gazságok , Varga Béla--i,platóni szempontból történő összegyűjtése , hogy ontológiailag látottabbak legyenek . Egyes igazságok horizontálisan mellérendelőibb , mások alá--fölérendelőibbek .Gondolatainkat kicserélnikívánjuk . cseresorozat.hu és far severö sapirico
"Nem önként, csak kényszerből, a haláltól visszahőkölve megyünk végig az úton. És mindig be akarjuk csapni önmagunkat, és úgy igyekszünk elérni a folytonosságot - amely a korlátok áthágását feltételezi -, hogy nem lépünk ki a megszakított élet korlátai közül. Úgy akarunk túlra kerülni, hogy nem tesszük meg a végső lépést, és bölcsen az innenső oldalon maradunk. Mindent csak saját életünk korlátain belül tudunk felfogni, elképzelni, úgy hisszük, azon túl minden szertefoszlik. A halálon túl valóban a felfoghatatlan kezdődik, amellyel nincs bátorságunk szembenézni. Ez a felfoghatatlan pedig a tehetetlenségünk kifejeződése: tudjuk, hogy a halál nem töröl el semmit, érintetlenül hagyja a lét teljességét, de a saját halálunkon túl, vagy azon túl, ami meghal belőlünk, nem tudjuk a maga teljességében felfogni a lét folytonosságát. Nem tudjuk elfogadni, hogy annak a lénynek, aki meghal bennünk, korlátai vannak. Mindenáron túl akarunk lépni ezeken a korlátokon, túl is lépnénk, és fenn is tartanánk őket.
Amikor meg kellene tennünk a döntő lépést, a vágy kifordít bennünket önmagunkból, tehetetlenné válunk, a minket hajtó indulat azt követelné, hogy darabokra törjünk. De túlcsorduló vágyunk tárgya, a szemünk előtt, ahhoz az élethez köt, amelyből ki akartunk törni. Milyen édes dédelgetni a kitörés vágyát, életben tartani magunkat a vágyban, anélkül hogy elmennénk a végsőkig, hogy megtennénk a döntő lépést! Milyen édes dolog hosszasan elmerülni vágyunk tárgyában, a vágyban életben maradni, ahelyett hogy elmennénk a végsőkig, s meghalnánk, engednénk a heves vágy túlságának. Tudjuk, hogy képtelenség birtokolni e tárgyat, amely eléget minket. Vagy elemészt bennünket a vágy, vagy nem éget többé vágyunk tárgya. Vagy az egyik következik be, vagy a másik. Csak egy feltétellel birtokoljuk vágyunk tárgyát: ha elapad iránta a vágyunk. De inkább a vágy haljon el, mint hogy mi haljunk meg! Beérjük egy illúzióval. Ha birtokolnánk tárgyát, az megadná nekünk azt az érzést, hogy beteljesült a vágyunk, és nem haltunk meg. Nemcsak hogy leteszünk arról, hogy meghaljunk, hanem a vágy tárgyát, amely valójában halálvágy volt, a hosszú élethez kapcsoljuk. Gazdagítjuk életünket, ahelyett hogy elveszítenénk."
Az igazi dráma ---, mint műalkotás --- az , ami folytonosan teszi föl nekünk a kérdést , hogy mink kik is vagyunk . Ha ezt komolyan gondoljuk , akkor szakítani lehet egy új drámaelméletben azzal a régi fogással , hogy az író a mű végére kinyír pár személyt , akikkel az olvasó szimpatizált .
Az egyén nem tehet semmit a saját egzisztenciális boldogulása ellen ( ezt úgy értem , csinálsz önvezeklésből vagy bármi másból egy olyan projektot , hogy 185 napig csak 3-naponta eszel meleget , és csak a párosszámú napokon fogyaszthatsz zöldséget , gyümölcsöt , azt ugye pocsék megélni . Ámde , amikor a dolog lejár , s túl vagy rajta , azzal válsz magad előtt többé , hogy "lám , lám , én ezt bizony meg tudtam tenni" !)
Ezt , hogy világunk értelmileg , érzelmileg Süllyed , persze már más is megfogalmazta , itt például a Sárkány már vagy 2 éve ( "Hülyül a világ." --- azt hiszem így írá , a mostani benyökörgésemet csak azért ejtettem meg , hogy ezt a különös szót beírhassam ( még nincs benne a Magyar-magyar magyarázóban ).
A Kinyilatkoztatás definíciószerűen oly erős , hogy nem dialógus , nincsenek a kérdezz--feleleknek értelme , sőt annyira erős , hogy még azt is képes befogadni , hogy igenis , hogy mégiscsak belefér a monológus melletti dialógus .
