Ugyanakkor van finnugrisztika, ezen viszont az alterság nem tudott semmilyen fogást találni :-D
--
Ezer sebből vérzik. Minden nyelv a nosztratikus nyelvből fejlődött ki, tehát kapcsolható a másikhoz. Így nem nehéz kapcsolatot találni a fu nyelvek és a magyar között sem.
Az ie. nyelvek "szerencséje", hogy nagyrészt az írott történelemben ágazott szét leánynyelveire így közvetlenül lehet tanulmányozni a szétfejlődést. Hogy mi volt előtte, az merő prekoncepció. Valami azért helyénvaló. A fu nyelvek egy sokkal ősibb nyelvi nyelvi állapotot rögzítettek refúgiumaikban, amiből így az elszigetelt nyelvállapotuknak megfelelően az későbbi eurázsiai innovációk szavainak nagy része természetes módon hiányzik. Ugyanakkor ezen szavak ősnyelvi előzményei, szótövei etimonjai szintén természetes módon, benne van a nyelveikben.
A magyar nyelv viszont sosem kopott ki a többi fu nyelvhez hasonlóan az eurázsiai innovációkból, sőt sok esetben fejlesztője, vagy generálója volt ezeknek. Így szókincsünk ezen része szervesen együtt fejlődött pl. az ie. nyelvekkel.
A föld-field, folk-földi, falu-pula(polisz) ezért függenek össze. (föld : 1086Felduuar)
A falu szavunk különösen érdekes, mert ma már a finn falut így mondják: kylä
- az ÚESz így határozza meg:
Valószínűleg örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) pawəl ’falu’; osztj. (V.) puγəl ’ua.’; ? finn palva- ’‹földrajzi nevekben›’; ? karj. palvi ’lakóhely’ [ugor *palɜ-γɜ vagy *palγɜ: ’falu
- vegyük észre a magyarul érthető ragozott szóalakot: falvai, falvi
A Manysiknál azonban a falu:poul - поул
És akkor itt jusson eszünkbe a palóc szavunk, de még inkább a szláv változata: a polvec, palovec és a szláv Pole, Polje - mező szó.
"Pintér Sándor a palócok betelepedését a szkítákéval egy időben említi... A palóc név értelmezése is probléma. Pintér szerint a szláv eredetű szó jelentése „síkon, mezőn lakó,
de palócok lakta megyék, természeti képe az ellenkezőt mutatja. Hont, Nógrád, Gömör, Heves, Borsod megyéket a Mátra és kinyúló hegyláncai uralják."
A feloldása ennek az, hogy a Palóc annyire lakik a mezőn, mint amennyire aFALUSI - FÖLDI munkája odaköti.
"L e n g y e l ( l e n g y e n ) ~ p o l y á k . – Anonymus munkájában a szlávoknak az Északi-Kárpátokon kívül lakó csoportjára a Poloni nevet használta, amelynek magyar nyelvi megfelelője a korban a lengyen ~ lengyel, illetve a polyák etnikumjelölő volt. Az e nevekkel jelölt népről a magyarságnak már a honfoglalás előtt tudomása lehetett, a levediai és az etelközi magyarok legalábbis hallhattak már róluk, s nevüket is ismerhették, hiszen a lengyelek egyik törzse a IX. században a Bug és a Dnyeszter felső folyásának vidékén élt (vö. BENKŐ 1998: 62, illetve KMTLex. lengyelek). A lengyel népnév végső forrása a szl. lędo ’műveletlen föld, mező’ szó, amelynek óorosz képzett lędžanъ formája a kijevi szlávok közvetítésével került át a magyarba, s korai ómagyar kori alakja lenÌan vagy lenÌen lehetett (vö.BENKŐ 1998: 62–3; KRISTÓ–MAKK–SZEGFŰ 1973: 26; TESz.). A lexéma korai átvételét a szláv nazális magánhangzó (ę) helyén a magyarban megjelenő magánhangzó + nazális mássalhangzó kapcsolat (e + n) megfelelése mutatja, s ez egyúttal az etnikum korai ismertségét is jelzi. Az írásosságban megjelenő első közszói alakját a TESz. és a Gl. egyaránt 1395 k.-ről, a Besztercei Szójegyzékből idézi „polonus: lengel” alakban.
A népnév etimológiája és korai helynévkincsünk is azt mutatja, hogy az etnonima eredetibb magyar alakja a lengyen volt, amely hasonulással vagy elhasonulással vált lengyel-lé. BENKŐ ezeket a formákat „eléggé magyar sajátság”-nak mondja, mert bár a bizánci görög, az arab és az ószerb megőrizte ezt az alakot, más nyelvek azonban általában a lengyelek önelnevezését, a Polak-ot ’lengyel ember’ használták a népcsoport megjelölésére (1998: 62). Ennek eredete a le. pole ’szántóföld, mező’ főnévben keresendő, ennek -ak képzős származéka."
