„Akkor új szívet adok nektek és új szellemet, Kitépem testetekből a kőszívet, és élő szívet adok nektek.” (Ezékiel, 11.19.)
Szeretettel hívjuk Önt
Pof. Dr. med. PETER SELG: A SZÍV MINT AZ EMBERI SORS SZERVE című konferenciájára 2012. október 12-14. között az IBS színháztermében (1021 Budapest, Tárogató u. 2-4.). A konferencián magyar tolmácsolást biztosítunk.
Peter Selg pszichiáter, az antropozófiai alapkutatások számára létrehozott arlesheimi Ita Wegman Intézet vezetője és az orvosi antropológia professzora, meghívásunkra először jön el Magyarországra.
A konferencia pénteken 16.00-20.00 óra között, szombaton 9.30-12.00, 15.30-19.30 között, vasárnap 9.30-13.30 között kerül megrendezésre.
Részletes program:
A szív mint az emberi sors szerve. Kultúrtörténeti bevezető. 1.1. Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás 1.2. Rudolf Steiner A szív a mantrákban és a kultuszban Az átlelkesített Ember-Nap: Szív-meditáció Ita Wegman édesanyja számára. A gyógyítás bátorsága. Ita Wegman mint terapeuta 4.1. A beteg mint egyén 4.2. A közösség
Szombat este az Artemis Euritmia Színpad műsorát, a konferencia teljes ideje alatt pedig a Napút Művészeti Akadémia e hétvégére készített festményeit tekinthetik meg a résztvevők.
Külön ajánljuk a konferenciát Waldorf-tanároknak, óvónőknek és szülőknek, hiszen nagyon sok szempontot kaphatnak majd a nevelés és gyógyítás egymást kiegészítő fontosságáról.
A programot több intézmény közösen szervezi: Új Sz.T.K.- Szabad Terapeuták Közössége, Antromedicart Egyesület, Magyar Antropozófiai Társaság, Árnika Központ, Szabad Gondolatok Háza, Keresztény Közösség.
Belépődíj: szeptember 1-ig: 9.000,- Ft szeptember 30-ig: 16.000,- Ft október 1-től: 18.000,- Ft Lehetőség van a helyszínen félnapos jegyet váltani (vagy egy délelőtt, vagy egy délután): 4.500,- Ft. Waldorf-pedagógusoknak a 9.000,- Ft-os kedvezmény szeptember 15-ig érvényes.
Jelentkezés: a mellékelt regisztrációs lap visszaküldésével és átutalással (részletek a jelentkezési lapon)
Szia Solstane, köszönöm szépen hogy eszedbe jutott, kikerested és bemásoltad nekem. Igen, ez valóban sok mindent megmagyaráz a kérdésemet illetően, ráadásul olyan szépen kiegészíti a Buddha and Christ előadást, hogy rögtön bele is kezdtem az előadássorozat olvasásába.
Kicsit más, de nem annyira: mostanság a családnak szoktam Steiner könyvek alapján előadásokat tartani, mert olvasni és megérteni elég nehéz az előadásait, de annyi tartalom van bennük, hogy szeretném velük is megosztani, ilyenkor pedig - noha az én szűrőmön keresztül jut el hozzájuk a dolog - jókat tudunk beszélgetni a felhozott témáról, ami mindig jó.
16 éves lányom már sokszor kérdezte tőlem, mi az az antropozófia, mi az a kereszténység, és egyszer sem tudtam igazán jól, tömören megválaszolni. Ahogy azonban elkezdtem a fent említett Jézustól Krisztusig előadássorozatot olvasni, úgy látom hogy az utóbbi kérdéskört szépen meg lehet majd világítani általa, még akkor is ha definiálni nem is igazán lehet talán, viszont a dolog esszenciáját feléleszteni a másikban már annál inkább.
Mi lesz a következő Steiner könyved a Jézustól Krisztusig újraolvasása után? Bistey Zsuzsa által írt könyvet olvastál már?
Épp mostanság olvastam újra a Jézustól Krisztusig c könyvet és abban szerintem Steiner pontosan ezt a példát hozza fel.
