AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Tanácstalan vagyok. Persze, egyrészt hallom a Slayert, túlzottan is. Oseguedának nagyon nem kellett volna Arayát játszania. King témáinak nagy része nyilván első osztály, nem felejtett el jó riffeket kitalálni. Mégsem érzem többnek a lemezt, mint egy Slayer tribute-nak, és ha Slayert akarok hallgatni, akkor Slayert hallgatok. A thrash metal már rég halott, és nem érzem, hogy sikerült feltámasztania még a stílus egyik legnagyobb alakjának sem. Aki azt mondja, hogy ez egy ilyen-olyan Slayer-kópia, az álljon fel és menjen ki - írja az Újság szigorú ítésze. Még egy esélyt adok a lemeznek, de én valószínűleg kimegyek.
Nocturnus AD - Unicursal
Nekem perverz módon tetszik ez az űrszintikkel megspékelt death metal. Pedig például minden amellett szól, hogy utáljam az énekes hangját, ez a thrash metalos bömbölés és death metalos hörgés közötti hangszín meglehetősen egzotikus, valahogy mégsem csúszik át soha elviselhetetlenbe (nálam legalábbis). A The Key színvonalát ezúttal sem érték el, az öt évvel ezelőtti Paradox is mintha jobban egyben lenne, itt a hosszúság miatt többször elvesztettem a fókuszt, bár sok dalban felfigyeltem jó részekre is. Még hallgatni kell.
Pallbearer - Mind Burns Alive
Ezt vártam a legjobban ebből az adagból, az előző lemezüket továbbra is nagyon kedvelem, még mindig elő-előszedem. Nagyon tetszik az énekes hangja, és mintha egyre magabiztosabban használná azt, érdekes dallamokat ad elő, több és változatosabb érzelmet tesz egy-egy dalba. Kicsit homogén a zene, talán játszhattak volna a ritmusváltásokkal, persze tudom, a doom metal nem erről szól. Nem is tudom, doom metal-e ez még, a lassúság stimmel, viszont sok helyen már inkább Pink Floyd, mint Black Sabbath. Szerintem jó lesz ez is, meglátjuk.
Warlord - Free Spirit Soar
Ami rögtön feltűnt, az az erőteljes billentyűhasználat, sokszor a gitárral egyenrangú hangszerként hoz fontos témákat a szintetizátor. Ettől függetlenül a gitárjáték is kellően kreatív. Nagyon, néha az én ízlésemnek túlságosan is erőteljes a folkos hatás. Amikor speedelős euro power metal, akkor nem annyira tetszik, a megfontoltabb, komorabb, kifejtős részek sokkal jobbak, és szerencsére ezek vannak többségben. Bármi lehet belőle, ezt is még hallgatni kell.
+1 nem metál bonus track:
Beth Gibbons - Lives Outgrown
A Portishead énekesnője talán nem annyira off még egy metáltopikban sem. Aki ismeri az előző szólólemezét, a 22 évvel (!) ezelőtti Out Of Seasont, annak jó hír lehet, hogy ez annál erősebb, ezt már most ki merem jelenteni. A Portisheadhez - szerencsére - nem hasonlít. World music, folk, pop, klasszikus zene, sok minden van itt, még felfogni sem tudtam, nemhogy rendbe tenni magamban. Ami biztos: soha nem hallottam ennyire kifejezően és áthatóan énekelni Beth Gibbonst. EFB-ként nagyon szimpatikus album.
Az új énekes kb. akkor született, amikor a zenekar megalakult, és az új gitáros sem öreg. Az egyetlen őstag most már Mark Zonder, ő pedig ugyan idősnek mondható, de ez egyáltalán nem hallatszik a játékán, szóval azért talán nem annyira tata a dolog. Nekem EFB-ként bejött a lemez, csak kicsit hosszú. Persze a Warlordtól az And Cannons... album a kötelező.
