Miféle evolúciós hatása lehetett, hogy a vallásos tömeg, a papjaik, pusztították az ellenkezőket, a másképp gondolkozókat, azokat akik simán nem nyalták be a fantazmagóriájukat.
Gyakorlatilag a kushadók, elfogadók voltak a túlélők!
Azt meg neked illene érteni, hogy az egész vallásos hercehurca, az életük egy szegmense volt!
Ahogy ma is, a vallásos beborultságban létező, szent fazék Rozi néni, kénytelen helyt állni a konyhában, a kertben. mert ha Lajos bácsi úgy gondolja a templom bújás a főzés és takarítás rovására megy, Rozi néni rövidet fog húzni.
És persze vannak N. Sanci bácsik, akik meg lehúzzák a népet, nyaraló, tévécsatorna, mert az "Úr szemében kedves" az általa elkövetett félrevezetés, ami jogi következmények nélkül folyhat, míg egy füvesembert lecsukhatnak, ha nem smakkol a zacskón az összetevők aránya.
Még mindig kedves a politikának a népek hülyítése, amihez 4 betű is elég, hogy rá szavazzanak, kétségek nélkül.
Amúgy a kedvencem a penicillin felfedezése, ami a lustaság és trehányság révén sikerült.
Na, meg az "adrenalin fröccs" amikor az indulat révén mázsákat emel akit elönt?
Lehet ezt ragozni, de nem ez a téma.
Nyilván a "magasabb intelligenciát" mosolyogva konstatálom, mivel annak léte bizonyíthatatlan, és semmi rá utaló nyoma sem ismert.
Én nem rugaszkodom a fantáziámmal ilyen "magasságokba.
De jól szórakozok itt, mert az eltökélt hülyeség olyan brutális remeke, amit a golós2üzlet ide rittyentett, az mindent visz számomra:
"A Nap Isten képviselője. Őt képviseli. Isten maga helyett küldte, hogy képviselje Őt. Mert Istent mi itt nem bírnánk ki. Néha már a Napot is nehezen viseljük, ha süt /.../"
:-O:-P:-)
Ha mered, kíváncsi lennék a gondolataidra, a fenti idézet kapcsán.
"Az, hogy az ember képes reális képet kialakítani a valóságról, az nem "véletlen", hanem azért fejlődtek ki ennek mindenféle komplex racionális meg intuitív módjai, mert ezek a mentális funkciók előmozdítják a közrejátszó genetikai és kulturális sajátosságok fennmaradását."
Rossebet.
Az evolúció folyamata egyetlen egy dologban "érdekelt": az egyed továbbadja a genetikai készletét. Minden amit az evolúció képes kialakítani, az ezt szolgálja, ennek van alárendelve.
Hogy az ember képes racionálisan is elgondolkodni dolgokon, az csak egy véletlen dolgon alapul: a szimbolikus nyelven. Azon, hogy hangsorozatok egymás után rakásának szabályai plusz információt tud közvetíteni. Az emberi absztrakt fogalmakban gondolkodást (és így a racionális észt) a beszélt nyelv gyakorlata szülte meg. A beszélt nyelv felbukkanása viszont egy orbitális véletlen. "Isteni csoda" ha úgy akarjuk gondolni. NEM SZÜKSÉGSZERŰ a beszéd létezése még a társas életmódú állatok esetében sem.
És ami nem szükségszerű, az a véletlennek kell legyen az eredménye. Vagy persze az Isten belepiszkálásának.
Erre a vadkutyák fejlett szociális rendszere az egyik eklatáns példa: nem szükségszerű a nyelvi kommunikáció egy csoportos életmód hatékony fenntartásához.
Nekünk mégis van.
Csoda!
"mert már eleve nem világos, hogy mi akar lenni a logikája annak, amit mondasz. Ha az igazság felismerése képességének nem lenne kiválasztódási előnye,"
Mert egyáltalán nincs is.
Mondom: az evolúció csakis azon dolgozik, hogy az egyed túléljen legalább addig, amíg utódoknak tovább nem adja a genetikai készletét. Ebben a folyamatban az "igazságnak" semmiféle szerepe nincsen.
FUNKCIONÁLISAN, az "igazság" értéktelen szemét. Ha egy rendszer GYAKORLATI TRÜKKÖKKEL képes a replikációt szakadatlanul biztosítani, akkor az evolúciósan már elérte a célját. Hogy az egyednek olyan elméje alakult ki eközben, ami képes átlátni a teljes érzéketlen és automatikus "gépezeten", az egy grátisz dolog, ami soha nem volt az evolúció "célja".