Rácz Anita
Szláv népneveink jelentéstörténetéhez* 396.
Már csak az a kérdés, kitől tanulták a földművelést a a Déli-Bug, a Dnyeszter között a lengyelek. Van egy tippem: a magyar "kun" palócoktól.
"A hamis barátok (franciául faux-amis) nyelvészeti értelemben olyan szópár, melynek tagjai különböző nyelvűek, alakjuk hasonló, de jelentésük különböző, noha van közöttük valamilyen közös jelentésbeli vagy morfológiai vonás."
--
Akinek a Feld - Field - Föld - Pole szavak "hamis barátok", annak a finnugrizmusban tönkrement a detektora.
Úgy, hogy mivel a magyarban nincsennek és nem is voltak nyelvtani nemek, ezért nem mindhárom névelőt vették át csak egyet.
Úgy hogy mivel a bevándorlók nem igazán bírják (meg a helyi retardáltak) megtanulni a német der/die/das-t ezért csak az egyiket használják.
Mivelhogy a magyarban a személynevek előtt nem áll névelő, de ha felköltözik az ember Pestre elég hamar rászokik az "A Józsi, meg a Béla" típusú szerkezetekre.
"Az ie. Folk (népi) szó kapcsolatban áll a magar Falu (falu bírája: fol-nagy) és a föld szóval."
Nade miért nincs akkor szókapcsolatban a full (angol tele) faul (német lusta, rideg, beteg ), fault (angol hiba), fool (angol bolond)?
Az angol folk amúgy sereg, seregrész eredeti jelentéssel bír, tehát nem a földre , hanem emberek csoportjára utal (még ma is használják így).
Field - mező szó valami lapos területre utal és rokon értelmű a world (német Velt) világ szóval. A földre earth (német Erde) szóval utalnak germán nyelvekben (de latinban pl ugyanez terra).
Fingod sincs idegen nyelvekről, azok kialakulásáról, de okoskodni azt nagyon akarsz. Ne égesd magad vele, mert nem megy ez neked.
"A hamis barátok (franciául faux-amis) nyelvészeti értelemben olyan szópár, melynek tagjai különböző nyelvűek, alakjuk hasonló, de jelentésük különböző, noha van közöttük valamilyen közös jelentésbeli vagy morfológiai vonás."
Ezt a "megérzést" milyen releváns szakirodalommal tudod alátámasztani??
Konkrétan, egyelőre még semmilyennel. Esélyt látok viszont a déli/északi emberek mentalitásának vizsgálatában. Ilyen megközelítésben még nem sok tanulmánnyal találkoztam. Kezdetnek jó a már említett irodalom. Ebből adok egy kis fordítási részletet. (Úgy is ilyen munkákat szántál nekem. :D)
Persze ebben még nem az van, amit várok, de a megközelítés már jó. (Jobb, mint BH wikis kettős szám ismertetése, ahol úgy gondolják, hogy „valószínűleg az ugor nyelvekben is megvolt valaha”. :DD
„Összegzés, következtetés (saját fordítás)
Tehát megvizsgáltuk a hanti és manysi nyelvek 1. és 2. személy egyes és kettős számú eseteinek inkluzivitását. Annak ellenére, hogy az obi-ugor nyelvekben nincsenek speciális formák, amelyek kifejeznék a befogadást, úgy gondoljuk, hogy ez a kategória létezik ezekben a nyelvekben. A kívánt funkcióban az első személy kettős száma a hanti мин, a manysi ме̄н azaz mi (ketten); a többes szám első személy: hanti мўӈ, manysi ма̄н azaz mi (sokan) jelentése a beszélőtől függ, hogy bevonja, vagy sem a címzettet a közlésébe és függ a címzettek számától, a beszédben résztvevők jelenlététől/hiányától (itt és most).
A 2 szám, második személy: hanti нын, manysi нэ̄н, azaz 'ti (ketten)'; többes szám hanti нын, manysi на̄н’ti (sokan)’ jelentését szintén meghatározza a beszélő helyzete. A névmásokat tartalmazó kifejezések, például a ma pa ma, a folklórszövegekben és a köznyelvben használatosak, ha a beszélő a használt névmáshoz kapcsolódó személyt kívánja kiemelni, hangsúlyozni, hogy „pontosan ő tett valamit, vagy tennie kellett valamit. ” Véleményünk szerint, egy ilyen kifejezés olyan esetekben is használható, amikor ezt a kombinációt kimondó személy ki akar tűnni a környezetből, vagy véleményt akar nyilvánítani.”