Máig aktuálisan kiváló zene, elképesztően változatos, többszörösen egymásra épülő rétegekből. Akkoriban ez valóban újító albumnak számított. Theli van a topik jó zenével, miközben a kicsi palika szőrös kisállatokkal foglalkozik.
(tegnap is írtam már erről a lemezről, ám a fórum motorja úgy döntött, még nem jött el eme poszt ideje; én pedig, bár ministráns vagyok a kopipészt egyházban, nem készültem fel a kiléptetés okán eltűnő jegyzetre)
hajlamosak vagyunk az első csodára figyelni és talán jogtalanul, hűvösen tova tekinteni a későbbi kisebb csoda felett.
a Gathering életében fordulópont volt a közvetlen Anneke csatlakozása után felvett Mandylion, ahol hirtelen minden utolsó szög is csodamód a helyére került. kiváló számok, remek hangszerelés, csodás egyedi hang - nem is volt kérdéses az átütő siker.
innen nézve volt nehéz léc a zenekar előtt: megugrani a lehetetlent.
ezt a csapdát, melyben sokkal könnyebb bukni, mint a felszínen maradni, nagyon ügyesen oldotta meg az ekkor is fiatal banda
az itt hallható dalokban ugyanis nincs némileg túljátszott, túl gondolt téma - csak pőre, lényeges hangokat játszik mindenki, pont annyi ideig és pont úgy, aminél több már cifrázás lenne. ezen túl pedig mertek túllépni a vélt (?) műfaji kereteken: szerepel itt dúr akkordos sláger, jazzes pergő, szintis hangulatzene, illetve zongorás ballada.
mint produkciós munka, ez a felvétel az akkori Woodhouse Studio és Waldemar Sorychta valószínűleg legjobb munkája. a megszólalásba nem lehet belekötni, minden egyes hangszer, sőt a teljes hangkép tökéletes; pedig az imént vettem végig, hány különböző féle stílus, hangulat és hangszerelés jelenik meg ezen dalokban.
szerencsére manapság már hozzáférhetőek a demók és korabeli élő felvételek is egészen jó hangzással. készült ekkortájt Krakkóban (ahol semmit sem bíztak a véletlenre, pl a Samael és a My Dying Bride is később kiadta 96-97 környékén itt felvett estjét) egy egészen hallgatható felvétel, amiből kiderül az igazi titok: az, hogy nincs semmilyen medzsik, semmilyen megfejtés. az akkori Gathering egyszerűen ennyire jó zenekar volt és ennyire jól játszottak együtt élőben. Anneke másodpercen belül intonál vissza a tiszta hangra ha nagyon ritkán egy nagyobb, furább hangköz nyomán nem érkezne pontosan (ez kb. százezerből egy embernek, ezerből egy énekesnek megy ezen a szinten). a May Song pengén eltalált, dögös, telt gitárszóló hangszíne eme koncertfelvételen is ugyanúgy betölti a teret és átvág mindenen, tehát az akkori cuccaikhoz értettek is a srácok és be is lőtték pontosan, ahogy annál jobban azóta sem lehet. és az is jól hallatszik, hogy nagyon figyeltek egymásra játék közben, itt nem szolgaian ismételgették a betanult bundokat (mint ahogy a Guitar Hero, meg az otthoni kisgatyában számítógép képernyők előtt prüntyögés djent&core generációja “műveli” a “zenélést”).
szóval egy lexikonná duzzadt bevezető után azt szeretném mondani erről a korongról, hogy csodálatos, így, ennyi év után is. élvezet hallgatni, továbbra is megérint érzelmileg, elfog a remegés, egyszóval brilliáns alkotás. számomra a Mandylion mellett ez a zenekar másik tökéletes, hibátlan lemeze.
ui: a címadó dalban 3:50-től hallható tárogató szerű fúvós hangszer az akkori zenekari honlap fóruma szerint egy tilburgi vidámpark bejárata közelében játszó török utcazenész fószertől ered; többen a dallamból ismerték fel, ki volt az elkövető.
