Történetek Thranxról és a Földről, a múltból, jelenből és a jövőből, valamint egyszervolt Smaragderdei csodák...
Minden, ami a fantázia (b)irodalmába belefér...
"Félreérteni csak azt lehet, amit nagyon akarunk. (Mester egyik bölcsessége)
Szárnyalj velem, hogy szárnyalhassak Veled.
Hajszálrepedések a Mindenség falán… A fekete lyukak végtelen spiráljaiban múlik a múlhatatlan, a pillanat acélja peng, valahol megvillannak a fűszálak törött tőrei, még kapaszkodnak beléjük a bogarak. Omladozó sziklák labirintusában kitartó erőszakkal öldöklik egymást a nagy szellemek. Hajszálrepedések a Mindenség falán… Sok milliárd fényévnyire, talán egy távoli bolygón, éppen ekkor fejti meg valaki a legendás, tudós emberi faj történelmének legutolsó üzenetét: NE GYERTEK!NINCS MÁR ITT SENKI...
Megint egy jelentős zűrzavarhoz érkeztem. Saját fiókjaim többségét nem tudom megnyítani, mert valami örült zagyvaságot ír ki(menteni nem tudom). A 13-ból egyet tudok megnyítani jelenleg (ami különben ugyanolyan mint a többi 12, azzal a kivétellel, hogy azok jelenleg olvashatatlanok számomra). Nos onnan mentettem a Holdfénytekercsek egyik legősibb példányát.
Hazánkat véres önkény verte láncba, Tiporta földünk,jogunk meggyalázta, A nép szótlanul tűrt-hisz szava nem volt-, A vörös csillag előtt vérezve behódolt...
Elvették földedet, elvették Istened, Ennivalód se volt.Ez jutott Neked. S jövődbe ha néztél könnyes lett szemed Nem hitted, hogy e nép egyszer még felébred!..
Ám egy napon felcsillant új remény Megmozdult itt mindenki, aki él Jöhet még bármennyi mongol vagy tatár Ez a Föld marad az ÉN hazám!
Többé minket nem verhettek láncra. Nem kell érte semmi más csak mindenki lássa: Én vagyok a forradalom szürke eminenciása!
1956.november 2.
És én tettem is érte nem úgy, mint napjaink izgága gyűlölködői, akik 56-ról max. meséket hallhattak.
Pedig azóta lecsorgott egy kis idő az idő folyamán, az akkori 18 évesek már a 90-hez közelítenek...
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd, Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz, minden újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótlanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bün, a betegség a nyomorúság, A mindennapi szörnyü szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szünik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Hogy a macskák sosem szerettek, hogy nincs kutya, mely megugat, hogy hozzám szaladnak, s térdemhez szorítják hosszú állukat; hogy sokvirágú tőről tépek le egyetlen szál ibolyát, s hogy, ha netán hangyára lépek, meghallom szörnyű sikolyát. És mire még? Hogy rágalmazni, rúgni, lecsukni, szidni, verni tudtak, de megalázni nem tudott soha senki; hogy, bár tévedtem sokszor, de helytálltam a bajban, s nem élt e földön ember, kinek én talpat nyaltam.
Kész a világ, feszült, ünnepi várás tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha sóhajt az Isten lelke.Kimérve minden pálya megtöltve minden lélek-lámpa, ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, mélységes iszonyú sötét!A zordon tömeg-árnyék némán zokogva kering utjain, s csak egyet tud és egyet érez… …Most váratlanul vágyon megvonaglik és felzug Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, szint adj nekünk, mert epedünk!Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!…És ismétlik mindig erősebben a felviharzott étheren keresztül és felharsan az egek harsonája s a végtelennek zsolozsmája zendül zsibongva, zsongva…És nagy szavát az Ur – kimondja!
A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: "Hogy születhetik újjá, aki vén?"...
Úgy gondolom én is, hogy ezeket a létesítményeket nem hozhatták létre technológiailag fejletlen civilizációk. Kizárt dolog. Némelyiket a mai technológiával sem tudnánk megépíteni.
Elnézést kérek. A Sátán megint betette a lábát. Mikor írtam kilépek, még hozzá sem értem a kilépésre, de már kikapcsolt. Ezből következik a Sátán jelenléte. Szóval: Caesar megjelenése a szövegben valószínűleg alkotói hiba, vagy olyan szinten kellene átgondolni, amire eddig hárman sem voltunk képesek. Én is úgy tanultam, hogy a csomót Nagy Sándor oldotta meg:) Maga a vers egyébkén kiváló, szeretem a verseit!
Remélem, most már nem lesz újabb galiba. Szép estét, jó éjszakát kívánok!
Engem már nem zavar, mikor elöször olvastam ugyanugy feltettem magamnak a kérdést mint Te-kerestem a választ, de a mai napig nem találtam ”miért“-et a vers utolsó szakaszára... azért tettem föl a képet is mindig oda ahova a verset, hátha valaki tudná- gondoltam a vallására, de az sem jött be.Néztem a you tuben- szépen elszavalják de sehol semmi komment.
Már jóval korábban kellett volna reagálnom Reményik Sándor "Csomó" c. versére, de akkor nem volt annyi időm, hogy ezt megemlítsem. Azt hiszem, a festményt akkor még nem raktad fel. Nem értettem, hogy jön a képbe Caesar, amikor a gordiuszi csomót a legenda szerint Nagy Sándor vágta el. Ez egy nem akármilyen baki a versben. Hegy lehetséges ez? Csak én nem értem? Mi erről a véleményed?
Később láttam, hogy téged is zavart, és helyesbítésként feltetted a festményt