Soha nem volt az evolúciós elmefejlesztés célja az, hogy a matek eszközével a kvantumfizika vagy a relativitáselmélet keretein belül bepillantson Óz függönye mögé. Az volt a célja, hogy az egyed szaporodjon az aktuális élőhelyen, amit gyakorlatilag a csoport többi embere - és a fejükben lévő képzetek! - jelent.
Ez nyilván nem így működik. Az, hogy az ember képes reális képet kialakítani a valóságról, az nem "véletlen", hanem azért fejlődtek ki ennek mindenféle komplex racionális meg intuitív módjai, mert ezek a mentális funkciók előmozdítják a közrejátszó genetikai és kulturális sajátosságok fennmaradását. Az, hogy a vadkutyák esetében nem kanyarodott arra az evolúció, hogy a környezet függvényében beakadjon az ilyesféle mentális funkciók öngerjesztő kiválasztódási előnyössége, egyáltalán nem jelenti azt, hogy akkor az csak véletlen lehet.
De ezt nem ellenérvként mondom, mert már eleve nem világos, hogy mi akar lenni a logikája annak, amit mondasz. Ha az igazság felismerése képességének nem lenne kiválasztódási előnye, hanem csak "véletlen" alakult volna ki, az hogyan igazolná, hogy a racionális megközelítés mindig megbízhatóbb az Isten létezésének a kérdésében, mint a vallásos meggyőződés ilyen-olyan, adott esetben mittudomén milyen (akármit is mond a vallásos) intuíció-szerű vagy érzelem-szerű pszichés alapjai?
Hogy érthető legyek: az embert az evolúció folyamata hozta létre. És hogy racionális eszünk van, az egy "isteni csoda", minekután az evolúció folyamata pusztán arra formálja az élőlényeket, hogy túléljenek legalább addig, amíg az ellenkező nemű fajtárssal kamatyolva utódokat hoznak létre, és esetleg őket felnevelik. Ehhez alakította ki az evolúció az ösztöneinket és az érzelmeinket. Hogy az igazságot felismerje az elme vagy hogy valóban helyes döntéseket hozzon, az nem volt az evolúció folyamatának céljai között. Ez grátisz véletlenül alakult ki.
"A negatív érzelmek pont azt jelentik, hogy eltérsz ettől a hullámhossztól, minél negatívabb, annál jobban."
Az érzelmeink még ha "negatívak" is pont annyira fontosak, mint a "pozitívak".
Akár az általad választott idézetet nézzük, akár az egész hozzászólásomat, hol látod te azt, hogy én azt írtam, hogy a negatív érzelmek nem fontosak?
Ha még egyszer nekifutsz talán te is belátod, hogy ilyet én nem írtam. Sőt azt írtam, hogy a negatív érzelmek jelzik, hogy ha rossz az irány és ez elég fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy merre tartunk, mert ha rossz irányba, akkor ideje korrigálni.
Amire írtam, hogy nem jó, ha a negatív érzelmeinket követve, arra hallgatva, azzal összhangban cselekszünk.
"Pl. a düh, harag, keserűség, mind lehet ragyogó motiválónk, hisz emberből vagyunk."
Abban az esetben, ha felismerjük, hogy mi az, amit nem akarunk (erre vonatkoznak a negatív érzelmek, azok teremtik meg a kontrasztot) és mi az, amit szeretnénk helyette (általában az ellenkezőjét). Vagyis a negatív érzelmek felhívják a figyelmet rá, hogy ideje váltani (más tenni, máshogyan viszonyulni dolgokhoz).
Pl. ha a szegénység miatt érzed rosszul magad, akkor megpróbálsz a gazdagodás irányába keresni kiutat. Ha a betegség miatt, akkor a gyógyulás az, amit szeretnél és abba az irányba keresel cselekvési lehetőséget. Ha pedig nem tudsz valamin változtatni (pl. valakinek a halála), akkor más nézőpontot lehet választani, ami kevésbé negatív vagy egyáltalán nem az.
Aki pedig azt mondja, hogy a negatív érzelmeken (perspektíván) nem lehet változtatni akaratlagosan, arról gondoskodik az evolúció.
