a tegeai Arisztarkhosz (tragédiaköltő), i. e. 5. század szamoszi Arisztarkhosz (matematikus és csillagász), i. e. 3. század a szamothrakéi Arisztarkhosz (grammatikus), i. e. 2. század Arisztarkhosz (kráter) a Holdon
This utility is intended to help in transforming Greek Beta Code strings into Unicode strings utilizing characters in the Greek Extended Range (1F00-1FFF), the traditional Greek and Coptic Range (0370-03FF), the Combining Diacritics Range (0300-036F), and a few in the Punctuation range.
Restrictions
The tool is currently limited to strings of 150 characters or less. The goal is to provide a useful utility to quickly type or paste a string in Greek Beta Code and get nice, polytonic Greek Unicode. The goal isn't to allow you to copy & paste reams of data from TLG/PHI CDs so you can get them into Unicode.
Samples to Try
Here are some samples that you can copy/paste to see how the tool works.
O(/J PA/NTAJ A)NQRO/POUJ QE/LEI SWQH=NAI KAI E)PI/GNWSIN A)LHQEI/AJ E)LQEI=N *E)N A)RXH=| H)=N O( LO/GOJ, KAI O( LO/GOJ H)=N PROJ TON QEO/N, KAI QEOJ H)=N O( LO/GOJ. Character Combinations
This tool will map to the best available unicode character, however, it assumes that the user enters the Greek Beta Code text in Unicode order. This is easy to do though there are a few guidelines:
The asterisk is used for upper-case. The conversion utility knows nothing about the case of letters as the Greek Beta Code spec indicates that an asterisk indicates case. If lower-case letters are entered, they will be case-shifted into upper-case. Diacritics always follow letters, even for upper-case Letters. Thus, for Ὅταν, one would enter *O(/TAN, not the typically used *(/OTAN. Letters first, followed by diacritics. The general order of diacritics is: Breathing Mark Grave/Acute Accent Diaresis Iota Subscript No final-sigma smartness. If you type something like LO/GOS, you'll get λόγοσ. Type LO/GOJ instead. Supported Characters
This tool does not aim to provide exhaustive coverage for polytonic Greek. It should, however, provide the transformations needed for New Testament Greek. The supported characters are as follows:
A Alpha B Beta G Gamma D Delta E Epsilon Z Zeta H Eta Q Theta I Iota K Kappa L Lambda M Mu N Nu C Xi O Omicron P Pi R Rho S Sigma J Final Sigma T Tau U Upsilon F Phi X Chi Y Psi W Omega | Iota Subscript ' Apostrophe * Uppercase - Hyphen , Comma . Period : Raised Dot ; Question Mark (;) _ Dash ? Subscript Dot ) Smooth Breathing (') ( Rough Breathing (`) / Acute Accent Grave Accent = Circumflex Accent + Diaeresis
συλλα^β-ή , h(, (συλλαμβάνω IV) A. conception, pregnancy, only in Men. 1085. 2. grip, hold, in wrestling, metaph., Simp. in Cael.354.5; so perh. mental grasp, participation, Phld.Mus.p.103 K. (pl.). II. Act., that which holds together, συλλαβαὶ πέπλων, i.e. a girdle, A. Supp.457. 2. Pass., that which is held together, esp. of several letters taken together so as to form one sound, syllable, “βοᾷ . . γραμμάτων ἐν συλλαβαῖς” Id.Th.468; ἄφωνα καὶ φωνοῦντα (sic codd.) “συλλαβάς τε θείς” E.Fr.578.2, cf. Pl.Tht.202b, Gal.15.6, etc.; γράψαντος τὰς αὐτὰς ς. ἅσπερ Κτησιφῶν νῦν γέγραφε verbatim et literatim, D.18.83; “ς. βραχεῖα καὶ μακρά” Arist.Cat.4b33, cf. Zeno Stoic.1.70, Phld.Po.2.15, etc. 3. συλλαβαί,= Lat. literae, a letter, Cod.Just.1.1.7 Prooem., Men.Prot.p.41 D., Sammelb.7438.5 (vi A.D.). 4. pl., letters of the alphabet, Luc.Jud.Voc. 2,8. 5. pl.,= apices, Gloss. III. in Music, the perfect fourth, Philol.6, PTeb.694.25 (iii B.C.), Nicom. Harm.9, Aristid.Quint.1.8. IV. Arith., sum of two or more numbers, Theol.Ar.54.
Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.
''Lássuk a példát. Arisztotelész Poétikájának XX. fejezetében olvasható nyelvtani vázlata ugyan az ógörög nyelv jelenségeinek leírására szóló osztályokat építi fel, de olyan elvek alapján, amelyek más nyelvekre is alkalmazhatók. Megkeresi a rendszer tovább nem bontható egységeit, és ezekből a bináris osztás megfordításával: bináris kötésekkel összetettebb egységeket épít fel, s folytatja ezt mindaddig, amíg el nem éri az alkalmazott szabályok segítségével felépíthető legnagyobb egységet. A bemutatásban megmaradunk ezen az általános síkon: aki a XX. fejezetet veszi a kezébe, szükségszerűen sokkal bonyolultabb képpel kerül szembe. Az elmélet a nyelvi megnyilatkozás oszthatatlan, legkisebb egységének az emberi hangot tekinti. Arisztotelész meghatározása szerint a hangot a zörejektől és az állathangoktól az különbözteti meg, hogy szabályokat követve képesek kapcsolódni. A kapcsolódni képes hangoknak két szélső típusa van: olyan, amely önmagában is megáll (tehát kapcsolódhat, de nem szükségszerű, hogy kapcsolódjék), s olyan, amely csak más, önmagában is megálló hanggal kapcsolódva hangozhat el, azzal alkotva egészet. Ami egész (vagy mert önmagában is megáll, vagy mert egy önmagában is megállóval jelenik meg) az egy másik aspektusból szótagnak (ógörög szóval: szüllabé) is tekinthető. A szóalkotó elemekről – egy újabb szempontból vizsgálva – megállapítható, hogy vagy képes egy önmagán túlmutató szerep betöltésére, vagy nem képes erre. Ha képes, akkor szónak is tekinthető, ha nem, akkor annyi szótagot kell összekapcsolni, míg olyan egységhez nem jutunk, amely már képes egy önmagán túlmutató szerepet betölteni. A szavakból is, mint a hangokból, két típus van: Az a szó, amely más helyett áll, megáll önmagában is (egyfajta „magánhangzó” a szavak szintjén), míg az a szó, mely csak egy ilyen szóval együtt töltheti be funkcióját, csak összetételben fordulhat elő (egyfajta „mássalhangzó” a szavak szintjén – ilyenek például a német határozott névelők is). A szavaknál nagyobb egységet, amelyben mindkét szótípus szerepelhet, megnyilatkozásnak nevezi Arisztotelész, határait pedig két dimenzió bevonásával: a szavak szintjén és a jelöletek szintjén lehetséges kapcsolódások számba vételével határozhatjuk meg. E szerint van egyszerű és összetett megnyilatkozás. Az előbbi annyiban egyszerű, amennyiben egyetlen „magánlevőre” (egy osztályra vagy annak egy tagjára) mint egészre vonatkozik (bár a szavak szintjén az ilyen megnyilatkozás is rendszerint összetett). Az összetett megnyilatkozás ezzel szemben nemcsak a szavak szintjén szükségszerűen összetett, hanem összetett a jelöletek szintjén is, vagyis több olyan magánlévőre vonatkozik, amelyek valamilyen szabály révén egymáshoz kapcsolódva egészet alkotnak. Láthatjuk tehát, hogy Arisztotelész a lehetséges nyelvi megnyilatkozások felépítését lényegében mindössze egy kritérium és egy szabály rekurzív (tehát az elmélet különböző szintjein ismételt) alkalmazásával világította meg. A jelenségeket minden szinten aszerint osztotta két osztályba, hogy önmagukban megállnak-e vagy sem. Minden szinten alkalmazta továbbá azt a szabályt, hogy az önmagában meg nem álló képes egy önmagában megállóval kapcsolatot teremteni. Így minden szinten meg tudott különböztetni egyszerű és összetett egészet, s ez az eljárás jó példa a szintetizáló elméletalkotásra.''
[image3]
