"Miller egy pontosabb méréssel kimutatta a napi ingadozást is."
Amint az a fizikában közismert, Miller kísérlete nem mutatott ki semmiféle valós ingadozást, hanem csak a saját hibás adatfeldolgozási eljárásainak áldozata lett.
Ez minden kísérletező rémálma!
Félrevezetik, óvatlanná teszik a saját előfeltevései, s valódi effektusnak vél egy szisztematikus adatsodródást, amit akaratlanul, de voltaképpen ő maga állított elő azzal, hogy hibás statisztikai módszerekkel dolgozta fel a mérési adatsorozat apró véletlenszerű szóródásait:
"Ha minden megfigyelő számára ugyanannyi lenne a fénysebesség, akkor a Doppler jelenség fény esetében nem létezhetne, hiszen akkor a az álló és a mozgó megfigyelő is ugyanazt a fényfrekvenciát érzékelné. De a tapasztalat szerint a mozgó megfigyelő más frekvenciát érzékel.
Ez cáfolja, hogy "a fény mindenhonnan nézve c" lenne."
.
A távoli galaxisok vöröseltolódása valójában nem a klasszikus Doppler-jelenség, mert ebben az esetben az Univerzum tágulásával együtt nő meg útközben az elektromágneses hullámok hullámhossza.
az mm kiserletet nem csinatak ejfelkor, a kezdes deli 12 es deluatan 6 ora volt.
azon miert nem gondolkozol el, hogy a fenysebesseg mindig a meres helye szerinti kozeg tulajdonsagaihoz igazodik a tapasztalasok szerint is, igy egy fenyszebesseg meres nem alkalmas a tavoli helyen levo feny sebessegenek meghatarozasara?
"Már többször leírtam, hogy az égitestek csakis a haladó (keringő) mozgásukkor viszik magukkal a fényközeget, de a forgás során nem forgatják maguk körül."
Hát, ha ez igaz lenne, akkor Michelson-Morley egy napon belüli mérésekkel kimutatta volna, hogy éppen "menetirányban" áll a kísérleti apparátus, vagy 12 órával később a "menetiránnyal szemben" áll.
Semmit se mutattak ki.
Akár délben, akár éjfélkor végezték a kísérletet, egy fia eltérést nem volt.
Ebből pedig - logikusan! - arra következtettek, hogy ha létezik a fényéter, akkor azt a forgó testeknek magukkal kell vonszolniuk körbeforgóan.
Viszont a Jupiter mérések szerint nem vonszol magával semmiféle fényétert a forgása közben. Azaz az egész koncepció tűzrevaló szemét. Kuka.
Ha ismernéd a Michelson-Morley kísérletet és a Michelson-Gale kísérletet, akkor tudnád, és nem beszélnél zöldséget.
"a tapasztalat azt mutatjak hogy a feny sebessege fugg a kozeg tulajdonsagatol amiben halad. vagyis amikor a levegoben merjuk a feny sebesseget, akkor fuggetlenul attol, hogy a meres elott milyen kozegben es milyen sebesseggel haladt, ugyan annyit fogunk merni. igy ezek a meresek alkalmatlanok arra, hogy egy tavoli helyen levo fenysebesseget meghatarozzunk."
Pontosan így van.
"egyetlen elfogadhatoan alatamasztott megallapitast tudtak a fizikusok ezrei tenni, hogy a fenysebesseg iranyfuggo valtozasa a foldfelszini korulmenyek kozott lenyegesen kisebb, mint ha azt az eter mozgasa okozna. "
Ez is helytálló.
" ebbol kovetkeztetik hogy akkor nincs eter, a kis merteku sebesseg kulonbseg pedig meresi hiba."
Így van. A következtetás téves volt, amit Einstein 1920-ban vissza is vont.
a fenysebesseggel kapcsolatos megfigyeleseknek es mereseknek egy hibaja van, meghozza hogy kizarolag az erzekeles helyen mert fenysebesseget mutatjak.
most tegyuk felre az elmeleteket. a tapasztalat azt mutatjak hogy a feny sebessege fugg a kozeg tulajdonsagatol amiben halad. vagyis amikor a levegoben merjuk a feny sebesseget, akkor fuggetlenul attol, hogy a meres elott milyen kozegben es milyen sebesseggel haladt, ugyan annyit fogunk merni. igy ezek a meresek alkalmatlanok arra, hogy egy tavoli helyen levo fenysebesseget meghatarozzunk.
ezidaig az eter letet vagy nem letet egyertelmuen nem sikerult bizonyitani. egyetlen elfogadhatoan alatamasztott megallapitast tudtak a fizikusok ezrei tenni, hogy a fenysebesseg iranyfuggo valtozasa a foldfelszini korulmenyek kozott lenyegesen kisebb, mint ha azt az eter mozgasa okozna. ebbol kovetkeztetik hogy akkor nincs eter, a kis merteku sebesseg kulonbseg pedig meresi hiba.
most egy pillanatra tetelezzuk fel, hogy megis van eter, es ennek egy reszet a fold magaval viszi olyan mertekben, hogy a foldfelszinen majdnem elmozdulas mentesen mozognak egyutt. ebben az esetben a fenysebesseget mindig ezen foldfelszini eter parameterek kozott merjuk es a fent emlitett tapasztalati tenyek miatt, ez a sebesseg fuggetlen attol, hogy a feny ezt megelozoen milyen tulajdonsagu eteren haladt at es mekkora volt a sebessege. vagyis egi jelensegek vizsgalata alkalmatlan arra, hogy az eter letet cafolja vagy bizonyitsa.
"Tehát biztosan a forgása "magával viszi a fényközeget"."
Butaságot beszélsz.
Már többször leírtam, hogy az égitestek csakis a haladó (keringő) mozgásukkor viszik magukkal a fényközeget, de a forgás során nem forgatják maguk körül.
Ha ismernéd a Michelson-Morley kísérletet és a Michelson-Gale kísérletet, akkor tudnád, és nem beszélnél zöldséget.
Ezzel helyből megbukott a nagyszabású ötleted, amely szerint a Galilei holdak mozgásában kimérhető a nagy tömegek forgása miatti fényközeg-vonszolás.
"Nem diszkrimináció, mert a testek a tömegükkel arányosan viszik magukkal a fényközeget. Ha összehasonlítod a Föld és az űrhajó tömegét, akkor abból az jön ki, hogy a Föld a felszínén gyakorlatilag 100%-ban magával viszi, az űrhajó pedig csak alig több, mint 0%-ban."
A Jupiter tömege a Földének 318 szorosa. Tehát biztosan a forgása "magával viszi a fényközeget".
De jé!
Akkor ezt ki lehet mutatni a négy Galilei-hold megfigyelt Jupiter-takarásával, hiszen más a holdról érkező fény sebessége akkor, amikor jobbról eltűnik a Jupiter korongja mögött (ellenáramú fényközeg!), mint akkor amikor megjelenik balról a Jupiter korongja mellett (azonos irányú fényközeg!) Tehát a Galilei holdak mozgásában kimérhető a nagy tömegek forgása miatti fényközeg-vonszolás.
Semmit se sikerült kimérni.
Emiatt pedig a nálad sokkal okosabb hozzáértő fizikusok ejtették ezt a kitalációt vagy 100 éve.