" Ha most egy kicsit mélyebbre hatolunk ezekbe a buddhistagondolatokba, megtalálhatjuk bennük a buddhizmusnak azegymásra következő emberi inkarnációkra vonatkozó szemléletét.És itt nem is annyira arról van szó, hogy mit gondolt azegyes ember Buddha tanításáról, mint inkább arról, hogyan élt az a buddhista hívők tudatában. Erről már többször beszéltünk.Azt mondtuk, hogy talán a leginkább kiérezhetjük, amit abuddhista hívő az ember egymásra következő inkarnációivalkapcsolatban érzett, ha belemélyedünk abba a beszélgetésbe,amelyet a hagyomány szerint Miiinda király folytatottNagasenával, a buddhista bölccsel. Ebben a beszélgetésben abuddhista bölcs arra tanítja Miiinda királyt, hogy gondolja csakmeg, hogy a kocsi, amelyen jött, a kerekeken, a rúdon, az ülésen,a kocsiszekrényen és a többi alkatrészen kívül áll-e még valamimásból is. „Gondold meg ó, nagy király - így szóltNagasena a királyhoz - hogy a kocsi, amelyen jöttél, csak kerekekből,a rúdból, az ülésből és a kocsiszekrényből áll, és ezenkívülcsak egy szóból, ami mindezt összefoglalja. Nem beszélhetsztehát a kocsi külön individualitásáról, hanem tisztábankell lenned azzal, hogy a 'kocsi' mint szó, nem egyéb üres szónál,ha másra gondolsz, mint a kocsi alkatrészeire". Még egymásik hasonlatot is használ Nagasena. „Nézd csak a mandulát afán, és gondold meg, hogy egy másik mandulának a magja kerülta földbe, amely ott elrothadt. Ebből nőtt ki azután a fa, ésezen a fán termett ez a mandula. Gondolod, hogy ennek a fánaka gyümölcse másban is hasordít annak a másik fának a gyümölcséhez,amelyet leszedtek, a földbe tettek, és ott elrothadt,mint a nevében és külső formájában?" Nagsena azt akarja ezzelmondani, hogy az embernek sincs több köze ahhoz az emberhez,aki előző inkarnációjában volt, mint a mandulának ahhoz amásik mandulához, amely mint mag, a földbe került. És aki azthiszi, hogy az az ember, aki előttünk áll, és a halállal eltűnik aszíntérről, valami más is, mint csak név és forma, az éppen úgytéved, mint aki azt hiszi, hogy a „kocsi" szóban, a puszta szóbanmás is van, mint a kocsi részei. A korábbi inkarnációból akésőbbibe tehát semmi olyasmi nem megy át, amit az emberénjének nevez.Ez nagyon fontos! És nem győzzük eléggé hangsúlyozni,hogy nem az a kérdés, ki hogyan magyarázza Buddha egyik115vagy másik szavát, hanem az, hogy a buddhizmus hogyan élt anép, az emberek tudatában, mit adott az embereknek. Ez pedigfélreérthetetlenül és pregnánsan fejeződik ki éppen a Miiinda királyés a buddhista bölcs közötti beszélgetés példázatában. Amitmi Énnek nevezünk, és amiről azt mondj uk, hogy akkor érzi azember, ha saját beslő világára irányítja a figyelmét, erről a buddhistaazt mondja, hogy alapjában véve szétfolyó valami, ésugyanígy a maja világába tartozik, mint minden egyéb, és hogynem megy át az egyik inkarnációból a másikba.Rámutattam már arra, hogy egy keresztény bölcs egészenmásképpen beszélt volna Miiinda királyhoz. A buddhista bölcsígy szól hozzá: „Nézd meg a kocsit, kerekekből, rúdból ésegyéb részekből áll, de ezeken a részeken túl a kocsi, mint névnem tartalmaz a kocsira vonatkozó semmiféle realitást. Realitásacsak maguknak a részeknek van." A keresztény bölcs pedigígy szólt volna Miiindához: „O, bölcs király, ide utaztál a kocsival.Nézd csak meg a kocsit, mit látsz rajta. A kerekeket, a rudat,a kocsiszekrényt és a többi alkatrészét. De kérdezlek, idetudtál volna-e jönni csak a rúdon, vagy csak az ülésen? Magukonaz egyes részeken nem tudtál volna idejönni. A részekegyütt a kocsi, de a részeken külön nem tudsz utazni. Ha azonbana részek együtt alkotják a kocsit, akkor még valami más isszükséges, akkor nem elég, hogy csak a részek legyenek. Ez avalami a gondolat, a kocsi gondolata, amely az egyes részeket, akereket, a rudat, a kocsiszekrényt összefogja. A kocsi gondolataelengedhetetlenül szükséges valami, amit bár nem látsz, de amitel kell ismerned, hogy van!" Az emberre vonatkozóan pedig aztmondaná ez a bölcs: „Az egyes embernek csak a fizikai testétláthatod, ó király, meg a tetteit és lelki élményeinek külső megnyilatkozásait,de éppúgy nem láthatod énjét, ahogy nem látoda kocsi egyes részeit szemlélve a kocsi fogalmát. De ahogy a kocsiegyes részei még valami egészen mást is kifejeznek, éspediga kocsit, amelyen idejöttél, úgy az ember egyes részei is egészenmás valamit fejeznek ki, és pedig azt, amit énnek nevezünk. Azén reálisan létező valami, ami mint az ember érzékfeletti részeinkarnációról inkarnációra vándorol".