ítéletnap: 10 / 10
ui: nemrég jelent meg az első, debüt Gathering lemez, a még más énekes duóval (klasszik beauty & the beast: szoprán nő, hörgős-elfojtott srác) készült Always… » teljesen újra keverve, masterelve. ez a jelzés sajnos messze nem jelenti azt a legtöbb alkotónál, amit valójában jelentenie kellene; viszont ezúttal nagyon is érezhető a változás: az eredeti, nem tökéletes felvételt masszív munkával a legapróbb részletekig kijavították és a megszólalása jóval közelebb került a már tökéletesnek nevezhető Mandylion és NB szintjéhez.
szóval erősen hallgatásra ajánlom, ha máshol nem találod, akkor az apple musicon fent van.
uiui: a kettes, egyébként zeneileg egész korrekt, de nem kimagasló anyagot elképesztő mód lerontja a fátyolos egyen mezzoszoprán nő és affektálós tenor-alt fickó; rohadt nagy szerencsénkre ők sem találták a hangot sem egymással, sem a zenekarral - így léphetett a színre Anneke, egy jazzbárból.
Tudod, torcsi pár hónapja beíratta, mert a régi törzsgárdások közül voltak páran, akik nem tudták mi az, de nem merték megkérdezni, nehogy lesújtson a kalapács. Kis ügyesen olvasd vissza a topikot, ha van neted és döbbenj meg a torcsinak szóló kitárulkozáson.. Ha nincs, akkor igyál meg valamit. Azért összegzem:
Neked tényleg annyira bonyolult és érthetetlen a társasági viselkedés, hogy ha odaülsz egy társasághoz, akkor az a normális, hogy megpróbálsz bekapcsolódni a beszélgetésbe, és nem pedig elkezdesz valami teljesen másról beszélni? A topicban valóban van egy társaság, ami évek óta ideír. Nem az a baj, hogy te nem tartozol ebbe bele, mert nem kell engedély hozzá, bárki bekapcsolódhat, de az, hogy nem próbálod meg felvenni a fonalat, reflektálni azokra a dolgokra, amik itt zajlanak, az igenis irritáló, a provokációs szándékú hőbörgés pedig szintén az.
Egyébiránt - ezt már a többieknek írom - lehet meg kéne beszélni a moderátorokkal, hogy legyen némi topicleírás, ahol szerepelhetne a Horzi által szerkesztett oldal linkje, és leírnánk, hogy mit csinálunk itt - AOTD, stb. És akkor talán azok is megpróbálnának normálisan viselkedni, akiknek nem alapértelmezett a fenti norma követése, illetve legalábbis nem lenne alibijük a faszkodásra.
Egyébként teljesen egyetértek Agymosi felvetésével, és gyorsan összeütöttem egy lehetséges topikleírást. Akinek így oké, plusszolja, aki pedig szeretné javítani, kiegészíteni, szóljon. Amúgy nem tudom, milyen hosszú lehet, ha van valakinek tapasztalata ez ügyben, mondja. Továbbá abban is segítséget kérek, hogy hol kell ezt kérvényezni, ősrégen jártam moderációs topikban, ki is töröltem már mindet a kedvencekből.
Beszélgetés legfőképpen a heavy metalról, de tulajdonképpen akármilyen zenéről, ami valakinek tetszik, és szeretné, ha másnak is tetszene. Azért főleg rock-metalról, ha lehet. Néha vagy gyakrabban filmekről, könyvekről, egyéb művészetekről, akármi másról, amikor épp igényli a közhangulat. Politikáról lehetőleg ne!
