Kezdjük a végén: A Nobel -díj az nem maga a fizetség egy teljesítményért, az egy darab díj, amiből a Szent Igazságosság nevében egyébként a munka zömét elvégzők nem is részesülnek. Lesz egy saját kutatócsoportod és laborod/intézeted, akár hetekig be se mész oda, a díj -ha lesz olyan egyáltalán- a tiéd. Na de nem abból a pénzből éltél addig sem utána pedig különösen nem abból fogsz élni, az színtiszta demagógia.
Megnézném azokat a statisztikákat, amelyekre hivatkozol, de eleve ezekben az esetekben is input-output kérdésről van szó, mindenesetre a valóban jól kereső nagy sztárok többsége ma már kifejezetten értelmes csóka, nem mellesleg egy céghálózat feje. Azt a bullshitet kérlek elő se vedd, hogy a pályán miként viselkednek, fociztam professzorokkal és cégvezetőkkel, a pályán mindenki ugyanolyan. A szelíd irodalmár egy állat lesz foci közben, rúg-csíp-harap, káromkodik és nekimegy a bírónak.
Ami a dolog lényegi részét illeti: Rossz megoldásra nem mentség az, hogy a probléma valós. Dr. Bubó és Mekk Elek is létező problémákra adott válaszokat, csak hát... Tán Szilvatövis kartárs írta le helyesen a probléma megoldásának lényegét: Túlhatalmakat kell megakadályozni és felszámolni. Pont az a baj, hogy sok területen nincs valódi verseny, és ezt -mondjuk ez meredek és drasztikusan leegyszerűsítő állítás lesz- a túlszabályzás hozta létre, aminek a továbbtekerése a nap végén pont azzal jár majd, hogy a nagyok élvezik az előnyeit.
Az egész GDPR-bohóckodás egy mondattal megoldható lett volna: Személyes adatot csak a beazonosítás érdekében kérhetsz és kezelhetsz, más célra és/vagy más entitásnak azt átadni szigorúan tilos, még az érintett kifejezett hozzájárulása esetén is. Pont.
Persze bármilyen rendszerben mégis kialakul egyfajta felbomlása az erőegyensúlynak, ezt valóban kezelni kell. Na de pont az adórendszerek bonyolultsága érte el azt, hogy az fizet arányosan kevesebb adót, aki a legtöbb pénzt keresi. Amúgy az egy érdekes kérdés, hogy az lehet-e racionális megoldás, hogy a részvényes keressen bármennyit az árfolyamnyereségen, de a menedzser ez meg nem. És hogy az ilyesmit egyáltalán törvénnyel kell-e szabályozni. Ha visszaolvassa valaki az elmúlt éve itteni termését, akkor néhány tucat ember szabályok százait tartaná kívánatosnak bevezetni. Nem lesz ez egy kicsit sok?
A hócipőm igen tele van amúgy a hülye ketodiétával
Én már megxoktam, a cukorbalhé miatt se krumpli, se rizs, se tészta, se kenyér .... csirkemell kecskekajával :))) .....
Mostanában már azért eszek némi makarónit, mivel most sokat kerékpározok, lemegy a cukor tőle, lehet burkolni .... sör is óvatosan, de az ugye hangulatjavító létszükséglet :DDD
Ezt muszáj vagyok a tényszerűség kedvéért árnyalni: az emberiség adaptációs képessége az eszközhasználatának köszönhető.
KIZÁRÓLAG.
CSAKIS.
Nem azért tudtunk-tudunk szinte mindenhol megélni és boldogulni, mert fizikális adottságainkban azért "elegendően jók" vagyunk minden téren - ez ugyanis nem igaz. Pont a genetikai örökségünk bizonyítja, hogy az egész emberiség többször is a teljes kihalás határán billegett, és legalább háromszor egy pár tíz-száz főnél nem nagyobb csoportból kapaszkodtunk újra vissza a szakadék széléről, de már bőven a neolitban is több olyan "palacknyakat" azonosítottunk már, amikor 7-10 ezer főnél nem volt nagyobb az az embercsoport - ami végül túl is tudott élni. Ha voltunk is (és nyilván voltunk) ennél többen akkoriban - a többiek akkor is végül kihaltak-eltűntek úgy, hogy a túlélőkkel már keveredni sem tudtak.