A Nap Isten képviselője. Őt képviseli. Isten maga helyett küldte, hogy képviselje Őt. Mert Istent mi itt nem bírnánk ki. Néha már a Napot is nehezen viseljük, ha süt /.../
Vagy ha mégis - és vannak a tudománynak olyan rejtett, motivációs erői, mint <düh, harag, keserűség> érzelmek - akkor az bennünket sok jóval nem kecsegtet [...] és leginkább arra motivál, hogy felkészüljünk a lehető legrosszabbra, ami ránk, "emberbőlvalók"-ra vár.
Ismét tudatlanságból, már ami más nézetek negatív érzelmekkel kapcsolatos megjegyzéseit illeti, összemosod a szívre hallgatást bármilyen (példáid szerint negatív) érzelem által befolyásolt cselekvéssel.
Először is, amely nézetek szerint a szívedre kell hallgatni, nem azt állítják, hogy minden pillanatban tedd azt, amit érzelmeid diktálnak. Mivel ezen nézetek szerint a szív jelenti a kapcsolatot egy magasabb rendű intelligenciával, a kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha a szívedben csak a szeretet érzése van, mivel az az univerzum/isten/magasabb intelligencia egyetlen állapota ( "ezós" körökben frekvenciája ). Akkor tudsz valamivel kapcsolatot teremteni, ha egy hullámhosszon vagy vele.
A negatív érzelmek pont azt jelentik, hogy eltérsz ettől a hullámhossztól, minél negatívabb, annál jobban.
Vagyis abban az állapotban, amikor negatív érzelmek uralkodnak el rajtad pont nem arra hallgatsz, amit ezek a nézetek ajánlanak.
Sőt, azok, akik valamilyen negatív érzelem (ezek mindegyike visszavezethető a félelemre) által vezérelve cselekszenek, saját maguknak "racionálisan" meg tudják indokolni, hogy mit miért tesznek. Pl. bizonyos személy kiiktatása jobbá, könnyebbé teszi életüket, vagy akár gyilkosság árán is megszerzett minimális összeg lehetővé teszi az életben maradást még egy rövid ideig (élelem vagy drog vásárlásával)
Nem arról van szó, hogy azoknak a nézeteknek igaza van, ami a valóságot illeti hanem, hogy mit jelent szerintük a szívre való hallgatás. Kellő ismeret hiányában ezt fordította le benned a szavannamajom (szokásos módon az evolúciót is belekeverve) arra, ami aztán kijött belőled.
Ha csupa nagy vastag betűvel írod, és aláhúzod azt, hogy "általában", akkor az varázslatosan át fogja hidalni az egymás után fűzött explicit és implicit nonsequiturjaidat? Ha valaki hirtelen felindulásból elkövet valamit, az még csak nem is ténykérdés (igaz/hamis). Abból, hogy van olyan eset, amikor az érzelmi felindulás rossz tanácsadó, hogyan jön ki, hogy az adott vallásos konkrét esetében a lélek hangja nem megbízható alapja a hitének?
A vallásos meggyőződést inkább az intuícióhoz lehetne hasonlítani, nem pedig az érzelmi felinduláshoz. De ha még meg is lehetne mutatni, hogy sok konkrét esetben megbízhatóbb a racionális megfontolás, mint az intuíció, az se jelentené azt, hogy mindig az.
"Vagy zsibbadni és ringatózni a hülyeségek taván, az jó érzés?"
Bizony!
Eleve erre alapul tudatmódosító szerek évezredes hagyománya is: bármennyire is káros és pusztító hosszú távon, a pillanatnyi jó érzés az ami számít az állati ösztönlényeknek.
"Ha le tudod vezetni valami másból az ész felsőbbrendűségét az Isten létezésének a kérdésében."
Ó! Ez roppant egyszerű!
A börtönök tele vannak "szerelemféltésből" meg impulzív emocionális okokból elkövetett - adott esetben ultrabrutál és/vagy végtelenül ostoba - bűncselekmények elítéltjeivel. Olyanokkal, akik az adott helyzetben a "szívükre hallgattak", és mondjuk megfojtották a vélt megcsaló párjukat, vagy kinyomták a szemüket, esetleg azzal "büntették" a párjukat, hogy a közös gyerekeiket megölve öngyilkosság kíséreltek meg. Vagy valami végtelenül ostoba tettre vezették őket az érzéseik, mondjuk tizenkétezer forintnyi értékű zsákmányért bestiálisan megöltek egy magányos özvegy öregembert vagy -asszonyt.