Most értem haza a monkából és fáradt vagyok meg rohanom is kell, de talán erre gondoltál.
Angol helyett inkább ezt ajánlanám: Buddhától Krisztushoz. Ezt Budapesten tartotta 1909. május 31-én, megjelent a Budapesti előadások c. kötetben (2008).
Rég volt új hozzászólás itt, valamint nehezen is tudom másutt megkérdezni azt, amivel ma reggel kicsit elakadtam a gondolkodásban. Előre is bocsánat az angol részekért, amennyire én tudom az adott előadás nincs meg magyarul, vagy legalábbis nekem nincs a birtokomban.
Most olvasgatom Steinernek a Buddha és Krisztus c. előadását, és egy részen kicsit megakadtam. Nem nyelvi szempontból, értem a leírtakat, de hadd mutassam meg, hátha van ötletetek mire utal Steiner. Először egy kis tanmese, mert szerinte ezek alapján jobban lehet úgymond fogni az adást, mint a nagyon könnyen félremagyarázható vallási dokumentumok alapján:
Here we are given a conversation which draws out the very spirit of the whole trend of Buddhistic thinking. The powerful, spiritually-minded King Milinda desires to question Nagasena, the sage. The King, who has never been at a loss in the presence of any sage because he always knew how to evade anything that was said in opposition to his own ideas, comes to Nagasena to speak with him about the meaning of the ‘Eternal,’ — the meaning of the immortal part of human nature which passes onwards from incarnation to incarnation.
Nagasena asks the King: — ‘How dids't thou come hither? on foot, or in a carriage?’ ‘In a carriage.’ ‘Well,’ said Nagasena, ‘let us now consider what a carriage, is. Are the shafts the carriage? No. Is the seat you sat upon the carriage? No. Are the wheels the carriage? No. Is the yoke the carriage? No. And thus,’ said Nagasena, ‘one can enumerate all the parts of the carriage, but all the parts are not the carriage. And yet, all that is there enumerated is the carriage, only the carriage consists of all the parts put together; it is no more than a name for that of which all the parts make one whole. If we consider it apart from its separate constituents, it is nothing but a name!’
The sense — and the object — of what Nagasena said is this: that one must turn one's gaze away from everything that the eye can behold in the physical world. Nagasena wished to point out that actually nothing exists in the physical world which in itself constitutes what is collectively designated by a name, in order that he may thus reveal the worthlessness and meaninglessness of all the physical-material constituents of things. And, so as to make his use of this example clear, Nagasena says: ‘It is thus also with all that constitutes Man, and which passes onward from one earth-life to another. Are the hands, and the legs, and the head that which goes from life to life? No! What thou doest to-day, what thou doest tomorrow, is it these things which go from life to life? No! What is it then, which collectively is Man? It is Name and Form. But then, it is even so with the name and form of a wagon. If we gather the different parts together, we have only a Name. There is nothing there in particular except the parts!’
So that we may observe this still better, there is yet another analogy which the sage Nagasena showed to King Milinda. The King said: — ‘Thou sayest, O wise Nagasena, that of that which stands before me as Man, Name and Form pass from life to life. Is it then the Name and Form of the self-same Being that appears again in a new embodiment upon the earth?’
And Nagasena replied: ‘See now, — the mango-tree bears a fruit. A thief comes and steals the fruit. The owner of the mango-tree says: “Thou hast robbed me of my fruit,” but the thief answers: “It is not thy fruit. Thy fruit was that which thou didst plant in the ground! it has transformed itself. That which was growing upon the mango-tree simply bears the same name — it is not thy fruit!”’ And then Nagasena continued: ‘It is true that it bears the same name and form; but it is not the same fruit. Still, one can punish the thief in spite of that! And so,’ said the sage, ‘it is even thus with what reappears in a later life on earth in relation to what was there in earlier lives. It is like the fruit of the mango-tree which was planted in the earth. But only because the owner had first planted the fruit in the earth was it possible for a fruit to grow upon a tree. Therefore we must say that the fruit belongs to him who buried the first fruit in the earth. Thus it is with man; his deeds and his destiny are the fruit and the effects of his earlier lives. But what appears is new, as the fruit of the mango-tree is new.’
