem rászánnunk. És a téma jobbára az étkezés, az erdő, az ember, minden olyasmi, amivel tényleg nap, mint nap találkozik. Eddig még egyszer sem vette észre, hogy "felelt". Csak én láttam a beírt jegyet az ellenőrzőbe, rákérdeztem, hogy miből feleltél, sosem tudta, hogy ő felelt volna.
Összességében az a lényeg, hogy szerencsés az ember, ha megtalálja a jó sulit a gyereknek, ez többnyire sajnos eléggé lutri, mert sem más szülők elbeszélései (ezt a sulit pl. sokan szidják, pont azért, mert nem elég "elit"), sem a nyitott óra, sem az első benyomás a tanító néniről (nekem elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus) nem ad pontos, jó információt.
Te úgy véled, hogy valamelyik alternatív suli a megfelelő, ez val.szeg még igaz is lehet, de korántsem biztos, hogy ez egy waldorf suli. És Ammával együtt csak arra mutatunk rá, hogy a hagyományos iskola nem ördögtől való dolog. És erős túlzásnak érzem, hogy a gyerekek túlnyomó többsége örök életére sérülne a hagyományos iskolától.
Amúgy a kisfiadnak próbálnak segíteni? Jár hozzá pszichológus, vagy valaki, aki átsegíti a közösségi élet nehézségein?
persze, hogy megőrülnek azért az ovisok is, hogy tanuljanak. de az nem azt jelenti, hogy az iskolai tananyagot, vagy ahhoz hasonlót kellene - bármilyen játékos formában is - tanítani nekik. a saját testük megismerését. a természet változásait, jelenségeit. az anyagok formáját, tapintását, súlyát. és mindezeket legfőképpen tapasztalati úton, nem elmondva.
és nem szaladva. mert attól még, hogy nagyon akarnak mindent megtudni, nem biztos, hogy a túl sok információ az a javukra válik.
az agyuk olyan mint a szivacs, mindent magába szív. és ez felspannolja az embert, hogy még többet mondjon, még részletesebben, még mélyebbre menve. de szerintem sokszor akár annak árán is, hogy úgy érzem, meg kell erőszakolnom magam, hogy ne mondjak túl sokat, le kell lassítanom, mert az jobb nekik.
az én nagyobbik fiam úgy tanult meg olvasni és írni, és bánni alapszinten a számokkal, hogy SOHA nem kezdeményeztem semmilyen ezirányú beszélgetést. végképp nem raktam elé semmit, amiben számolás vagy írás vagy olvasás lett volna a feladat...
ő volt túl kíváncsi. kikérdezett.
pedig a második kérdés után már szinte csak hümmögtem:) nemhogy mese, meg cicafarka.
de ettől még a waldorf módszereit tartom jónak. és abban meg tök biztos vagyok, hogy ha odakerül az iskolába (reményeim szerint waldorfba de még van 1-2 másik, ami szóba jöhet, a gyermekek háza és a kincskereső ez a konkrét kettő) akkor nem fog unatkozni egyáltalán amiatt, hogy ő már tud olvasni. mert tudnak mit ajánlani neki alternatívaként. mert a feladatok annyira hazdagok
és persze vannak jó tanárok mindenhol, akik kivételt képeznek. de a nagy átlag a számomra ijesztő. az a kő konzervatív hozzáállás, amivel rendelkeznek, egyetlen gyereknek sem lehet jó, más kérdés, hogy vannak nagyon szabálykövető gyerekek, akiken nem látod ezt meg azon melegiben, hiszen nem "rendetlenek", tökre beilleszkednek, csinálnak mindent, mint a katonatiszt.
és mondok egy nagyon húha borzasztót. nagyjából leszarom, bocsánat, még azt is, hogy a gyerek 11 évesen kisbetűvel írja a tulajdonneveket:)))
Én sem látom ennyire borúsan a helyzetet. Nekem van tanár közeli hozzátartozóm, aki felsőben tanít, és az ő sulijukba pl. most már a sokadik waldorfból elhozott gyerek jár. Magyart tanít. És úgy látja kriminálisan kevés a tudásuk. És most nem a lexikaira gondolok, hogy ismeri a költőket, vagy sem. Hanem pl. egyáltalán nem tudnak írni. 11 éves gyerek simán írja kisbetűvel az összes tulajdon nevet.
Az én gyerekem sima, mezei suliba jár, szerencsés, mert csak 15-en vannak az osztályban, igaz sok SNI_s van, van autista, és részképességzavaros is, de remekül boldogulnak. A lányom már olvasott mikor suliba ment, ő kapott külön feladatokat mindig, hogy ne unatkozzon, de a többiek is simán tartották a tempot, voltam bent több órán is, azok is egész jól olvastak már tavasszal, akik a suliban tanultak meg.
Én nem látom, hogy bármiben sérültek volna attól, hogy meg kellett tanulniuk írni.
Egy kisgyerek nagyon-nagyon vágyik a tudásra. És nagyon nagy potenciál van benne. Nekem az ovisaim is majd megőrülnek azért, hogy tanuljunk. És bitang hamar rögzül a fejükben egy-egy betű, pedig én aztán nem mondok mesét hozzá, és nem találok ki semmi kígyót, meg majom farkát, csak mondom, hogy "g" betű.Megőrülnének, ha hosszú hónapok alatt sem jutnának el odáig, hogy olvasni tudjanak.
Nem kétlem, hogy vannak gyerekek, akik teljességgel beilleszthetetlenek egy hagyományos oktatási formába. De, hogy a gyerekek 90%-ának az rossz lenne? Nem hiszem. És a waldorf sem alkallmas nagyon sok gyereknek. Én a fogadóórákon mindig elképedek, hogy mennyire pontosan ismerik a gyerekemet, mennyire értékelik és építenek az erősségeire, és milyen jól tudják kezelni a hibáit. Pl. nagyon öntörvényű bír lenni, és rajzórán nem igazán akarja mindig azt csinálni, amit neki kirendelnek. És a tanító néni simán elnézi. Nem mondom, hogy minden ponton egyetértek a sulival mindenben, de egyáltalán nem látom azt, hogy a gyerek örök életére sérült lenne az egésztől.
A végén még kiderül, hogy w sulia jár a gyerekem, csak nem tudok róla DD
A viccet félretéve: ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására. Bár valószínűleg sokkal gyorsabban, mint egy W suliban.
Én koránt sem látom olyan borúsan a magyar oktatást, mint ti. A Mozaik kiadó tankönyvcsaládját kifejezetten szeretem. Az olvasókönyv az első 3 évben szép, színes, kedves. Nincsenek benne túl hosszú olvasmányok. Összekapcsolódik a tecnikához és a környezethez, veszi az évszakokat, a hozzájuk kapcsolódó népszokásokat, ünnepeket. A matek nem rohan előre, rengeteg gyakorlás tartozik hozzá. A nyelvtan nálunk a mumus, arról nem nyilatkozom, mert elfogult vagyok.
A rendszer koránt sem tökéletes, néha én is kiborulok tőle, de szinte csak szidják, ezért érzek késztetést arra, hogy megvédjem.
(rajzóráról emlékezhetünk az egyiptomi festményekre, papiruszra festett hieroligfákra)
(agyagtáblába nyomtak kis vonalakat fapálcikával)