És akkor az elmérgesedő családi viták során elkövetett gyilkosságokat nem is említettük.
Persze ez nem konkrétan arról szól, hogy az ész felsőbbrendű lenne az Isten létezése kérdésében, mint a"szív", hanem arról, hogy ÁLTALÁBAN az érzések ("szív") sokkal de sokkal rosszabb tanácsadó, mint a racionális ész.
Ha a felsorolt esetek szereplői megálltak volna egy pillanatra, és elgondolkodtak volna RACIONÁLISAN a helyzetről, akkor jó eséllyel nem követték volna el az égbekiáltó baromságaikat.
Hogy érthető legyek: az embert az evolúció folyamata hozta létre. És hogy racionális eszünk van, az egy "isteni csoda", minekután az evolúció folyamata pusztán arra formálja az élőlényeket, hogy túléljenek legalább addig, amíg az ellenkező nemű fajtárssal kamatyolva utódokat hoznak létre, és esetleg őket felnevelik. Ehhez alakította ki az evolúció az ösztöneinket és az érzelmeinket. Hogy az igazságot felismerje az elme vagy hogy valóban helyes döntéseket hozzon, az nem volt az evolúció folyamatának céljai között. Ez grátisz véletlenül alakult ki. Az emberi racionális gondolkodás ugyan hasznos eszköz a csoportbeli életmód során, de nem szükségszerű: a vadkutyák például kiválóan működő szociális rendszerben élnek racionális gondolkodás nélkül teljesen ösztönösen, érzelem-vezérelten.
Amikor tehát valaki nem az eszére hallgat, hanem a "szívére" (értsd: érzéseire), akkor csupán lekorlátozza magát az ösztönlény állatok szintjére. Mivel az "egyszerűbb", és nem kell keményen megdolgozni érte: az evolúció tett róla, hogy az érzelem-vezérelte ösztönös viselkedés magától jöjjön, míg elgondolkodni a dolgokon racionálisan, az munkás és fárasztó.
Vagy belépsz a mesevilága képtelen és lehetetlen helyzeteibe és onnan próbálod győzködni...
(picsába jutott el a csincsilla a Kaukázusból az Andokba? vagy a vidra, mint menyét féle, miért inkább víziállat, mint a pingvin? miért nem tudja az egy Isten aki két lény, hogy mit akar a másik noha egy szellemük van?....stb...)
Vagy kívülről hatni, hogy ember, van még más kultúra, más kitaláció, és miért nem látod, hogy nem az "igazság" miatt jelentősebb az egyik, hanem csupán a történelem miatt...
A könyved hülyeségeket ír, amit a tudásunk rég meghaladott, miért azt hiszed ha se nem zsidó, se nem ókori vagy, hanem amiben az ismereteidet szerezhetnéd...
stb.
Ahogy látom nincs is képességük felfogni az érveket, elsajátítani ismereteket, tudást, ami legyőzné a régi kretén fantazmagóriákat.
Vagy zsibbadni és ringatózni a hülyeségek taván, az jó érzés?
A Benedek Elek gyűjteményében lévő beszélő ló az kinevetve, míg a mesés Édenben tekergő kígyó beszélő képessége magukévá téve?
Gyermeteg lelkek:-)
Hiszik az ókori szerzők kitalációját, angyalostól és ördögöstől, és onnan a képtelenségek világából kiszólnak, hogy szedjük össze magunkat, és akkor mi is ostobaságokra adhatjuk a fejünket?
:-O:-P
Vagy kifólózunk egy "abszolútumot" egy "transzcendens lényt" egy olyan entitást, ami léte megmagyarázza azon kérdéseinket, amire kurv@ra nem is adhatnak magyarázatot, max. újabb kérdéseket generálnak?
Van egy avitt elképzelés, amit ha turbóznának, és metafizikai meg mittudom miféle elméletek mentén spékelnének meg, az mennyiben lenne hihetőbb, vagy elfogadhatóbb, mint az, hogy üljünk már a seggünkön, és várjuk azt, talán némi nyomára és hatására bukkanunk?
Esély rá az gyakorlatilag nulla, de hinni azt lehet orrvérzésig, és a hülyeségek képzelgésének is van fogadó közönsége.