So Nagasena showed how what is once there in any one earth-life strives to reappear transformed, as effects, in later lives.
Eleddig világos, csak azt nem értem, hogy ez miért azt támasztja alá, hogy a buddhizmusban a különálló Én, egyéniség, személyiség nem jelenik meg, sőt inkább ennek hiányát hirdetik:
... we see clearly enough that the Buddhist desires to wean his adherents from the idea of what may be regarded as the separate individuality, the definite personality, and to point out above all things, that that which reappears in a new embodiment, is — it is true — the result of this personality, but that one has no right to speak of an uninterrupted ‘I,’ in the true sense of the word, as extending from one incarnation to another.
Ez utóbbi magyarul, mert akár a tanmese nélkül is jöhet rá válasz, vagy talán úgy még könnyebben (bocsánat ha akadnak benne pontatlanságok, a javításokat örömmel veszem!):
Tisztán látható, hogy a Buddhizmus inkább elfelé vezeti követőit attól a különálló egyéniség, meghatározott személyiség gondolatától, és mindenekelőtt arra mutat rá, hogy ami az új megtestesülésben feltűnik, az ennek a személyiségnek az eredménye, de nem beszélhetünk megszakítatlan formában az Énről, mint ahogyan az fennmarad, átnyúlik egyik inkarnációról a másikra (és azok között?).
Nyitott vagyok az eszmecserére, mert nekem ez valahogy pont nem nyilvánvaló!
Most olvastam a Krisztus és a maja naptár című könyvet, amelyben többször is hivatkoznak a szerzők Valentin Tombergre.Úgy tudom, hogy ő az antropozófiának egy vitatott alakja volt.Hogy pontosan miért, annak még nem jártam utána, de azt hiszem, hogy a jezsuitákkal hozták kapcsolatba. A könyvben szó van még a Guadalupei Mária jelenésről. Ha jól értettem a Szabadgondolatban ezzel kapcsolatban megjelent cikket, akkor a Mária jelenések is kapcsolatba hozhatók a jezsuitákkal.(Pl. a medjugorjei jelenések a Szt. jakab templomban voltak.) Akkor hogyan is áll a helyzet ezzel a könnyvel? Beszélt valaha is Steiner Szófia közelgő éteri inkarnációjáról?
Azért tetszene,mert Waldorf-ovi,és nincs más ilyen állás a városban,csak egy W-ovi van rajta kívül.Meg a gyerekek is aranyosak,jól kijövök velük.
De mostmár mindegy,mert a mai volt az utolsó napom.A főnöknő azt mondta,hogy nincs a munkámmal baj,de ő egyedül szeretné tovább vinni az ovit.Meg hogy volt most egy látónál(?),és az azt mondta,hogy nincs közös sorsfeladatunk...(francba).
Egyébként a látó is azt mondta neki,hogy egy minimum összeget szedjen be a szülőktől,nem a pénz miatt,hanem az egyensúly miatt...pffff.
Az 1 éves terápián túl vagyok,a rehabilitációs időszak is megvolt.
Most jönne az,hogy az elért eredményeket szinten kéne tartani.De nem 8 meg 12 órás munkahelyen,mert abba összeroppannék.Akinél 30 fölött jön elő az OCD,az nem gyógyul ki,csak kordában tudja tartani a kényszereit,és az sem kevés.
A szülőktől azért félek,mert némelyik olyan elves,mint óvónéni,és fölháborodnak majd,hogy milyen anyagias vagyok.
"-Ha pénzt akarsz,akkor menjél olyan helyre,ahol fizetni tudnak."
"Három évvel ezelőtt kaptam egy cikket a The New York Timesból, amely egy egészségügyi tanulmányról szólt. E tanulmányban kimutatták, hogy az Egyesült Államok mindazon közösségeiben, amelyekben a fizetések közötti egyenlőtlenségek a legmagasabbak voltak, a fizikai és mentális megbetegedések magasabbak voltak mind a szegények, mind a gazdagok körében, mint az olyan közösségekben, ahol a fizetésekben kisebb volt az egyenlőtlenség. A Szociális Főszabály igazsága e cikkben a hagyományos kutatás szavaival került kifejezésre: egy közösség jóléte nagyobb, ha az egyének nem tartják meg maguknak munkájuk eredményeit. A Waldorf iskolákban és a Camphill közösségekben talán nem kisebb a megbetegedés, mint a hasonló, de konvencionálisabb szervezetekben? De igen, szerintem kisebb.E törvények és elvek tesztelésénél el tudom képzelni, hogy összehasonlítanánk különböző társaságok növekedési arányát és egyéb szociális mutatóit az elmúlt évszázadban, hogy lássuk azon társaságok boldogulását, amelyek legközelebb álltak a hármas tagozódású szociális rend elveihez."
