Jelen esetben a piac az én magam (is) vagyok, én fizetem meg azt amit venni szeretnék, vagy nem fizetem meg ha az nem kell. Természetesen létezhetnek más igények és más fizetőképes keresletek vagy akár politikai szempontok, majd ők vevők lesznek a saját igényeikre.  A színház az ugyanolyan árúcikk mint a krumpli, annyi csekély különbséggel  a krumpli még sosem hazudott.  A színháznak pont ott van vége mint az olimpiának, amikor a politika beteszi a lábát. Ettől halott a Nemzeti Színház, halottakról pedig csak jót vagy semmit - ezért van hogy fütyülök rá ki jáccik a Nemzetiben (vagy kit kúrnak - ahogy elsőre olvastam - nyilván aki hagyja magát)