Sűrűn felbukkanhatnak itt mindenféle rejtélyes rövidítések - AOTD, EFB, MM stb. -, ezek nem megfejtendő kódok, hanem játékos ismeretterjesztések és ismerettágító játékok. Kérdezz rá bátran! Mindenkit szívesen látunk, nem zárt szakkör vagyunk, csak annyit kérünk, hogy próbáld megérteni, az itteniek zöme már sok-sok éve beszélget egymással. És elég sokat tudunk a műfajról, tehát nem akarjuk megismerni pl. a Metallicát youtube-linkek özönének segítségével.
Egyébként teljesen egyetértek Agymosi felvetésével, és gyorsan összeütöttem egy lehetséges topikleírást. Akinek így oké, plusszolja, aki pedig szeretné javítani, kiegészíteni, szóljon. Amúgy nem tudom, milyen hosszú lehet, ha van valakinek tapasztalata ez ügyben, mondja. Továbbá abban is segítséget kérek, hogy hol kell ezt kérvényezni, ősrégen jártam moderációs topikban, ki is töröltem már mindet a kedvencekből.
Beszélgetés legfőképpen a heavy metalról, de tulajdonképpen akármilyen zenéről, ami valakinek tetszik, és szeretné, ha másnak is tetszene. Azért főleg rock-metalról, ha lehet. Néha vagy gyakrabban filmekről, könyvekről, egyéb művészetekről, akármi másról, amikor épp igényli a közhangulat. Politikáról lehetőleg ne!
Sűrűn felbukkanhatnak itt mindenféle rejtélyes rövidítések - AOTD, EFB, MM stb. -, ezek nem megfejtendő kódok, hanem játékos ismeretterjesztések és ismerettágító játékok. Kérdezz rá bátran! Mindenkit szívesen látunk, nem zárt szakkör vagyunk, csak annyit kérünk, hogy próbáld megérteni, az itteniek zöme már sok-sok éve beszélget egymással. És elég sokat tudunk a műfajról, tehát nem akarjuk megismerni pl. a Metallicát youtube-linkek özönének segítségével.
Mindig azt hittem a disclaimerre is, hogy magyarázatot jelent, pedig most nézem, hogy nem is, szóval tényleg nem lehetek a legokosabb. Szóval magyarázatot írjatok.
Belezavarnék a kicsi pali borzolásába egy metálzenével, nem tudom, ez mennyire fér bele a topikba. 30 éves, tehát nem egy kicsipali, de kiváló muzsika, tökéletes esszenciája a vikingek dallamos death metal világának, és dallamírási készségeinek. Hátha tetszik valakinek, aki hallgat jó zenét.
AOTD off
(Ezt is szoktátok írni.)
Persze nem vagyok troll, így itt van a közkedvelt kicsipali és az ő szőrös/büdös kedvence muzsikájának esszenciája 34 tételben:
Angus tök jól tartja magát, csak a haja lesz egyre fehérebb, de a mozgása mint a tizenöt évvel ezelőtti hazai magyar koncerten. Magyarországon egy hetvenéves láncdohányos rendszerint már a földben van, nem a színpadon kacsatáncol órákig, gitárt nyúzva. De azért olyan nagyon nem bánom, hogy már nem indulok utánuk Pozsonyba vagy Bécsbe.
mindenképp meg kell jegyezzem, hogy az Enslaved felemelkedését már a Mardraum / Monumension idején konkrétan látni lehetett. aztán a jöttek az Isa / Ruun párossal, kő kövön, fű füvön sem maradt. itt is a kvázi klasszikus, legtöbb időt együtt töltő felállás - Ivar, Grutle, Arve Isdal, Cato, Herbrand Larsen - alkotott.
szvsz az igazán félresikerült Vertebrae óta nem hibáztak. a némileg izzadtságszagú Axioma után a Riitiir csuklóból rántott tökéletes mestermunka, ezután érkezett eme album, aminek fel kellett nőnie az elődhöz, ugyanakkor hozzá kellett adnia az eddigi életműhöz; egyben alátámasztania a tényt, hogy az előd messze nem a véletlen furcsa összjátéka volt.
ezt a célt(?) az In Times tökéletesen hozza, itt nagyobb ívű, korábbi kísérletekre reflektáló, azokat kiegészítő, hangképeket vázoló és azokkal hangulatokból hangulatokba eső lemez. számomra roppant nagy élvezet, hogy teret adtak a progos, '70-es hatásaiknak is nem csak az átvezetőkben (tovább léptek a korábban a Beneath the Lights-on hallható hatásokhoz képest).