Még az jutott eszembe,hogyha nem lenne ilyen elves,akkor föl se vett volna.Ő volt az egyetlen,aki kényszerbetegséggel élő létemre munkát ajánlott,és ez nekem sokat számít.
Ja,meg a licit módszert,amikor a kis papírokat körbeadják,elveti,mert kiábrándult belőle.
Kérdésemre most elmondta,hogy azért,mert az oviban az újra-és újra körbeadással a szülőket nagyobb összeg megadására kényszerítették,mint amit fizetni tudtak.
Tény,hogy a 2 ovis csoportból 1 maradt,mert több szülő nem bírta a tandíjat fizetni.
Most jutott eszembe,hogy nem biztos,hogy az anyagias szót használta,csak úgy körülírta.Szúrós szemmel ilyen mondatokkal bombázott,mikor a hintánál álltunk:
"-Látom,nagyon fontos neked a pénz.
-Nem turkálhatsz a szülők pénztárcájában
-Ha nem fizet,az ellen nem tudsz tenni,mert az az ő karmája."
Most a megbeszélésen többek között:
-"Látom ez a téma állandó feszültség lesz benned."
Jó kérdés.Tkp nem is a "főnököm" ,most tudtam meg.Mert én szabad akaratomból járok be dolgozni.Vagy vmi ilyesmit mondott,nem értettem pontosan.
Őszinte,mert nyíltan elmondja a fura elveit,és látszik, hogy el is hiszi,amit mond.egyébként köztiszteletnek örvendő W. óvónő az itteni szülők között,és tényleg ügyes ebben.Bár a hivatalos W-oviból kilépett.
Picit zűrös a családi élete,ebben sumákol,mert próbálja titkolni.Annyiban manipulál,hogy szereti irányítani a dolgokat.
Azt, hogy év eleji ígéretéhez képest most abszolút nem akar fizetni,nem tudom elhinni,hogy szemét,előre megfontolt szándékból teszi.Elszólta magát a fizetéséről,és elképesztően alacsony összeget mondott,egészen elképedtem.
Az a duma a főnökömtől,hogy mivel van más bevételem(=eltart a családom),nagyon rosszul esett,mert azért nem krőzusok a szüleim sem,pláne romló egészségügyi állapot a kemény mezőgazdasági fizikai munka miatt.A férjem egy gyárban dolgozik 80 000res átlagfizetéssel.
A problémám a fizetéssel:egy pici Waldorf-intézményben dolgozom részmunkaidőben.Eddig önkéntes alapon.Úgy volt hogy januártól kapok pénzt is.A főnököm most azt mondta,hogy nem tud fizetni,és még le is tolt,hogy milyen anyagias vok.Meg azt,hogy ő is kevés pénzt kap,de ő nem kér a szülőktől,hanem elfogadja ki mennyit ad,az ő alapvető bevétele a segély.
Azt is mondta,hogy szegények a szülők,és van ilyen is persze,de van az ellenkezője is.
Annyit mondott végül,hogy kérdezzem meg a szülőket a szülőin,hátha fizetnek nekem,de erre nem lát sok esélyt,mert anno abban egyezett meg a szülőkkel,hogy egymaga lesz.
Én szeretnék fizetést kapni.Szerintetek ez tényleg anyagiasság?
Sziasztok,a fórumot is kiadta a Googli,mikor a Waldorfos fizetésekről próbáltam infót keresni.Már egyszer jártam itt.Olvasgatni kezdtem,és közben láttam egyikőtök hsz-t.
"Mert ha igen, akkor elmondanám, hogy nagyon kedves ismerősöm egymás után háromszor mossa fel fertőtlenítővel a járólapot a konyhájában, közben többször is kezet mos. Ezt a inspiráció teteti vele.Valamilyen gyerekkori hatásnak köszönhető ez."
Itt egy kényszeres viselkedésről olvashatunk,és mint kényszerbeteg kérdezem a következőket.
Ez a tudattalanból származó inspiráció mit jelent?Érte vmi trauma gyerekkorában?
