A belga éra kapcsán a legnagyobb hiba az volt szerintem, hogy a tulajdonos iránt érzett utálat felülírt mindent. Valóban, voltak itt olyan játékosnak nevezett képződmények, akik láttán mindenkiben felment a pumpa. De voltak, nem is kevesen, akik igenis Újpest szintűek voltak. Ma már úgy gondolom, hogy a tábor távolmaradása és permanens harca a lelátón hiba volt. Nem a harc, hanem a módja. A csapat maga nem tehetett róla, hogy olyan volt amilyen, de támogatni kellett volna szurkolással. Ahogyan az sem volt jó út, hogy egymásnak ugrottak a szurkolók, mert valaki merészelt kijárni meg lelkesedni szeretett klubunkért még olyan szituban is. Lehetett volna mind meccsen kívül, mind meccs alatt is ezt ésszel csinálni. Nem ment. Ezzel azért mi magunk is hozzátettünk a mélyrepüléshez. Egy újpesti szurkoló ne legyen letargikus, ne uralja el a mindenszarizmus, ezért sem tetszett ez a permanens "jajkiesünk" sirám, ami éveken át ment itt is.

Én még láttam a nagyjaink egy részét, ott voltam a lelátón még bajnoki címeknél, de szívesen emlékszem vissza pár játékosra azok közül is, akik ebben a borzalmas időszakban itt voltak, vannak. Mert ez az én csapatom, látnom kell benne azt, amiért lelkesedem érte. Mindig meg lehet találni a jót és beszélni kell a hibákról. De a mindenszar fíling az nem kell Újpestre. Ez nem optimizmus, amibe állandóan beleálltak Millerék itt, hanem egy szerintem teljesen normális szurkolói reakció. Én képes vagyok a lelátón vagy a tv előtt magamból kikelve örjöngeni, de előtte meg utána a higgadt értékelésnek van helye. A picsogásnak, egymás basztatásának nincs.

Örülök, hogy vannak itt ilyen Bélák.