Szóval nagyon is sérülékenyek vagyunk - de az eszközhasználat áthidalhatóvá tett sok mindent, amire az állatvilág nem képes. Amely állatok nem tudnak a téli hideghez alkalmazkodni - azok nem élnek túl a hidegebb égövökön. Mi lenyúztuk a prémes állatokat, és a prémjeiket magunkra aggattuk, a barlangban meg őriztük a tüzet. Amelyik állat nem tud az általa fogyasztható táplálékhoz jutni, az éhen vész. Az ember majdnem mindent fogyaszthatóvá tudott végül sütni-főzni, vagy amikor elkezdett állatot tartani, növényt termelni, akkor meg egyszerűen előállította magának a szükségleteit.
Nem kérlek, ezen túlélő képességünk is kizárólag az értelmünknek köszönhető. Fizikálisan nem vagyunk nagyon jók - ha olyan rettenetesen rosszak sem. Az ember például nagyon jó és kitartó futó - ez is mutatja evolúciós örökségünket, a szavannák világát... Nyilván valamekkora fizikális rátermettség nélkül szavannamajom ősünk azt az időszakot sem vészelte volna át, ameddig az eszközhasználat és a tagolt nyelv kialakulása nem teszi lehetővé korábbi korlátai jelentős kiterjesztését - de ezzel együtt elnézést, én nem tudom az emberi teljesítmény csúcsának tekinteni mondjuk a fáramászó bajnokságot (amiben nyilván akármelyik gibbon röhögéstől potyogó könnyekkel alázna le bárkit). Ellenben Arkhimédész, Galilei, Newton, Einstein munkásságát igen. No ezek tettek minket azzá, amik vagyunk.
Maradjunk annál, hogy van egy propaganda, ami rá akarja tolni a lippsi médiára a felelősséget, és van a merénylő aki oroszbarát félkatonai szervezet zászlaja alatt pózol.
A GDP az egy darab -fontos- mutató. Nem is értem, hogy miért akar mindenki mindent is belegyömöszölni. Ettől még az van, hogy van olyan szintje, amiből le lehet vonni következtetéseket. Ha egy országban negyedére esi a GDP, akkor ott óriási baj van, ha a ngyszeresére nő, akkor ott meg fejlődés van.
Ez az én szerencsém, különben már itt lesnéd a konyhában a brassóit (evidenciákat emlegetsz, a hús nyilván karaj vagy comb lehet csak, a krumpli meg airfryeres).
Na, akkor rinyáljál az előbb említett uraknak az éhezésedről, és legyél jó mindhalálig.
A hócipőm igen tele van amúgy a hülye ketodiétával,most is brassóiszerűséget sütök, mármint a hús részét, ez a napi 2-3 fehérjevarázslás kezdi felőrölni az idegeimet, egyetlen örömöm a macska, te meg azt is kidobnád, hát költözz a másik anyudhoz, kisfiam.
Nézd, ebbe te nálam sokkal mélyebben beleástad magad, ennek megfelelően el is fogadom az ezzel kapcsolatos állításaidat.
Így csak egy szempontot vetnék fel: Én Buffett-től láttam/olvastam elég sok mindent. Nála az fontos szempont, hogy olyan üzletekbe fektessen, amelyeket megért. Feltételezem, hogy ez egy csapat megértését jelenti valójában. Na most, bennem meglehetősen régóta az a kérdés motoszkál, hogy lehet-e valódi fejlődést tartósan arra építeni, hogy a nagyjából ismeretlen -hiszen valódi újdonságot kereső- és szükségszerűen még meglehetősen kicsi projektektől/vállalkozásoktól a befektethető tőke nagyját elszívják a tradicionális tevékenységet folytató nagyvállalatok. Aztán majd maguk vásárolják fel a kicsiket, beolvasztva abba a nagyvállalati működési modellbe, amelyik a jelek szerint nem igazán támogatja az innovációt.
Ő jó természetű, szóval ha így nézzük, akkor neked a táskapénz felett is nagyon sokat kellene fizetned...
Hallod, haza akarsz költözni, de megszabnád, hogy milyen állat lehet, hát ezt felejtsd el, jobban jársz, ha dolgozol inkább, fiam, és sütsz magadnak lazacot.
Addig finomkodtak a ruszkikkal, hogy nehogy az ukránok túlzottan visszavágjanak, hogy a ruszki megerősödött, jobb fegyverei lettek mind támadasban mind védekezésben. És halad előre.
Más vélemények mantrázása, saját vélemény a nem favorizált tartalmakról még nem változtatnak azon, hogy ezek a kijelentések megalapozatlanok, személyeskedők és gyűlöletkeltésre alkalmasak.