élvezet hallgatni a máig készült Enslaved kiadványok ismeretében is (pedig az E, Utgard, Heimdal hármas erősebb egyenként is).
hozzám a Sabbath csak későn jutott el, szólított meg. kérdés sem férhet hozzá, csak az Ozzys korszakról lehetett szó (Dio is remek arc, de a Heaven&Hell már egészen más műfaj).
gondolom a hozzáértők már tudják, hogy ez a bluesrockból származtatott power valami félúton jár az általunk heavy metalként és blues rockként ismert műfajok között - viszont 1969-70-ben ezek a műfajok - sőt általában véve: a műfajok - egyáltalán nem, vagy csak némileg jelzettek voltak.
» ezúton szeretném felhívni a topictársak figyelmét a legalább egy jó 10-12 éve készített, Brown Sabbath néven megjelent átdolgozásokra (ahol a funk és blues, jazz nagyobb szerepet kap, mint a kvintakkord).
kit érdekel, hogy a rögzítés pár órája alatt Ozzy félreintonálhatott, esetleg Bill némileg mellé üthetett? ugye, hogy felesleges ezen rágódni? ezeknek a tételeknek mai fejünkre is hatása van, ez a lényeg. van üzenet, ha a nyitott rá a hallgató (itt visszautalnék az első félmondatomra).
A kisstílű stockholmi bűnöző a meglovasított aranyrudakkal lelécel, és egészen a finn Lappföldre, az isten háta mögé szalad, hátha ott nyugta lesz, de téved, mert többen, köztük egy iszákos katonatiszt meg egy vénséges öregasszony nem hagynak neki békét. Nyúlfarknyi Rókafarknyi, de meglepően mókás mese, abszurd-fekete humorral.
Fredrik Backman - Az ember, akit Ovénak hívtak
Ha innen nézzük, akkor giccses klisék egymásra dobálva, ha meg amonnan, akkor meg egy tipikus skandináv depressziósan szívmelengető tragikomédia. Ideális filmalap, nem csoda, hogy két verzió is készült belőle, egyiket sem láttam amúgy.
Irene Solà - Énekelek, s táncot jár a hegy
Spanyol-katalán hegyvidék a helyszín, de nem sok köze a hasonló helyen játszódó Sárga eső-höz, bár halál meg elmúlás azért van itt is. Inkább egy mágikus realista ecsetvonásokkal felkent impresszionista festményke.
Miután meghallgattam a lemezt, elővettem Az álom fala mögött c. Lovecraft novellát, és (újra) elolvastam. Éééééés… ennyit akartam mondani. :D 8,5/10
(mivel Horzi úgy látom nem akar kirekesztődni, mégiscsak bevállalom helyette, hisz erre a lemezre nem kapásból bevésni a tízpertizet nyilvánvalóan égbekiáltó istenkáromlás, vagy sátánkáromlás)
A 97es Be Here Now lemeznek nagyon brit borítója volt, Endrének nem hiszem, hogy az tetszett volna. Viszont a 2000-es Standing on the Shoulder of Giants borítója tényleg szépre sikerült. A zene viszont nem sikerült valami jól, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.
Ezt a Warlord-ot félig meghallgattam, pont az ilyenekről beszélek, amikor azt mondom, hogy a heavy metal bizonyos szegmenseiben mára uncsi tatametállá vált.