SzámSzemélyHanti nyelv (казымский диалект) Мanysi nyelv
ед. ч. 1 személy ма én ам
egyes sz. 2. személy нăӈ te наӈ
дв. ч. 1 személy мин mi (ketten) ме̄н
kettes sz.2. személy нын ti (ketten) нэ̄н
мн. ч. 1. személy мўӈ mi (sokan) ма̄н
többes sz. 2. személy нын ti (sokan) на̄н
Л. А. Федоркив: Выражение личными местоимениями категории инклюзивности / эксклюзивности в обско-угорских языках. (Az inkluzivitás/kizárólagosság kategóriájának személyes névmások általi kifejezése az obi-ugor nyelvekben.)
A jövő, annak elemzése, hogy MIÉRT északon maradt fenn markánsan és jellemzően ez jelenség? Van-e különbség a sémi, az IE az északi és déli változatok között? Létezhet-e közvetlen kapcsolat a genetika és nyelvészet között? stb.
FOLNAGY, (fol-nagy) ösz. fn. tt. folnagy-ot. Régi szó, eléfordúl a Münch. codexben, s jelent eredetileg falunagyot, azaz birót, továbbá majoros gazdát, sáfárt, gazdasági tisztet. Vala egy néminemű kazdag ember, kinek vala folnagya. (Homo quidam erat dives, qui habebat villicum). Erdélyben még ma is divatos szó.
---
Az ie. Folk (népi) szó kapcsolatban áll a magar Falu (falu bírája: fol-nagy) és a föld szóval.
A falu pedig a görög polisz szóval.
ie.: folk - field = hu.: földi - föld
Valószínűleg örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) pawəl ’falu’; osztj. (V.) puγəl ’ua.’; ? finn palva- ’‹földrajzi nevekben›’; ? karj. palvi ’lakóhely’ [ugor *palɜ-γɜ vagy *palγɜ: ’falu’ [?fgr.]]. ≋ Megfelelői: ujg. balïq ’város’
2. jelentéshez vö. →város; a nagyobb települések ugyanis a várakhoz, erődökhöz való hozzáépüléssel, egybeépüléssel keletkeztek.
FOLNAGY, (fol-nagy) ösz. fn. tt. folnagy-ot. Régi szó, eléfordúl a Münch. codexben, s jelent eredetileg falunagyot, azaz birót, továbbá majoros gazdát, sáfárt, gazdasági tisztet. Vala egy néminemű kazdag ember, kinek vala folnagya. (Homo quidam erat dives, qui habebat villicum). Erdélyben még ma is divatos szó.
Nagyon vicces. Ha volt ősnyelv, természetszerűleg megmagyaráz minden nyelvi kapcsoltot a legtávolabbi sarkokig, pláne azokban a fefúgiumokban, ahol kevés hatás érte a nyelvet. De mulassatok csak, mert érvelni nem tudtok a nosztratikus nyelvből származás ellen.
Ha pedig a magyar a legállékonyabb nyelv ugye, nem kell keresgélni a térképek legelrejtettebb zugaiban.
mező: ÚESz:Szófajváltással keletkezett egy ugor eredetű tő származékából. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ő képzővel. A tőhöz vö. vog. (T.) mäš-, (AK.), (P.) mǟš- ’ruház’, (Szo.) mas-’felvesz, felruház’ [ugor *mećɜ- vagy *meśɜ-: ’felvesz egy ruhát’].
ÚESz: →föl ’vminek a felső része, ami felül van; felület
Valaminek a felsője, föle (föld) és a mező szavunk jelentése tehát nagyon közel esik jelentésben egymáshoz.
Kijelenthetjük ismét, hogy a magyar nyelv a kapocs, a fu és az ie nyelvek között, ugyanis mind a két szóforma eredetileg adott benne, még a fu és az ie. nyelvkben csak az egyik változata a FÖL-MEZ szinonímának.
Nyugodtan abbahagyhatod a marhaságaid erőltetését, mert én biztosan nem fogok vitázni veled ezekről
---
Mert szereted tagadni a valóságot. Az olyan kényelmes.
Nyilvánvalóak a nosztratikus kapcsolatok. A nyelvek összezavarodását az okotza ugyanis, hogy nem közvetlenül a legősibb szóalakok fejlődtek szét azonos jelentéssel, hanem egy ősi szóalak nem az erdeeti jelenéssel, hanem szinonímaként fejlődött tovább. Az ősnyelvben (magyarban) eredeti a Föld- mint föl/felszín jelentés, de az ie. nyelvekben szétfejlődött mező jelentéssel (field, polje). Ugyanez van a vízzel, és a tűzzel. A legősibb elemekkel. Nyilvánvalóan mindennel.
