Bizonyára minden szolnoki ismeri, a város egyik jelképe is lehetne, de sajnos méltatlanul elhanyagolt állapotban van.
A Gólya parkban, vagyis hivatalosan Eötvös téren található víztorony mai napig arra vár, hogy valaki végre észrevegye.
Pár évvel ezelőtt lehetett arról olvasni, hogy többen próbálkoztak a városvezetésnél ilyen irányú ötletekkel, de sajnos mind falakba ütközött.
Amihez persze hozzátartozik, hogy nem a város tulajdonában van, viszont meg nem erősített forrásból úgy tudjuk, hogy felajánlották a városnak 70 millió forint körüli összegért.
Szolnokon is különösen fontos lenne a sok leromlott állapotú, de egykor igazán szép épülettel foglalkozni és azokat hasznosítani valamilyen formában, mielőtt nekilátunk az új, ki tudja mennyire hasznos épületek munkálataihoz.
Műemlékké avatják a legendás szolnoki cukorrépaüzem gyárkapuját.
"Talán utolsó jelentős méretű tárgyi emlékbe kapaszkodnak Szolnokon a cukorgyári lakótelepen élők. Azon túl, hogy a cukorgyári városrész még napjainkban is beazonosítható terület, a nevén kívül talán már csak a Tószegi útról a gyárhoz vezető Gyökér út elején álló, „Szolnoki Cukorgyár” feliratú óriáskapu hirdeti, hogy ez volt az ígéret földje, itt állt a Kánaán.
A napokban lakossági kezdeményezésre felújították a gyárkaput, és immáron mementóvá vált."
Elvesztette minősítését az egykor szebb napokat látott szolnoki Tisza Szálló
"A közkifolyó technikai okok miatt átmenetileg nem üzemel, olvasható egy kiragasztott papíroson a Tisza Szálló artézi kútjánál. Olvasóink jelzései alapján jártunk utána a lehetséges magyarázatoknak, de gyorsan kiderült, hogy egy műszaki hibánál összetettebb okok húzódhatnak meg a háttérben.
A korábban alkalmazott gyógyvíz minősítése megszűnt a több száz méter mélyről felszínre törő termálvíz esetében.
A gyógyászati szolgáltatásoknak is hűlt helye. Ráadásul egy magát megnevezni nem kívánó informátorunk szerint az egykoron patinás hotelre a vendégei miatt ma jobban illik a munkásszálló elnevezés.
Azonban a falra szegelt kitüntető cím hamiskás képet mutat, miután a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége már régen „leminősítette” közösségi oldalán a Hotel Tiszának nevezett szállodát, melyet a portálon a csillagaitól megfosztották, és „nem minősített” állapotba helyezték.
A rendszerváltozás után privatizálták az addig a HungarHotels szállodalánchoz tartozó szolnoki szállót: 1992 májusától egy vállalkozói kör vásárolta ki, majd pedig 2010 októberétől kínai kézbe került.
A jelenlegi tulajdonos a korábban félmilliárd forintért megszerzett létesítményt ma kétmilliárd forint feletti összegért adná el a városnak, ám ez a kiadás tönkrezúzná Szolnok költségvetését..."
Pénteken mérföldkőhöz érkezett a szolnoki szomorú Jézus szobor helyreállítása. A szobor ugyanis visszakerült nagyjából a régi helyére, a Mészáros Lőrinc utca elejére.
Legalább négyhónapos helyreállítást követően ismét Szolnokon látható a szomorú Jézus szobor a Belvárosi templommal szemben, majdnem a régi helyén. Azért csak majdnem, hiszen az egész szobrot régi helyétől kissé odébb helyezték el.
Nos, akkor vajon miért is van a belvárosban annyi üres, kiadó üzlethelyiség?
Ez csak az egyik jele annak, hogy Szolnokon sem éppen luxemburgi méreteket ölt az életszínvonal.
Másik jele, hogy Szolnokon szolgáltatásokban sem nagyon lehet dúskálni, például alig van szállodai kapacitása.
Igaz, épül most egy Tiszakavics, de az is kevés lehet az üdvösséghez. Persze nincs is annyi látnivaló a városban, hogy turisták özönét kelljen elhelyezni.
Régen is volt igény szállodára, lásd a volt Nemzeti Szálloda épületét, ami jelen állapotában siralmas néz ki a belváros szívében.
Évek óta elhagyatott, állapota pusztuló.
Lebontani minden bizonnyal drága mulatság lenne, bár ha a volt Damjanich Uszodát nézzük, akkor semmi sem tűnik lehetetlennek.
Újrahasznosítani pedig még inkább őrületes költségekkel járhat.
Patthelyzet. Szerencsére régen jól megépítették, így egyelőre nem omladozik, nincs szükség “életmentő” beavatkozásra.
A cikkből kiderül, hogy 1971-ben fogadhatott állítólag utoljára vendégeket.
Ráadásul Szolnok legújabbkori történetében kifejezetten fontos mérföldkőnek számít a szálló: saját áramfejlesztője révén, ebben az épületben gyúlt Szolnokon először villanyvilágítás.
"Szolnok történelme folyamán több emlékmű "múlt ki" a város közterületeiről. Ezek nyomába indul e topik."
Szép kezdeményezés volt részedről 2004-ben mikor elindítottad e topikot. Akkor senki sem gondolt arra, te sem, hogy ekkorát változik a közélet és fórumban megnyilvánuló személyek szereplése.
Drága Janina, hol vagy most, mert úgy érzem úgy eltűntél mint az általad felemlített emlékművek!
Valószínűleg az emberek elfejtenek dolgokat, mert amikor 1966 vagy 1967 körül kinyitották a Ságvárit a Beloiannisz útig, a jelenlegi Szapáry is Ságvári lett vagy volt, hogy mikortól nem tudom.
Így elképzelhető, hogy szakszervezeti székház volt maga az épület, de a művházat Ságvárinak hívták.
Finom kritikát megfogalmazva, a szobor nem nyerte el a tetszésem. Nem tartom ideális alkotásnak ezt a köztéri művet.
Borbereki-Kovács Zoltán (mind a monumentális szobrok, mind a kisplasztikák műfajában remekműveket alkotott) 1939-es alkotása közelebb áll hozzám, az embert Gróf Szapáry Gyulát jobban megformálta, élőbbnek, hitelesebbnek tartom mint a mostanit.