Ez itt ragyogóan átjön, és még azt is vélik, hogy ez számukra valami "ajándék"...
"Ajándék" ami azt okozza, hogy koruk ismereteit elvetik, és kritikátlanul benyalnak egy irodalmi művet, vagy holmi "anyagtalan izét" amire szintén semmi bizonyíték.
Parttalan ötletelés, vagy régi és lejárt koncepció, amit a "kis szívük" diktál.
Csak az a "diktálás" nem vezet sehová, csak nem hajlandók beismerni.
"Ha hozol valami érvet arra, hogy a te módszered megbízhatóbban "igazolja" azt, hogy létezik-e az Isten a valóságban, mint az ő módszere.
Konkrétan válaszoltam a kérdésedre, olvasd el. Leírtam, hogy mi az alapja az elvárásaimnak. Még ki is emeltem félkövérrel. Azt is pontosan leírtam, hogy mi az az "igazolás", és miért, hogyan működik. Ennek a "hallgat a szívére" nem felel meg. Sajnálom. És egyébként sem gondolom úgy, hogy valakinek az eszére kéne hallgatnia; tőlem azt hisz, amit csak akar. A bizonyítás akkor elvárás, ha igaznak állítja azt, amiben hisz. Ezt is pontosan leírtam. Ezeket az érveket vitasd, ne azt az érvet keresd, amit még nem írtam le.
"Ahelyett, hogy az értelmező szótárba próbálnád belemagyarázni a filozófiai álláspontodat."
Azon keseregtél, hogy elsősorban kommunikációs probléma, hogy félreérti egymást a két tábor. Aztán most meg felrovod nekem, hogy a kifejezéseket határozott értelemben használom, és nem engedek a csúsztatási kísérleteknek. Mit vársz tőlem pontosan? Teológiai vitát akarsz, ahol bármi jelenthet bármit; vagy értelmes vitát, ahol az egyes kifejezéseknek határozott jelentésük van?
Kicsit úgy érzem, hogy nem is nagyon akarsz te erről vitatkozni. Vagy esetleg valami másról akarsz beszélni, én meg nem értettem meg a vitaindító kommented alapján, hogy mi is az.
Ok, elolvastam a népies műdalt a garabonciás deák csodatevéséről. Korának David Blaine-je földrengést okozott, majd állított le New Yorkban egy zsebhangvillával, és a Tunguzka meteort is szétrobbantotta. Hálásak lehetnek neki a meseszerető ötévesek. Jó érzés, amikor a szegénylegény csodásan elbánik a mesebeli gonosszal.
Elolvastam az esti mesét, most már kiléphetek belőle? Vagy örökké a mesében kell maradnom?
" Ha hozol valami érvet arra, hogy a te módszered megbízhatóbban "igazolja" azt, hogy létezik-e az Isten a valóságban, mint az ő módszere. "
Én csak a megtévesztés, befolyásolás, és agymosás "módszerét" vélem arra, hogy valaki itt a korunkban elhiggye Isten létét.
Na most, miféle érv hatna arra, aki eme "módszerek" okán szert tett egy téveszmére, és hiszi, mert úgy érzi a szívére kell hallgatnia?
Igazándiból egy függőség alakul ki bennük.
Amit erősít a közeg, amiben mozog, hisz' a hasonló nézettel bírók társaságában mozog, és ezt tetézik még a különféle brossúrák olvasásával, és a vallási oldalak felkeresésével.
Nincs társadalmi nyomás sem feléjük, sőt a politika édes gyermekei, mivel deklaráltan befolyásolhatók...
Konrkrétan arra gondolok, hogy ha például a vallásos azt mondja, hogy azért hisz az Isten létezésében, mert hallgat a szívére, te pedig úgy gondolod, hogy inkább az eszére kéne hallgatnia, akkor ott kezdődne az értelmes eszmecsere, ha hozol valami érvet arra, hogy konkrétan ebben a kérdésben, az Isten létezésével kapcsolatban megbízhatóbb az eszed, mint a szíved. Ha le tudod vezetni valami másból az ész felsőbbrendűségét az Isten létezésének a kérdésében. Ha hozol valami érvet arra, hogy a te módszered megbízhatóbban "igazolja" azt, hogy létezik-e az Isten a valóságban, mint az ő módszere. Ahelyett, hogy az értelmező szótárba próbálnád belemagyarázni a filozófiai álláspontodat.
